Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-14 / 2. szám

2 2-ik szám N Y I R V I D É K 190G. január 14. nyilatkozó felfogása közt e téren a legélesebb ellentét áll fenn és nem reméljük, hogy a kormányt eddig elfoglalt, szerintünk törvénytelen álláspontjáról eltéríthetjük, mindamellett kötelességünknek ösmerjük, hogy a kormány megsemmisítő rendelkezésével szemben határozataink törvényes voltára rámutassunk. Törvényes alapon nyugszik az önként befizetett adók beszállítását tilalmazó 445. Bgy. 1905. számú határozat, mert a bennük foglalt alapelvek tekintetében ma is érvényben levő törvényeink (1504. évi I., 163o. évi 88., 1681. évi 12. t.-cz.) határozottan tilalmazzák az országgyűlés által meg nem szavazott adók beszolgáltatását, az 1790/91-ik évi 19. t.-cz. pedig biztosítja a nemzetet, hogy a kormányhatalom pénzbeli vagy ujonczokbeli hozzájárulást még szabad ajánlás ürügye alatt sem fog országgyűlésen kívül szorgalmazni, tehát kétségtelen tény, hogy önként befizetett „adót" közjogunk és pénzügyi törvényeink nem ösmernek. Azok az összegek, melyeket az állampolgárok akár az adóhivataloknál, akár a községeknél befizetnek, adóknak nem tekinthetők, ezek a törvényhozás által majdan megszavazandó adótartozásokba való beszámítás feltétele mellett elhelyezett letétek, melyek igénybevételére a kormánynak — nem is tekintve, hogy az országgyűlés egyhangú határozataival az állam bárminemű jövedelmének felhasználásától eltiltatott — semmiféle jogosítványa nincs. De még azon esetben sem követelhetné a kormány ezen befizetéseknek az adóhivatalokba való beszállítását, ha azok adófizetéseknek minősíttetnének is, mert az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-a az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását a végrehajtási kötelezettség alól kiveszi, már pedig az adóbehajtás fogalma alá nem egyedül a kényszer-eszközökkel foganatosított adóvégrehajtás, hanem a befizetett adóknak elkönyvelése és a kitűzött napokon az adóhivatalba való beszállítása is tartozik. Még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy az országgyűlés azon összegeket, melyeket egyes állampolgárok a jelenlegi kormánynak adó czímén önkéntesen rendelkezésére bocsátott, tényleges adó befizetésnek fogja-e számifani, az illetők köztartozásaiba befogja-e tudni, s nem fog-e azokkal szemben, kik a nemzet határozott tilalma ellenére helyén maradó, a felelősségre vonást az országgyűlés elnapolása által kijátszó kormányzatot anyagi eszközök rendelkezésre bocsátása által támogatni nem átallották, megtorlással élni; tehát a a törvényes állásponton kivül még az egyesek érdekeit is védi határozatunk akkor, amidőn a befizetett összegeket csak betétként engedi elfogadni. Fenn kell tartanunk a hadseregbe önként belépők ügyében és az ujoncjutalék pótlására behívott póttartalékosok behívóinak kézbesítése körüli hatósági közreműködést tilalmazó 446/905. száma határozatunkat is. és tagadnunk kell a belügyminiszter azon jogát, hogy megsemmisítő leiratában foglalt rendelkezés végrehajtását követelhesse, mert kétségtelen, hogy ugy az önkéntesen belépők, mint a behívott póttartalékosok az ujoncjutalék meg nem szavazása által előállott hiányt vannak hivatva pótolni és így az 1886. évi XXI. t.-c. 20. íj-ára való hivatkozással nem tartja magát kötelezhetőnek a vármegye közönsége arra, hogy a nemzet részére biztosított újonc megajánlási jog kijátszásánál közreműködjék. Ezen kérdés különben ez idő szerint már tárgytalanná is vált, mert a jelenlegi kormány jónak látta úgy az önkéntes belépéseknél, mint a behívók kézbesítésénél távol kedvesétől, ütközetről ütközetre állta a gránátok kereszttüzét s csak álmodnia volt szabad ideáljáról, mint ahogy ó fájdalmas elvonultságaban imádkozott érte, — mert soha sem váltottak egy sor irást sem, nehogy az árulójuk legyen. Napoleonnal együtt tért vissza Parisba a hadnagy is s szerelmük lángja ujult erővel csapott fel. Napoleon konzulsága hajnalán még fokozottabb rokonszenvvel foglalkozott Le Maillaude asszonnyal. Hiába volt minden kísérlete, nem tudta magához láncolni a szép nőt. A konzul minden lehetőt elkövelett, csakhogy titkos meghívást kapjon ho?zá, de sikertelenül. Befagyott kísérleteit követte aztán az az éjszakai jelenei, amely frappans módon hasonlít Neiperg tábornok esetéhez, amit Sardou .Madame sans géne" cimü darabjában olyan meslerien irt meg. Az erőszakos jellemű Napoleon nem volt válogatós az eszközökben, csakhogy céljait elérje. Egyik kéme azt jelentette, hogy a Hotel Maillaude első emeleti ablakának függönye mögül éjjelente gyanús világosság szűrődik a csendes környékre. Egy éjszaka a konzul fekete vállravetöjébe burkolózva, Ruszttin, a félelmetes eunok szolga kiseretében a Maillaude palota felé tartott. A frissen esett decemberi hó elnyelte lépteik zaját. Rusztem a parkon át, a palola hátulsó feljárójához vezette urát és óvatos léptekkel közelitették meg a Maillaude asszony szobájához vezető lolyosót. Napoleon a sötétben valami szekrénybe ütközött. A zajra hirtelen sötétség lett a szobában. A konzul es kísérője a lalhoz lapultak. Hallgatóztak. Ajtonyikorgás és egy fekete árny suhan el mellettük. Az alak a lépcsőhöz ér, e pillanatban a hold megvilágítja arcát. — De Péche ! A hadnagyom ! ? — sziszegte Napoleon csodálkozással és Rusztem alázatos csendesitésére volt szükség, hogy ki ne töriön belőle a féktelen düh. S amint jöttek, ugy távoztak. Másnap mindörökre eltűnt Napoleon magyar huszárja a francia fővárosból. eddig törvény szerint közreműködött közigazgatási hatóságok jogkörét rendeleti uton megcsorbitani és őzen közigazgatási ágak kezelését hatáskörükből kivonni, tehát a kormányhatalom ez idő szerint a közig hatóságoki ól e téren intézkedést már nem kíván A belügyminiszter rendeletének az alkotmányvédő bizottságra vonatkozó részére megjegyezzük, hogy ezen bizottság megválasztása által nem kívántunk politikai célzatú szervezetet — amint azt a leirat nevezi — felállítani, hanem igenis saját autonóm jogkörünkben, ugy, amint azt számtalan más fontosabb esetben tettük, a jelenlegi politikai viszonyokban szükségesnek látszó intézkedésekre vonatkozó javaslatok tételére alakítottunk egy küldöttséget, azonban arra semmiféle'örvényellenes — tehát a kormány által jogosan befolyásolható — hatáskört nem ruháztunk. Különben is felterjesztésében a vármegye alispánja nagyon helyesen hivatkozott arra, hogy ezt a bizottságot a julius 12-iki közgyűlésben 389/905. sz- alatt hozott határozatban alakítottuk meg, ez a határozat pedig a jegyzőkönyv felterjesztésétől számított 40 nap alatt nem kifogásoltatván, jogerőre emelkedett. Végül megjegyezzük, hogy a belügyminisztérium tartozott volna részletesen megindokolni, hogy miért mondja ki rendeletét az állam veszélyeztetett érdekeire való tekintettel azonnal végrehajtandónak, mert hiszen az önkéntes belépésekre s a katonai behívók kézbesítésére vonatkozó ügyek, — mint jeleztük — jelenleg nem is tartoznak a vármegyék intézkedési jogkörébe, a községeknél önkéntes befizetésből befolyt s letétbe helyezett összegek, melyekhez a kormány mint adókhoz mindenáron hozzá jutni akar, oly csekély (a kir. pügy. igazgatónak a közig, bizottság december havi ülésén tett jelentése szerint mintegy 50000 kor) hogy ennek befolyása vagy elmaradása az államkincstárra semmiféle befolyással nincs, tehát itt az állam veszélyeztetett érdekeiről jogosin és alaposan szó sem lehet, hanem igenis az állam legfontosabb érdekei vannak felette veszélyeztetve az által, hogy egy alkotmány- és törvényellenes kormány az éryényben levő szentesitett törvények szándékos félremagyarázásával a közügyek folyását megakasztja s a népben a törvény iránti tiszteletet nemcsak megingatja, hanem tönkreteszi. Tárgyalás alá vétetett a vármegyét illető állami javadalmazásnak 1906. január 1-étöl való beszüntetését tudató 133744/905. számú belügyminiszteri leirat és ezzel kapcsolatosan az alispánnak jelentése arról, hogy ezen leirat ellen az 18K6. évi XXI. t.-c. 68. j?-ának c) pontjában gyökerező jógánál fogva felirati jogával élt. Határozat. Szabolcsvármegye törvényhatósága megbotránkozással értesült a belügyminiszter leiratáról és teljes elismeréssel adózik az alispánnak azért, hogy a szóban forgó miniszteri rendelkezés valótlanságait, törvénytelenségét még azon napon, melyen az a vármegyéhez megérkezett, feliratilag kimutatta, a törvényileg biztosított alispáni jogokat megóvni törekedett és kellő, leplezetlen önérzetes kritikát mondott a jelenlegi kormánzati rendszer alatt egymásra halmozott törvénytelenségek és erőszakosságok ezen díszpéldányára. Teljesen és tökéletesen osztja a törvényhatóság az alispán feliratának minden egyes részét, így első sorban azt, midőn kimutatja, hogy a belügyminisztérium vezetője tévedésen alapuló állítást kockáztat csak azért, hogy ürügye legyen a tisztviselők fizetésének január 1-ére való beszüntetésére, mert kétségtelen tény, hogy a vármegye hazafias ellentállását kimondó 444., 445., 446. Bgy./905. számú közgyűlési határozatokat megsemmisítő 111803/905. számú leirata hozzánk még bemutatva nem volt. de nem is lehetett, mert az alispán az ezen leiratban nyert végrehajtási kötelezettség ellen nov. 13-án 21231/905. szám alatt felírván, felirata mai napig válasz nélkül maradt, holott a törvény értelmében a feliratra adott miniszteri rendelet igényelt volna — amennyiben a korábbi rendelkezés abban fenntartatott volna — közgyűlési tárgyalást. De éjien azért, mert a miniszter meg sem hozott második határozatra alapítja sérelmes, törvényellenes rendelkezését, helyeslőleg veszszük tudomásul, hogy az alispán a feliratára adandó választ be nem várva, a 111803/905. számú leiratát a mai közgyűlés tárgysorozatába felvette, mert ennek kapcsán legalább alkalmunk lesz, hogy — amit a belügyminisztérium vezetője előre is biztosra vett — megmaradjunk a törvények alapján hozott határozataink mellett és visszautasítsuk a törvényellenes megsemmisítő rendeletet. Teljes egészében helyeseljük az alispáni felirat azon részét is, melyben az 1883. évi XV. t.-cikkre, az 1886. évi XXI. t.-cikkre és a fennálló miniszteri utasításokra való hivatkozással kimutatja, hogy a miniszternek nem volt joga a törvényben biztosított állami javadalmazást törvéyhatóságunktól megvonni. Ez az intézkedés egy, a törvényes felelősségre vonhatást rendszeresen kikerülő, a törvény intézkedéseit semmibe nem vevő miniszter önkényes rendelkezése, egy elöljárója a trón zsámolyáról a nemzet részére kilátásba helyezett „kimondhatatlan nyomor- és szenvedésnek", mely a törvényhatóság egyetemének hazafias állásfoglalása felett érzett dühét a védtelen vármegyej alkalmazottakkal akarja éreztetni, amely tisztikar pedig egyebet nem vétett, minthogy utasításunkhoz híven törvényellenes adóbeszedésnél és újonc előállításnál közre nem működött. Pénzügyi okokkal sem mentheti a kormány törvény tipro eljárását, mert, sajnos, az adóhivataloknál befizetett egyenes állami adók, a közvetett adók ós a meglévő kincstári készletek, mely jövedelmi forrásokat az országyűlés egyhangú tiltakozása dacára felhasználni nem átall, lehetővé teszik, hogy ez a törvény- és alkotmányellenes kormány a nemzetet még hosszabb ideig lenyűgözve tarthassa, hiszen tudtunkkal az uralkodó civilhstája, a miniszterek fizetései még teljes összegükben fizettetnek ki s az állam egyéb kiadásai sem szüntettettek be, egyedül az alkotinánvvédö vármegyéknek nem jut az állani jövedelmeiből. De, feltéve, hogy a községeknél fizetett önkéntes adományok — mert adóknak ezek nem nevezhetők — be nem szállítása észrevehetüleg csökkentené az állam bevételeit, ebből nem az következik, högy a törvényben biztosított fizetési kötelezettségeket az állam ne teljesítse, hanem az, hogy az a kormány, melytől a nemzet képviselete ismételten megtagadta az anyagi eszközöket, melyet ismételten bizalmatlansággal sújtott, alkotmányellenesnek bélyegzett, hagyja el állását, távozzék helyéről és adjon helyet olyanoknak, kikben a korona és nemzet közös bizalma összpontosul és a kiknek a nemzet a kormányzáshoz szükséges erkölcsi és anyagi támogatást megadja! A törvénybe vetett rendithetetlen hittel bízunk abban, hogy az országgyűlés e törvénytelen eljárásért elégtételt fog nekünk nyújtani és amidőn a belügyminisztérium vezetőjéhez ezen határozat megküldése mellett felirati jogunkkal élünk, egyidejűleg az országgyűlés képviselőházánál vádat emelünk a belügyminisztérium vezetője ellen az általa elkövetett tőrvénysértésért és méltánytalan, igazságtalan, önkényes eljárásáért és ezekért megtorlást kérünk Egyidejűleg tekintettel arra, hogy a vármegye háztartási alapja az állami javadalmazás megvonása folytán azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy a vármegye közigazgatási és gyámhatósági kiadásait nem fedezheti: a vár megye összes alkalmazottainak az állami javadalmazásból, illetve a vármegyei háztartási alapból kijáró összes illetményeit folyó évi január hó 1-étöl kezdődöleg be szünteti és erről nevezetteket azon figyel meztetésse! értesiti, hogy jelen véghatározat ellen az 1886. évi XXVI tc. 45. § a értelmében a kézbesítéstől számított 1" nap alatt a közigazgatási bírósághoz intézendő panasz nak van helve. Tárgyalás alá vetetett az alkotmányvédő bizottsáp és az állandó választmány által előterjesztett javaslatok Határozat : A tett javaslatok elfogadása mellett kimondja SZ;Íbolcsvármegye tőrvényhatósága, hogy: 1. Azon esetre, ha báró Feilitzsch Berthold főispán ur állásától felmentetnék: a vármegye közönsége a tulajdonát tevő székházban jelenleg főispáni lakásul hasz nált helyiségeket neki az illető lakbér negyed végéig készségesen rendelkezésre bocsátja, ezen idő elteltéve' azonban — vagy ha a helyiségek a főispán ur kiköltözésé folytán korábban megüresednének: a törvényhatóság már most kijelenti, hogy az emiitett helyiségek''? többé főispáni magánlakásul átengedni nem fogja, azok felett tulajdonjogából kifolyólag rendelkezei kiván és azoknak bérletbe adása utján való hasznosítását elrendeli, e végből dr. Meskó László, Lázár Kálmán és dr. Mezős.-' Béla bizottsági tagokat meghatalmazza, hogy a jelenlegi főispáni magánlakás bérbeadása iránt a szükséges intéz kedéseket, mihelyest ezen kérdés megoldásának szükség felmerül, tegyék meg s a vármegye alispánjával egyeíértőleg foganatosítandó eljárásukról a bérleti szerzödt bemutatása mellett a törvényhatósághoz jelentést tegyenek. 2. A járási főszolgabírók által a vármegye tulaj donát képező járási székházépületekben magánlakás u használt helyiségeket 1907. év december 31-ig, vag* az illetők megbízatási határidejének lejártáig a főszolgabiráknak, az 1904. évi X. t.-cz. értelmében járó laki> . összegért — egyenként évi 600 koronáért — bérbeac

1 . egyidejűleg a vármegye alispánja és Olchváry Pál, OK< • licsányi Dezső, Mezőssy László, dr. Leövey Elek és Z< tán István főszolgabirák között a gávai, kemecsei, m: doki, nyírbátori és nagykállói járási székházakban f magánlakások bérbeadására és bérbevételére vonatkoz lag megkötött bérleti szerződéseket jóváhagyja, jóváhagyási záradékkal ellátja és további eljárás végett ;./. alispánnak kiadja. 3. Minthogy a vármegye jelenlegi főispánja á;i sáról lemondott, s igy állásától való felmentése és jelenlegi törvényellenes kormány részéről egy uj főís kinevezése várható: ennélfogva a törvényhatóság 1 ; lenti, hogy a törvényellenesen kinevezendő föisj:..•.» ilyennek nem tekinti, öt hivatalába bc nem iktatja. alispánt és főjegyzőt mint az alispán törvényes helyei tesét utasítja, hogy az uj főispán beiktatására köz; lést rendeletre vagy felhívásra se hívjon össze, i • esetben pedig, ha a kinevezendő főispán törvénysze ésgel önmaga hivná össze a beiktató közgyűlést', máp mo^t