Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-18 / 7. szám

2 7-ik szám N Y I R V I D É K 1906. február 18. a felhalmozódott egyesületi ügyek sürgős elintézése, illetőleg a rendes közgyűlés előkészítése, céljából hivta egybe; a szétküldeni szokott meghívók helyett csupán hírlapi meghívásra szorítkozott. Ezek után az ülést megnyitotta. 1. Felolvastattak a központi választmány által kitűzött vilatételek : a) Miként ebresztheti fel a tanító tanítványaiban a munkakedvet ? b) Mi módon fejlesztessék a gyermekben a nyütsz ivüség ? c) A kisdednevelés fontossága az általános nevelésben. d) A törvénytisztelet fejlesztése és ápolása a népiskolában. e) Mikép és mily terjedelemben tanittassék a népiskolában az egészsegtan? f) Mikép helyezzük el a gyermekeket a népiskolában célszerűen ? g) A tanitó az alkoholizmus elhárítására irányuló törekvésben mily eljárást követhet a község lakosságával szemben ? h) A magyar nép kivándorlásának oka és ellensúlyozása tekintetéből rni feladat vár a tanítóra ? i) A szóbeli és Írásbeli számtan-tanítás módja a 100-as számkörben. j) Egy titszés szerint választott történeti lecke eljárásának módozatai. Felhivatnak az egyesület tagjai, hogy ezen vitatételek bármelyikét kidolgozva, azt folyó évi május hó l-ig Kubacska István járáskön elnök címére Nyíregyházára küldjék be. A központi választmány által kitűzőit vitaté'elek tudomásul vétettek. A h) alatti vitatétel kidolgozására Levicky Emil orosi tanitó vállalkozott. 2. Elnök előterjeszti a központi választmány átiratát, mely szerint Szabó Endre nyíregyházi róm. kath. tanítót, 40 évi buzgó tanítói működésének elismeréséül jubilálni óhajtja. Felhívja a közgyűlést az ünneplés módozatainak megállapítására. Orsovszky Gyula indítványozza, hogy a közgyűlés egyelőre azt mondja ki, hogy kiván-e jűbdeumi ünneplést tartani — vagy nem. Az üuneplés megtartásara hozandó határozat esetén, a módozatok megállapítására szűkebb körű bizottság küldessék ki. Orsovszky Gyula indítványa elfogadtatott. Elnök ebben az értelemben fölteszi a kérdést. A járásköri közgyűíés egyhangú lelkesedéssel kimondja, hogy Szabó Endrét ügy a legközelebbi járásköri közgyűlésen, mint társadalmi uion is nagyobb szabású ünnepséggel jubilálni kívánja. Az ünneplést előkészítő bizottságba a következő egyesületi tagokat küldte ki: Kubacska István elnök, Orsovszky Gyula, Sloffan Lajos, Bakoss István, Iváncso Emma, Hook Margit, Király Imre és Varga György. Megbízza ezen előkészítő bizottságot, hogy a programm megállapítása után egészítse ki magát rendező-bizottsággá. 3. Elnök javasolja, hogy miután a legközelebbi közgyűlés ünnepséggel lesz egybekötve, a tervezett vidéki vándorgyűlés helyett az Nyíregyházán tartassák. Javaslat elfogadtatott s a közgyűlés megtartásának ideje tekintettel az ünnepségre, kivételesen julius hónap elejére tűzetett ki, melyre a kisvardai járáskör is meghívatni határoztatott. 4. Elnök jelenti, hogy a nagygyűlés és a választmány megbízása alapján az egyesület hivatalos lapja: a „Nyírvidék" kiadójá'.al az előfizetési dijat illetőleg megállapodott s igy azt az egyesület tagjai Varga György pénztáros utján kedvezmtnyesen, évi 4 koronáért kaphatják. Kívánatosnak tartja, az egyesület h vatalos közlönyének, a tagok között minél nagyobb számban való megrendelését. Tudomásul vétetett. 5. Elnök bejelenti a nagygyűlés és választmány határozatát, mely szerint azon tagok, kik 1907 év CLIO. Ah, istenek! hát mégsem álom, Hogy végre őket itt találom ! No, igazán szép tőletek, Hogy egyszer mind eljöttetek. Már azt hivém, hogy tél közelget, Pedig itt a fagy is felenged . . . S ha a tavasz sugára megjelent, Ne nézd a multat, élvezd a jelent ! Üe hol van Terpsychore ? TEJtl'S YCli ORE. (Sietve betoppan.) Jaj ! Már úgy siettem ! Mercur szárnyát lábamra vettem I De látom, épen jókor érkezem, Hogy részt vegyek Clionak ünnepén. Fogadjatok be engem is a körbe ; S bár lábamat a nagy út meggyötörte, Lejtsünk egy táncot! — Óh, a táncban Tűz, boldogító kéj, varázs van ! Módos, nemes, — vagy büszke, hetyke, Lassan lépkedve, — gyorsan lejtve Mámoros érzés száll szivedbe ! A szédülés oly isteni! S azt csak a táncos ismeri ! Ha táncolok, lelkem világa Megváltozik, — virág virágra Hull elém ! A tánchoz a sphaerák zenéje Az is kevés, hogy azt elérje? Mi jó, mi szép, mi nagy van a világon, A táncban mindazt egyesítve látom ! Fogjunk csak hozzá ! Nosza, rajta hát ! Kezdjünk egy vidám, édes éjszakát ! (Tánc.) január l-ig tagdij hátrányaikat be nem fizetik, az egyesület tagjai sorából minden további felszólítás és értesítés nélkül tötölletnek. Tudomásul vétetett. 6. Olvastatott a központi választány átirata, melyben felhívja a járáskört, hogy Gábel Gyula fővárosi tanítót, — ki irva olvasási módszerének bemutatására készségesen vállalkozik — hivja meg. A járásköri közgyűlés őrömmel veszi tudomásul Gábel Gyula budapesti tanitó ajánlatát s őt a julius hónapban tartandó közgyűlésre kartársi szeretettel meghívja, egyben megbizza Kubacska István járásköri elnököt, hogy ezen határozatról nevezett kartársat értesítse. 7. Kezdétét vette a járáskör kebelében fennálló „Önsegélyző Egyesület" rendkívüli közgyűlése. Felolvastatott a központi választmány átirata, níjlyben az „Önsegélyző Eegyesület" alapszabályainak módosítását tárgyalásra kitűzi. Orsovszky Gyula előadó ismerteti az egyesület múltját s hivatkozva a változott viszonyokra, az alapszabályok módosítását javasolja. Az alapszabályok módosítását a közgyűlés határozatilag kimondja s felkéri Orsovszky Gyula előadót, hogy a módosításra nézve tegyen előterjesztést. Előadó megindokolja a kölcsönügyekből az egyletre és a tagokra háramló veszteségeket s azoknak kikapcsolását indítványozza. Több tag hozzászólása után a közgyűlés szótöbbséggel kimondja, hogy a kölcsön-ügyet teljesen nem kapcsolja ki, azonban a kölcsön vehető összeg leszállításához bozzájarál. Egyidejűleg megbizza Stoffun Lajos, Ruhmann Andor és Ozvald József egyesületi tagokat, hogy ezen határozat figyelembe vételével alapszabály-tervezetet lészitsenek, melyben különös tekintette! legyenek arra, hogy a módosítandó alapszabályok a „Tanitó Egyesület* alapszabályaihoz minél szorosabb kapcsolati viszonyban álljanak. 8. Olvastatott Rúzsa Endre felebbezése egy megszavazott kölcsön ügyében. Tekintettel aira, hogy a fellebezésben érintett kölcsön a többség javaslatára adatott ki, de tekintettel továbbá arra is, hogy a fellebbező beadványában szorosabban az alapszabályok módosítását célozza, igy az az előbbi pontban hozott határozat következtében is tárgytalanná vált. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekesztette. Varga György, jegyző. Egy kis kirándulás Németországba. Néhányan már ugy gyengén-szűróan figyelmeztettek, hogy miért nem maradok a théminálí Hát csak azért, mert ha Németországra gondolok, Ausztriának is eszembe kell jutni, és annak az ólomból készült járomnak is a melyet onnan raknak nyakunkra és a melyre már egyes magyar származású emberek is reá ülnek gyönyörködni -rzenvedéseinkben, vagy ha nem ezért, hát akkor azért, mert ugy vélik tudni, hogy a magyar egy olyan csikó, melyet ha a szilaj-menesből pányvás kötéllel nyakon szorítanak, hamar szelíd báránynyá változik, a mire én is tudok egy gyenge példát felhozni. Tisza Kálmánt, a hajdan erős magyart és ellenzéki vezért is beválasztották az első ízben összeülendő delegatióba, melyre most a leplezetlen absulutismus küszöbén akadnak olyanok is a kik siralmas hangon azt éneklik, hogy „Resquiescat i, pace, et lux perpetua luceas ei". Az országgyű'és berekesztése és a delegationalis ülések megnyitása között két heti vacatiót kaplak a honatyák. Tisza Kálmán ezen két hétre lejött Nyirbaktára ipához boldogemlékü gróf Dégenfeld Imréhez a politikai fáradalmakat igazán boldog családjának körében kipihenni. A szerencse fia. Irta: Konthy Géza. (Folytatás) Eközben leit az idő. Nevelő is került a házhoz s én végeztem szorgalmasan gymnasiumi tanulmányaimat. Mikor az utolso gymnasiumi évekre a városba kerültem nekem is át kellett esnem az ideálok korszakán. Rajongó természetem ezt meg is követelte. Volt is vagy egy tucat, kik valamennyien mélyen elszomorodott szívvel vették tudomásul, mikor tanulmányaim végeztével bejelentettem nekik, a városból — talán örökre — való eltávozásomat. Némelyiknek könny is csillogott szemében s én meghatva öleltem őket magamhoz s nyomtam búcsucsókot epedő ajkukra. Itt a gróf elhallgat, s látszik rajta, hogy gyönyörködik a múlt kellemes emlékeiben. Felhajt egy pohár pezsgőt, hogy megnedvesítse kiszáradt torkát s azután folytatja : — Most pedig áttérek életem egyik legszebb, ábrándszerüen ideális szerelmi idylljére, mely egyetemi éveim alatt játszódott le velem. Atyám akarata szerint Oxfordba mentem az egyetemre s ott voltam internálva sok más társammal együtt. Nagy kedvem telt a sportolásban, melynek egészen neki adtam magam. Különösen szerettem regattázni. Karcsú csolnakomon gyakran bekalandoztam a vizeket . . . Egy alkalommal különösen messze távoztam s egyszerre remek helyen találtam magam. A part mentén hatalmas fák terjesztették árnyas lombjukat s alattuk buja zöld fű képezett remek gyepágyat. Mint később megludtam, egy nagy kiterjedésű park határfái voltak e hatalmas faóriások. Lassan, elmélyedve eveztem a lombsátor alalt s egyszerre gyönyörű látvány tárult szemeim elé. Egy csodás szépségű leány feküdt nem messze lőlem a gyepágyon, karjait vánkos gyanánt feje alá téve. Szemei le voltak csukva. Ugy látszott mély álomba van merülve . . . Láttára letettem evezőmet s valósággal megilletődve szemléltem a csodás látományt . . . E pillanatban a leány megrezzent s felveté gyönyörű szemeit. Mikor megpillantott, csodálkozó tekintetet vetett reám. Bizonyára azt gondolta : ki ez a merész idegen, aki az én birodalmamba tolakodott ? Én persze mente getődz í A sors másként intézkedett. Alig hogy leerkezett, nyakán egy nagy terjedelmű darázsfészek támadt, a mi az akkori antisepsis előtti világban igen-igen életveszélyes betegség volt, a minek most már jóformán oda sem nézünk. Abban az időben a nagykállói közkorháznak igazgatója voltam és szerettem is, tudtam is ugy, a hogy a bicskával bánni. Az akkori orvosi nézet szerint, a melyet még ma is sokan oszlanak, a darázsfészket fel kellelt hasogatni meg pedig egész vastagságában az elevenig. Hogy a szükségesnél mélyebbre ne vágjak, az volt a szokásom, hogy a kést marékra fogva, élével kifelé fordítva, az igen kemény darázsfészek mögé szúrva belülről kifelé hasogattam egész vastagságában. Teljes bizalommal és megnyugvással bízta magát reám. Késsel a markomban elébe állva mondottam: „Képviselő űr!" — akkor még nem volt kegyelmes ur, de en sem. — „Egy részt igen sajnálom, hogy vágnom kell, de másrészt végtelen örülök neki." „Hogy értsem én ezt?" „Hát ugy, hogy én adom a delegatiónak az első vágást, mert ezzel a betegséggel két hét múlva aligha elutazhat." A mint ugy is történt. Erre azt válaszolta, hogy „kérem, kérem! Az ellenzéknek kötelessége megakadályozni azt, hogy rólunk, de nélkülünk határozzanak." Igazsága volt. Bár igy gondolkozott és tett volna azután is. Most másként állanánk! Na de hát a magyarok sorsának könyvét nem Budapesten irják. De azért sírva vigadunk, mert hát már száz év elölt is azt énekelték őseink pohár csengés és kardcsörgés közt, hogy „Szomorú a magyar nóta, háromszáz esztendő óta", de meg azt is énekelték, a mit mi is ma, hogy „Megvirrad még valaha." Hiszen Tisza István is, a ki a lavinát megindította, a napokban azt mondotta, hogy nincs olyan háború, a melynek ne béke legyen a vége. A mit ugy is lehet értelmezni, hogy a hó lavina sokakat maga alá temethet, de végre is elolvad, a mi ugyan az eltemetettekre nem nagy vigasztalás ugyan ; de „Borura derü." Miután a sajtószabadság Apponyí szerint nemsokára megkezdi haldoklását, nem szomorkodom tovább, mert még azt is politizálásnak tekinlhelnék, hanem a körülményeknek és magas koromnak nyomása alatt jobb idők bekövetkeztéig rozsdázni dobom tollamat. De miután ezen sorokat mint régészet kedvelő kezdettem meg, a mely kuszált emlékeimbe való barangolássá fajult, a linczi muzeumban tett feljegyzéseimmel fejezem be. 1 csészés és egy korongos markolatú díszítés nélkül, egynek korongos markolatán mindkét oldalon hathat sorban u. n futó-kutya meanderrel disziive, hasonlóan a mi besztereczi és piricsei kardjaink markolatának díszítéséhez ; egynek markolatán három körülfutó lécnek nyoma; egy nádievei alakú pengéjű. Három kardnak markolat-nyújtványa nincs, hanem a penge tövénél lyukakkal van ellátva a fa vagy csont markolati ak oda erősithelése végett. Három ilyen kardnak töredéke. Három legrégibb alakú bronztőr; egy későbbi korbol származó borításra szolgáló markolattal egy uarab ; négy nádvágóhoz hasonló sarló; három kis ali^ görbített, és négy bütykös alig díszített a mieinkhez hasonló sarló. Két bronzkés; egynek markolata; hat lándzsa. Külömböző nagyságú, de többnyire kicsiny gombostű 84 darab. 12 peremes, 22 szárnyas, 12 vállas és két fülecskével ellátott tokos véső. 3 szakállas nyíl. Négy darab 14, 7, 13, 11 t( kerületű közönséges karvédő tekercscső. 13 darab nyakperec, négynek végei kikunkoritva. kezdtem s kertem, ne haragudjék meg reám. Ő erre mosolygott s ez a mosoly s édes pillantása azt látszottak mondani: Dehogy haragszom, tetszel nekem! E biztató mosoly felbátorított s megkérdeztem megengedi-e, hogy parira szálljak s bemutatkozzam neki. O néma, de sokat mondó fejbólintással válaszolt s a következő pillanatban már édes beszélgetésbe voltunk mélyedve . . . Nemsokára válnom kellett, mert az idő későre járt, de távozás előtt megígértettem vele, hogy másnap ugyanezen időben s helyen várni fog. Úgy is történt. Másnap már ott várt s azzal az édes, szerelmes pillantásával fogadott. Mikor elváltunk konstatáltam, hogy kölcsönösen egymásba vagyunk bolondulva . . . Ezentúl napról napra megismétlődlek a találkák s hogy mily boldogságban telt el az idő az együttlét rövid, de édes p :rcei alatt, arról sokat regélhetnének a park öreg fái, melyek szemtanúi voltak a bájos szerelmi idyllnek. De e mennyei boldogságot mihamar megzavarta atyám egy levele, melyben valami családi ügy miatt váratlanul haza rendelt. O.y váratlanul jött a dolog, hogy még csak el sem túcsuzhattam szívem imádottjától, hanem levélben értesítettem őt a szomorú valóságról, elutazásimról. E levélben heves kifakadásokat intéztem a sors ellen, mely ily kérielh;t tlenül elszakít boldogságomtól s kértem, őrizze meg képemet szívében, mikép én is megőrzöm az övét egész a sírig, sőt még azontúl is. A leány, mint akkor megtudtam, egy előkelő lord leánya volt s mint később hallottam annyira hatott rá hirtelen eltávozásom, hogy öngyilkossá akart lenni, később azonban praktikus angol leány letére meggondolta magát s férjhez m-nt egy milliomos lordhoz. De — mint mondják — a kis amulettet, mit én a dtam neki, még most is a nyakán hordja. A gróf az emlék hatása a'att elkomolyo dik s őszinte megilletődés űl ki arcára. Látszik ra jta, hogy lelkileg újra átéli az édes idyllt . . . Rövid elmélázás után visszatér jókedve s nevelve beszél tovább : — Most pedig elmondom rendkívül érdekes s eredeti párisi kalandomat . . . Néhány év előtt Párisban ijárU n s ott ili

5' tii -;zór ikozá sok közt tő.töttem drága