Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-08-12 / 32. szám

1906. augusztus 5. N Y I R V I D É K 5

5-ik szám. 5 siág jólétében fekszik. Ezt a jólétet pedig minden nemzet csakis a maga erejéből teremtheti meg: saját iparán ik és kereskedelmének fölvirágoztalásaáltali, hogy legyen azonban ipara és kereskedelme, ha az illető nemzet maga nem segiti ezt elő? Ha az ország likossága nem képez fogyasztót a termeléssel szemben s igy maga állja útját fejlődésének ? Minden külföldi állam fölkarolja a maga ügyét, minden más nemzet saját boldogulásának harcosa. G ak a szegény magyar volt mindig bolondja másnak!! Mig ezer éven által Európa kulturáját véi'elmezte, más országok az ő hátán m gnőttek és megtollasodtak. Ő pedig a harcolások, a hosszú elnyomatások alatt rá nem ért a párhuzamos haladásra s megszokta azt, hogy szükséglet' it onnan fedezvén : a külföldéi magánál elsőbb rangúnak tekintse. És ez a bűne, fájdalom, m.ii napig megmaradt. Rémülettel vesszük észre, hogy amit kényszerűségtől indíttatva, szükségből tettünk azelőtt, idővel az szokásunkká rögzült s ma már a modern — rossz irányzatú — szellemek behatása alatt, valósággal divattá lett nálunk, hogy — a külföld minden előtt! Nem vitatom el a külföld érdemeit — de kérdem: Hogyan legyen magyar ipar magyar fogyasztók nélkül ? Mi tehát a mi kötelességünk. Az, hogy az angol, a német, az osztrák, a franczia ipart támogassuk a fogyasztásunkk il, vagy az, hogy a magunk nemzeti erejével a saját fejlődésünket mozdítsuk elő? Hosszú szenvedések kábították el ezt a népet, s midőn törekvései megvalósultak, nincs most ereje és bizalma arra, hogy megértse saját vívmányait. Az edzett, a bátor, az életerős magyar, mely nemzeti bokrának gyökerét jól el tudta ásni vérrel szerzett hazája földjébe, mely a hajdan csupasz ágakon most dús gyümölcsöket termel : beéri azzal — hogy e gyümölcsök lassanként lehulljanak s ujak helyükön ne teremjenek ? Mi — akik nem vesztettük el reményeinket az elnyomatások alatt, akik bátrak voltunk az ellenséggel szemben, most gyávák és kishitűek vagyunk — tulajdon sikereink iránt? Magyar mondja azt a saját árujáról, hogy az ro-sz áru — nekünk nem való ? Hát hogy fejlődjék a nemzeti ipar, hogy lehessen jobbá a jó, ha már előre kihúzták alóla a gyékényt — ha a magyarnak — nem kell a magyar termelése? Hol van a magyar büszkeség, a nemzeti öntudat, amit el nem tudott nyomni a török járom? Ma a nemzet is látja már roppant tévedését; látja hogy az a kis gombolyag, amit idegen áruk portálásával gördített maga elé, micsoda nagy sziklatömbbé lett a tulajdon haladása előtt. Egyletek alakultak, melyek az ellassitott édes gyermeket : a hazai ipart vették védelmükbe s ezek működése, szítva a hazaszeretet tiszta lángjaitól mind nagyobb arányokat vesz. Mint valami kétségbeesett szegény anya a megtévelyedett gyermekeit — falragaszokon, hirdetményeken, nyomtatott cédulákon biztatják a nagy közönséget: hogy nem kell már a külföldi áru — ini is készítünk már olyat! Pártoljuk a hazai ipart !! Mozgalom indult m»g az iránt, hogy a tanítóság vegye kezébe az ügyet. Neveljék bele az ifjúságba a hazai termelés iránt való lelkesedést, ollsák bele a legnagyobb faji szeretetet, hogy a magáét becsülje, tisztelje, felkarolja. Olyan furcsán szomorú dolog ez, hogy sírni is, nevelni is lehetne rajta!! Hogy a magyar dicsérje a magáét, npm másnak, nem idegennek, de a tulajdon vérének! Hogy önön magával hitesse el azt, hogy jó az, amit ő csinál! De mit használ mindez? A szó elhangzik, a betű elvész és századok lévedését nem lehet egyes csoportok jóindulatával elintézni ! Ide a nagy összes mozgalom kell, ai egész nemzet ereje, öntudatos akarata, amit föl kell ébreszteni, ha alszik, ébrentarlani, ha álmos, a míg végre magától is lát és föléri sajat öntudatát. Ki teheti ezt meg? Ki viheli keresztül ezt a nehéz és dicsőségteljes feladatot ? Senki más — csak a magyar asszony ! A nő, ki már a bölcső dalokba beleviheti a honfi érzés melódiáit, ki neveli kisebb testvéreit, majdan saját gyermekeit, ki ott van férjével is, ma már egyedül is, az élet küzdelmes porondján, s ki értelmév. I együtt, gyöngédségével lophatja bele nemzete érzékeibe, hogy szeresse azt, — ami az övé ! ! S amint a magyar nők ott voltak a harcok mezején és lánglelkesedéssel küzdöltek az ellenség gyilkos fegyvereivel, midőn hazájuk it védelmezték, most hasonló dicső eszmében egyesüljenek, hogy hazájuk gazdasági fejlődését ők vigyék keresztül. Álljanak sorompóba mindnyájan a hazai ipar védelmében ! Rang és osztálykülönbség nélkül olvadjanak hatalmas tömeggé, ne legyenek mások — csak magyar nők ! Érezzék át e nemzeti akció roppant fontosságát, hassa át őket a legnagyobb hazaszeretet, egy cél lebegjen a szemük előtt: hogy ki-ki saját erejével, minden erejével, az erőnek egész kiható képességével támogassa a hazai ipart s a magyar munkásnak adjon kenyeret! És ennek — tisztelt hölgyeim — kétfele módja van : az öntudatos nevelés és a cselekvő akarat. Minden ország fejlődésének első föltétele, hogy ne legyen közönbös senki tulajdon hazája iránt. Ne legyünk tapogatódzó homályban az iránt, ami szorosan reánk tartozik ; ne csak halljuk, sejtsük, hogy miféle eredményeket értünk el, mennyire jutottunk vívmányainkkal, de éljünk benne nemzeti haladásunkban ; ludjuk, lássuk, érezzük, hogy mi történik körülöttünk Nálunk ma még ez az általános, közös, együntetü érdeklődés nincs meg és épen azért a nagy összesnek szoros összetartása, mely egy nemzet boldogulását előre viheti, minálunk teljesen hiányzik. Itt — ki-ki csak saját dolgaival törődik. Es ezt kell a nőknek fölébreszleniök. Legyenek ők maguk a tanitó mesterek, kik egy nemzet gondolkodásmódját magasabbra emelik. Ne legyen előttük elvont fogalom a nemzet és haza, melynek múltjál az iskolában megismerik s a melyről folytatólagosan azt nem tudják, hogyan törődjenek vele — de éljenek közösségben nemzetünkkel. Ismerjék meg hazájuk viszonyait, tanulják meg a helyeket, hol termeléseink vannak, tudják maguk is, hogy miket tudunk előállítani. Örüljenek minden nemzeti haladásnak, dicsőség legyen minden lépés, amit előre teszünk, minden vívmány, amit valamely téren íölmutatunk. Tanítsák meg erre gyermekeiket is, ők neveljék, szuggerálják egymásban is azt a hazaszeretetet, legyen még a levegő is telítve a magyarság öntudatos érzetével és ki-ki a lelkébe szívhassa azt be! Mindenki határozottan tegye föl magában, a legszerényebb igényűek, legcsekélyebb anyagi tehetséggel birók is, először, hogy : saját maguk, családjuk és háztartásuk számára kizárólagosan csak hazai dolgokat vesznek s ettől el nem tétnek semmi áron ; más odszor, hogy: erre összes hozzátartozóikat, barátaikat és ösmerőseiket lelkesítik, a kiliet egyúttal fölkérnek, hogy ők ismét másokat nyerjenek meg a nemzeti ügynek. Aki nem érti meg ennek fontosságát és közönbös marad a nemzet akciójával szemben, azt világosítsák fel értelmük melegével, hazaszeretetük lángoló erejével. A magyar munkás ne azt érezze, hogy őt csak hazafiságból támogatják, s hogy ilyen módon minden nmnkát elfogadnak tőle, de érezze azt, hogy ő is harcos a többi nemzetek sorában. Ami még kezdetleges nálunk, azzal szemben ne csüggedjünk el, ne forduljunk a készhez, a jobbhoz, de követeljük azt, hogy a miénk legyen jobbá. Egy fecske magában nem csinál nyarat. De ha a magyar iparosnak a nemzeti fogyasztás által meglessz a biztos kenyere, s a közönség tömeges, egyöntetű érdeklődése fordul hazai iparunk fejlődése felé: mint bűvös zár alól pattannak föl a lekötözött erők s egyszerre megindul iparunk és kereskedelmünk rohamos haladása. Kérem tehát, hogy Szabolcsvármegyének tiszalöki járása is csatlakozzék e nemes küzdelemhez és hazafias lelkesedésük tüzében — melynek szent ereje tettekre hevit, alakítsa meg itt a Magyar Védő Egyesület és Tulipán Szövetség női osztályát. Föladata legyen: saját kebeleben minél nagyobb hölgy-bizottságot szervezni. Célja legyen: a legapróbb részletekben is odabatni, egyenként és összességben ugy működni, hogy a járásban csakis magyar iparcikkek és termékek fogyasztassanak. E bizottságnak tagja lehet minden hazáját szivből szerető magyar nő. Tagsági dij fejében megkívánandó lenne: a tiszta honleányi szeretet, önzetlen, lankadatlan munkásság. Erre kérem Tiszalök és vidéke asszonyait és leányait. Forró, esdeklő szóval azért fordulok hozzájuk, hogy amit századok törekvése, népek közönye elrontott, azt a magyar nők hazaszentele, szivük gyöngédsége, lelkesedésük ereje tegye jóvá nemzetünk életében A mint el nem hagyták egykor Eger várát, ne hagyják el most sem az árva n mzetet. .Önkormányzat, kormánybiztosság' í Bárki irta is meg a „Nyírvidék" mult számában a fenti czím és A jegy alatt megjelent czikket — meg kell adni, hogy a maga elé tűzött feladatot kitűnően oldotta meg. Sajnálom, hogy czikkiró nevét nem látom a közlemény alatt, amely senki nevének nem válik szégyenére. De meg a ^ jegyet sem választhatta meg szerző kedvem szerint; mert ezt a jegyet azzal a két ujjal amelyben a tollat tartjuk — különösen ha annak oldalai síkosak — megfogni bajos, marékra venni pedig veszélyes, mert három szögű. Féltem tehát, hogy e baljóslatú jel feletti sorokban foglaltakkal meggyül a bajom s ime — tévedtem. Tévedtem, mert abban, hogy : 1. A napot csak kelte után kell dicsérni; 2. Az autonómiának lehet valaki hive is, nem is; 3. A miniszter saját intakt autononaikus elvei és az érdekeltségi kérdés felett napirendre fog térni s végre abban, hogy: 4 Fizetés nélküli eleven miniszteri biztost még én sem láttam — czikkiróval teljesen egyet értek. Csak kettőt jegyzek meg; azt t. i. hogy ezelőtt évekkel nem azért nyilatkoztam a miniszteri biztosság mellett, mintha az előző hasonló regime eredményéről ítélve, annak fenntartását óhajthattam volna; nem azért, mintha e társulatok autonom kormányzatába vetett hitemet csak egy perezre is feladtam volna, hanem azért, amire czikkiró is bizonyára visszaemlékezni fog — mert az elnöki tisztet sem én sem más elfogadni nem akartuk. És megjegyzem végre, hogy a „bevégzett tények" nézeteimre és meggyőződésemre befolyást soha nem gyakoroltak. Szívesen, sőt kötelességszerűen teljesítem azonban a tárgyalt közlemény írójának azon óhajtását, hogy „a megkezdett nyomon" — ha az jó, — vagy más szellemben és irányban, ha ez jobbnak bizonyul, munkáljuk egyesült erővel a társulat jövőjét. Kállay Andr&a. Vármegyei pénztárak és számvevőségek visszaállítása. A szabolcsvármegyei községi és körjegyzők egyesülete, még a mult év augusztus havában tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a pénztár és számvevőségtől megfosztott törvényhatósághoz az 1903. III. t.-c. hatályon kivül helyezése tárgyában felír s feliratát többek közt a következőleg indokolta: „A törvényhatósági pénztárak állami kezelés alá vétele rést ütöt a törvényhatóságok tekintélyén, kételelüvé telte az azt ellenőrző számvevőséget, megfosztotta a vármegyéket és járásokat gazdasági ügyeik intézésének szakszerveitől, az állami teendők közé beolvasztotta és másodrendűvé tette a közigazgatás érdekeit, megnehezítette az ellenőrzést, nehézkessé tette az ügyvitelt, az utalványozást és kifizetést, idegen, megszégyenítő gyámkodásnak nyitott tért, anélkül, hogy a nagyközönség érdekeit egy vonalnyival előbre vitte volna, vagy az önkormányzati jog megcsonkításáért teti mes anyagi megtaksrrtásokat adott volna kárpótlásul.* Jól eső érzéssel konstatáljuk a tényt. Megtörtént, hogy a parányi alárendelt községjegyzői testületnek kö'.gyűlése a jogaitol inegnyirbáltan is hatalmas törvényhatóság védelmére kelt. Megtörtént hogy egyhtünk felterjesztése indokait, az alkotmányos küzdelem lobogóját vivő Pest-Pilis-SoltKiskunvármegye közgyűlése majdnem ugyanazon szavakkal tette magáévá s juttatta el gróf Andrássy Gyula jelenlegi belügyminiszter úrhoz s megtörtént, hogy jelen egi alkotmányos belügyminiszterünk h helőli g okulva a lezajlott küzdelem tanul.-ágán, törvényjavaslatot készített és rövid uton vis zahelyezni szándékozik a vármegyei pénztárt és sz imvevőséget *) Az áiélt nehéz idők küzdelmének verejtékét letörülve, elégtétel adásnak veszi egyletünk e hirt és jogvédő apostolunk: Ko.-suth Lajos állal gyakran emlegetett „történelem logikájaként* leszűrjük a következőket: Egyletünk helyes gyakorlati érzésének adta most is tanújelét ép ugy, mint 25 éves működése alaM már számtalanszor, a midőn e tárgyban felszólalt. Érdemet szerzett tehát arra, hogy mint a gyakoriali közigazgatassal foglalkozó s folyton emelkedő kvalifikáczióval biró férfiak egyletének szakvéleménye, abban a figyelemben részesüljön, a melyet rátermettsége folytán megérdemel. A törvényhatósági élet tábornokai pedig a jövőben ne hagyják kialudni a tábori tüzeket. Legyenek ébren, az őrök felváltva ! Jogaikat megcsonkítani semmiféle kormánynyal szemben ne engedjék, amit elvettek — követeljék vissza. Első sorban p^dig követeljék vissza a községi élet, mint állami élet fundamentuma számara a tőllök 35 évvel ezelőtt elvett község-jegyzői testület tevékenységét. Ne tűrjék tovább ait a szégyenletes, fura állapotot, hogy ezt a munkás hadat ők választják és lizetik, munkával és kommandóval pedig az állam látja el, holott Állam Őfelsége még vasúti bakterének a dolgába sem enged bele szólást. Tóth Józoef. *) Szabolcsvármegye két izben is felirt a visszahelyezés érdekében a képviselőházhoz. 1905. okt. 11-én tartott közgyűléséből első ízben, s az ez évi iunius 30-dikán tartott gyűlésből másod izben. (A szerk.) TANÜGY. Értesítés a nyíregyházi ág. hitv. ev. főgimnázium köréből. 1. Felvétel. Az 1906—7-ik tanévre a főgimnázium III—VIII-ik osztályaiba szeptember hó 1., 3. és 4-ik napjain vétetnek fel a tanulók és pedig az előtó osztály sikeres elvégzését igazolo bizonyítvány alapján. Az V-ik osztályba lépő tanuló szülője vagy gyámja a fölvételnél köteles kijelenteni, hogy belépő fia, illetőleg gyámolija, a görög nyelvet fogja-e tanulni, vagy az ezt helyettesítő tanfolyamba vételi föl fiát. A beiratá^t augusztus hó 30. és 31-én a pótló- és javító-vizsgálat előzi meg. Az első felvétel alkalmával a tanuló személyesen köteles megjelenni és pedig a szülő, vagy ennek helyettese ki.-éretét en ; bemutalja iskolai-, születési- és himlőelleni ujraollásí bizonyítványát. 2 Iskolai fizetések. A fölvételnél minden tanuló 4 korona fölvételi dijat fizet, melynek fizetése alól senki sem menthető fel. Fizet továbbá minden tanuló: gimnáziumi alapri 2, országos nyugdíj ilapra 6, könyvtárra 1 — 1 koronát; ezen felül meg az ev. ref. és izraelita tanulók 6-6 koronát valláslanilási dij cimen fizetnek. Az évi tandíj 60 korona. Ez összeg fele a beiratáskor, m'sik fele febiuárhó 1-ső napjan előre fizetendő. Az igazgatónak nincs joga fizetési halasztást engedélyezni. 3. Elengedés Azon „jeles', vagy legalább mindenből ,jó" o-ztalyzattal biro szegény tanulók, kik tandíjelengeijesben kivánmk részesülni, ez iránt való kérvényeiket, kellően felszerelve, a főgimnázium kormányzó tanác áh<>z címezve, augusztus hó 15-ig az igazgatóhoz