Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-03-11 / 10. szám

XXVII. évfolyam. ÍO. szám. Nyíregyháza, 1006. márczius 11. 1T V A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 , Egyes szá.m. ára. so fillér I Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnea beküldeni. Bé-mentetlen levelek osak ismert kezektől fogaJt ,tnak el. A kéziratok csak világos kívánatra a az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Két levél, Az egyiket Vay Gáborné grófné irta, a magyar nőkhöz intézv

a; a másikat Kállay Frigyes, a szabolcsvármegyei 48-as függetlenségi párt elnökéhez. Vármegyénk közönsége Vay Gáborné grófnék, mint kiváló, lelkes honleányt ismeri már. Az igazi magyar mágnás asszon/ ő, akinek mását Jókai bűbájos regényeinek egyik-másik alakjában oly gyönyörűen megirta. Akiben az asszonynak s a honleánynak nagy erényei egyesülnek. A másik levél tulajdonképen egyszerű bejelentése annak, hogy irója belép a függetlenségi pártba. De e levélnek az irója kevés napokkal ezelőtt még katonatiszt volt, közös hadseregbeli katonatiszt, mint a volt közös pénzügymiszter: Kállay Béni fia, elején egy fényes kariérnek, amitől ime most elfordul, hogy „aktiv részt vegyen hazánk alkotmányának megvédésében." Vay Gáborné grófné fölhívása bizonyára meghallgatásra talál — akikhez intézve van — a magyar nőknél. A Kállay Frigyes elhatározása előtt pedig: le a kalappal, uraim! A magyar nőkhöz. Irta: Vay Gáborné grófné, szül. Zichy Márta grófnő. Néhány nap előtt egy kis vázlat került kezembe, a mely egy fiatal, sovány, rongyba öltözött nőt tüntet fel, csuklóin és lábain bilincscsel; falhoz támaszkodva jött ki a börtönből és látszólag szédült, Isten szabad ege alatt. A börtön mélyében látható volt az orosz cár, ki láncot, kulcsot — és egy korsó vizet tartott. Szegény orosz szabadság! te vollál az, kit hosszú rabságod után megvakilott a napnak fénye — te voltál az -- kit elszédített az ég ragyogó kékje! A »» u Magyar nő az indiánok között. Babarczy J.nőné báróné Jósa Jolán, ki most férjével Paraguay fővárosában, Assuncionban lakik és délamerikai tapasztalatairól már a múltkor beszélt olvasóinknak, januáriusi levelében elmondja látogatását a guajakuru indiánoknál, a kik Assunciontól hat-nyolc óra járásnyira laknak, de már őserdő és zsombékos rétség délamerikai bujaságban fólmagasló fürengetege által a civilizációtól gondosan elsáncolva. Vagy tiz napja unatkoztunk már, irja a báróné, a tropikus klíma alatt végtelennek tetsző esőzésben az assuncioni hotel kőpadlásos szobáiban, amikor kerek asztalunk rei des ebedlőlár^ának, egy fiatal cseh etnográfusnak indítványára elhatároztuk, hogy dacolva az eg csatornáival, fölkeressük a legközelebb eső őslakókat, a guajakuru indiánokat. Csónakon indultunk el, rossz ruhával, jól fölfegyverkezve a Paraguay folyón, mely Assuncionnal majd húszszor olyan széles, mint a Duna. Körülbelül egy óra hosszat kanyarogtunk apró, zöld szigetek közt ezen a hatalmis folyón, mely számos társával itt Dél-Amerikában egészen az országút szerepét játsza, s a nagyon ügyes csónakosok segítségével elvezet őserdők m.'lyébe, olyan helyekre, melyek másként szinte megközelithetellenek. Egy óra múlva elhagytuk a nagy országutat és befordult a csónak egy keskenyebb viziútra, melynek már mind a két partji őserdő. Rengeteg fák, melyekre kúszónövények kötélvastagságu indái kapaszkodnak föl egészen a csúcsig és egyszersmind baltával is szinte áthatolhatatlan szövedékkel borítják be a fák alját. Vállalkozó tudósok, vagy a köztársasági kormány küld ki időnk

; f expedíciókat ez ősember lakta rengetegek fülfcutatásá;a, de a vállalkozók közül nem sokan térnek vissza. A legtöbbje, mint mondjál, szomjan pusz ul el, mert csodálatosképen itt az óriásSokáig elnéztem e képet, míg végre átváltoztak előttem az alakok. Az orosz szabadság helyén Hungária megtört alakja állt, ismét a börtön felé tartva s nyomon követte őt a kardot villogtató, a magyar alkotmányra felesküdött — honvéd! A börtön mélyében pedig a magyar Géniuszt láttam lefelé fordított fáklyával. E fáklya sötét füstje fölszállott az égre és felhőt borított a régi magyar dicsőségre. Magyar nők! Hozzátok fordulok ma egy

v l'ohászszal — egy kéréssel, egy könyörgéssel! Nem, mint egy pártnak a követője jövök felétek, s nem akarom egyéni meggyőződésteket befolyásolni avagy sérteni! — Hozzátok jövök — első sorban, mint honleány — csak azután mint nő! Hogy hazánk veszélyben, nagy veszélyben forog, ma kétségbe nem vonja már senki; de nem is tagadják, sem az alkotmány, sem a függetlenségi, sem az uj, sem a nép, sem pedig a haladó pártok — de még az aulikusok sem. Ebben az egyben egyetértenek mind! Föltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy megszűnjék ma az a kérdés is, hogy a hibákat ki okozta, ki követte el; hogy melyik párt, melyik vezér, melyik politikus hibája folytán kergették az országot — nemcsak a jelenlegi válságba, de a végveszélybe is. Csak egy föladat áll immár előttünk: menteni, a mi megmenthető és tenni ezt becsületesen, hazafiasan, bátran és lelkesen ! Némák voltunk mostanáig — de megjött az idő, hogy a magyar nők ajkai is megnyíljanak és vele együtt tetterejük érvényesüljön. Hazánk megmentésére legyen irányítva minden nő törekvése s a magasztos ügy diadalához járuljon hozzá rendelkezésére álló minden eszközzel — tekintet nélkül arra — hogy nagy, avagy kisállásu-e, asszony-e vagy leány, gazdag-e vagy szegény. Kötelessége ez mindenkinek, a ki a magyar kenyeret eszi vagy a magyar föld javait élvezi. folyók birodalmában, az őserdő közepén, nagyon ritka a forrás. Bujkál a viz a szomjas vándor előtt, a föld alá rejtőzik, vagy keserűvíz formájában bukkan elő. Láttunk itt-ott a fák kőzött a húsos levelű bozót mélyén egy különös növényt, mely azonban elég ritka. Ennek vastag, üres szárában viz van, egy kis pohárra való, ezt isszák az őserdőben, de ez éppan arra elég, hogy még szomjasabb legyen tőle az ember. Három óra múlva végre kikötöttünk. Elhagytuk a vizet s kezdődölt a szárazföld. Csakhamar kiértünk a fák közül is és rétség kezdődött, melynek jól fölázott zsombékjai, csatakos nagy füve, ugyancsak próbára tette az európai nő rnháját, különösen a szoknyát, mely a folyton erősödő esőben óráról-órára rosszabbul állotta a küzdelmet a rája tapadó sárral. Órákig lépdeltünk itt is zsombékról-zsombékra, végre ismét óriási fák következtek s a fák közül füst gomolygott az átázott, vizes égre : az indiánok füstje. Egész telep volt ez, de egyetlen igen ho?szu kunyhó, megfert benne nyolc-tíz család. Nem volt közöltük választófal, sőt még oldalfala sem volt az épületnek. Egész falu egy födél alatt. Pálmafák, melyek olyanok, mintha már esztergályozva volnának, tartanak egy hátrafelé lejtős fedelet, ebből áll az egész épület. Elég hidegen fogadtak a lakók, csak az asszonyok voltalt otthon, de az őshölgyek legnagyobb része ki sem bujt a sátorból. Szerencsére a fiatal cseh tudós, ki már járt közöltök és értett is egy kicsit a nyelvükön, rögtön tudla, mi a tennivaló. Közéjük telepedtünk és nemsokára vidám kacagás, hangos beszéd lármázta tul az esö kopogását. Csak azt csodáltam, hogy nem fáznak ezek az Eva-szerüen levetkezett teremtések. Most már előhordták kincseiket: állatbőrt, magaszőtte tarisznyát, nyakláncot művészileg kagylóból csiszolt gyöngyökkel. Nekem fölfordított nagy agyagkorsón csináltak helyet. Egyiküknek nagyon megtetszettem. Tágra nyitotta bársonyos, okos, állati szemét és ugy csodált engem, a fehéret. Ei megnéztem tetoválással Mi pedig — a kik a sorstól kényeztetve vagyunk és a társadalom úgynevezett kiváltságosai közé tartozunk — vegyük kezünkbe a lobogót, bontsuk szét és haladjunk az élén, magasztos példával. Gyönyörű és nemes föladat alkalma nyilik most meg előttünk. Szervezkedjünk egy tömör egészszé; használjunk, segítsünk ott, a hol tudunk. Ti, a kik külföldi útra készültök, térjetek vissza és ne hagyjátok el a hazát most, mikor bajban van ! Ti pedig, a kik összes szükségleteileket Bécsből szerzitek be, fordítsátok figyelmeteket a magyar iparra, s segítsetek a kereskedőknek abban, hogy raktáraikat honi iparcikkekkel szerelhessék föl. S végre azok, a kiknek pénze és társadalmi állása van, ne habozzanak a nemzeti küzdelem céljaira fordítani minden anyagi és erkölcsi erejöket — egyéni hiuságukat. Magyar anyák! Ne vigyétek mulatni leányaitokat most, a mikor hazánk politikai életét megszüntetik es a nyers erőszak uralmát behozták. Azt a tömérdek pénzt, a mit osztrák cikkekből készült ruhákra s ékszerekre adtok, adjátok oda inkább azoknak a bátor és becsületes tisztviselőknek, a kik családjukat megfosztolták a mindennapi kenyértől, csakhogy továbbra is a magyar eszmekhez hűen kitartsanak. Hányan vannak közülök, a kik ma, a zsarnokok törvényt tipró uralma alatt az utcára kerüllek, bizonytalan jövőnek elibe nézve s kiket a nyomor és szenvedés torkon ragadt, a nélkül, hogy derekukat beadták volna! Látva és tudva ezt, lehetetlen nekünk nem odasorakozni az ellenállók táborába, segítve, buzdítva ki-ki a maga ereje és tehetsége szerint. Az nem lehet, hogy mialatt a magyar törvényhozás csarnokát, az alkotmányra fölesküdött honvédekkel szetveretik, mi, magyar anyák, magyar nők ölbe tett kezekkel nézzük — a nemzetünkön ejtett gyalázatot. Nem lehet, hogy továbbra is, csupán a saját szórakozásainknak s hiúságaink kielégítésének éljünK, folytatva üres, hasznavehetetlen életmódunkat — ezreket költve színes rongyokra és csillogó ékszerekre. kékre, pirosra k'mntázott orcáját és bámultam ennek csodás ornamentikáját. Honnan vette, honnan leste el ezeket a szabályosan görbe, harmonikus rajzot adó vonalakat. Homlokán ott éneskedik a kereszt. Nem a mi keresztünk, a rajzoló pogány ösztön szabályosan összerakott vonalai. Mellettem öregasszony forgolódik. Szájában magasodorla dohánylevélből szivar füstölög, de Eva divatjára neki már nincs joga : öregeknek ezt nem engedi meg az időjárás és az indián esztétika. A hattérben egy nő orsót perget, egy másik kövér barna kis porontyot szoptat. Ez szép, a maga lajában Madonnát feslhetne róla valamelyik modern festő. Az apróság révén megbarátkoztuuk. Megtapogatja ruhámat, hajamat' azután jol megnézzük egymást barátságosan, szívesen. Több nő azonban nem kelt föl az állatbőrről, csak akkor élénkült meg valamennyi, mikor a nagy fűből kis csapat törtetése hallatszott. Jöttek a férfiak. Szívesen üdvözöltek, széles, csontos, szőrtelen arcukból barátságosan villan elő okos kis szemük. Mihelyt letelepedtek, a mi csehünk rögtön megbarátkozik velük. Két csontkocka kerül elő s megindul a szerencsejáték. A cseh egy marék horgot tesz a kockára, becses zsákmányt a nagy vizek táján lakó indiánoknak. E?ért csereben kockára teszik még legnagyobb kincsüket, szerencsezacskójukat is. Pedig ez nagy szó. Van abban minden szemfájást tüstént meggyógyító bagolyszem, csodát művelő halpikkely, szarvaskőröm, majomfark. Persze, jól járt mindegyik, az indiánok megnyerték a horgokat, az etnográfus a szerencse-zacskót. Játék közben egy fiatal legény tüzgyullásboz fogott. Egy puhább vessző rovátkáit keményebb vesszővel körülbelül tiz percig olyan ügyesen dörzsölte, hogy a puha fa mélyedése áltüzesedett, füstölni kezdett és nemsokára lobogott a galyból rakotl kis máglya. Vízzel telt üstfélét lett fölibe az egyik menyecske, aztán valami kukorica félét rázott be éje. Mikor készen volt, egyik férfi elé rakta. Az kiszürcsölt belőle, ujjaival szedegetve ki a szemekből a maga részét. Ugy adta tovább a Nagy Elek ~°

6

k EgM-uto 27.& Hf

íÉ$