Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-11-25 / 47. szám

1 47-ik szám. N Y I R V 0 É K 1906. november 25. Egy ilyen 3-ád rangii szegény ezigány halt el a 90-es években a Telektanyán s hulláját behozták eltemetés czéljábol a faluba. Ez azonban nem ment olyan könnyen, meri hiszen első sorban az elhaltnak felekezeti hovatartozandóságát kellett megállapítani. E kérdés eldöntése érdekében egy formális hivatalos eljárás lett bevezetve, tanuk kihallgatva stb. Mind ez nem vezetett czélhoz Szerencsére vetetlenül megérkezett Krasznay Péter barátom a Nyirbogányi járásnak akkori föszolgabirája, a ki a megtartott szemle után a következő sententiát hozta meg: A halottnak a lábán csizma találtatván — az minden kétségen kiviü kálvinista volt; mert ha orosz lett volna, bocskor lenne a lábán, ha katholikus — mezítláb feküdnék itt előttünk. Persze jól mulattunk az öreg" Péter bátyánk hivatalos humorán. * * * Egy nyíregyházi kaszinó bálon jelen voltunk feleségemmel együtt: még akkui' divatba voll — ugy látom megint divatba akar jönni — hogy a főispánok reprezentáltak s az asszonyok sem maradtak el Mig a fiatalság bennt rúgta a port, mi egynehányan a kerek asztal körül foglaltunk helyet a kaszinó épület tágfolyosóin s ernyjedetlenül fogyasztottuk a nyíri vinkót. A dohánybeváltásről s annak eredményéről folyt a szóbeszéd. — Hát tisztelt barátim, szólalt fel vármegyénk egyik előkelő tagja, ez az eredmény nagyon változókos, nem annyira a dohányminÖSége szerint, (le inkább az eljárás minősége szerint. Mert hát az én tisztem a dohánytermésem javát tegnapelőtt adta he s kijött nyomorult 18" írtra. Másnap én adtam he dohányomnak selejtesebb felét s kijöttem 22 írtra. Miért válogassak én az eszközökben, ha az embert különben megnyúzzák. — Hát tisztelt barátom, feleltem ón

:, - nem lehelek veled egy nézeten; mert azt tartom, hogy a megvesztegető rendszerint jóval alacsonyabb fokán áll az erkölcsiségnok, mint a megvesztegetett. Kállay András. Az egyeki őstelep ötletéből. Mint Szabolcsvárraegyének l'jon. évben megjelent ruonographiájában jelezve lett, a Nyír fgy a környező agyagos lapályból kiemelkidő mintegy -1825 • kilométernyi hoinoklerület, n.elv legmagasabb pon'ján, Nyirlugos község halárában a Tiszanak tokaji 0 pontja fülelt 8G méternyire emelkedik ki, amely területből S/.abolcsvármegyere körű belől 3349, Haj>lu:negyére .-.00, Biharra 3b0, Szatmárra 390 • kiloineter esik. A Nyírnek ezen zömétől távolabb nyugolra h isonló természetű szigeteket találunk Ejyek, Tiv/adob községek halárában ; sőt északra a Tiszának jobb partján fekvő, Bodrogközön is. Habár a polilikai határvon lakkal daiabokra van a Nyír tépve, de ősrégészeti szempontból egy egészet képez, amenny'bi n kezdi tleges cs, közökkel rendelkező népeknek, laza talajával könn\ü földművelést, s-ainos tavaival bő halaszatot, hep hupás talajával obsidián és kova nyilial is sikeres vadászatot, dús erdőivel éss/.iimtalan kallanszeiü mélyedéseivel zord időjárással szemben mindenütt ked e/.ő me ed khelyeket biztosított. A Nyírben n- m akadtunk ugyan meg edd g p.ileolyt (pattogott kőkorsz. ki) tárgyakba, de a Hermán' Ottó által kőzö t miskolczi három n.igy kő-s akóca, melyeknek egyike Debreczenben l.es.-enve, Széli Farkas barátomn.k becses gyűjteményét disziti. Azon meg nem halálozott állatnak metataisussából készült, mindkét v, gén hegyese kifaragott, a végekii'k közelében meslerséges- n alfurt csonteszköraeii a tiszafüredi muzeumot megalapító Tariczky Endre és Ferenczy Elek főszol/abiió közvetlen meggyőződése szerint, a tiszafüredi hídnak alapozása alkalmával a ca'ssonban, a T.szának feneke al ilt 11 méler mi lysegben számos öslenycsonlokkal együtt talalialott, azt bizonyítja. hogy ha nem is épen a Nyírben, dj távolabbi szouiszédság.iban igen i< élhettük őslenyekkel együtt emberek, mint Morvaországban, midőn keskeny piros ajka körül kivillanó fogsora s szakgatott csengő kacagása olyan ennivalóan kedve sé teszik, akkor az il'ju nem tudja hova legyen a nevele.-től. vagy m'g inkább a gyönyörtől. Hát van-e ennol edesebb kacérsug a világon ! ? * * * A li ány bajába van egy chrysantine. Az ifjú kéri ezt a világot, de unr nem vidáman, nem kacagva, hanem komolyan, elfogódottan: — Adja nekem azt a világot. Látja magánál elhervad, én pedig megőrizném. Ha maga jos/.ivü, nem engedheti, hogy az a virág elhervadjon A leány aica is komollyá válik. — Tudom. Ta'án, hogy másnak megmutassa. . . . Másnak megmutassa . . . Ez a két szó oly jóleső érzéssel tölli el az ifjút. Hiszen a leány érthette ez alatt azt is: nem akarom, hogy eldicsekedhessen, azt is, hogy: Maga egy hencegő, kiie ilyesmit bizui nem lehet ... de nem, ő csak arra gondol, liógy ez a világ kettőből áll, cíbelőlük es „másból". „Má-ínak" n m szabad arról tudni, ami közöltük történik. Tehát nekik egy tilkuk van, mely őket ö-s'.iköii, másoktól elválasz'ji . . — Nem i-. veszi észre, hogy ő tulajdonképen nem kapott virágot . . . Hát még azt, hogy venné észre, h"gy a leányka a tükör elé megy s a haját igazitja ... Ő esik akkor es/.mél fel irinit, midőn az a virág egy óvatlan pillanatban (no u^yan nagy csoda is) kiesik a hajból epen ö mellé. Udvariasan kap utána, hogy visszaadj i, de a leány megelőzi őt : — Legyen hát a Magáé ! ha már Isten is úgy at arja. S ezt olyan neh '/.lelve, olyan szemrehányó hangon mondja, inin'ha komolyan haragudna Is'enre, hogy az il)en tolakodó, lelkekel pártfogolja az igazakkal szemben. De ugyan, vun e a világon ennél haraglal inabb harag. * * * Kezdődik a tánc. Belgiumban és másult kerüli leleteknek nyomása alatt mar senki tem tagadja. Igáz, hogy szakértő paleonlhologusok physikai tulajdonság-<i mi-tt ezen eszközt nem tartják ősteiiycsontnak, ^de tekintve azt, hogy ezen eszköz sokáig lehetett mar hasznaiban, mielőtt az őslénycsontuk közzé vegyült volna, n- ni birt már akkor azon sajáisagokkal, hogy a csokoládé szint az aránylag nagyobb súlyt és tömöttséget megnyerhette volna. Kerülhetett ezen csontdarab azon időben a Tátrából is vagy I - téri tudj;, honnan, de sem azl nem lehet feltételezni, hogy Taróczky vagy Ferenczy valóllan-auot állítanának, sem pedig azt, hogy Sailafernes koronáján ik módja a eaissonban dolgozó egyszerű mii ka^ok sok munkái igénylő Csont cs-közt csempészlek volna az őslény csontÓK köze, h- gy légészel kedvelőkéi mogti éfáljanak, amely S(. orirol afole munkásoknak még csak fogalmuk sincs. Tehát „Eppur si muove." Igaz, hogy a csiszolt kőkorszakból, amily az ut valószínűleg a kr. sz. elő ti III-ik ovezrulben téllephe telt bionzkorszakot előzlt. meg, számtalan obszidián és kova kések n, szilánkokon, nyílhegyeken és kőmagokon kívül esik száznál kevéssel öob kő vésőnk és kőbaltánk van, mi,; inas külföldi muzeumokban ezreket látunk felhalmozva, de az is ig.,z, hogy mig ott ezak csak a közelből származó egy-két fajta kőzetből készüllek, addig nálunk igen sok olyan vé=ő és balta v -n, melyi knek legközelebbi lelőhelye — szakértőink szerint — esetleg csak azon esetben lenne meghatározható, ha gorcsövi csiszolatok készithelése végett szilankokat törnénk le a tárgyakról, ti hat azokat megrongálnánk. Reá érünk még várni, A mi vidékünknek csiszolt kőkorszaki népii minden valószínűség szeiint vagy igen távoli vidékről származtak ide és hozlak eszközeiket magukkal, vagy már illen megtelep dve, máig meg ösmeiétlen messze videkekkel vollak összedőlteiéiben. Kőeszközeink kivétel nélkül szórványos lelitek, vagy pedig az ajándékozók aiial nem lett megfigyelve az, hogy temetkező.-i helyt öl szármázták volna-e? Annyi bizonyos, hogy nálunk eddig csak kél helyen akadtunk kétségtelenül kőkorszaki temetkező helyre. 1867-ben az ajaki halárban pár száz lépésnyire északra azon ponttol, ahol Nyíregyházától számítva Kisvarda előtt a vasúti tavjelző van, közvetlen a kisvardai határ előtt, amely helynek közvetlen közeléből az első magyarországi auth.nticus nagy kovakósek de kőbaltak is kerültek, van az egyik kőkorszaki temető. Ilten dr. Roner Floris es báró Vécsey József főispán társasagában az ásatásban én is részt vettem. Nyolc sirt bontottunk fel. Nem egészen egy m :ter mélységben a csontvázakat oldali fekve, összekucorodott helyzetben, aiccal keletnek fordulva, balkezüket fejük ala támasztva találtuk. Mindeniknek szíja előli öl-hat kis edény volt, melyek közül , zoi.ban némelyik korongon készu.nek látszott, de olyan szélázott állapotban, hogy dr. R mer csupán keltőt volt képe.- ép állapolban m igával vi mi. A keresztcsont vagy boka tájékán a földsulya által szétnyomott nagyobb egy-egy edényt találtunk. Csak egynek melle táj kan találtunk egy kőbalta készítésére alkalmas durványt, de kesz kőeszköz a sírokban nem találtatott fizun terület mocsár széljn leven, humussavban dus és így a csontokat ősiénycsontokéhoz hasonló minőségben conservál'a. A Nyírben ezen kívül eddig még csak egy kőkorszaki temetkező helyet ösmerünk, melyről csak akkor érkezett értesítés, mikor azt már a munkasok teljesen szeldulták és lovabb kutatni már nem lehetett. Tiszadob községlől delnyugolra, a özségtől mintegy ket k lomcter távolságban van néhány sz íz holdnyi, a környezetből több méternyire kii melkedő homok teiület, mely „Urkom düló" névtn ösmeretes, amely a Tiszaszabályozas előtt egy par száz lépésnyi keskeny nyakú félszigetet képezte a Tiszának* és gróf Andrássy Gyula tiszadobi uradalmának egy kis részét k pezi. Eien terülelnek legmagasabb pontját egy fenyőfákkal körül ültetett, ékes vasrácscsal bekerített obeliszk Vegyesen va amennyi. Nem is ifjú, aki mindért nem lelkesül. — De a táncok királya azért mégis csak a bjszton marad. A négyes csak séta. Arra való, hogy az ember kipihenje magát. A tur táncok olyan unalmas k a ma. guk egyformaságában. Azt szeretem nézni, mikor szilaj, paraszt legenyek táncolják a csárdást, nagyokat kurjongatva, piro; pruszlikos, selyem viganos parasztmenyecskékk I s magam is igazi rajongással táncolom a csárdást m jalisokon, szabad ég aialt éjfél után, de hogy valaki síkos par kelten, frakkban, lakkcipőben, báli ruhában igazi csárdául próbáljon táncolni, az ellen ugy a parkett, mint a frakk, lakkcipő ás a bali ruha, de legfőképen ped'g a Csárdás érdekében tiltakoznom kell. iit csak a boszlon érvényerűi a maga sima, elegáns lépéseivel, könnyed mozdulataival, százféle kiszáriÉ hatatlan változataival. Más láncban elfárad az ember, a bosztonban nem lehet, csak kimerülni. S amilyen nem szép látvány az elfáradt táncos, főképen táncosné, ép jn olyan gyönyörű a kimerült! S mily sokáig lehet a bosztont táncolni! . . . ... Ez ifjú s e leány is már egy órája járja. — Nincs még elszédülve ? — kérdi az ifjú •— Nagyon szerelem a bosztont'; dehogy vagyok. . . . S miközben fjlig csukolt szempillákkal tekint körül s a homlokára csúszott hajfon.not hátrasimítja reszkető kezeivel, az ifjú érzi, mint remeg e/ész le^té. ben, már csaknem aléltan a'bájos leány, érzi, hogy csa< ö lurtja már lenn karjaival. S ahogy ezen gondol kőzik, egyszer csak ő is olyan erős szedülésfélét érez, hanem ez mar aztán nem a tánctól van Hát li het e ennél nagyobb élvezet a .világo \ ? * * * O mér', kell már is letenném a tollat s meri nem lehet leírnom még a vilá,' legnagyobb boldogságát 1 Hiszen olyan röviden ki tudnám én azl fejezni ! • diszi'i, melyet id. gróf Andrássy Gyula a legnagyobb magvarnak „gróf Széchényi Istvánnak" emlékére emelt, aki itt kezdette meg sajátkezüleg a tisza-védgalókat és átvág isokat. E'.en tieinzetgaz lászati tekintelből em'ékezetes „Urkom" dűlőnek déli és délnyugoti szélén gróf Andrássy Gyula néhány év előtt szőlő telepítés céljából 70 holdat rigoliroztatott, amely alkalommal régészeti 1 iletekív nem akadlak. Az idén, 1906. év március havában ezen területtől folyta'ól igosan n ugotra ismét 0 holdat veti szőlő ültei s alá E en t rülelnek nyugo i végéhez közel köz\et énül a szántófölddé vált régi Tiszának medre mellett a sz kmány inunk.ísok soros sírokra bukkan'ak, amelyek fel* tt azonban kiemelkedés már észlelhető nem volt. — Tor ;a> József uradalmi főtiszt úr •— akkor épen véletlenül más helyen lévén elfoglalva nagy bosszúságára — csak a mi oknak teljes feldulása és a vesszőknek elültetése ulán el tesült a f leiről, inert a szakmányosok siettek a la ti loté.-sel, nehogy munkájuknak folytatásában ké.-leltetve, ese'leg káit szenvedjenek. Torday úr mindent ami csak megmenlhelő volt gondosan megőrzőit és en dr. Gábor Menyh Tt uradalmi és Ib. járás orvos bar .tom által értesítve, a helyszínére a ónnal kimentem. „De már késő érkéz--U, esik holt testet latott." A szamár munkások fejére azonban már minden elkeseredésemnek daczára nem ülhettem, mert ilt fejezvén be munkájukat, a széhózsa minden irányában szét menlek. Csak egy v-.lt még ott közülök — állítólag a legokosabb — a kiből présbe csavaritva sem lehetett kitudni semmit Elébb azt mondolta, lio^y a sírokban csontvázak n m vol/ak. További kérdezősködésre már kinyújtóztatott csontvázakat találtak. További kerdezősködésemie már összekucorodott oldal a fekvő helyzetben vollak. Biztosra veszem, hogy azon esetben, Ira azt kérdezem vala tőle, hogy nem tólágasl vollak-o ? azt is igenlette volna. Kőeszközöket altitól ig nein találtak, vagy a mi valószínűbb szét vitték azokat torokfájásnak g ógyilására, vagy véres tejet adó tehenek tőgyénok kenegetesére. Egy szóval semmi biztos adatot nyerni nem sikerült, meri. hát Schiller ur — nem a nyíregyházi Schiller jeles ékszerészünk, a kinek a gégényi honfoglaláskori ezüst leletnek megmentését köszönhetjük — regen megmondotta, hogy „G-'geu Dummheit kámpfen Göltcr vergebens". A t -metőnek biztos nyomai csak legfeljebb egy negyedholdnyi területen, de kétségbe nem vonhatólag voltak felösmerhetők, amennyiben itten, a sárga homokon egymástól három-négy lépésnyire egy nagyobb sír mekkoraságának megfelelő, élesen határolt, négyszegű fekete homok foltok voltak tisztán észlelhetők, mig ezen fol'okon lul a talaj felülete mindenült csak sárga lévén, a lemető nagyobb területű nem lehetett. Torday ur a megmentett cserépedényekel és cseréplöredékekef szíves volt muzeumunkba jultalni; a melyek a temetőnek kőkorszakból származó voltát, daczára annak, hogy kőeszközöket nem kaptunk, kétségtelenül bizonyítják. Lefoiografállam azokat és szívesen küldők ezekről másolatokat azoknak, a kik ősrégészellel foglalkoznak; de itten részleles leírás nem közölhető, mert az rendkívüli hosszadalmassága miatt unalmas lenne, de meg tiszta kepét senki elé nem varázsolna. Ennélfogva csak könnyed felsorolásukra szorítkozom. Mielőtt azonban ezt megtenném, meg kell emiilenem, hogy az őskori keramikát egészében felölelő szakmunka eddig még semmiféle nyelven meg nem jeleni, hogy valamint ma a sevre-i, meisseni, apátíalvi, zsaluzsinyi agyag ipar között óriási különbség van. ugy pzen különbség, — ha nem is olyan óriási eltéréssel — az ősidőkben is meg volt. Az i- kétségbe vonhatatlan tény, hogy a mi magyatországi bronzkorszaki agyag-iparunk, ugy alak, valamint díszítés lekintetében igen sokkal magasabb <z nvonalon áll, mint a mai közönséges fazekas iparnak legtöbb termekei mulatják. Ezen fogas kérdést, — nehogy fogam, vagy bicskám bele törjék, — nem is feszegetem, csak azt jegyzem meg, hogy némelyek, de csak nem lyek azt tartják, miszerint a csücsökké díszített edények a bronzkorszakból szármáznák. Hát itten egy kis megkülönböztetést kell tennünk Közép Európában, a mely vidéket lakó népekhez a rómaiak elölt a cultura későbben jutott el és igen soká állhattak az u. n. kőkorszakban, migasabbra fejlett agyagip rt észlelünk, mint nálunk. Kőkorszaki edényeik gyakran csücsökkel és a legkülönbözőbb, de mindég egyenes, párhuzamos, gyakran koczkás mezőkkel vannak díszítve; a mig a nálunk kőkorszakinak lartott edényeken ez nagy ritkaság számba megy. 1 logy a mi kőkorszaki agyag tárgyaink, viszonyítva a kö ep< uropai kőkorszaki agyagiparnak magasabb fej I-tiségéhez, azt látszanak bizonyítani, hogy ottan az alacsonyabb műveltségű állapot igen sokkal tovább tartott, mint nálunk, a hova ez, a keletnek még eddig előttünk ö-meretlen tajékaliól behatolt. A kőkorszaki — csücsökkel dí-zitelt, de különben igen durva — edények, a melyek közép Európának majdnem mindenik gyűjteményében észlelhelőkacsücskök tiszadobi edények legtöbbjénél is feltalálhatok; de ezen kőkorszaki csűcskös edények abban különbözntjí a bronzkor-zakot különösen jellegző csücskös edényektől, hogy a bronzkorszaki edényeknek csücskei alalt vagy felett félkörben vonulo vonalak, hornyolalok, vagy ponlozalok látszanak ; a csücskök közötti téri pedig gyakran sűtűn egymás m-ll; sorakoztatott, bekarcolt vonalak, vagy kinn Ik'dő taréjok töltik be, vagy pedig spirális díszítések, a m lyek a biztosan kőkorszaki edények csücskei körül hiányoznak ; bár az is igaz, hogy kétségteli nül bronzkorizaki előbb említett díszítéssel környezett csücskös edényeknek közvetlen s omszédsagáb in egyszerű kőkorszaki,rak látszó cserépedényeket is találunk, a mely ,-illilást a később felemlítendő egyeki leletek is bizonyítani látszanak. Dr. Jósa András. tei veket és költségvetést olcsón készít háza, Síálloi-ü. 45. Szuchy József építőmester