Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

2 30-ik szám. N Y I R V 1 D É K 190G. julius 29. Ezt nem, illetve ezt sem akarta a képviselőtestület. többsége. Az indokok másik csoportja az Erzsébet királyné-liget évszázados fáit félli és sajnálja a telkek kioszlásától és az építkezésektől. Épen a sóstói utat szegélyező legszebb tölgyfák jórésze esnék áldozatai, ha a villatelkeket kiosztanák. Már pedig találóan jegyezte meg a szakosztályok ülésén a képviselőtestületnek az a kiváló tagja, akinek szokás szerint ez alkalommal is jól megfontolt és megindo kolt álláspontján a közlemény annyira csudálkozik (s aki mellesleg mondva, ó-szőlőbeli villáját sem apáitól örökölte), hogy „Telket venni, arra házat, villát épiteni lehet pénzért, — de SO—100 esztendős élőfát előállitani nem!" Aki ismeri a tölgyfák gyökérzetét, ismeri a fák ledöntésével, tuskójának, gyökereinek kiszedésével járó munkát, az előtt nem titok, hogy a nem egymás szomszédságában álló villák miatt is nemcsak azok a fák esnének áldozatul, amelyek az építendő villa helyén állanak. Aki megfigyelni szereli a dolgokat és a megfigyelésekből levonja a levonható következtetéseket, annak meg feltűnhetett, hogy a Sóstó-fürdő területén, a lakott épületek között álló tölgyfák milyen más állapotban vannak, (amelyek még meg vannak) mint a velük egykorú, sőt idősebb fák az erdőben, vagy a sóstói-ut mentén ! Last but not least: pénzügyi szempontokból káros volüa a városra a villatelkek kiosztása két oknál fogva is. Az egyik ok az, hogy azoknak valódi értéke nem volna megfizetve akkor sem, ha • ölenként 20, vagy 40 koronát adnának, tehát egy-egy 150 • öl területű villatelekért 3 — 6000 koroDát. Pedig a szóban forgó cikk csak 1000 koronát szán egy-egy telekért. Azok a telkek ugyanis egy egységes nagyobb területből, az Erzsébet királyné ligetből, illetve annak a sóstói ut mentén elvonuló széléből egymástól 10—10 öl távolságra hasittatnának ki. És pedig a tervezet szerint akként, hogy a telkek frontja és az ut között egy öt öl széles sáv hagyatnék. A villatelkek kiosztása tehát azt jelentené, hogy a város a tulajdonát képező Erzsébet királyné liget összefüggő területébe 19 idegeu tulajdont képező birtokot, 19 idegen birtokost bocsátana. A saját birtoktestébe 19 szomszédot ékelue. — Már maga ez a körülmény becslés utján meg sem állapitható, pénzben ki sem fejezhető. De megfizethetleu és inegbecsülhetleu a villatelkek kiosztása miatt kipusztítandó élő fák értéke is. Egy levágott tölgyfa törzse, galya, tuskója megbecsülhető, értéke pénzben kifejezhető; de egy élőfáé nem. Tessék megkérdezni bárkitől: mit adua egy olyan élő lombos fáért, ha az udvaráu állana, mint a kiosztási terv szerinti területen levő fák bármelyike Í Csalóka ábránd az, hogy a villatelkek árán az erdőt más helyen bőven lehet nagyobA halovány arcú ilju egyszer azt velle észre, hogy azokban a leragyogó ábrándos kék szemekben könnyek csillognak . . . (Sajátságos! Valahányszor a szemekről irok, mindannyiszor eszembe jut az én áldoLt emlékű édes anyám egyik bájos műve: a „Lórika grófnő", melyben a szemek színeinek jelentőségét definiálj í. fa szól ekképen : „A zöld szem : Ravasz rendesen. A kék színű : Mindmegannyi hű. És a villogó fekete szemek : Mint Isten ujjai rejtélyesek !" Itt is szfmekről: kék szemekről, hű szemekről van szó . . . ... A két fiatal szív vonzódni kezdett egymáshoz. S lassanként gyökeret vert leikökben egy édes érzelem. Mefszerették egymást, anélkül, hogy még csak egyszer is beszéltek volna egymással. * * * Irén születése napját készüllek megülni. Margit addig kérle a mamát, mig az megengedte, hogy az első emeleli fi.talembert is meghívhatják az ünnepi estére. Majd meglálod anyuskám, milyen szépen énekel, szólt kitölő örömmel a kic-:ike és átölelte mamája nyakát. Végre hát találkozott a két egymásért epedő fiatal 3 ollőirógva szerelmük egyre forróbb, vonzódásuk egymás iránt egyre hatalmasabb lelt . . . Az ifjú gyakran látogatott el a családhoz. Es Margitot többnyire egyedül találta. Egy napon Mirgil könnyes szemekkel, bánalos arccal fogadia az ifjút. — Kálmán, édes Kálmán, itt hagylak, elutazunk messzire! szólt és fájdalmas zokogásba lört ki. Maigit. angyalom! kiáltott fel az ilju ijedten, — hová? ... Ián csak nem örökre?! Nem . . . hat hónapra ... de ez nekem egy örökkévalóság lesz, szomorú sejtelmem van, hog

V nem látlak löhbé, elfelejtesz ... — Nem ! ne hidd ! soha ! esküszöm ! — Azt mondta anyuska, hogy nem birja ki tovább, a papa folytonosan lármáz, pörlekedik. Elutazunk hát a párisi kiállításra, hat hónapot olt töltünk, azután visszajövünk, akkorra lalán helyreáll a családi békességünk. Érzékeny és megrázó voll a búcsúzás. A két fiatal szív vigasztalhatall in voll bánatában. — Margit, én rosszat sejtek, zokogott fel az ifjú, esküdj meg, hogy hű maradsz! — Kálmán, esküszöm a jó Istenre, hogy hű leszek hozzád mind a sírig s ha eskümet megszegném . . . Csókokkal zárta le Kálmán az édes teremtésnek e kút rebegő ajkait. Forrón, önfeledten borullak egymás keblére — u'olj í ra. De ne előzzük meg a történteket. * * * A következő nap reggelén, amikor a csaladfő eltávozott hazulról, a mama és leányai elutiztak. Kálmán két nap múlva következő tartalmú levelet kapott: . Varsó, 1893. május 30. Feledhetetlen Kálmánom! Varsóban vagyunk. Anyuska útközben — nem tudom miért -- megváltoztatta tervét. Nem Párisba utazunk, hanem Szt.-Pétervárra. Nagyon betegnek érzem magamat. Amint megérkezünk, címemet azonnal ludatom. Addig is üdvözletét és csókjait küldi a távolból a sírig hű : Margit. * * * Két napra a történtek után Kálmán találkozott Ma

rgit atyjával. Borzasztó látványt nyújtott az öreg ember. Szemei ki voltak sírva, arcán a kétségbeesésnek mély barázdái voltak felismerhetők, külseje teljesen el volt hanyagolva. Részvéttel szólította mi g őt az ifjú ? — Mi hirt hall családjáról? — Én tőlem kérdi! szólt a szegény öreg felzokogva; kérdezze meg Valiónét, az tud róluk, én nem. Sejtem, hogy az ő kize játszott a dologban. Jöjjön, jöjjön velem a rendőrségre, én úgy sem tudok a fájdalomtól bitaui s a város így találja meg azoknak egyenértékét Hiszen egy hold föld ára például a Ozugos részen, a S >stón tul, 900 -1000 kor Ha a városnak volua vevő-zándéka, még több. Egy hold terület beerdósitése igen sok munkába, fáradságba, időbe és pénzbe kerül s az uj erdősítés csak 30—40 év múlva lesz erdő. Nem csak az uj erdőterület vételárát kell tehát számításba venni az összehasonlításnál. Másfelől a villatelkek kiosztása a Sóstófürdőre volna káros hatással. A városa dombrádi kisvasút létesítésénél, ujabban a Sóstón tervezett beruházásokkal tetemes anyagi áldozatokat hozott és hoz a fürdő jövedelmezőbbé tétele érdekében. Egyenesen maga alatt vágná a fát, ha most meg az Erzsébet királyné Tgetben osztana ki villatelkeket. Ezzel maga a város vetné meg az alapját a Sóstóval konkuráló villatelepnek. Az lett volna az igazi szük látkör, ha ezt a körülményt észre nem vette volna a közgyűlés többsége ! Ezelőtt 14—16 évvel talán senki sem mert komolyan bizni abban, hogy a Sóstóra valamikor 20 fillérért lehessen kijárni. Azóta nagyot fordult a világ kereke. Az olcsó, gyors és kényelmes közlekedés lehetővé vált. Ma a Sóstó „közelebb" van a városhoz vasúton, mint 10—15 évvel ezelőtt a „Jósa-kút" volt gyalog! A villatelkek kiosztásának eszméje azonban él ma is. Minden valószínűség szerint mihamar meg is történik. Csakhogy nem a régi állapotok szerint tervezett helyen, az Erzsébet ligetben, hanem a jelenlegi körülményeknek megtelelő helyen : a Sóstó-fürdő környékén. Ott megtalálja a város a számadásait a Sóstó-fürdő jövedelmében. Az Erzsébet királyné ligetben a villatelkek vételárában sohasem találta volua meg Ezek a szempontok vezették a szakosztályok és a képviselőtestület tuluyomó többségét. Még az 0 szőlőben nyaralókkal bíró képviselőtestületi tagok sem szo'gáltak tehát reá az önérdek-keresés vádjára. Annál kevésbbé, mert ismert dolog, hogy a lakóhelyek és telkek értéke nem apad, sőt ellenkezőleg, nő, ha a környezetbeli uj lakóhelyek létesülnek. Az O-szőlőbeli szőlők ára is azóta ment fel, mióta ott a nvárilakok elszaporodtak. Ugyanez történt a Érkertben és fog történni a közel jövőben a Bujtoson. Alis is akad eladásra s^ánt kész nyári lak az Ó szőlőben. Nincs tehát aki villája forgalmi értékének csökkenésétói féljen. líres szőlő ellenben vau eladó. Több is Vehet aki villát akar épiteni Olcsóbban, mint az Erzsébet ligetben vehetett volna. Aztán meg ott vau az erdő másik oldalán azUj-szőlő, meg a Himes-kert Van villateleknek való eladó szőlő ott is elég. A helyzet tehát az : akiuek mindenáron erdőben kell a villa'elek, az kaphat a Sóstón. Akinek ott drága, mert a kisvasat viteldíja odáig nem Íj, hanem 20 fillér, az vehet az Ó-szőlőbeu. Aki nem akar a kisvasuton járni, mert az is pénzbe kerül, vehet az Uj-szőlőben, vagy a Himes-kertben Sót vehet az Érkertben is. Ott is van hely elég, ahol 150 négyszögöl nem kerülne 1000 koronába, négyszögöle 6 K 66 fillérbe. Egyáltalán nincs elzárva senki a meghozott közgyűlési határozattal attól, hogy villatelekhez jusson. Még pedig olcsóbban, mint az Erzsébet ligetbén. Legalább is igazságtalanság tehát szük látkörrel. elfogultsággal, a szegény hivatalnokok boldogulhatásának megakadályozásával s más efélékkel megvádolni a képviselőtestületet pusztán azért, jobban mond va: a miatt, mert nem teljesítette egyeseknek azt a kívánságát, hogy adjon nekik és pedig ott és nem másutt villatelket, ahol a város 46592 katasztrális holdnyi határából nekik legjobban tetszenék. —a -o. A nyíregyházi adókivető bizottság működéséről. A/.on támadásokra, melyek a nyíregyházi adókivető bizottságot érték, a bizottság nem tartotta szükségesnek válaszolni. Nem tartotta pedig azért, mert igen helyesen úgy gondolkodott, hogy az amúgy is nem positiv tényeken nyugvó, hanem csak általánosságban mozgó támadásokat nem szóbeszéddel, de tetteivel cáfolja meg legjobban. Mégis most, midőn a Nyíregyházára vonatkozó 111. oszt. ker. adótárgyalások befejeztettek, s én, mint a bizottság jegyzője, azok statisztikáját tudomásul vétel és tájékoztatás végett közzéteszem, meg nem állhatom, hogy egyúttal rá ne mutassak az abban foglalt lényekre, mint olyanokra, melyek a mathematika kétségbevonhatatlan erejével szolgálnak a bizottság ellen hangoztatott vádak cáfolatául. Javasolt adóösszeg Nyíregyháza város területére 95644 K 26 f. M. gállapitolt adóösszeg Nyíregyháza város területére 78594 K 05 f. A javaslatok tehát leszállittaltak 18°/u-al. Összevetve ezt az 1902/5. évi ciklusra megállapított 64056 K 77 fillérrel, lesz az emelkedés 14538 K 28 fillér, tehát 5%. De ez pusztán a tényleges emelkedés, melynek nagy része a tételek, illetőleg az adózó felek számának emelkedésére esik, mi viszont a város természetes fejlődésével függ össze. Az adózó felek száma, illetőleg a tételszám 1902/5-ben 1066, 1905/7-ben 1204. Emelkedés 20%. Egy tételre esett átlag 1902/5-ben 00 K, 1905/7-ben 62 korona. Emelkedés 3'5°/o. Van tehát kétségbevonhatatlanul bizonyos emelkedés, de hogy ez nem 300—400%-ra, hanem csupán 3'5%-ra rug, azt e statisztika világosan bizonyítja. S vájjon ki az oka ez emelkedésnek ? beszélni! Itt hagytak szívtelenül a nélkül, hogy búcsút vettek volna tőlem, azt sem tudom, hová, csak annyit sejtek, hogy annak a gonosz asszonyaik a keze működött ebben ! Kálmán elkísérte őt a rendőrségre a ott előadta, hogy a szegény ember neje és két leánya elutazott minden szó és búcsú nélkül s hogy egy bizonyos Valiénéra van a gyanúja, ki családját rossz útra vezette volna . . . Amikor az ifjú a Valióné nevét ejté kí, az egyik jelenlévő detektív meglepődölten kiáltott fel: — Valióné! ha jol tudom, ezt az asszonyságot ismerem. Igen, igen, bizonyosan tudom már, ho^y ismerem. Ez a Valióné több gyanús foglalkozása mellett azt az alávaló műveletet is űzi, hogy oroszországi kétes liirü énekes-társulatokhoz szemrevaló magyar hölgyeket szerez, amiért azután búsásan megfizetik. Valószínű, hogy az ön családját is ily helyre szerződtette. S a detektivnek igaza volt, amint később látni fogjuk. Az apa és az ifjú kétségbe voltak esve. Rögtön megindittatták az eljárást, hogy a rossz úlra vitt családot rendőri, vagy közigazgatási uton hazahozzák. Kálmán pedig remegje várta Margit levelét. Az néhány nap múlva meg is jött, s igy szólt: ,Szt -Pétervár, 1899. jnnius 3. Forrón seeretett Kálmán ! Végre megérkeztünk Pétervárra. L^gy nyugodt, én eskümet megtartom, s megtartanám még akkor is, ha a fö!d túlsó felén lennék, csak te se feledkezz meg rólam. Hat hónapig fogunk itt tartózkodni. Anyuska ez időre valami állást vállalt el hármunk részére egy oly helyen, amint mondja, ahol löbb magyar hölgy is van alkalmazva. írj, édes Kálmán, mielőbb, mert egyetlen vigaszom, egyetlen örömem, itt. az idegenben a te leveled lesz. írj gyorsan, mert ha soká késik leveled, a szívem meghasad. Ne hagyd soká várakozni a te szomorú Margitodat."