Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-25 / 8. szám

4. 1906. február 25. N Y I R V I D É K 8-ik szám. Azu'án télben, hóviharok, ólmos esők alkalmival etessük őKet, mert ilyenkor százával vesznek el, a hideg és az éhséjí miatt. Ha nem eheznek akkor kibírják a legnagyobb hideget is. Mily kiválóan alkalmas helyek fészekodvak elhelyezésére gyümölcsöseink,,szőlőskertjeink, mint Bujtos, Étkeit, Kisteleki, Orosi, Sóstói, 0-szőlői kertek. Ha c,-ak minden szőlőbirtokos 1 — 1 fészekládikót helyez is .1, már is mennyi kis c-aládnak lesz biztos otthona; milyen megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek majd ezek a rovarpusztitásban Hogy hogy és mikép tegyük ezt, mikép készítsük a fészekládikókat — mert magunk is igen könnyen készíthetünk ilyen mesterseges fészkeket — arról részletesen szól az a kis füzet, a melyet minden érdeklődő megkaphat díjtalanul, ha ír e végett a Magyar Ornithologiai Központba, Budapest VIII. József-körut 65. I. Tekintsünk Nyugatra. Német-, Franciaországban, Sveiz, Dania és Ausztriában a gyümölcsösök és kertek tele vannak fészekodvakkal s házikókkal, mesterségesen tenyésztett sövényekkel, bokrokkal, a hol mindenütt otthont talál a kis madár. De tele vannak madarakkal is. S eltekintve a gazdasági haszontól, az esztelikai érzés is megtalálja gyön} örüsegét a zengő madárdalban és abban a nyüzsgő életben. íme az igazi inlensi\us gazdálkodás és fóldmivelés országaibn, de a hol mindemellett vannak „Natur-denkmal'-ok, azaz a kuliura dühe elől megmentett és fenntartott lerületek, — már régen felismerték a madárvédelem fontosságát és nálunk bizony mondhatni, csak az utolső évtizedben nyert polgárjogot. Most léhát már c=ak a nagyközönség, s első sorban a gazdaközönség feladata, hogy azt minél szélesebb alapokta tektcsse. Felre tehát a nemtörődömséggel! Cselekedjünk! Hisz egyéni s nemzeti jólétünkét s vagyonosodásunkat mozdiljuk csak elő, valahányszor pártját fogjuk kis szövetségeseinknek. Ne rtsleljünk apró madarakkal bajlódni, hisz ép azért tehetik nekünk azt a megfizethetetlen szolgálatot, mert olyan apróságok. Nagy Jenő. Szabolcsvsrmegyei gazdasági egyesületi közlemények. A bábolnai m. kir. ménesbirtok központi majorjában folyó évi márczius hó 7-én délután 1 és fél órakor 23 darab 1—2 éves, tuberkulinra nem reagált simmentliali tenyészbika átverésen eladásra kerül. Az árverési feltételek, valamint a bikák részletes jegyzéke egyesületünk titkári hivatalában megtekinthetők. Az Abauj-tornamegyei Gazdasági Egyesület folyó evi márczius hó 28. és 29 én Kassán díjazással egybekötött bika\ásárt rendez. A vásárra vonatkozó részletes tudnivalók egyesületünk titkári hivatalában megtekinlhetők. A Borsodm gyei Gazdasági Egyesület Miskolczon folyó évi márczius hó 9 én IV. ten^ész bikavásárját iendezi. Bejelentések február 28-áig fogadtatnak el. Bejelentési ívekkel készséggel szolgál egyesületünk titkári hivatala, hol a vásárra vonatkozó részletes felvilágosítások is megtudhatók. Borsodmegyei Gazdasági Egyesület. Hirdetmény. A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület Miskolcon 1906. mátcius 9-ik napján a tulajdonai képező vásártéri istállók területén a IV. tenyeszbikavásárt rendezi. A vásárra vonatkozó tudnivalók : 1. A \ásá:- a miskolci vásártéren levő s az egyesület tulajdonát képező istállókban tartatik és ped.'g március 9-én reggeli 8 órától másnap déli 12 óráig. 2. A vasáron részt vehet Borsod, Gömör, Heves, Abauj-Toina, Zemplén- és Szabolcs\ármegyekből bármely nagyobb és kisebb tenyesztő. 3. A vásáron részt venni szándékozók bejelentése szabályszerű bejelentési ívekeken legkésőbb március 3 ig, azokra nézve pedig, akik állataikat vásárra szállítják, keJvezményes szallitásra jogosito igazolványok elküldhetése céljából legkésőbb február 28-ig az egyetület titkári hivatalához Miskolc (Varmegyeház) beküldendők. 4. A bejelentési íven feltüntetendő: az állatfajtája, neve, kora, színe, jegye és e,adási ára. 5. A bejelentett állatok máreius 7-én estig, vagy legkésőbb március 9-én reggeli 8 óráig beállitandók, a vásár 9-íken teggeli 8 órakor veszi kezdetét, amely időtől kezdve a behajtott állatok a vásár berekesztéséig csakis a vásárbizotlsá

0' engedélyevei vihetők el. 6. Az eladok a vásáron 1 drb bika utan 2 korona térdíjat fizetnek, mely összeg a bejelentéssel együtt VérLssy Tivadar gazdasági egyleti titkár címére Miskolc (Varmegyeháza) küldendők be. 7. A vásárra szállított bikák megérkezése után áll ttorvosilag megvizsgáltatnak s azután állandóan állatorvosi felügyelet alatt tartatnak, a kirakás és az istállókba való behajtásról, úgyszintén a vasútra hajtás és berakásról is a tulajdonos tartozik gondoskodni. 8. Az ál'atok részére szükséges takaimány és alomszalma ac istálló-kezelőség által jutányos és meghatározott árért szolgaltatik ki. 9. A vásáron az állatok eladása és vétele teljesen szabad, a megtörtént eladások azonban a helyszínen levő vásárirodában azonnal bejelentendők s az eladási ár 3%> a az egyesület javára ugyanott lefizetendő. 10. Bejelentési íveket és vasúti kedvezményes szállításra jogosító igazolványokat kívánatra az egyesület titkári hivatala Miskolc (Vármegyeház) készséggel küld. A községek részére szükséges tenyészbikák a vásáron kiválaszthatók s a jelenlevő illetékes állattenyésztési felügyelő közbenjárása mellett megvásároltatván, három félévi kamatmentes visszafizetési s remélhető árengedmény kedvezménnyel átvehetők. A községek kiküldötteinek az állami kedvezményhez szükséges okmányok kiállítása céljából magukkal kell hozniok a község meghatalmazását és pecsétnyomóját. A községek által megvásárolt bika árát a felügyelőség fizeti ki az eladónak, ennélfogva a községi kiküldötteknek magukka pénzt hozni nem szükséges. Miskolc, 1906. február hó :0-én. Vértessy Tivadar, Miklós Ödön, ügyvezető titkár. gazd. egyl. elnök. | pethendi Buday Gyula. Nemes, mélyen érző sziv dobogása szűnt meg; nemes, magas gondolkodású léi k szállolt fel Istenéhez ; becsületes, minden ízében igaz férfiú tért meg őseihez: pethendi Buday Gyula úr, jószágfelügyelő, Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsági tagja, a folyó hó 17-én, szombaton reggel jobblétre sz.nderűlt . . . Ha mindig fájó az elmúlásnak érzete; ha mindig megdöbbentő annak látása, milyen véges az embrri élet, milyen csekély minden emberi erőfeszítés ahhoz, hogy ezt a véges életet is — csak rövid időre bár — meghosszabbilhassa : kétszeresen, sokszorosan érezzük a csapást akkor, amikor a mignyilt sir mellett a veszteség fájdalmának könyei között zúgolódni vagyunk kénytelenek: Istenem! miért vetted el őt tőlünk? Hisz az ilyen embereknek örökké kellene élniök ! Ilyen benső fájdalommal, a mélyen lesújtott család iránti igaz részvéttel álloltuk körűi a koporsóját Buday Gyulának, mikor utolsó útján az ófehértói temetőbe kikiséitük. Ez az utolsó út gyászos, de lélekben felemelő befejezése volt egy erős munkában eltöltött, küzdelemteljis, tanúiságokban gazdag életnek. Pethendi Buday Gyula 1840. május hó 29-én született ősrégi magyar nemes családból, mely címet levelét — egyikét a ma meglévő legrégibb címerleveleknek — V. László királytól 1454-ben kapta. Édesatyja Buday András, ügyvéd, Zemplénvármegye tiszti főügyésze, édesanyja Ercsey Klára volt. Gyermekkora azon időre esett, melyben a nemzeti megújhodás, a nemzeti élet, a nemzeti önállóság nagy harcaiban felvetett eszmék az egész országot lázban lartotlák. S a fogékony gyermeki lélek már akkor szívta magába a hazaszerelet szent érzelmét, mely jó és rossz időkben, remény és aggodalom, öröm és bánat között egészen sírjáig elidsérte. Alsóbb tanúlmányainak befejezése után a magyaróvári gazdasági tanintézetben szerzett oklevelet, majd innen — ismereteinek gyarapítása végett — Bécsbe utazott, honnan Miil.ith Antal gróf amíg egészen ifjú cmbeit 1864-ben gyulaji uradalmába kasznárnak hívta meg, s itt felismervén úgy elméleti, mint gyakorlati ritka képzettségét, szorgalmát és páratlan becsületességét, 1866-ban reá bízta ófi hértói és gyulaji uradalmainak igazgatását. Ekkor költözött Ófehérlóra. Mint igazgitói teljes hatáskörrel felruházott liszttattónak bőséges alkalma nyílott tehetségének érvényesítésére, s hogy milyen lelkiismeretes hűséggel, gondossággal, fáradhatatlan buzgalommal ápolta, képvisel

1 e az uradalom erdekeit, annak legfényesebb tanúbizonysága az 1873-ban elhalt Mailálh Anlal grófnak végrendelete, melyben a nemes gróf hű tisztjének érdimét elismerni és megjutalmazni akarván, körülbelül ezeket mondja: (a latin nyelven irt végrendelet szavaiia már pontosan nem emlékezem) . . . Amennyiben pedig Buday Gyula tisztét bál mikor odahagyni akarná, élete végéig te^es fizetése évenként nékie kifizettessék. Olyan elismerés ez, melyhez hasonlot keresve se igen találhatnánk; de épen olyan ritka, nemes, önzetlen lélekre vall Buday Gyulának azon hallgatólagos válasza, hogy a végrendelet érvényre emelkedése után 33 évig, halála peicéig megmaradt állásábiu, folytatta munkáját s munkásságának eredményeképen teremtett új urának egy olyan uradalmat, mely niinlaszerüségéről országszerte nevezetes. Ezen nagy munkája közben lelkének áldásos melegét éreztelte mindenkivel, aki csak vele erintkezett. Tiszttársai sohasem látták: benne a felebbvalót, de annál inkább a jóakaró barátot; sohasem tapasztalták a következetes szigorúságot, inkább a jóságot, melylyel biztatott, figyelmeztetett, de amely sohasem engedte, hogy bárkinek a legkisebb keik metlenséget is okozzon. Nyájasan mosolygó arca, szeretetre méltósága, derült, humoros kedélye az idegent az első pillanatban lebilincselte, hogy az'án mindig szívesen emlékezzék vissza a lekötelező modorú, de mástól szívességet soha el nem fogadó — igazi magyar uri emberre. Akik őt egyszer megszerették, sohasem tudták elfelejteni, tisztelői voltak mindvégiglen, valaminthogy akit ő egyszer megszeretett, annak a szószoros értelmében barátja lett. A lelkében égő napnak fényét soha senkivel nem éreztette — azt szerénysége tiltotta, — de melegét éreztük mindannyian. Hatalmas (mlékező tehetsége, könnyed társalgási modora a vele való beszélgetést élvezetté változtatta, s régi jó embereinek dicséretében, régi élményeinek elbeszélésében még betegsége alatt is sz

;nte kifogyhatatlan volt. Ilyen tgyéniség, ilyen charakter nem maradhatott meg kis falujának szűk határai közölt. Ha nem viselt is országos állásokat, melyek nevét mindenütt ismertté tegyék, d; olt lá tuk őt minden mozgalomban, mely a magyar érdek előbbre vitelét tűzte céljául. Mint Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsági tagja, ennek ülésein szorgalmasan, sokszor tevékeny részt vett; mint a gazdatisztek első országos szövetségének elnöke, mint hosszú időn át a kormánynak gazdasági tudósítója mindent megtett, ami a mezőgazdaság haladását elősegítette. De ezeken kívül is sok alkalmi bizottságnak rmjd elnöke, majd tagja volt, s legutóbb a Nyíregyháza—vásárosnaményi vonat felépítésének előmunkálataiból is kivette a maga osztályrészét. Sok gondot okozó munkáji közben nem nélkülözte a családi élet-melegségét s-m. 1806. december l-én lépett házasságra, most vesztesébe fajdalmától mélyen megrendített özvegyével, a nemes lelkületü Szukup Maria úrnővel. Az egymást megértő két léleknek frigye a zavartalan boldogságnak volt öiökös kúlforrása. Egymást támogatva, bánalol, ö.őmöl egymással megos/tva, igaz hitvestársi szeretettel éltek e„'yü:t - 9 ho szú éven át s nevellek a hazának édes apjukhoz, édes anyjukhoz mtlló gyermekeket. Hat fii, egy leánya zokogtak édes apjuk koporsóján. Betegsége régibb keletű, de csak pár hónapja vált végzetessé, s akkor is keresztyéni megadással viselte azt, mikor hatalmas teste a fájdalmak súlya alatt megtört; mert lelkét, akarat erejét a kínos betegség sem tudta megtörni. Élete utolsó napjait megaranyozta ura, Mailálh József gróf részéről ért kitüntelése, amikor őt, családjának „hűséges, önfeláldozó és fáradhatatlan kötelességtudatban megőszült bizalmasát és munkatársát" jószágfelügyelővé nevezte ki. D; nem sokáig működhetett uj hivatalában. Kegyetlen betegsége — övéinek önfeláldozó, szeretetteljes gondozása, ápolása dacára mindinkább jobban lenyomta, majd az utolsó napokban ágyhoz szegezte, mig végre roppant fájdalmainak megváltásaképen örökre lezárta szemeit a halál. * * . * Temetése e hó 20-án, kedden délelőtt volt. Barátainak, jó ismerőseinek egész serege gyűlt össze, hogy megadja az elköltözöttnek a végső tiszteletet, hogy osztozzi k árván maradt övéinek megmérhetetlen bánatában. Eljött a nemes gróf, hogy elkísérje nyugovo helyére hűéges munkalársát; eljöttek tiszttársai, hogy lerójják a kegyelet adóját az elköltözött iránt, iljöttek bará:ai, tisztelői, Szabolcsvármegye in'.elligentíájának előkelő félfiai, hogy még egyszer láthassák legalább koporsóját ennek a szívükbe zárt „egész" férfiúnak. Az elismerés, a hála, a tisztelet koszorúi egész virágerdővel borították el a gyászos ravatalt, mely mellett Szabó Lajos nyírbátori ev. ref. lelkész mondott- szép beszédet, Szabó Aladar apagyi ev. ref. lelkész fenköli, vigasztaló imát. A sír felett Bartók Jenő dr. nyíregyházi ev. ref. lelkész mondott Isten hozzádot az elköltözöttnek, Urbán Dezső ófehéitói ev. ref. lelkész pedig megá'dotta örök nyugovó helyét . . . * * * Az árván maradt özvegynek, az árván maradt gyermekeknek égő fájdalmát enyhítse az a tudat, hogy aki a földön az ő jóságának, szivnemességének kincseit hintette el, ha meghalt is, tovább él a szeretelnek, a tisztelelnek emiékezesében ; elhagyatottságuk érzetében vigasztalja őket a hit, hogy aki úgy szerette övéit, mint ő, az lelki szemeivel a magasságból is letekint reájuk, s védi, oltalmazza őket mind az idők végezetéig! . . . ÚJDONSÁGOK. ~~ — Rendkívüli közgyűlés a vármegyén Szabolcsvármegye törvényhatósága márczius hó > 5-én d. e. 10 órakor a vármegyeháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. — Vármegyei tb. lőiigyészek lemondása. Dr. Bodnár István és dr. Járossy Sándor tiszteletbeli vármegyei főügyészek állásukról lemondottak. — A Kisvárdavidéki gazdakör ez évi tenyészbika vásárját március 11- és 12-én rendezi Kisvárdán. A jótékony Nőegylet vígestélye. A helybeli jótékony Nőegylet e hó 17-én nagyszabású fényesen sikerült vígestélyt adott a Korona szálló nagytermében a melyen igen szép számmal jelent meg nemcsak városunk, — de a vidék intelligens közönsége is. A műsor a következő volt : 1. Prológ. Itta : Klár Sándor úr. Előadja: Ungár Erzsike úrleány. 2. Tarnay Lajos : Haidé. Műdal. Magyar dalok. E'iekli: Doktor Árminné úrnő. Zongorán kiséli: Ferenczi József úr. 3. Monológ. Elkacagja: Hdasi Ma-git úrleány. 4. Nagy sorsolás. 5. Kuplék. Énekli : Horváth Dezső úr. Zongorán kíséri : Ferenczi József úr. 6. Dialóg. E őadják : G: oák Ödönné úrnő és dr. Szabó László úr. 7. A Múzsák találkozás i. Irta : Pista. Szereplők : Borzsák Boriska, Fraler Kata, Gaal Irénke, Gyurcsány Erzsike, Halasi Margit, Lichtmann Erzs'ke, Orbán Mirgit, Schwarz Margit és Szlaboczky Márta úrleányok. Az egyes szamokat lalán felesleges is külön-külön megdicsérnünk. De mégis. A Groák Ödönné úrnő és dr. Szabó László űr által előadott dialóg volt az est fénypontja. Művéjzi tökélylyel megjátszott előadásukat szűnni nem akaró tapt jutalmazta. Nagy hálást ért el Doktor Arminné úrnő kitűnő énekszámává

1; diletlánstól régen halottunk hasonlót. Halasi Margit úrleány kacagó monológját oly ügyesen és természetesen kacagta el, hogy a közönség maga is jóízűen kacagott együtt Halasi Margittal. Komoly szavalalokat már volt alkalmunk hallani Tőle — amint most tapasztaltuk, itt éppen ugy megállotta a helyét, mint amott. Ungár Erzsike úrleány végtelen bájos jelenség volt, amint a közönség előtt megjelenve, elszivalta a Klár Sándor ismert tollával megírt prologot. Kapott is lapsot bőven. Horváth Dezső úr a „Pista" által megírt vicinális kupiékot nagy tetszés mellett adta elő. Ferenczi József úr zongora kísérete mellett, amely magában véve is dicséretet érdemelt. Az utolsó szám a „Múzsák találkozása" volt. Irta: Vietórisz István úr. A Nyírvidék múlt heti számában a tárca rovatában már le is közöltük. Minden fovábbi dicsérő szó róla felesleges. Bájos képet nyújtottak a Múzsák, akik miután pár soros szerepöket elmondották, Terpsychore vezetése mellett táncra perdültek. Többször megújuló tapsvihar jelezte a tetszést, amelyet a Múzsák úgy egyenként és összesen aratlak. Virágot Flégmann Márta úrleány, a Víg Újságot pedig Juhász Adélk'i, Lórencz Ilonka és Anna árultak — s a mi a fő, igen szép <redm• nynyel. Az előadás után hamarosan kihordták a székekel és kezdetet veit; a lanc, amely reggel 5 óráig larimt. Felülfizettek : Dr. Flegmann J nő. Halasi M r il — ll kor., Lichiuunn D zső, Csazik Péler, Gok Ölön 10-10 kor., özv. Bastliy Barnáné 9 kor., Nas/v G,ula 8 ko<\, Ft •gmaim B rtalan, Weinl érger Ferenc, Fisch Mihály, Rosi n hal Gyu'a, dr. Konlhy Gyula, dr.