Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-11-11 / 45. szám

XXVII. évfolyam. 48. szám. Nyíregyháza, 1906. évi december hó 2. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként eyyszer vasárnapon. - K?® • Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona Fél évre 4 Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak A nyilt-téri közlemények ilija soronl'int 60 fillér Apró hiidetések 10 szóig 10 fii, minden további szó 4- fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Szabolcsvármegyei kulturépület, n. Ne engedjük magunkat az apró német városok által háttérbe szorítani. Arról vagyunk híresek a világon, hogy mi vagyunk a legvendégszeretóbb nép, a mit, azonban a kultura által kevésbbé érintett óserkölcsü népeknek csaknem mindenikénél észlelhetünk. Jöjjön hozzánk bármely külföldi testületnek képviselete, mi azt bálványozzuk, szinte megalázkodunk előtte. Ha azonban a hortobágyi gulyás húsnak íze kiment a szájukból és a tokaji bornak góze elszállott, egy-kettönek kivételével tovább is ellenünk förmednek. Szeretünk pompával tüntetni. Hiszen olyan pompás parlamenti palota sehol a földgömbön nincs mint a mienk, de olyan sincs a melyből a tulajdonos nemzetnek képviselőit olyan könnyű szerrel ki lehetne lakoltatni. Ilyen szemkápráztatással a külföldnek nem imponálunk, de igen is nagy szabású kulturális intézeteinkkel, intézményeinkkel, melyek méltó elösmerésben részesülnek is. Egyebek között a muzeumok azok, melyek szemmel láthatólag is a szellemi elóhaladást leghangosabban hirdetik és terjesztik. A muzeumok csaknem kivétel nélkül mint ősrégészeti gyűjtemények képezik a későbben több oldalúvá váló muzeumoknak csiráját. Igy volt ez Kolozsvárott, Kassán, Temesváron, Szegszárdon, Sümegen, Keszthelyen, Nagyváradon stb. a melyekre most már méltán büszkék lehetünk. A nemes kíváncsiság vetette meg ezeknek alapját. Ezen kíváncsiság később megkövetelte, hogy a mit szétszórva látunk és alkalmas a tudományos vagy szépészeti érdeklődésnek felkeltésére egy méltó helyiségben szemlélhctővé tétessék. Az őskor emlékein kivül helyet illik teremteni a vidék természettani, temészetrajzi, néprajzi, iparművészeti, képzőművészeti tárgyainak is, de talán egy olyan könyvtárnak is, a mely nem csak néhány jogi könyvet és reA „Mjtmiék" tárnája. Vay Ádám knruez generális emlékezete. Hol átaludtál majd két századot Megnyílt sirod Danczkaban*) Északon ! Itthol vagy már! . . . Száműzött nagy fiát Kebelébe befogadott a hon. Iiefogadott anya szeretettel, Mig sírboltod el nem készülhetett Melyben miként vallásunk vígasztal Átalhatod az örökéletet. Most temetünk, könny csillog szemünkben, Vegyes könnye fájdalom, örömnek Mert kései eltemetésteken Nemzetünknek balsorsa törött meg ! Lessz-é itthon a hazai földben Nyugalmad mit meg mi sem háborít, Hol a porig alázott magyar nép A sérelmekre csak fátyolt borit? ! Recrudescunt vulnera, Ugy van-é. Hasztalan a ráborított fátyol . . . Négy százada be nem hegedt sebünk Erezzük azt sajgó fájdalmáról Eszményed más volt a szabadságról, Lelkedben élt egy boldog büszke nép ! És mi lett az elnyomott magyarból Udvaronc ki körültekintve lép ! . . . Te, ki véred, vagvonod áldozád Honodért, hogy legyen nagy és szabad, Koldus nép közt e lenyíigzött honban, Kihűlt szíved hamvában megszakad ! Dicső hősünk nyugodt lehet álmod Ne féltsd e népet, őrködik szeme . . . gényt, hanem olyau könyveket is bőven tartalmaz, melyből az emberi ösmereteknek minden agában jártasságot szerezhetünk, ösmereteinket bővithetjük. Olyan könyvtelen könyvtár uem létező olvasó teremmel mint a mienk, a semminél is rosszabb, mert vele csak kiuevetést érdemlünk. Pár év előtt Görömbey Péter, pár hónap előtt Kovács István emeltek szút egy kulturépület emelésének érdekében. A levegő ezen közóhajjal telítve lévén, legfőbb ideje elérkezett annak, hogy a vármegyének néhány év előtt megválasztott »Muzeum és könyvtár bizottság "-a, megtartandó legelső gyűlésében az eszme megvalósításának érdekében a kezdeményező lépéseket megtegye, annál is inkább, mert alapos remény van arra, hogy a vármegyei számvevői és pénztári hivatal székházunkban, előbbi helyiségeibeu — a mely jelenleg őskori gyűjteményünket őrzi — fog hála Istennek ismét elhelyezkedni. Muzeumunk tehát a padlásra, vagy pinczébe szorul. Nyíregyháza, 1906 november 9-én. Dr. Jósa András. Ujabb idők. v. *A. B. barátunk megunta a falusi csendéletet és az ökörszarvát, elköltözött Acsádra. Beállott postásnak. Ha fiatalabb lett volna — .biztos, hogy katona lett volna belőle ; mert hiszen köztudomás szerint régebben az ekeszarvát adták annak a kezébe, akinek egyéb minősitvényc nem volt. Később már a katonai pályára szánták az ilyen fiatal analphabétákat A postásság csak átmenet lehetett, mert mostanság leginkább a képviselőház egészíti ki létszámát abból a categoriából. Elég az hozzá, hogy B barátunk valóságos m. kir. postás lett. Olyanba fogott, a mihez nem tudott; persze bele is romlott. Kgy szerencsétlen és tapintatlan vizsgálat megállapította a postának szabályellenes kezelését és szegény Barnának a kir. törvényszéknek polgári ügyekkel nem foglalkozó osztályával gyűlt meg a baja. Mindenki egészen tisztában volt azzal, hogy Barnára nézve ez nem a tisztesség, hanem másban való fogyatékosság miatt vált végzetessé. Szükségesnek mu* Dr. Jósa András elbeszélése. Elég erős megvédeni hónát: De változott az idő szelleme. Gyöngék voltunk osztályra tagoltan Felhasználva önérdek hatalom . . . Egyszerre tört ránk zsoldosaival Vérünkbe gázolt minden oldalon A nemzettestbe ma felvételét Sürgeti mind, ki magyar, ember cl, A sokasult nemzet szent honának, Jogának ha kell, védelmére kél A műveltség derengő világa Által rezeg kunyhón, ál palotán. Nem kell már harc, . . . szavazással eldől Létünk kérdése a polgár csatán Törhet reánk tajtékzó dühében. Véres szájjal a marni kész agyar. Emelt fővel munka edzett karral Szabadságát kiküzdi a magyar ! Pihenj, nyugodj, őseid földében Ne háborítsa álmod semmi se ! Szívünkben él, és ég olthatatlan, Lelked jövőnkbe vetett szent hite. Honszerező nagy nevű családod Ura a földnek, hol hamvad pihen. Őse a te példádat követve Magyar testben, Magyar érzelmében ! . . . Első voltál ki haza érkézéi Megelőzve fejdelmi uradat . . . Megjött ő is, jötte, temetése Muló éjre közelgő virradat. Kinek lelke a jövőbe látott, Kinek kardján labbanezok vére folyt, Becsülete szűzi tisztaságát Nem szennyezé be spha semmi folt. tatkozott tehát az, hogy az ő lelki világa és állapota megfigyelés és vizsgálat tárgyává tétessék. f)r. Jósa és dr. Baruch bízatván meg a vizsgálattal, a pátienst legott berendelték, s hozzá többféle közömbös kérdéseket intéztek, mig később rátérve a posta kezelésre vonatkozókra, Jósa igy szólt hozzá: — Hát édes barátom, mond el csak nékem, hogy csúszhattak bc mégis azok a hibák a számadásba ? Talán nem vezettél rendes könyveket a kiadás és bevételekről '? — Dehogy nem, édes Andrásom, persze hogy vezettem kettőt is. A „kis piszkosba" beirtani a bevételeket, a „nagy piszkosba" a kiadásokat. Hát biz az megtörténhetett, hogy tévedésből megfordítva irtain bc, dehát tévedni emberi dolog. — No jó, hagyjuk ezt — mond Jósa — hanem azt mond meg nekünk barátom, vissza tudsz-e emlékezni régibb dolgokra? 1'. o. mond meg csak, fiatalabb korodban voltak-e kalandjaid ? — Hi-hi-hí-hi, bizony volt t. barátom, s el is mondom ha szabad. — De nagyon kérünk erre — Nohát édes Andrásom Ulánus hadnagy koromban Galicziában X községben feküdtem, s együtt laktunk egy liszt czimborámmal. Átellenben velünk egy nyájas szépséges asszonyka. Mind a ketten udvaroltunk az asszonynak minden délután; estve pedig minden nap hi-hi-hi-hi elmentünk az ablak alá; én a falhoz támaszkodtam, a czimborám felkapaszkodott a hátamra s onnan egy ugrással belül volt az ablakon a menyecskénél — hi-hi-hi-hi! Ez volt az A. Ji. kalandja. Természetes, — hogy a két tudós orvos ezek alapján terhelő véleményt adott be a kir. törvényszékhez. * * • Egy izben erős dorgatorium jött le a belügyminisztériumtól, hogy a vármegye kimutatásai nem egyeznek az anyakönyvekkel. Kiszállt tehát a mi tudós főorvosunk Nyírbátorba és beható vizsgálódása közben a következő bejegyzést találta: Az elhunyt neve : Balogh János. Életkora : 89 éves. A halál oka: Vele született gyengeség Ugy emlékszem, hogy hasonlóul az András barátunk praxisában fo rdult elő az is, bogy talán valamely halálbirónak a kezén levő nyomtatványban arra a kérdésre, hogy miben halt meg a beteg, az volt a felelőt, hogy: wKis ködmönbe." » * A 88-iki árvízveszély mindig emlékezetes marad; oly magas volt, hogy ha az kitör, 5—0 kivételével minden ártéri község viz alá kerül és romba dől. Azért jöttél előbb társaidnál Halálodból, hogy mi példát vegyünk. Mire megjő urad és udvara Egymást megértve egy nemzet legyünk. Elérted azt, mert temetésükön Egész nemzet imája egybe forrt. Világ nem látott olyan temetést, Olyan fényes gyászu halotti tort. Téged Vaján, . . . melynek ura voltál A történetbe jegyezted nevét lm ünnepel ki soh'sem felejtett Sok küzdelemben vérzett vármegyéd. Sorsod szörnyű, vesztél hont, családot, Szabad lettel mint a vándor madár. Száműzött, a kire visszatértén Zsoldos pribék gyilkos golyója vár ! Haza vonzott haza honszerelmed, Mely benn égett vágyó lelked melyén Visszatartott hűség és becsület Győztél a szív gyötrő szenvedélyén. Kit csodáljunk, . . . ünnepeljünk jobban A hőst-e, vagy a valódi férfit ? Ki élt, meghalt száműzetésben, de Zsarnok előtt nem hajtá meg térdit. Gyászolok, mi bezárt sírboltodnál Mit a nemzet kegyelete emelt, Sorsod felett megdöbbenve kérdjük Lángész, hűség, csak ennyit érdemelt ? Nyugodj békén, fogadást teszünk itt, Az egybeforrt nemzetnek nevében, Élni, halni kész vagyunk mindnyájan Hon, alkotmány közös védelmében. Leövey Sándor. *) Danezka a Danzig neve a Rákóczi kor után.