Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

r • XXVII. évfolyam. 30, szám. Nyíregyháza, 1900. július 1. L IV A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. oo.

® Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: pestéin vn^y helyben házhoz hordva: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 , Egyes szám. ára. so fillér I Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézeudők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Bérmentetleu levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissz*. Hirdetési dijak: Minden négyszer basábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér ; többszöri közlés esetében 8 fiiI A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4a fii..minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Gróf Majláth Jóssef, Lapunk e legelőkelőbb helyén kell megemlékeznünk arról a közgyűlésről melyet a felső tiszai vármegyék hitelszövetkezetei szövetsége, e hó 27-én Nyíregyházán a Sóstó fürdőben tartott meg. Majláth József grófnak a nevét irtuk e cikk élére, mert hisz az ő személyében maga a szövetkezeti eszme vonult be városunkba. Hosszú, tartalmas és céltudatos munkásság és egy csodás ügyszeretet oly annyira összeforrasztották magát az eszmét és annak egyik legelső, legelőkelőbb, leglelkesebb előharcjsát, hogy a kettőt egymástól elválasztva elképzelni szinte már alig lehet. A szövetkezeti eszme, magasztos és fontos mindenütt, de ha más államokban az nállunk sokalta inkább, mert hiszen náluuk a sociálpolitikai hatékony működés egyúttal elsőrangú hazafias missió is. Segiteni a kis embert, elő mozdítani a közvagyouosodást, eltiporni a népet sötétben fojtogató pénz- és áruuzsora százfejü hydráját, orvosolni a szociális bajokat, ez talán a fő azok közül a feladatok közül, melyekről a szövetkezeti eszmék nagy irodalmában szóIjiu' szokás é; szólani lehet és etek a feladatokjellemzők az egyes államak szociálpolitikai tevékenységér

0. Ám nálunk a helyzet sajátosabb, nálunk a szociálpolitikai tevékenység ezen általános tartalmához erős nemzeties irányzat is járul és kell, hogy járuljon. Az utolsó évek keserves megpróbáltatásai a magyar nemzetben nemcsak a nemzeti öntudatot ébresztették fel, hanem felébresztették önbizalmnukat, felébresztették — s ez a fő — tettvágyunkat. A nemzeti térfoglalás ezen végtelenül nehéz, de nem reménytelen munkájában a magyar szövetkezetekre nagy szerep vár. Áldásos, zajtalan munkájukkal előmozdítják a népjólétet, ez által elősegitik a nemzeti megn u A látszat gyakran csal. Verőfényes tavaszi délelőtt .... Sdtory, a híres nőcsábító e.merengve ül szobajában, mely telve van a nyitott ablakon beáradó édes akácfaillattal. Kezében egy most felbontott rózsaszín levélkéi tdrtogat s ujjaival idegesen babrálgatja a borítékot. Hosszas merengés után türelmetlenül ugrik fdl: De váljon melyikök küldhette ! ? Az a csinos, magas, szőke asszonyka, aki oly kedvesen tud mosolyogni ? Vagy talan az a kis barna, tüzes szeuiü menyecske, akinek egy mosolya mámorba ejt? Vagy az az ábrándos szemű szőke leány, aki oly gyakran rajtam feledte szemeit ? Vagy az a másik, ani oly kacéron, kihívóan mosolygott folyton lelém? . . . Nem tudom, fogalmam sincs rola melyik lehet. Már valamennyi jourfix kisaszszonyon és asszonyon végigjártattam az eszemet s nem tudom kitalálni. Biztos ugyan, hogy mind belém van bolondulva, de melyik kér közűlök találkát névtelen levélben. Igen, névtelen levél! Hát mar ilyet ki hallott! ? Már ezután talán az jön divatba, hogy a szeretett férfitől névtelen levélben kérünk találkát ? Ohó, ez nem megy, ez ellen tiltakozom tisztelt hölgyeim .... Lássuk csak! Eőveszí a levelet s olvassa: .Kedves Barátom! Nagyon szeretnék magával talalkozni, még pedig négyszemközt. Ljgjen délután ötkor a népligetben. Nem fogja megbánni, faradságának meg lesz a jutalma" . . . . Aláírva: „Jouri ismerőse* . . . .Érdekes! Mintha nekem csak egy Jouii ismerősöm volna!? Vagy mintha csak egy no* tarthalna arra jogot, hogy szívem üres kamaraját elfoglalja ?! Legelabb nevezett volna meg valami ismertető jelt, talán virágot, de semmi, semmi ... Ez mégis sok ! Izgatottan járkál néhányszor föl s alá, majd megáll s határozott hangon kijelenti: „Ejh, mi'. 01 leszek! erősödést s szép lassan kiveszik a vándorbotot az Amerika felé özönlő nép kezéből. A termelő és fogyasztási szövetkezetek első zászlóvivői kell, hogy legyenek a magyar ipar pártolásnak, s legtermészetesebb s leghivatottabb levezető csatornái a tervezett nagy állami népsegélyezési akcióknak. A magyar szövetkezeteket ebben a honmentő munkában arra hivatottak vezetik és ezek között talán a leghivatottabb az, akit e hó 27-én Nyíregyháza városa, most szerény tollával e lap üunepel: gróf Majláth József. Törhetlen erélyű, ideális lendületű ember és jó hazafi. Keveset beszél sokat dolgozik. Dolgozik ithon — hiszen pl. csak a mult hónapban csinálta meg a legelső szövetkezeti képző tanfolyamot, s dolgozik és nevet szerez nekünk a külföldön, személyesen keresi fel a nagy német sociál-politikusokat s most is Párisból jött hozzánk, hol La Flee, a nagy franczia sociálpolitikus szobrának leleplezésén képviselte a magyar gazda közönséget, képviselte pedig olyan sikerrel, hogy méltán mondta róla most a 27-iki ebéden a mi mindig szellemes képviselőnk Meskó László, miszerint Magyarországnak a sociál-politina tev Majlátb gróf az igazi — a mainál sokkalta hivatottabb külügyminisztere. Nyíregyháza városa saját magát becsülte meg azzal, hogy Majláth grófot kellő fénnyel fogadta. A felső tiszai vármegyék hitelszövetkezeti szövetsége e hó 27-én d. e. 11 orakor tartotta meg évi rendes közgyűlését városunkban, a sóstó fürdőben, gróf Majláth József elnöklete alatt. Az aznap d. e. 10*03 perckor a szerencsi vonattal érkező gr. Majláth Józsefet a vasútnál Májerszky Béla polgármester, Kertész Bertalan főkapitány, dr. Wildt tanfelügyelő s dr. Szesztay, a szabolcsi szövetkezetek ügyésze fogadták és üdvözölték. Ezután a nemes gróf a varos díszkocsiján, a Zemplén megyéből jött közgyűlési tagok a kisvasuton mentek ki a sóstó fürdőbe, hol mihamar kezdetet vette a közgyűlés. Azzal veszi kalapját, kabátját, botját s büszke léptekkel távozik hazulról. * * • Délután 5 óra .... A népliget teljes lombdíszben pompázó fai közt üdén süt be az aranyos tavaszi napsugar. A fasorban nyüzsög az óriási embertömeg, mely romlott szobalevegővel lelt tüdejét jött ide szellőztetni a friss tavaszi szellőben ... Az egyik sarkon egy feltűnően csinos fiatalember álldogál s nyugtalanul tekintget hol az előtte hömpölygő tömegre, hol pedig órájára. Ez a mi lovagunk, ki mar élénk türelmetlenseggel varja bájos ismeretlenje megjelenését. MindeD arra menő hölgyet alaposan szemügyre vesz monoklija alól, de még egy jour alakot se fedezett fel. E pillanatban elénk öröm villan meg arcán. A sétányon egy csinos, barna hölgy tűnik fel, egy jourfix kisasszony ki egyenesen felije tart. ,Ez bizonnyal Ö, gondolja lovagunk magában". De hogy nem is tudtam ezt eddig kitalalni! Hisz ő az, aki a Harsfalviné jourjan folyton csak engem nézett s ha tekintetünk véletlenül találkozott, zavartan fordította el bohó fejecskéjét s elpirult, mint akit tetten érnek". így gondolkozik Sátory, miközben sietve megy a bájos kis hölgy elé s udvariasan üdvözli: — Csókolom a pici karsóját, kedves Rózsika. Csakugyan maga az ? — Persze hogy én vagyok. Ki volna más? Én nem lehetek más, csak én. — Igen, igen, de én nem így értettem .... — Talán azon csodálkozik, hogy engem itt a népligetben egyedül talál ? Óh ennek nagyon egyszerű magyarazata van. A mama délután átkocsizott a budai bácsihoz s csak este jön haza. Engem — nem tudom miért — nem akart magával vinni s én bosszúból elhatároztam, hogy e gyönyörű tavaszi időben egy kis sétát teszek a népligetben s most itt vagyok . . , A fiatal ember fürkészőleg néz a lányra : S valóban csak a szép idő csalta ki ide, Rózsika ? A népes és igen lelkes közgyűlésen részt vett 76 szabolcsi es zempléni hitelszövetkezet képviseletében mintegy 110 kiküldött, a földmívelésűgyi kormány részéről Márton Ödön miniszteri titkár, azonkívül mint meghívott vendégek Mikecz Dezső alispán, Májerszky Béla polgármester, dr. Meskó László orsz. képv„Kállay Ubul íőíspán, Wildt György, dr. Mezner Béla orsz. képviselő, Kertész Bertalan főkapitány, Szunyoghy Bertalan, Liptay Bjta, Dessewffy Aurél és Manó Szesztay Liszlo, dr. Bodnár István, dr. Szabó Sándor jogtanár, Szikszay Sándor és még többen a Zemplén és szabolcsi vezető emberek közzül. A közgyűlésen első sorban gr. Majláth József tartott egy igen magvas elnöki előterjesztést, meg emlékezve a szövetkezeli eszme áldásairól, a szövetkezés destruktív eredmenyeiről, a mult év eseményeiről, a sárospataki első szövetkezeti élőké szitő tanfolyamról, az ő mostani párisi útjairól, melylyel a hires Le Flee sociál politikus szobrának leleplezésén a magyar gazda szövetséget képviselte. A zajos tetszessel fogadott elnöki előterjesztés s a szövetség titkárának és penztárnokának évi jelentése után Bretli Gyula bodrogkereszturi esperes plébános tartott felolvasast a szövetkezetek erkölcsi és anyagi hatásáról a Közsegekben, majd Korocz József tartott felolvasást a szövetkezeti ügy szolgalatában állo lelkészekről. Mindkét felolvasás találó és életből vett példákkal mutatta ki a szövetkezeti eszme áldásos hatását a falusi nép gazdasági es erkölcsi életére s Korocz József e mellett kimutatta, hogy a lelkészi hivatással a szövetkezeti működés egyáltalan nem ellenkezik, sőt e tevékenység a lelkésznek egy nagyon nemes és nagyon hazfias feladatát kell, hogy képezze. A felolvasásokat igazán niegerdemelt n így tetszéssel fogadta a közgyűlés s azok hatása alatt etbatarozta, hogy az országos központnál kezdeményező lépeseket indít meg az iranyban, hogy a lelkészek a szövetkezeti működéstől el ne vonassanak s másreszt a jövőben, ugy a lelkész és tanitó kepezdék mint a jegyzőt tanfolyamoki n, szövetkezeti előkészítő tanfolyamok rendeztessenek. Nagyon jó hatást keltettek a Mikecz Dezső alispán s dr. Wildt tanfelügyelő íelszóllalásai. Az alispán, midőn a szövetséget a megye területén szívesen üdvözölte, megígérte a maga partfogását a szövetkezeti törekvésekkel szemben. A tanfelügyelő pedig a megyei tanítok hatékony közreműködését helyezte kilátasba a szövetségi közgyűlés előtt. A lelkes hangulatban lezajlott közgyűlés után a gyűlés összes resztvevőit gr. Majláth Józset latta ebedre A leány kissé zavartan s pirulva válaszol: Természetesen . . . Csak nem gondolja .... A fiatal ember hirtelen közbevág: Nem gondolom de tudom. Ugyan ne izéljen Rózsika, hisz nincs abban semmi szégyelni való, ha az ember egy férfinek, kit szeret, levelben találkát ad s a talalkán megjelenik. Meg aztán, ha már megtörtént, kár volna eltagadni. A leány óriási zavarban van, mint akinek valami nagy titkát tedezték fel. A lehető legnagyobb mértekben el van pirulva s szeretne hirtelenében a föld alá sülyedni . . . Közben a liget egy elhagyatottabb részéhez érnek s a fiatalember szenvedelyesen megragadja a leány forró kezét: Vallja be, Rózsika, hogy maga irta azt a drága kis levélkét. Vallja be, hisz tudja, hogy mennyire szeretem! A leány csodálkozó pillantást vet rá: Szeret! ? — Nagyon, Rózsika, higyje el nagyon szeretem. — Akkor bizonyára meg tesz nekem egy szívességet. Tudja, bármennyire is jól esik nekem a maga társasága, kerem legyen olyan jó s hagyjon most magamra. Az ifjú csodálkozva: Magára hagyjam!? Most, amikor legnagyobb szüksége lenne rám. — Óh, ellenkezőleg, éppen most nincs magára szükségem. Az ifjú hihetlen, csodálkozó arcot vág: Hogyan?! Hogy mondta?! A leány hamisan mosolyog: No természetesen, csak nem gondolja, hogy most magára van szükségem? A lovag gyanakvólag: Hát kire? Talán valaki másra? A lány szemérmesen lesüti szemeit s válaszolt Persze, hogy másra! Ilisz tudja .... — És a levél és a jutalom? — No igen, a levelet én küldtem neki. Hisz, fájdalom, maga is tud rola . . . Nem is vagyok képes elgondolni, hogyan tudhatta meg. Rjmelein, nem a Nagy Elek gjffg a wg|l