Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-10-28 / 43. szám

1906. október 14. N Y I R V I D É K 41 -ik szám. 7 Ezen állitásnak igazolására okiratok nem állanak ugyan rendelkezésünkre, de az alábbiakból igen valószínűnek látszik. A törökverő Báthory István erdélyi vajda, aki Kinisy Pál segítségével 1479. évben a Kenyérmezőn döntő csatát és hat s«bet nyert, az ottan került hadi zsákmányból Nyírbátorban templomot és a minorita rend részére zárdát építtetett. Ugyan ekkor rakatta le a mostani bátori ev. ref. templomnak alapját is, a melybe nem esik ő, hanem utánna több Báthoryak is temetkeztek. Sírjaikat azonban a törökök, tatárok szétdúlták. Ezen templomok a tudomány és művészet-kedvelő Mátyás király idejében késői gót ízlésben valószínűleg olaszmesterek állal építtetlek, a kiknek keze szennye Kassán, Bártfán, Lőcsén és más több helyen is látható. 1867-ben, a mikor a nyírbátori ev. ref. templomnak belsejét ujitotlák, a többek között olyan formán, hogy a templom hajójának regi lóczáit, melyeknek már csak néhány tölgyfából domborúan faragolt oldal részeit könnybe lábbadt szemmel láthattam, tüzelő anyagul kidobták és helyükbe egyszerű fenyőpadokat raktak. Valaki — nem emlékezem már hogy ki — a vármegye alispánjához beküldött egy körülbelől 5 ctin. szeles és 15 ctm. hosszú barna szinü bőrdarabot, mely keskeny deszkára volt erősítve és a mely bőrdarab a kiiptából egy Báthorynak a bőréből volt kivágva és egy kőműves által beretva fenőszijjul használva. Ezen ügy a vármegye közgyűlése elé került és mint szakértő az én csekélységem lett megbízva véleményadás végett, arra nézve, hogy a berelva fenő, állat vagy ember bőr-e? Több górcsövi metszeteket készítve, csak itt-ott találtam satnya haj vagy is inkább szőr-tüszőket, amely körülményből kiderült, hogy ez nem szőrös állatnak bőre hanem minden valószínűség szerint emberbőr, még pedig nem külső felületről a hol sűrűbben vannak szőrtüszők sorakozva, hanem vagy az alsó vagy a felső végtagnak belső felületéről. E/.en véleménynek alapján egy több előkelő tagból álló küldöttség lelt az ügynek helyszíni vizsgálatával megbízva. Ennek már 39 éve, tehát emlékezetem csalhat, de aligha tévedek, ha állítom, hogy ezen küldöttségben báró Vécsey József főispán, gróf Dégenfeld Gusztáv, Kállay Ödön, Kallay Emánuel, Mészáros Dániel, Somossy Ignácz, id. Bónis Sámuel és többen is részt vettek. Igen rossz néven vették a hatósági beavatkozást, mert a presbyterium tagjai nem támogattak bennünket dacára annak, hogy báró Vécseyn, a két Kállayn és rajtam kivül a küldöttségnek tagjai csupa előkelő református emberek voltak; valószínűleg ezért nem vertek agyon. Ekkor már a puhafából készült uj padoknak nagy része el volt helyezve. Valamelyik nem presbiteri ember oda sandított a templomnak közepe tájára, a honnan a beretva-fencszij került. Felbontván a helyet egy kilenc láb hosszú és hat lábnyi széles boltozott üveget találtunk, melybe egy pár lépcső vezetett. Jobbra-balra egy-egy szétrombolt koporsó volt elhelyezve. Az üreg tömve volt rendetlenül összehányt ember csonlokkal, melyek valószínűleg a templom körüli cimeteriumból — (cínterem kerültek és dobattak oda. Itt találtunk egy mumifikált félkart, a melynek belső felületéről egy darab bőr le volt nyúzva, és a mely lenyúzott helyre a beretva fenőszíj darab teljesen bele illett. A múmiává vált Balhorynak többi testreszeit sehol sem találtuk, valószínűleg a lö;ökök pusztították el. Ugyan itt leltünk egy befelé hajló fokú elrozsdásodo'l, olyan alakú kést, melynek nyélboritéka hiányzott és a milyent Törökországban és Boszniában mi is készítenek és a mely kés azt bizonyítja, hogy itt lörökők is dúltak. értettük — mondja — hogy hűségünk alá hajlanak a tartományok, vármegyék, városok s falvak lakosai, jobbágyok, zsellérek, laksás és árendás állapoton levők, mind közönségesen, mind személy szerint. De megérteltük azt is, hogy az ország törvényeit nyakokból ki akarjak vetni, a földes uraknak, előttők járóknak, tiszteinknek nem akarnak engedelmeskedni, a jobbágyság elrendelt szolgálatait, a szokotl adókat megtagadják. Tudtára adjuk hát mindenkinek, hogy mi nem ezért kötöttünk fegyvert. Mi nem akarjuk édes hazánk törvényeit, a nemesség szabadságát megbontani. Egyetlen célunk, hogy az idegen nemzettől földre letapodott, elhanyatlott országunknak, édes nemzetünknek hirét-nevét, régi nagy emlékét, szabadságát, fogva tartott igazságát — annak törvénytelen uralma alól felszabadítsuk, és régi állapotjára vissza állítsuk. Parancsoljuk azért akármily rendben s helyben levő híveinknek, mind közönségesen, mind személy szerint, hogy megértvén islenes igyekezetünket, aki jobbágy, napszámos, árendás vagy taksás volt, aki paraszti szolgálattal szolgált, aki pénzbeli adózással tartozott, mindazt továbbra is teljesítse. Kivételt képeznek azok, akik velünk együtt fegyvert fogtanak. Valakik pedig az előszámlált mód szerint nem engedelmeskednek, kemény nagy károkban s veszedelmekben forgó büntetésünket el nem kerülik. Parancsoljuk ellen en minden uri és nemesi méltóságban elő hívünknek, hogy a jobbágyokat az illendő szolgálatokon felül ne terheljek." Ha léhát, eddig kétség mrrült föl Rákóczi céljai iránt, ez a nyilt parancs eloszlathatta azt; s minthogy Nigrelli hiztatásnal és igeretnél egyebet küldeni nem tudót!, meggondolta a helyzelet Szabolcsvármegye nemessége. Az ostromlók felszólítása világosan szólt: nem rendi vagy test vérharcról volt szó, hanem a gyűlölt német iga lerázásáról. Ettől megszabadulni pedig annyi volt, mint egy jobb kort deríteni erre a sokat szenvedett nemzetre. Amint ez a meggyőződés gyökeret vert a szivekben, a hőn óhajtott vagyak napja derült föl, mely lankadatlan tevékenységre es áldozatokra sarkalt minden épkéz lab embert. A vármegye beje'entette a felkeléshez való csatlakozást. Ibrányi Lászlónak a csatlakozás kimondásában nagy része volt. Nagy számú nemesség élén állolt, melylyel A kést Dégenfeld Gusztáv tette el emlékül. Miután nem látszott valószínűnek az, hogy ezen aránylag nagy templomban csupán cs.ik ezen kis kripta legyen, döngettük a talajt és a kongóh^lyeken még mintegy öt hasonló mekkoraságu sírboltokra akadtunk, a melyek szintén embercsontokkal voltak kitömve, jobbrólbalról egy-egy koporsónak maradványaival. Egy ilyen szétdúlt koporsó alatt, egy kis bolygatatlan, de szétmállott kis koporsót találtunk, melyben egy piros bársonyba öltöztetett mintegy három éves hullának csontvázát találtuk, arannyal átszőtt övvel, a melyre vékony arany lemezből készült rozetták, középen egy-egy kendermagnyi keleti gyöngygyei ékitve, voltak felvarrva. Ugy az, valamint egyéb régészeli tárgyak is a báró Vécsey József akkori főispán vármegyeházai lakásán két szekrényben lettek elhelyezve. Mikor Tisza Kálmán jónak látta a függetlenségi érzelmű Szabolcsvármegyéhől, Nádudvar, Püspökladány, Szovát, Földes, Újváros, Egyek, Csege, Téglás községeket kiszakilani és a vármegye szekhelyet Nagykallóbol Nyíregyházára áttenni, a gyűjtemény a régi székházban maradt és csak az nem fosztogatott, a ki nem akart. Igy kallódolt el azon öv is, amely valószínűleg Báthory István nagyváradi kapitány és neje Széchy Máriaa — a murányi Vénus — Krisztina nevü kis leányukhoz tartozott, a kit 1631-ben nagy gyászünnepséggel temettek el Bátorban. Az egyenlő mekkoraságu sírboltok kártya-ölös alakban voltak elhelyezve. Miután — bár nem mindig — a templom-alapilók a szentélyben az oltár alatt, vagy előtte óhajtoltak temetkezni, itten is kutató árkokat huztunk, de sírboltra nem akadtunk. A mint mindnyájan tudjuk, ugy a gót, valamint a régibb román ízlésű templomok is keletezve vannak amennyiben a szentély (apsis) a templrmnak keleti végén van; a nagyobb szabású templomoknál a főbejáratot a nyugoti végen találjuk, de ezeknél sem hiányzik a déli oldal bejárai, a mely többnyire egy előcsarnokba vezet. A nyugoti nagy portalét ma is többnyire csak igen nagy ünnepek alkalmával nyitják meg. Nem állítom biztosan, de úgy emlékezem, hogy a bátori ev. ref. templomnak is csak déloldali oldalbejárata van. Mint minden román, ugy gót templomnak is csak a déli és keleti oldalon vannak ablakai, tehát a nyírbátorinak is azért, mert azon időben az ablaküvegek alig vagy csak drágán voltak beszerezhetők. Világosság kellett, de légvonat nem. A nyírbátori ev. ref. templomnak — ha jól emlékszem — hat csúcsíves ablaka van, amelyeknek felső vegét bezáró gót ízlésű kőből faragott díszítései egymástól feltűnően különböznek. A tiszaszentmártoni páratlanul szép fekvésű templomban, azon koporsó, melyet szet nem dúllak, tehát a kriptának szerke/.ete is ösmeretlen maradt, a hajónak középvonalában, a s entély előtt nyugotra mintegy négy lépésnyire találtatott, boltozat nélkül. Az uj padok be lévén iukva, kártevés nélkül kutatást nem tehettünk, de a padozatot talpainkkal kopogtatva, kisülöttük, hogy a hajó tengelyében három kriptának kell lenni, ugy amÍDt azt a bátori templomban tapasztalluk. Ezen körülményből bátran lehet következtetni azt, hogy a kripták itl is kártyaötős alakban vannak elhelyezve. A padok mialt azonb.in ezt meg nem állapíthattuk. A tiszaszenlmártoni templomnak több átalakítást kellett átszenvedni. Záródását, szentélyét, (apsissál) egy nyolcszögnek hat oldala képezi. A szentélynek keleti és déli oldalain három, a hajónak déli oldalán, ahol az egyedüli oldal-bejárat is van, két ablakát észlelünk, mert az ujabban a deli oldalhoz toldott torony egy vagy két ablakol elfedett. addig nem mozdult Ibrányból, mig a kisvárdai gyűlés a felkeléshez nem csatlakozott. Akkor azonnal összeköttetésbe lépett Rákóczival, ki őt a Tisza környékén szervezkedő hadak élére állította. Augusztus 25-én már jött a fejedelem első levele, mely szól ekképen : „Szabolcsvármegye nemes és nemzetes urainak üdvözletünket ! Minthogy a Tisza környékén levő hadaink vezérlését tekintetes nemzetes Ibrányi László úrra biztuk, ehhez képest a Nemes Vármegye is értven rendeletünket: oda, a hol azon Tisza mellékin táborozó hadainknak hírét hallja, mentül felesebb számmal conjungálja és nevezett ezredes kapitány hívünk rendeletéhez alkalmazza magát. Egyebekben jó egészséget kívánunk. Kelt vetési táborunkban 1703. augusztus 25-én. Uraságtoknak szolgálatra kész hivei: Rákóczi Ferencz, fejedelem.' E rendelet értelmében történt Szabolcsvármegye első lépése a fölkelés mellett. Az első lépést nyomban követte a többi. Amint a fejedelem köré csoportosultak a főúri és nemesi renden levők, megkezdődött a fölkelés szervezése. Főképen három feladat megoldásából állott ez : az első volt a sereg szervezése, a másik a sereg ellátása, a harmadik a airszolgalat létesítése. Mindez a fejedelem taborában folyt. Onnét mentek szét a rendeletek a vármegyéhez s a szerte működő hadakhoz. A nemesség fegyverbe állását elrendelni, a késlekedőket biztatni, a megriadtakat összeszedni, a szökevényekel, kóborlokat előkeríteni, biztatni kitartásra, lelkesíteni elszántságra. Régi szokás szerint minden nemes személy szerint volt köteles harcba menni. Igy követelte ezt most a régi törvényes szokáson felül a harc kétségbeesett volta. — És mig ,sok anyja fia borult ott bé vérrel*, az alatt odahaza az ellenség, akóborló eleséggyűjtők vagy gonosz szomszédok felverték a tanyát, elvitték, amit benne találtak. A szabolcsi nemesség a hajdúkkal együtt csakhamar Szatmár alá rendeltelelt, melyet Lőwenburg egy évig fel nem adott. Ezen öt csúcsíves ablaknak felső végén is öt különböző gót ízlésű kőből faragott ablakzáró díszítésben gyönyörködünk épen úgy, mint a bátori templomnak ablakain. Az egyedüli — déli oldali — bejáró ajtó egy halalos seb ezen nevezetes templomon. Égy közönséses szobaajtó az, amely a szokásos elöcsarnokocskába vezet, a régi kőből faragott csúcsíves bejárás helyett. Ennek szépen faragott darabjai a templom előtt hevernek. Eien csarnokból a templomnak hajójába ugyan ilyen széles nyilásu ajtó vezetett, amely most egy háromszor szélesebb boltozattá lett átváltoztatva; de a megmaradt alapfalak bizonyítják, hogy eredetileg nem volt szélesebb a mai külső b járatnál. A templomnak tagozott támosziopai vannak, a melyeknek tagozata némelyiken a legújabb időben el lett tüntetve. A templom alapja szélesebb lévén, mint a felépítmény, párkányt képez az épület körül. Az ujabb időben hozzá épített torony hátrányára válik ezen ereklye épületnek. Az előtt olyan harangláb hirdette ódon voltát, amilyennel a bátori templom ma is ékeskedik. Ez a gyönyörű kis gót ízlésű templom a nyírbátorinak utánzata és igy a XV-ik század, vagy a XVI-ik századnak elején épülhetett. Az előkelő urnő, akinek sirmellékleteit nt. Porzsolt Ádám úr muzeumunknak|adományozta — a presbyterium beleegyezésével — a templomnak ha nem is alapitója, — mert koporsója nem közvetlen az oltár elölt találtatott — de bizonyára a kihalt családnak egyik előkelő tagja lehetett. Ha a lelet történelmi szempontból nem is vet nagy világot, de néprajzi szempontból, a melyben muzeumunk koldus szegény, ha nem is értékes de érdekes adomány. Négyszáz év előtt élő úrnőinknek magas ízlését és házi munkásságát fényes színben tünteti fel. Gróf Vay Gáborné és vele hasunió ízlésű és érzékű nem szalmalángu úrnők vannak hivatva egy néprajzi gyűjteménynek megkezdésére, megalapítására, hiszen a mi, Európaban csaknem leggazdagabb ősrégészeti muzeumunk is csak egy kis bronzleletnek alapján épült fel, melyet 1867-ben Somogyi Rezső kisvárdai gyógyszerész ajándékozott muzeumunknak alapvetésére. Nyíregyháza, 1906. október 22. Dr. Jósa András. Giardinetto. Egyik vidéki lapból nyírtuk ki a kövelkező .verset* ! : Dal a szüretről. (Bertámnak.) De szépek is a vidámka szüretek. Akkor vidul a szegény szív, a beteg, Ha két-két ajk epedve csüng a dalon : „Hát ha mink is szüretelnénk angyalom" ! Nincs édesebb az oly fajta szüretnél. Beteg szívem újjá attól születnél I Mint amikor egyre voltál ily beteg S egy napon a rokonodhoz vittelek. Rokonodhoz a jó lányka szívéhez, E szép szóra beteg szívem fölérez ; Föl-fölsóhajt: a szüret jut eszébe S futni akar az ajkadnak elébe. Lelkem-lelke : édes-kedves hitvesem I Visszatértét oly szüretnek itt lesem, | De hiába : szedett szőlő a mi szánk . . . Tolvaj a kor, amelybon oly hűn bizánk! Lesz még szőlő, lágy kenyér, lesz — mondjátok. Rátok vár az oly szerencse, ti rátok. Engem itt fenn már nem biztat oly remény, Nem is csüng ez esdő szem az ő szemén. Ez a szatmári blokád kegyetlen unalmas mulatság volt. Mig Bottyán János, Balogh Ádám, Ocskay László egymásután fűzték koszorúba a babért, addig Vay Ádám, Palocsay Cyörgy, Sennyey István, Ibrányi László, Buday István hol Szatmár alatt időzlek, hol Erdélyben néztek farkasszemet a várakba vonult erős ellenséggel. Amazok zsákmányból könnyen éltek, ezeket itthonról kellett eleséggel tartani. Kálióba salétromot, tűzifát szállítani, a puskaport, ónt a táborba fuvaroztatni, a seregnek kenyeret, marhát, a lovaknak zabot, szénát küldeni, ez volt az itthon maradt hatóság teendője. Nem volt ez könnyű feladat. A fuvart, az élelmei idehaza kulcs szerint kellett a porták kőzött felosztani, berendelni, sürgetni, esetleg pótolni, mindenről jelentést tenni itt, elszámolni a táborban Gyulai Ferencz élelmezési főhadbiztosna , stb. A fejedelemtől, vezérektől, biztosoktol egymástérték a rendeletek, sürgetések a nemesek táborba szállására, élelmezésére és ellátására nézve. A levelek továbbítását szervezett posta szolgálattal teljesítették, mely Szepesi János főpostaraester felügyelete alátt álott. Minden faluban jó lovakat és fizetett postás legényeket kelleti tartani. Bizony n m kis feladat volt ez a hadszervezés és hadviselés. S ha meggondoljuk, hogy ez 8 éren keresztül tartolt, nem csodálkozunk azon, ha a nemzet kimerült benne. Már a háború második évében nagy nyomatékkal kellett -a fejedelemnek ismételgetni minden szolgálatnál, hogy a „haza szolgálatja így kívánja*. Később a kimerült nemzet nem bírta meghallani dicső apostolának ezt a hívó szózalát sem. Az elrongyosodott és elszegényedel nemzeti nem bánta a haza szolgálalját sem. Ha katonának el is ment volna, nem tudta magát kellőleg élelmezni. — A Rákóczi szabadság harcát valóban a végső kimerülés végezte be. S ebben a végső kimerülésig vívott harcban méltó résztvett Szabolcsvármegye míndenrendü lakossága. Ezt bizonyítja az a 600 —/00 darab okirat, mely a fejedelemtől, a vezérektől és biztosoktól fennmaradt, s a vármegye levéltárában ma is kegyelettel őriztetik. Dr. Ziinmcrniann Rezső.