Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-11-18 / 46. szám

46-ik szám Nem restellem bevallani, miszerint daczára annak, hogy a közigazgatási bizottságnak több éven át voltam tagja s igy a közügyekben némi jártassággal rendelkeztem, az ott szerzett tapasztalataim korántsem voltak elégségesek arra, hogy a tisztikarnak működését hivatalba lépésemkor kellően ellenőrizni képes lettem volna, s igy nagy hasznát vettem azon útmutatásoknak, amiket az akkori t. főügyész Szikszay Pál barátomtól nyertem, aki hivatalos működésemnek első évében szives volt a szolgabírói hivatalok vizsgálatánál segítségemre lenni. Nem emlékszem már, hogy ez időben, vagy valamivel később történt-é, hogy Nyírbátorban szálltam ki hivatalvizsgálat czéljábál, — felszerelve minden ehez szükséges aktákkal. Lehet, hogy most már másként van, de az én időmben a községek a közpénzeket u. m. útadó, csendőrségi pótdíj, kórházi dijakat stb. a szolgabírói hivatalok utján küldték be a központba. A szolgabirák pénzkezelésének megvizsgálására tehát feltétlenül szükséges volt beszerezni a községektől azon pénzeknek kimutatását, a melyek általuk a szolgabírói hivatalokhoz elküldettek, s a központtól a hozzá a fennti czimek alatt beérkezett közpénzek kimutatását. Ez időtájt Vay István barátom volt a Nyírbátori járás főszolgabírója. A közöttünk mindég fennállott benső baráti viszony kellemessé tette az eljárást, amely simán is folyt volna le, ha a pénzkezelésnél nem fordult volna elő egy mulatságos eset. U. i. mindenütt rendben volt a pénzkezelés csak X község nem küldött be a szolgabírói hivatalhoz egy forintot sem. Kérdőre vonatván csak hímezett hámozott az én jó Pista barátom, mig elvégre a hivatal másik szobájában, nagy titokban azt kérdezi tőlem : — Ugyan kérlek alásan, csak tudod tán. hogy X. községben ki a főbíró ? — Dehogy tudom. — Hat ez nem más, mint X. Y. barátunk, aki azt tartja, hogy nulla nagyobb biztonságban vannal; a közpénzek mint a szolgabírói hivatalnál s igy azokat be nem szállítja. Az indokolással ugyan nem értettem egészen egyet, de azért eszemágában sem volt az esetről jegyzökönyvet felvenni. Mert hát az bizonyos, hogy a pénzek a főbírónál igen jól voltak elhelyezve, azok elvégre hiánytalanul be is folytak, és mert mindég kívánatosnak tartottam azt, hogy a községek élén független uri emberek álljanak. * * * Alig hogy hivatalba léptem s valamely községi ügykezelést tekintettem meg, kellemetlen meglepetés ért. A községi tanácsteremben u. i. arczképemet láttam aranyos keretben a falon függve. Mindég hiúságnak, illetve Ízléstelenségnek tartottam még tettleg a közpályán működő férfiak arczképének a megfestését és hivatalos helyiségekben való elhelyezését, s igy azonnal utasítottam a főszolgabírókat ezen arczképek eltávolítására — ami meg is történt. * * * Az egyházpolitikai törvények meghozatala nagy örömet szerzett a protestánsoknak, akiknek ez hitelveikbe nem ütközött; ez örömben osztozott Nyíregyháza városa is, és egy 1892-ben megtartott képviseleti közgyűlésen e feletti örömének az által adott tüntető kifejezést, hogy az akkori miniszterelnököt Wekerle Sándort díszpolgárának választotta meg, s egy küldöttséget választott meg azon utasítással, hogy a diszkölésü oklevelet a miniszterelnöknek nyújtsa át. A küldöttség tagjai voltak: Bencs L., Májerszky B., Sztarek F., Miklós L., Palaticz J., Haas M., Palitz J., Baruch M., Csengery J., Stern J„ Zomborszky J., Nádassy J , de emlékezetem szerint jelen voltak még Meskó L., Szopkó A. és Barzó M., és az egész mozgalomnak értelmi szerzője : Fráter Sándor. A küldöttséget én mutattam be a miniszternek, a ki a Bencs L. polgármester által átnyújtott díszpolgári oklevelet igen szívesen és köszönettel vette át s az egész küldöttséget estebédre hívta meg. A diszteritésü fehér asztalnál a miniszterelnök középen foglalván el helyét, jobbra tőle Miklós L. alispán balra Bencs László s vele szemben én foglaltam el helyemet. Az első felköszöntőt Wekerle mondta el vendégeiért és Nyíregyháza városáért; utánna én üdvözöltem a miniszterelnököt a küldöttség képviseletében, utánam Bencs, Nyíregyháza város és Miklós alispán Szabolcsvármegye nevében, s ezzel a hivatalos tósztok ki voltak merítve. Ámde nem ismerte az a mi Fráter Sándor barátunkat, aki róla azt feltételezte, hogy ő a hivatalos felköszöntök határain tul terjeszkedni nem fog. Alig várta hogy az alispán bevégezze mondókáját, — felállott, poharat emelt s ekként vezette be igazi szónoki lendülettel elmondott felköszöntőjét: „Az elhangzott viharos éljeneknek szivemből eredő visszhangja sem lehet más, mint: Éljen a miniszterelnök!' Névszerint felsorolta ezután Sándor barátom azon nemzeti hősöket, akik hazafias működésének köszönhetjük Magyarország és a magyar nemzetnek létét és fejlődését. Bethlen Gáboron kezdve ecsetelte és méltatta ezután Bocskaynak. II. Rákóczi Ferencznek és Széchényi Istvánnak érdemeit és egy merész ugrással Deák Ferenczre tért át. Ezt az ugrást rögtön észrevette Wekerle, aki a mellette ülő Miklós Lászlóhoz hajolván, halkan bele szólott: „ Ugy látom, hogy Sándor barátunk megfelejtkezett Kossuth Lajosról.' Mint futó tüz terjedt el ezen talpra esett megjegyzés közöttünk, — s mikor aztán Sándor l'elköszöntojet Wekerlének, mint a felsorolt nagy hazafiak méltó utódának éltetésével bevégezte, hát rendeztünk mi olyan egetverő éljent és tapsvihart, hogy az ovátiónak vége nem akart szakadni. Fráter Sándor, korának vármegyénkben feltétlenül a legzseniálisabb embere, kifogástalan jó magyar ember volt, de Kossuth Lajos és politikai irányának nem volt liive : Görgeyért rajongott. Kállay András. N Y I R V I D É K A Tajgetosz hegytől a mai csecsemő kórházig Iria Berenci Miklós dr. egyetemi m. tanár. (Folytatás.) A tejkonyha természetes külön, e célra betanított kezelő nőt igényel és oly tisztának kell lennie, mint egy műtőteremnek, valamint épp oly könnyen tisztán tarthatónak is; fehér zománc, vagy fajanszszal van kirakva, különben fehér az egész csecsemő-osztály uralkodó szine. A tejkonyha azonban nemcsak arra szolgál, hogy az osztály szükségletét elégítse ki. Minden csecsemőosztály összeköttetésben áll egy olyan rendelő helyiseggel, ahová az anyák csecsemőikkel bejárnak, jó tanácscsal, útmutatással, esetleg nyomtatott utasítással oktató iratokkal láttatnak el és ahol az egészen szegenyek, Ínségesek, ha gyermekeiket szoptatni nem tudják, a gyermek kora s az állapotának megfelelő mesterseges táplálékot is kapják, az ilyen francia mintára berendezett „consultation" a szoptatás, a helyes gyermekápolás terjesztésének valódi áldásos iskolája, s hogy milyen gyönyörű eredmények érhetők el vele, azt ma már számos, különösen francia statisztika igazolja. Páris, Rouen, Lyon, Marseille, Fecamp, Berlin, Drezda, Strassburg, Münken, Bécs, hasonló intézeteiben az ápolt bejaró-csecsemők halálozási aránya átlag egyötödrésze a rendes, sajnosan megszokott csecsemő halálozásnak. A budapesti ingyenlej is gyönyörű eredményeket mutat föl. Gombamódra teremnek ezek a tejkiosztó intézetek ma már úgy Amerikában, mint Európában, de teljes eredményt csak ott tudnak fölmutatni, ahol csecsemőosztályokkal vjnnak összeköttetésben, mert csakis igy képesek ellátni a megbetegedett gyermeket is. Azért indult meg a csecsemő-osztályok állítására irányuló mozgalom mindenütt, ezelőtt pár évvel. Megelőztek bennünket ebben a kontinens összes nagyobb városai, s ma már alig van számottevő nagyobb város, ahol nincs, vagy nem épült csecsemő-osztály. Schlossmannak a német csecsemő-gyógyitás lelkes úttörőjének szavai egészen jogosak, amikor azt mondja, hogy a jövő századok éppen annyira nem fogják megérteni azt, hogy miért hagytunk eddig elpusztulni annyi ártatlan emberéletet, mint mi nem értjük és borzalommal tekintünk a boszorkányégetésre és a rabszolgavadászokra. Mert szörnyen bánt el a csecsemőkkel az emberiség! Még a Tajgetosz hegye, amelyről ledobálták a nekik gyengéknek látszó gyermekeket, vagy az indus szokás, hogy a Gangesbe lökték, nem volt a legrosszabb és legkíméletlenebb eljárás, hogy szabaduljanak tőlük. Ennél még embertelenebb volt a 19. század angyalcsinálása, amelynek gépezetét oly igazán és megrázólag irja le a Fécondilé-ben Zola. A gyermekvédelemre, a biblia tanúsága szerint a zsidóknál nem igen volt szükség. Áldásnak tekintették a sok gyermeket, átoknak a magtalanságot. Ellenben a rómaiaknál korlátlan ura gyermeke élete és halálának az apa ; büntetlenül elhagyhatja, kileheti. A római jogtörténetben a gyermekvédelem első szava Julius Paulustól ered, aki Alexander Severus tanácsosa; ő mondja ki először, hogy nemcsak az gyilkol, aki megöli a gyermeket, de az is, aki éhen hagyja veszni, vagy kiteszi. A 4-ik században Gonstantin császár gondoskodik először az elhagyott gyermek védelméről, de csak ugy, ha törvényes; az eltartási költség a császári kincstárt terheli. Aki törvénytelen gyermeket vett magához, rabszolgává tehette. Justinianus veszi le az elhagyott gyermekről a rabszolgaság jármát, azzal a megokolással, hogy aki elhagyott gyermeket magához vett, nem lehet birtokosa, mert nem érdekből, de könyörületből tette. A római törvény utolsó szava tehát a könyörület, de bármily kevés lett legyen is ez, eltemette az egész római kulturával együtt a népvándorlás áradata és bár a germán, a frank törvények közt van némi nyoma a gyermekvédelemnek (pénzbírság elhagyás esetén) az első gyermekvédelem-nyomokkal csak 1204-ben találkozunk Rómában, ahol III. Innocent pápa az első gyermek-menedékhelyet alapította, megtudva azt, hogy naponta húznak ki a Tiberisből a halászok elhagyott és megfullasztott gyermekeket. Érdekes ennek a menedékhelynek a leírása, hogy dajkákat tartottak a gyermekek számára; a szervezés tehát olyan már, mint a mai menedékhelyeknél. A Szabol

csvármegyei taaitő-ögyosület köréből, A szabolcsvármegyei Tanitó Egyesület központi választmánya folyó hó 14.-én Orsovszky Gyula elnöklete alatt gyűlést tartott. Az elnök megnyitó beszédében előadja, hogy a közoktatásügyi kormány az 1907. évi állami költségvetésben az állami tanitók fizetés javítására 286 ezer koronát irányzott elő, a felekezeti tanitókról pedig egészen megfeledkezett. Az állami tanitók sérelme s a felekezel i tanitók mellőzése idézte elő azt a nagyfokú elégedettlenséget, mely a tanítóság körében mindinkább nagyobb hullámokat ver. A tanitó testületek gyűléseznek, az országos bizottság folyó hó 18.-án rendkívüli gyűlésben fogja tárgyalni a fizetés rendezés kérdését. Sőt már egy-az abaujtornamegyei t. egyesület — annyira túlment az eszközök megválasztásában a fizetés javítást illetőleg, hogy határozatában szótöbbséggel kimondta, amennyiben helyzetük nem javul : készek a szocial demokratákkal egyesülni. — Ecen körülmények, valamint egyes tagoknak szóban és Írásban való felhívása indították arra, hogy a választmányi redkivüli gyűlést összehívja, melynek egyedüli tárgyául : „Fizetésügyünk rendezésének kérdését" tűzi ki. A választmány az abaujtornamegyei ált. tanítóegyesületnek azon határozátát, hogy a nemzetközi szocialistákhoz csatlakoznak, sajnálattal vette tudomásul, eljárásukat kárhoztatja és elitéli, mert az anyagi helyzet javítására irányuk ezen magatartásuk a tanítói magasztos hivatással ellenkezik s tiltja azt azon hazafias szellem, mely a magyar néptanító lelkét mindenkor áthatotta. Tekintve azonban azt, hogy a hazai tanítóságnak anyagi helyzete miatt való elkeseredését leginkább az okozza, hogy ugyanazon hivatás és egyenlő képesítés mellett az eddigi tanügyi kormányok állami és felekezeti tanilók között a javadalom s e mellett a nyugdíjigény megállapításánál is igazságtalanok voltak ; tekintve továbbá 1906. noveiiber 18. azt, hogy ezen elkeseredés nemzeti kormányuk legutóbbi intézkedése folytán, — midőn tudniillik az át\mi tanitók fizetésemelését — a felekezeti és község tanitók érdekeinek mellőzésével — 1907. évtől kézíve ismét tervbe vette, ma már tetőfokára emelkedett, a hazai tanítóság nevében az országos bizottság ara kérje Gróf Apponyi Albert kullurminiszter őnagymé.óságát, miszerint hasson oda, hogy a hazafiasan működömagyar néptanítók az állami tisztviselők XI.-ik és X-ife rangfokozatába sorozlassanak. A nyugdíjaztatásnál sz igazgatói dijak is beszámíttassanak Az 1808.-évi 3c t. c, melyszerínt a tanítói fizetés minimuma 600 ktrona, hatályon kivül helyeztessék. A személyi pótlékok őröltessenek. A tanitó 35-évi szolgálat után teljes fize^ssel mehessen nyugdíjba. A választmány a rendkívüli közgyűlés öss/.ehHisát a folyó hó 18.-án Budapesten tartandó országos bizottjági gyűlés hatáiozatából teszi függővé. Ezen g\űli»re Orsovszky Gyula, Bacskay István és Délczeg Sánlor választmányi tagokat küldi ki, s utasításul a válaszlmiiy határozatait figyelmükbe ajánlja. Végül elégedettlenségét fejezi ki az országos bizott-it igazgató tanácsának legközelebbi gyűlésén történt azo) eljárása felett, hogy a napi renden levő tárgyhoz hozzászól vidéki tanítóktól a szót megvonta. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. Füzvessző fonó tanfolyamok. Gazdasági egyesületünk egyrészt a kormány anyagi támogatásával már több éveken rendezett téli tanfolyamokon szerzett tapasztalatok alapján, másrészt általában az ipar fejlesztésére alkalmas és időszerű körülmények folytán a munkás osztálynak téli kereset forrást biztosítandó, ez év téli hónapjaira ugyancsak a m. kir. földmivelesügyi kormány anyagi támogatásával 4 fűzvesszőfonó tanfolyamot állit fel. Ezen iparág legnagyobb mérvű felkarolását az alábbi körülmények világosan indokolják: Vármegyenk talaj és őstermelési viszonyai bizonyítják, hogy a fűz és ennek éppen fonásra legalnusabb fajtája, úgy qualitás mint quantitás tekintetében nálunk a legszebb eredménynyel termelhető. Különösen közvetlen a Tisza-mentén, de attól távolabb is nagy kiterjedésű természet alkotta fűzeseink kihasználatlanul állanak, mert eltekintve áltól, hogy azok csekélyebb reszének termése leginkább sövénykeritésnek, itt-ott elvétve szekérkas fonásra használtatik fel, másik nagyobb részét azonban marhalegeltetéssel mesterségesen pusztítják tulajdonosaik, helyes és okszerű kezelés mellett pedig tekintélyes igen sok más szemtermelő műveletnél nagyobb hasznot biztosithat. Vármegyénk fejlett szőlőtermelése is fejlődésnek indult gyümölcstermelése igen tekintélyes mennyiségben igénvli a szállító kosarakat, nem is szólva a többi külömböző háztartási és gazdasági kosarakról. E'.en szükségletünk nagyobb részét más vidék készítményeiből kellett beszereznünk vagy a közvetítő kereskedelemben megfizetnünk. Hacsak meglevő fűztelepeink anyagát dolgozlaljuk itthon és hacsak saját szükségleteinket fogjuk magunk magunk munkájával ellátni, máris fuvardijak, közvetítő haszon és munkabérek czimén tetemes összeget kölötlünk le magunknak. A füzvesszőlonó házi iparok az iskolakötelezettség alól kikerült kortól ke/dve bármely egyén fáradtság nélkül és minden időben űzheti. A fűz termelési tetőpontja s igy vágási ideje a késő ősz vagy tél kezdete lévén, egyenesen a téli vagyis oly időszak felmunkálására hivatott, a midőn a munkás tétlenségben fogyasztja nyári keresményét. A lervezett tanfolyamok díjmentesek s részt vehet benne a jelentkezés sorrendjében minden iskolakötelezettség alól már fölmentett egyén. A kiképzéshez szükséges feldolgozandó anyagot az egyesület díjmentesen adja a tanulóknak, előmenetelök és igyekezetükhöz képest díjazza őket. A tanuloknak kellő kiképzés után méltán) os ár ellenében szívesen beszerezzük az anyagot s készítményeit el íre megállapított minta alapján előre meghatározott árért bármely menyiségben és bármikor megvesszük. A 4 tanfolyam: Gégény, Nyírbátor, Ujfehértó és Tisza-lők községekben fog ezen sorrendben f. hó 30, decz. 1. 2 és 3 ik napjain megindittatni, mely alkalomra ugy az iparpártoló és gazdaközönségünket mint munkásosztályainkat ezúton is meghívjuk. Kelt Nyíregyházán, 1906. nov. 17 a szabolcsvárm. gazd. egyesület. tm- Lapunk szerkesztősége, nyomdája és kiadóhivatala december hó elején Városháztér 6. sz. alá, a Stern-féle házba., a nagy tőzsde mellé, a „ Nyíregyházi Kölcsönös Segélyzö-Egylet mint Szövetkezet" jelenlegi helyiségeibe költözik át. ÚJDONSÁGOK Telefon szam 139. — A Bessenyei kör uj elnöke, Vay Qáborgróf főispán e hó 17-én d. e. 11 órakor fogadta a Bessenyei körnek, Májerszky Béla polgármester vezetése alatt dr. Kállay lludolf és dr. Popini Albert urakból álló küldöttségét. Májerszky Béla örömmel hozta a gróf tudomására, hogy a Bessenyei Kör egyhangúlag elnökevé választotta. Vay Gábor gróf kijelentette, hogy a Bessenyei kör elnökéve történt megválasztatását hazafias örömmel elfogadja s hogy minden erejével és igyekezetével azon lesz, hogy a kör az ő vezetése alatt is jelentős tényezője legyen a nemzeti közművelődés előmozdításának. — Megyebizottsági tagok választása. Az I. és III. kerületben megüresedett vármegyei bizottsági egy-egy tagsági hely e hó lü-dikán töltetett be választás utján, a következő eredménynyel. Az I. kerületben Wilt György kir. tanfelügyelő kapott 35, Vertse Karoly 9, és dr. Bartók Jenő 1 szavazatot. Megválasztatott tehát Wilt György.