Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-11 / 6. szám

XXVIF. é^ folyam. 6. szám. Nyíregyháza, IOOC5. február 11. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 „ Egyes szám ára. so fillér! Az előfizetési pénzelt, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Mlek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. Á lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fit.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A kataszteri munkálatok és a betétek szerkesztése, Azon vagyontárgyak között, melyekkel a nemzetnek egyes atomjai, a polgárok bírnak, a legbecsesebb, leghálásabb a föld. Óriási gazdasági és erkölcsi érték rejlik ebben az apák vére és könnyhúllásától megáztatott nemzeti tulajdonban. Hozzája kötnek eletünk minden emlékei, ezerféle kapcsai. Szeretetünk tárgyává teszi a rajta ringó aranykalásztenger bársony fű, a rajta végig futó folyó szőke hulláma. Hogy megtarthassa, az adósságoktól megválthassa, elmegy, elzarándokol érte a magyar ember a tengertúlra s ott nélkülözések árán is tőkét gyűjtve haza jön s mentesiti birtokát az öreg takarékok kamatos pénzétől. A ur,agyar földet a magyar nép részére megtartani, legszentebb feladata a törvényhozásnak. Es — ha alkotmány sérelmek nem nyűgözték le a nemzetet, — a magyar törvényhozás sok hasznos törvénynyel sietett a magyar föld védelmére. Volt földmivelésügyi miniszterünk, a zseniális Darányi — Mátyás király tanítása szerint— felkereste a falvak egyszerű lakóit otthonában ; kezet, segitő jobbot nyújtott a ruhén népnek, melynek kebelében ma is, mint két évszázad előtt is már, ott él Rákóczi, Tököly dicső emléke. Az igazságos adórendszer is egyik alapja annak, hogy a magyar föld túl ne terheltessék adóval Azon már túl vagyunk, az már kiviheti tlennek mutatkozik, hogy a földadó - bár ez igen életre való gondolat lenne, melyet sok jeles ueinzetgazda hangoztat — eltöröltessék ; de az nem mesébe való. sikerrel megvalósítható, hogy a földadó a a föld minőségéhez aranyositva vettessék ki Ennek megvalósitásátcélozzák A „ijim

dlék" tfmija. Farsangi álom. Megvalósítója a jövő álmainkat a szerelmi boldogságról vagy csak illúziónak fog minden bizonyulni: gyönyöiü délibábképnek, melyet a való érzéketlen rövidséggel örökre letöröl képzeletünk egéről . . . Álom, naiv képzelődés, éd^s hazugság csak az, amibe a szív, a liszta, az igaz szerelem utáni vágyakozásaiban önmagát az ábrándozás hangulataiban szinle önfeledten beleringatja, hogy azlan annál kegyetlenebb legyen a kiábrándulás ?! . . . Igaza volna-e a pessimistának, hogy az életben csak az a szép, a mit képzelünk, a mit az illúzió rózsaszíne burkol, amit önmagunknak akarva, vagy nem is akarva hazudunk?! Ábrándosan tekintünk a csillagokra. A pihenés csöndjében, az éj idegsimogató nyugalmában az ég sötét bársonyán rezgő gyémánt fényük egy uj, egy más, egy gyönyörű vilig: a valódi boldogság világának létezését sejteli vi lünk, s midőn képzelődésünk ezt a világot odafönn lálja, (gyuttal ide le is akarná varázsolni: a mennyországot az < gben képzeljük és a földön keressük. És miéit ne?! . . . A lányszem sugara, a szűzi ártatlanság ragyogása nem bűhájosabb-e a Vénusz-csillag fényénél is?! . . . És miért higyjünk éppen a pessimisláknuk, a csalcdásoktól vagy talán inkább a kiéltségtől keserű, fásult lelek szavának: „A csillagokban boldogságot képzeLz?" Hát nem tudod-e, hogy az élet nem egyéb haldoklásnál, nap nap után egy -egy édes álmunktól foszt meg a valóság, fogynak az illúzióink, hullanak a hajszálaink, ki pzelődés csak az. hogy baladunk előre, célunk: a boldogság felé, a valóság ez: igen, igen haladunk, nap-nap után közelebb jutunk a még rddig soha senkinél el nem maradt végső állomáshoz: a sírhoz. S még aránylag boldog az, akit korai halál ér. Legalább néhány almot még magával viln t. De a ki sokáig él, annak a testén kívül nincs mit eltemetnie: a mi szépet, a mi a kataszteri munkálatok, a régibb kataszteri munkálatok helyesbbitése ; e tekintetben szakközegek a kataszteri felmérési felügyelőségek. Azoknak, kik a uéppel az ő szerény falvaikban érintkeznek, akalmuk van évről-évre ezen nagyfontosságú testület kiküldött szakembereivel megismerkedhetni, munkálataik fontosságát elismerni. Tapasztalhatni, hogy a nép nincs semmi idegenkedéssel a fehér póznákkal dolgozó szakférfiak, kataszteri mérnökök és becslőbiztosok iránt. A birtok változások, a müvelésben történt változások kellő pontossággal megállapittatnak. Azonban ezen alapos niun'ia dacára is a kataszteri munkálatoknak több hibáját veheti észre az. aki a dolgok alapos tanulmányozásába mélyed. Specialiter Szabolcsvármegyére vonatkozással megállapítottam több Tiszamenti kö-ségben. hogy a kataszteri mérnökök nincsenek kellőleg utasítással ellátva a tekintetben, hogy mit tegyenek ott, ahol a régi kataszteri munkálatok, térképek, tagositási térkép, földkönyv és a telekkönyvi adatok szerint Szabolcs és Bereg, illetve Szabolcs és Ung, továbbá Szabolcs és Zemplénvármegyék közt a Tisza folyó képezte a határt, de e természetes határjelző folyó a homokos talajban a szabolcsi ingatlanokat törve, szakítva Szabolcsvármegye földjein veszi ma az útját, még pedig olyan arányokbau, hogy Kisvarsány községtől kezdődőleg egész felső kanyarulatában, — különösen Dombrádig majdnem minden szabolcsi község határából, egyikből többet, másikból kevesebbet — a folyamnak jelenlegi jobb partján hagy, M zőladány község határából az 1370-ik év, a kataszteri térkép készítésének ideje óta — amikor még tényleg a Tisza folyó képezte a község, egyszersmind a megye határt — szakértői szemlével megállapítva 130 kataszboldogságot várt az élettől, mindent már éleiében megsemnfsülni látta, gondolatvilága idővel nem egyéb temetőnél, melyben a sírkőn a neveket olvassa: „Igaz szerelem." — .Igaz boldogság." — „Önzetlenség." — „Idealizmus." És még sok más nevet . . . Nem, nem! Ne higyjünk a pessimistáknak. Ám legyenek a csillagok kihalt égi testek, a fényök ám hazudjon életről, boldogságról, — de ne mondjátok, hogy az igaz szerelem is c^ak hazugság, ha szebben hangzik: álom, s az élet a nőt, a férfit csakis az önzés erdekeinek kapcsaival egyesíti! . . . * * * Szól a cigányzene. A leányka ruhájának színe olyan mint a lelke: az ártatlanság fehérje. Tiszta vagy leányka, mint az égből aláhullott harmat, s a hogy a csárdást rezged: minlha a napsugárban csillogó harmatot rezgetné a tavasz édes fuvallata. — A zavartalan boldogság napja simogatja, ragyogtatja angyal lelkedet, s a fiatalság tavasza szinte szárnyakat ad neked ebben a bálteremben. — Láthatatlan társaid: a levegőben röpködő angyalkák elragadtatásukban, hogy a tánc hevében ily végtelen boldog vagy, bimbó aicod selyemszirmait rózsásra csókolják s a cigányzenénél még sokkalta édesebb zenét súgnak a fül dbe. Vájjon miről súgnak reked?! Félig behunyod szemedet s hallgatod a láthatatlan angyalkák beszédét, zene.jét: „ . . . Szép vagy ! Közülünk való. Az álmodozó nagy Istennek virággá változott lehelete vagy, melyet lehullatott a földre, édes anyád ölébe. Anyád keblére ölelt, látta, tudta a kincsét, melyet az égtől kapott s e tudathoz méltóan odaadó szeretettel, imádattal melengetett keblén, hogy naggyá, bűbájossá virulj. Gondozta a testedet, ápolta, nevelte a lelkedet. — És most bemutat a világnak. Méltó büszkeséggel, hiszen az ő nevelése vagy. És nem a kertész büszkeségét érzi, hanem a rózsáét, mely az ágából fakadt bimbóra tekint. — Édes, szr'p társunk, milyen lesz a jövőd ? Ki mondja majd ne'-ied azt: „enyém vagy!" ki ölelhet trális hold föld került a Tisza balpartjáról a a jobb partra, amely ingatlanok a telekkönyvi és földadó kataszter adatai szerint Mezóla fány község, illetve a községi lakosok tulajdonát képezik ma is. Ez ingatlanokat természetesen a telekkönyvi tulajdonjog alapján Mezőladány község lakóinak kellene haszaálniok, azonban a szomszéd beregi község lakói birtokolják. Ezen birtoklás jogi megvitatása most nem célom, de utalnom kellett reá A kataszteri munkálatok helyesbítésére kiküldött mérnök — mint erről közvetlen tudomást szereztem — ezen területet az 1905-ik évben is Mezőladány község határához tartozónak vette fel, de birtok részletek -külön kitüntetését felfüggesztette addig, mig a telekkönyvi érdekeltek által előtte történt bejelentés szerint a birtokperek befejezést nem nyernek. Kérdés már most, hogy helyesen járt-e el az emiitett szakember? Az anyagi igazság szempontjából osztom az eljárás helyességét. Őrladányi ingatlanokat nem vehetett fel kerecsenyi ingatlanokként csak azért, mert a Tisza tolyó medret változtatott, azonbau a kataszteri munkálatoknak fedniök kell a telekkönyvi állapotokat; tehát a telekkönyvi adatok illetve a térkép alapján kellett volna haladni. Mi lesz már most akkor, ha a kisvárdai kir. járásbíróság területén működő betétszerkesztő bizottság Mezőladány községbe kiszáll? A Tisza folyó jelenlegi jobb partján fekvő őrladányi telekkönyvi ingatlanok— 130 hold területnek — nem lévén a kataszteri térképe és a betétlapok készen — a betétszerkesztő bizottság egyszerűen a bírósági székhelyre visszafordítja az útját. A mi Mezőladány községnél tapasztalható, ismétlődik a felső Szabolcs 15 községénél egész Dombrádig, vagy még tovább Tiszalökig is. A betétszerkesztési munkálatok ezen községekben felfüggesztendók ; magához az egész éleire ? ! . . Egy örömben és búban, f, nyben és sötétben, kacagásban és sóhajtásban gazdag életie ... Ne félj ! Mi mindig melletted leszünk, őrködünk fölötted és el nem hagyunk sohasem. Ha számító hízelgés, önzés közeledik hozzád: elfordítjuk a fejecskédet, hogy ne lássad és sokat, sokat fogunk a füledbe sugdosni, hogy ne hallgasd a csábítás szavát. S ha egy tiszta szív közeledik hozzád : kérni fogunk : hallgasd meg, de halgass a saját szívedre is. Légy őszinte és göngéd. Valakit nagyon becsülhetsz, de az meg nem szerelem. Valakinek nyujtha'sz barati jobbot, de ez még nem az a kéz. amely eggyé forr a férfiéval. Ha pedig a szíved úgy érezué, hogy a föltétlen becsülésnél, az ömetlen, őnkenytelen rokonszenvnél még sokkal több az, ami oly élénken dobogtatja: oh leányka, mondj akkor igent s hallgattassad el azokat, akik a szívednek tanácsolni akarnak." — Igy sugdostak-e neked az angyalkák, vagy másként ? ! * * * Kora hajnali idö A szobában és künn is még mindenütt csönd. íróasztalom előtt ülök, előttem a papir. Különös. Mi késztet engem arra, hogy éjjel felkeljek és írjak, irjak versben, prózában egy bűbájos leánykáról ? ! Behúnyom a szemem és álmodozom. Latok egy leánykát, karcsú pálma teste, haja ében. ajka mez, szeme, mint a Messiásé, — mely a mindenségbe néz, — ruhája színe olyan, mint a lelke: az ártatlanság fehérje. Oh, tiszta a lányka, mint az égből aláhullott harmat, s ahogy a csárdást rezgi : mintha a napsugárban csillogó harmatot rezegtetné a tavasz édes fuvallata. — A zavartalan boldogság napja simogatja, ragyogtatja angyallelkét, s a fiatalság tavasza szárnyakat ad neki. S láthatatlan társai : a levegőben röpködő angyalkák bimbóarcának selyemszírmait rózsásra csókolják . . . — Táncol, táncol s mindjobban köseledik hozzám. A szívem kitárul: a leányka berepül, s ahogy szívemhez simul, így szól: „Itt vagyok! És itt maradok mindig!" . . Álom . . . Asmadai.