Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-02 / 48. szám

1906. október 14. N Y I R V I D É K 41 -ik szám. 7 Nagy jövővel kecsegtetnek azok a ki-ér ktek is, amelyek állatok védőoltásaira irányullak s leg lább azoknál máris poziliv eredtnényüek. Tudjuk, hogy a marhák gyöngykór nevű b't"gsége lénye-ében az ei/ib ri tuberkulózissal azonos, sőt tudjuk azt is, hoiíy ily gyöngykóros — mondjuk lippangóan lubeikulózus — tehén teje igen sok eseiben okozza a gyermek tubeikulózus fertőzését. Ma a ónban már képesek vagyurk egyrészt a tuberkulin-reakcio altal kivalas/.tani a m irhnáUományból a beteg ál a'ot, de ivadékát is tudjuk im nunizálni, hogy a betegséget nem kapja meg. Behringnek az a reménye, hogy sikerülni fog ilyen immuni'ált állilok tejevei láplálva a csecsemőket, azokat maradandóan megvédeni a tuberkulózis ellen, ugyan nem vált be, s bár ő és iskolája kitartóan dolgoznak ez irányban, ieszünkről ehhez nem füzünk különös bizodalmat. Mert ennek útjában látszik állni az a biológiai törvény, hogy azok a bakter uinellen >s védőinyagok, amelyeket a bélcsatornán át viszünk a szervezetbe rppen ugy elpusztíttatnak, mint a táplálékban esetleg L>i n volt mérgek. Ez a szervezetnek éppen egy fontos védőintézkedése, amely nélkül mihamarabb elpusztulna az emberiség. Ily védőanyagokat csakis az ujszőlött boicsatornája ereszt át elpusztítás nélkül a veibe s az is cs..k a saját fajának tejhus'.nálafánál. Anyatejjel tehát lehelne immunizálni (védci). de nem a tehéntejjel. E'.ek a kiséri-ti eredmények a gyirmek-, főleg a csecsemőkorra terelik a figyelmet, annal inkább, mer ma már nem hiszünk az öröklés tanában, hanem határozottan kimondhatjuk azt, hogy meg a tuberkuló/us szülők gyermeke is egészségesen születik ; még az sincs beigazolva, hogy nagyobb hajlam . van a tuberkulo,isia, mint más egészséges szülők gyermekének. Ellenben az a lény, hogy folyton együtt elve, együtt tartózkodva a beteg szülővel, olyari helyiségben, amely a kiköhögölt bacilusok milliárdjaival v n tele, eléggé magjarazza azt, hogy ezek a gyerekek ijesztő számban lesznek tuberkulózusak. Vigyük hozzá, hogy beleköhö^ik, belecsókolják naponta százszor a halál csiráját, csoda-e, ha meg betegszik a gyerek ? Képzel fogható eredménye pedig mindezen vizsgálatoknak, hogy a tuberkulózis elli ni védekezést a gyermekkorban kell kezdenünk, sőt arra koncentrálnunk. Ennek számos módja \an. A legelső és legfontosabb ezek köz

1 a nép kilanitasa. Anyaköny<'esek, akiknél bejelenti az apa gyermeke születését, nyújtsanak at min denkimk egy olyan kis egészségi kátéfelét, népszerű modorban, amely megtanítson a gyermek ápolására, ^ap álására, a zsúfolt lakás veszélyeire, a szellőztelés szui>s gere, a szabad lev gő hts/nára, az edzés módjara. A Kiss József-fele refrain: „Eltiltalak téged az anyai csóktol!" szigotu, de a száján csókolni, szembeköhögi i a gyereknek \eszedelmes; erre me^lanitani a népet ugyanakkor, mikor babonáinak veszedelmes voltá: a figyelmeztetjük, ig n sok gyereket mentene meg. Hogy a gyermek, ha pi-zkos ujját szopogatja, tuberkulózissal fertőzheti magát, hogy mirigydaganatok, görvélyes betegségek a tuberkulózis előfutárjai, de gyógyíthatók, ha pontosan kezeiteli a szülő: ezt tudnia kellene mindenkinek, eppen úgy, mint azt is, hogy az anyatej — a hol megszerezhető — a legnagyobb védelmet nyújtja tuberkulózis ellen. Családokban, ahul tuberkulózis mir előfordult, a külön gyermekszoba, jó dajka, a lehetőségig keresztülvitt elkülönítése a gyermeknek, a lakás gyakori dezinfekcioja és pormentesitése ugyancsak sok — elveszettnek h tt — gyermeket fog megmenteni. Ila p dig már beteg a t-yeiek, vagy ha a megbttegedes gyanujeleit mutatja, akkor sincs vvszve minden. Állítsunk tüdobetegosztalyokat gyerrm kek részére ! Legyenek ezek összeköttetésben egyrészt ambuláns rendelőintezetekkel, amelyek kizárólag tuberkulózu* gyermekekkel foglalkoznak, másrészt üdülőtelepek, menhelyek, tengi i parti, magaslati menhelyekkel s a beteg gyermeket adjik izek szüks;g szerint kézről-kézre mindaddig, uiig ttiije-en meg nem gyógyul. I

c'az, hogy ez egy nagy, kitartó munkát, óriási szervezetet, lelkesedést — és peisze sok p nzt is — igényel, de hála Llenn.'k, ma mar birunk a Gyermekvédő Ligaban olyan szervezettel, amely, ha a tarsadalom érdeklődése nem lankad, e feladatoknak meg fog ft lelni s enml nemesebb, hasznosabb, nagyobb célt még egy egyesület sem irt fel zászlajara. Mir kész n v-n ak az eLő magyar tüdőbeteg gyermekosztály tervei s ha Isten segit, egy ev múlva 1' s legalább egy hely Magyarországon, ahol ilyen betegeket is elli lyezhetünk nagyobb számban ; eddig csak a kői hazak köny őrülete adolt menedékhelyét ezeknek a szí reiiczétleneknek ideig-óráig; lehetőleg rövid ideig, mert „a hely kevés és kell azoknak, akiket hamaiabb vagy biztosabban iiK'g lehet gyógyítani!" Nyíregyháza önállósítása. Nyiregyhaza r t. város megint ónálló törvényhatósági város akar lenni 1 M gindul ujra a nagy per, amelynek aktáit 1901. évi lebruár hó 28-án azzal a döntéssel zárta le az akkoii belügyminiszter, hogy „a városi törvényhatóságok rendezéséről lörvé y javaslat állván előkészítés aiatt, Nyiregyhaza vátos kérelme ezen törvényjavaslat targyalá-a alkalmával lesz eldön'endő." Öt és felesztend'je ennek s most — ú^y tetszik nekünk, hogy ötletszerűin, de mindenesetre minden előkészület nélkül és anélkül, hogy az önálló törvényhatósággá való alakulás megelőző processusára a közönség valamelyes módon eleve luyelmeztetve lett volna, előrántódott . z a kérdés. Megnyitjuk a „N írvidék" hasábjait a nagy pör iratainak, loyálisan helyet engedve a fel- és alpereseknek egyaránt a megnyilatkozásra, tanúsítván ezt a pártatlanságot az alábbi cikk közlésével is, de előre is jelezve, hogy lapunknak ebben a kérdésben vuio állásfoglalását legközelebb p ecizálni fogjuk. Följegyezzük egyelőre a krónika teljessége szempontjából, hogy a péntek délutáni képviselőtestületi gyűlisen, amelyen az önál'ó törvényh t isággá való átalakulást kimondottak, a k pviselőteslülct 240 tagja közül, a tisztviselőkkel együtt 4l-en voltak jelen. * * * (V I.) . . . Réti dal, régi dal régi — óhajtásról . . . Hatalmas porréteg leple már be azokat az aktákat, javaslatokat, határozatokat, instanciákat, amelyek Nyíregyháza város önállósításának eszméjét, ezen eszme megvalósításának forró vágyát, az önállósitási tervnek félbeszakadt történetét tartalmizzák, rejtegelik. Alig alig hihetné az ember, ha nem látná, hogy egy városnak már életszükségletévé vált, mondjuk: körmére égett kérdés az első próbának sikertelensége után oly hosszú időn keresztül — a végelmulas tünetei között — háborítatlanul pihenhetett. Talán a Horatius által javasolt „nonum prematur in annum" elve nehézkedett a kedélyekre? Talán az erednn nytelen faradozás zsibbasztotta meg a munkás ke/e' et ? . . Ne inquiráljunk most márA mi sopánkodásunk nem fordítja meg a világ kerekét; de különben is időszerűtlen volna épen most, amikor — tiz esztendei hosszú nyugvás után — felszállt a por a régi aktákról és i apvilágut lát — reméljük, nem az ujra eltemettetés kilátásával — a régi vágy, a régi óhajtás. Nyíregyháza városa elérkezettnek tartja az időt, hogy a megyei gyámkodás alól magát kiszabadítva, önálló törvényhatósággá legyen. Ezt a törekvését mi nagyon is természetesnek találjuk. Ha az egyén eléri azt a fejlettségi fokot, amelyen körülményeit, célját, cselekményeit s azoknak súlyát mérlegelni és megítélni tudja, ügyeit intézni — a saját lábán megállani képes: nem veszi szívesen, ha dolgaiba mások beavatkoznak ; de ennek a beavatkozasnak nem is volna értelme. Ha egy községnek megvannak a szellemi és anyagi erői ahhoz, hogy ügyeit önmaga a saját hatáskörében, a saját kö/egei által lássa el, tételes törvényeink megadják a lehe'őséget, hogy — kívánságára — magas bbrendü politikai tényezővé váljék; respektive: megv n a mód arra, hogy Nyíregyháza városa rendezett tanácsú városból törvényhatósági joggal felruházott várossá emelkedjék. Most, hogy ez a kérdés — hála Istennek — ismét felszínre került, azt hisszük, nem lesz érdektelen, ha rövid visszapillantást velünk az 1896-ban ez irányban végzett munkálatokra. Az ezekre vonilkozó anyagot összegyűjtve, feldolgozva megtaláljuk abban a terjedelme-, adatokkil bőven felszerelt, na

r-y körültekint sssel készített jelentésben, amelyet a kérdés tanulmányozására kiküldött és bold. emlékű Bencs László akkori polgármesterből, Somogyi Gyula kir. közjegyzőből (aki egyúttal előadója is volt az ügynek), valamint Kovách Győző akkori városi főszámvevőből állott albizottság 1896. október 22-én terjesztett a nagy bizottság ülése elé, s amelyet ez a bizottság ugyanakkor targyalt és elfogadott. Foglalkozik pedig ez a jelentés váro.-unknak azidőbeli vagyoni es szellemi vis ony.iival, varosunknak es S?abolcsvármegyén k egymáshoz való viszonyával, s a kormánynak a mozgalommal szrmbm tanú itott magatartásával. E szerint Nyíregyháza vagyoni állása 1890-ban a következő volt: vagyon : 4 5J.236 frt. 72 kr.; tartozás 2.345,041 frt. 5 4 kr. ; liszta vagyon 1.807,196 frt. 18 kr Az 1897. évi költségvetés szerint elő volt irányozva közigazgatási összes szükségletekre 4(3,548 frt. 95 kr.; ezzel szemben a város tiszta jövedelme kitett községi pótadó nélkül 3S6.7S8 frt, 67 krt., a hiányképen mutatkozó 56.760 frt. 28 kr. a 47° o-ban megállapított községi pótadóból volt fedezendő. De ezen 47% községi pótadón felül ledezni kellett azt a 25710 frt. 27 kr. összeget is, amelylyel a város közönsége — várm;gyehiz épitési alap, betegápolási alap, milleniumi alap, jegyzői nyugdíj alap, ebtartási pótadó cimén, valamint beszálüsolási pótadó megtérítése és útadó címén — évente a vármegye költségeihez hozzijárú'ni tartozott, amin:k ellenértékeképen a vár- , megye egyném ly felebbviteli ügyet intézett el, s a tokaj—kolozsvári törvényhitósigi útn^k körülbelül 20 kmnyi hosszú szakaszát tartotta fent'mintegy 7000 frt kő!ts< g(jel. Ha mármost figyelembe vesszük azl, hogy városunknak törvényhatósággá emeltetése esetében előálló munkatöbblet elvégzésére nagyobb tisztviselői kart kell kreálni, amely természetesen az addiginál több kiadással jár, (ezt a többlet kiadást a jelentés 18 00—20000 frtban számítja fel) meg akkor is a megtakarított hozzájárulási összegből, amelyet ez esetben a vármegye részére fizetni nem kell, 5000—7000 frt. marad a város rendelkezésére, amelyet közművelődési, nevelési, közegészségi stb. intézetekre fordíthatna. Penzügyileg tehát határozott nyereség lett volna Nyíregyházára már akkor, I8''6 ban, ha törvényhatósági várossá lehetett volna. De épen olyan nyereség leendett másrészről az is, hogy az esetben — szabadabb cselekvési képessége folytán — meglévő erőit sokkal jobban használhatta volna fel a saját fejlesztése, a saját előrehaladása érdekében. Hatalmas bilincs a vármegye gyámkodása, mely karunkat megzsibbaszthatja, jo szándékunkat hátráltathatja. Nem akarjuk e/zel azt mondani, hogy eddig ez volt a helyzet; városunknak utolsó 10 évi története nagyon könnyen ránk cáfolhatna. De a viszonyok változhatnak, s jobb, ha ezeknek rosszabbra fordulásakor szabad kezünk van. A vármegye, a bevételi rovatában 2)000 frlig ' érdekelve lévén, természetesen minden igyekezetével a mozgalom ellen foglalt állást. És bár a Bánffy kormányhoz többszőr is menesztett d'

3putáciok mindig a legjobb biztatásokkal jöttek haza — elült a terv, az önállósításból akkor semmisem lett . . . Tiz hosszú esztendő vajúdása kellett, mig odajutottunk a méta elejéhez: az elszakadt fonalat inléző köreink ismét kezükbe vették. Beménységgel vehe'jük fel talán most a küzdelmet. A belügyminiszteri székben Andrássy Gyula gróf ül, aki Miskolc városának ugyanilyen irányú törekvését a legmelegebben pártolja. Nyíregyháza Miskolccal sok tekintetben egy vonalon áll, s igy hisszük, hogy ezt a jóindulatot mi is megnyerhetjük. Csakhogy most már addig kell ütni a vasal, mig ki nem hűl. Mas kézből vettük a kővetkező sorokat : Persze egyh ingulag határozta el Nyíregylnza városának k' pviselőtestülete, hogy kétségtelenül nagykorúvá lelt s a jövőben nem parancsolhat neki senki más, mint a Császár — engedelmet kéiek — a Király! Helyesen van. Lüktet a vér, dagadnak az izmok, s mir.den valószínűség szerint nyitva vannak a bugyelárisok, hol pirosak, hol zsírosak, többnyire üresek — az önnállóságért ! Gondolatnak gyönyörű, töiekvésnek : cél, elhalar ozásnak : bátor és merész, megvalósításnak: ma n.'tn érdemes, a jóindulatú vármegyével szemben. Egészen természetes, hogy híve vagyok az önáll >ságnak, a szabadságnak, a gyűjtött irők akadálytalan érvényesülésének. Volt is már — ha emlékezetem nem csal — hasonló mozgalom. Volt képviselőtestületi határozat is, deputáció is a belügy, meg másféle miniszterhez. Hanem maradiunk — biztosan tudom — rövid nadrágosak továbbra is. Időközben nőttünk — az adó sálban, tellerőbin, megvalósítatlan tervekben s mindenekfelett kapkodásban. Infamis Miskolc ! Hogy megelőíte Nyíregyházát egy nagy — ha hinni lehet — szívesen latolt deputációval, intelligenciával, kereskedelemmel, közgazdasággal és iparral. versenyezhe!ünk deputációval, ,"Z idő szerinti polgármeslerNosza után' a . 14500 luth ránuss.d séggel* ! Ónállóság ! Ez lehet jelszó, mely tűzzel, munkára serkeni, ál dozalra hív ! Lehet azonban taktika is csupán, melynek Tisztelettel értesítjük előfizetőink- hirdetőink- és üzletfeleinket, hogy üz1ethelyiségünketésnyomdánkat, úgyszintén a „Nyirvidék" szerkesztőségét és kiadóhivatalát december hó 1—15-ike között VÁROSHÁZ-TÉR 6. sz. Stern féle házba, a nagytőzsde mellé, a róm. kath. templom és a kir. törvényszék

kel szembe a KÖLCSÖNÖS SEGÉLYZO-EGYLET volt helyiségeibe tesszük át. Kiváló tisztelettel JÓBA ELEK, könyvnyomdája és könyvkötészete, a „NYlRVIDÉK" szerkesztősége és kiadóhivate1 a.