Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-21 / 3. szám

4. 1906. január 21. N Y I R V I D É K 3-ik szára. A nemzeti muzeumnak kevesebb harci csákányja van mint nekünk, melyek nagyságra nézve körülbelől egyeznek. A bodrog-közi leletben van egy, amely m?g használatban nem volt és az ösmerlek között egy ami muzeumunkban örzötlön kívül legkissebb és minden díszítést nélkülöz, valószínűleg tiszta rézből van öntve, patinája le van csiszolva. Öt külömböző nyitott végű vaskos bronzkarika, kettő kivül belől éles lévén, karperecül nem szolgálhatott. Egy hrngerdednyelü bronztőrnek töredéke, (ritka alak.) Egy kacsa alak, melynek testéből lenyúló iésze le van törve és valószínűleg tengelyvégszegül szolgált. Ilyen kacsa alak nálunk Lóránlházán egy kélágu bronzfokosnak töredékén, melynek ép társa Magyarországból a londoni „British muzeumba" került. Legközelebb hozzánk Abaujvármegyében Zsujtán talallatott kacsa mely egy szekérrudnak végét díszítette. Három ép és három sarlólöredék. Égy spanyolviasz, egy lándzsához némileg hasonló bronzdurvany, két nagy bronzrög melyek azt bizonyítják, hogy a tárgyak nem külföldtől kerültek, hanem itt öi,tettek. Legérdekesebb talán egy általam bronzkard hüvelye alsó végének záródásait képező, patkó alakra hajlított vályuszerüleg üres öntött bronztárgy, melynek gyönyörű díszítése csak rajzban, nem pedig hosszadalmas leírással tüntethető fel. Végül még egy kis lencse alakú tárgy is került, melynek vékony nyujtványa le van törve. Tűnek vélnénk, ha a tüske a lencsének közepéről, nem pedig szélerői nyúlna alá Nyíregyháza, 1906. január 19. Dr. Jósa András. Egy pár szó a máriapócsi kegykép ügyéhez. Igen tisztelt Szerkesztő úr ! A máiiapócsi Mária kép könyezése tárgyában becses lapjában s a görög kalholikus hírlapban megjelent közlemények —- tekintettel elfoglaltságomra — nem bírtak olyan halással reám, hogy azokhoz a nyilvánosság előtt hozzá szóljak. Azonban most már más fővárosi lapokban, nevezetesen a Magyar Kii lapban is jelenlek nng ez ügyre vonatkozó közlemények, melyekhez, hogy nálamnál hi\atoltabb emberek hozza nem szólanak, annak tulajdonítom, miszerint nem veszik a dolgot „komolyan". Pedig megérdemli annyi temérdek honfi társunk kulturális nívójának miben létével foglalkozni. Mi a nép között élő s azok ténykedéseit tapasztalatból ösmerő emberek látjuk, tapasztaljuk az ilyen legujabbkori csodáknak a tudatlan népre való ha'ását. A babonaság — viszonyítva a középkori állapotokhoz — keveset csökkent. Nem merem leírni, hogy minő tapasztalatokat szereztem e tekintetben 27 éves hivataloskodásom alatt. Hogy a nép tudatlanságából, babonás voltából minő erkölcsi és anyagi haszna van a tisztelt papságnak — alább felhoidok néhány esetet. A pócsi Máiiakep könyezése tárgyában, — melynek eredetije mint megírták — Bécsben van és amelynek még soha sem jutott eszébe „könyezni" ; — mint Szerkesztő ur is megírta a Nj írvidék legközelebbi számában ; a napokban taitatott meg a vizsgálat, melynek eredményét, természetesen én nem ösmerem; —de ösniertm annyira a papság ösztönszerű természetét, miszerint 100-at mtrek tenni 1 ellen, hogy a könyezés tényét, — constatálni fogják. És ezen vizsgálathoz rr.eghivlák Szabolcsvármegye alispánját is, uiinlhi most is a középkorban élnénk! Constatálni fogják a könyezést! mert ha ők — a papság — beösmerik, hogy a pócsi Máriakép könyezése — humbug — vége a népre való befolyásoknak, vége a dús jövedelemnek — Pócson I Mert csakis a létező alapokon lehetséges az, hogy a 8')-as évek elején Máriapócson lakolt Pásztor Áriád basil rendi jámbor atya — annyiia tudta a népet óriási rétegekben hipnotizálni, miszerint 4 — 6 megyéből jártak hozzá a hívők, hordlak neki mindent — olyan mérvben, hogy és az ember dúsan meggazdagodva távozott Pócsról ; — az ajándékosok pedig többnyire olyan szegények voltak, ho^y közterheiket végrehajtás utján is alig tud.uk tőllük behajtani. Ennek a jámbor cs istenfelő férfiúnak akit a nép 4—6 megye területen ma is „kegyes atyá"-nak nevez, voltak ágensei majd minden kö.ségben, olyan asszonyokból, kik ma valamelyik „kegyes" társulat tagjai, fiatal koiukban azonban — csekély kivétellel — valódi Eva leányai voltak. Más jegyzők is tettek — de én legalább 3-szor jelentettem fel Zoltán János akkori alispánnak a kegyes atya üdvözítő működését, — aki aztán odáig vitte a dolgot, hogy Pásztor Árkádot elhelyezték Kis-Bereznára — ledegradálván őt „házfőnöknek*. Az eredmény az lett, hogy azután Bereznára jártak hozzá a népek s oda hordták vagyonukat a lelki idvesség fejében. A kegyes alya azonban tudta — mit csinál! Teméidek jövedelmén >k egy résztbői renovállatta aBereznai rendházat és templomot, minélfogva ismét Udegradálták és áthelyezték házfőnöknek — Bikszádra. Azután oda jártak hozzá — különösen az asszonyok! (valószínű, a kegyes alya hivei táborában jobban szereti az asszonyokai). Egy-egy jobb lelkű asszony napokig is ott volt nála le ki tanulmányokra. Mgemlitem itt, hogy a kegyes atya később valamely magasabb egyházi rendet is kapott „méltóságos" czimmel. A „kegyes atya" — mint hallom - mir ott hagyta a zárdát, ve'.t magának egy birtokot s most láblógázva él I A barátom a balsai gk. lelkésztől többször megkérdeztem már, hogy neki miért nincsen olyan „kapós lelki mamája" mint az istenfélő Pásztor Árkádnak? de ezen kérdéseimet - következetesen - válasz nélkül hagyta, csak sóhajtgatott a „kegyes atya" szerencsés j volta iránt. , | Szintén a 80-as években, de már a Miklós Líszló j alispán ága alatt történt, hogy a Nyíren uralkodott valamely járvány nratt betiltották a pócsi búcsúk .. A jámbor atyák nem tudták szó nélkül hagyni e- a kalamitást, s az év végén kérvényt adtak be az alispánhoz némi kárpótlást kérve a búcsúk beszüntetése folytán elveszlett jövedelműkért. (Nekem Miklós László beszélte akkor, együtt utazván vele a vasul un, hogy tekintélyes összeget, löbb e/er forintot kértek.) Kaptak-e a jámbor alyák valamelyes kártérítést — kik 500 hold földjük jövedelméből megélni képtelenek (4-en vagy 5 en vannak) azt nem tudom, — de azt hallottam, hogy ezen kérvényük alapján, a következő évben, t.'temesen felemelt jövedelmi alap után czéloztattak az adókivető bizottságban, a kincstári képviselő által megadózta látni. Talán éppen ennek az esetnek folyománya lehetett azon pénzügyi döntvény, mely a bú súk jövedelmét kivonta a megadóztatás alapjaul szolgáló jövedelmek közzül. l8"6-ban a millenáris ünnepélyeket rendező megyei küldöttségnek én is egyik tagja voltam. Mikor a Szabolcs vár fokán emelt emlék helyének megjelölése czéljából, a nevezett küldöttségnek mintegy 20 t.igja egy verőfényes napon Szabolcsra jött, — elmentünk a régi csehek által épített — Szabolcsi ev. ref. templomot is megnézni. A tanító ott akkor Varga János volt (most Kisvárdán van) aki értesülvén a küldöttség jöveteléről, tanítványaival a templomban várt bennünket, s mikor a küldöttség e ől ment tagjai (Megyeri Géza tó. vényszéki elnöi ur és néhai Mikecz János alispán) a templomba beléplek, a gyermekkar abban a pillanalban zendített r á a Himnuszra. Ama pillanat lélekemelő voltáról nyilatkozhatnak a jelen voltak, kik ott kivétel nilkül — könyeztek. Azután több világi darabot is énekeltettünk a gyermekekkel, kiknek ajándékképen, a templomból kijövet — akkor meg a szózatot énekelték — vagy koronát raktunk ott rögtön össze. A templomból n'-hai Tomori András barátomhoz mentünk. Menetközben is, Tomori' nál is — a legnagyobb dicsérettel emlékeztek a küldöttségnek kath. vallású tagjai a lélekemelő jelenetről és bosszúságuknak -dtak kifej ezest azért, hogy miért nem nem s?abad az ilyen Istenlisztelet a kath. templomokban? Nem jutott eszü*be, hogy a felső beregi nép iskolák lanitói kö<.ö t mi is vannak olyanok, kik maguk sem ismerik a szózatot és himnu zf, az általuk nevt lt gyermekek pedig talán még 50 év múlva sem fogják ösmemi. No de azoknak, kik a kegyes atyához hordják vagyonukat lelki mannáért, nincsen is szüksége hazafias érzelmekre, elég ha az egyházi emberekben felsőbb lényeket ösmernek. A szózat és himnusz ősmerete és átérzése — szé esebb, magasabb látókört nyújt, — akik ennek birtokába vannak, nem fognak meztelen lábakkul Pócsra s a kegyes atyához vándorolni, — hacsak nem hipókriták. Vagy 10 év előtt, — az évre már nem emlékszem — de tudom, hogy Darányi miniszter az időtájt kezdte meg a felvidéki akctiót s ajándékozott néhány száz szekeret a ruthéneknék, — a fővárosba utaztam es Szerencsen találkoztam egy beregi jegyző collegámmal akivel természetesen az actióról kezdtünk beszélgetni (a collegának sem nevére, sem községének nevére nem emlékezem már). O azt mondotta nekem, hogy nem tehenek, nem kormánybiztos kell a beregieknek, hanem állami népiskolák, melyeknek tanítói az állami tanítóképzőkből keiüljenek ki! Elbeszélte aztan az oltani álhpot 'kit (ezeket a balsai gk. lelkész barátom is — alkalmas pillanatokban — megerősítette, m?rt ő is volt beregi pap és nyíltan megmondja, hogy vágyik vissza, bár ott sokkal kisebb egyháza és kevesebb földje volt), hogy a beregi népet az uradalmi alkalmazottakon kivül a papság, a korcsmárosok és a körjegyzők is — boldogítják, hogy ottan az egyház kegyszereiért, temetésekért, esketésekért, ramotákért stb. tehenek, tinók, sértsek és juhok képében fizetnek s a nép kulturája a legalacsonyabb fokon áll. A korcsmáros a pá .lkával a nép anyagi sülyedésének sirját ássa meg, s ha valaki olyan hal meg, akinek némi hagyatéka maradt, az rendszerint mind adesr volt a korcsmárosnak s a másik tehén, tino stb. annak az istállójába vándorolt. Amit a pap és koicsmáros még meghagyoll — elveszi a jegyző a halileset felvételért (ez az okirat tör vény szerint díjmentes) leltározásért s a hagyaték rendezése körüli eljárásért. Beszé.te a collega, hogy az útlevél kieszközlésének dija mindig az illető vagyoni viszonyaitól függ s ő némelyikért 20 frlot is kapott s minden okmány szerkeszlésének dijára nézve ugy alkudtak, mint a temetésre. 20 éves jegyzőnek mondotta magát akkor, vagyonát 25—30 ezer frtra becsülte és hitt benne, hogy 5 — 6 év múlva felhagy a hivatallal, mert akkor már másként is megélhet. Hát az ilye.i népnek adhat Darányi akár mennyi sokat. — Iskola kell oda mindenekfelett és egy rakás Egan Ede, aki az Augias istállóját kiseperje. Micsoda dolog az, hogy tiszta magyarajku egyházakben az istentisztelet nyelve — rutén! és a hivők ama tekintélyes számának akarata nem tud érvényesülni néhány pap akaratávil szemben. Ifjabb éveimben olvasgattam a Toldi István, S/okolai Victor munkáit. (Barátfülek, Papák bűne, Eg\hízreform, Celibatos stb.) Megvallom — nem akartam hinni, hogy a tisztelt clerus elkövette volna azokat az ocsniányságok it, melyeket a nevezett írók róluk megírtak. Mi már — tapasztalatból — mindet hiszem. Éppen most van szőnyegen egy balsai csa'ád ügye, melynek egyetlen leányát a vallás övvealalt kiszakítottak a családból, elvették vőlegényétől s elvitték apácának s midőn az édesanyja emiatt felszólallt és hangosan panaszkodott, elkényszeritelték egymástól a 28 éves házas feleket s az 50 éven f lül lévő édes anyának éppen a napokban adtunk bizonyítványt, hogy szolgálatba mehessen. Balsán. 1906. január 19. Szerkesztő ú nak tisztelője: Horváth Gyula, köijegyző. ÚJDONSÁGOK. — A póttartalékosok családjaiért. A szolgálattételre berendelt póttartalékosok szükséget szenvedő családjainak megsegítése érdekében Szikszay Pál alispán a következő rendeletet intézte Nyíregyháza város polgármester, hez s a községek elöljáróságaihoz : Szabolcsvármegye törvényhatósága 833/Bgy. 1905. számú határozatával kimondta, hogy a tényleges szolgálattételre behívott vagyontalan póttartalékosoknak kenyérkereső nélkül maradt családtagjai, a mennyiben megélhetésük társadalmi uton nem biztosíttatnék, az 1886. évi XXII. t.-c. 145. §-a értelmében — esetleg a szegény alapok igénybevételével is — községi segélyezésben részesitendők. Midőn a törvényhatóság rendelkezését a polgármester urnák és valamennyi községi elöljárónak ez uton is tudomására hozom, egyúttal felhívom, hogy annak érteimében minden szükséges intézkedést megtegyenek s a segélyezésről hozzám 15 nap alatt jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1906. január 17. SZIKSZAY, alispán. — A iu.-pócsi kegy kép könyezése dolgában, arról a legnevezetesebb stádiumáról ennek a kérdésn k, hogy a 11 -dikétől 14-dikéig, tehát három napon át tartott szentszéki vizsgálatnak mi az eredménye: hirt adni ma sem tudunk. Talan jobb is igy! Van azonban, ezzel a keserves kérdéssel kapcsolatosan valami igazán szomoiu jelenteni valónk: „A község határában, az ófehértói uton levő feszületet, idáig mrg ismeretlen tetUs e hó 16 -án bemocskolta." Gyalázatos, ocsmány ember ^olt, aki cselekedte; de még gyalázatosabb és ocsmányabb az a gyanúsítás, amely —értesülésünk szerint — e piszok cselekedet érte'mi szerzőjéül Mária-Pócs község jegyzőjét, Isoó Györgyöt keveri be ebbe a csúnya históriába. Épen Isoó Györgyöt, — és talán azért, mert Maria Pócs község intelligenciájában ő volt az egyetlen ember, aki nemes .k el nem hitte a pócsi kegyképnek épen a Gávris Kelemen szerzeles atya (most már nem tudom mi fél ) te plomi fungdása alkalmából történt könyezését, de ennek nyíltan kifejezést is adott, s tudomásul vévén a vármegye alispánjának azt az álláspontját, melyet a ll-edikén megkezdett szentszekí vizs • gáLtra történt meghi\ássál szemben Firczák Gyula gk. püspök úr őnagyméltóságának tudomására juttatott: hogy t. i. közigazgatási hatóságnak e vizsgálatban való résztvételét lehetetlennek tartja — a vizsgálaton való megjelenéstől tartózkodott s hasonló magatartásra a község főbíráját is figyelmeztette, — aki a jó tanácsot el is fogadta. Hogy honnan eredt I.oó György jegyző úrral szemben a gyanúba keverésnek ez az alávaló aknamunkája, talán ki fogja deríteni a megindított vizsgálat. A jegyző ur azonban nyugodt lehet afelől,'„hogy — bár ez a könyezés nehéz viszonyok közé állította őt egyelőre községében a fanatizált nép között, nem akad senki, becsületes ember, aki a feszület meggyalázásának el ggé nem jellemezhelő ocsmányságával őt meggyanúsítaná. Ajánljuk itt olvasóink szives figyelmébe azt az igazán szép költeményt, melyet lapunk mai száminak tárcza rovatában, Isoó György tollából közlünk. A 28 éve együtt élt család békéje, boldogsága örökre fel lett dúlva, az édes anya a kétségbe esésig lett keserítve ad mojorem t'ei glóriám! — A vármegye alkotmányvédő határozatait, mint lapunk zártakor értesülünk, a belügyminiszter másodízben is megsemmisítette". — A nyíregyházi városi dalárda e hó 18 ikán este, dr. Prok Gyula alelnök vezetése alatt megoldotta, még pedig azl hiszszük közmegelégedésre azt a vál.-ágot, mely a dalárdát az elnök leköszönese s a karmester leszavazása következtében a felbomlás veszedelmével fénye-