Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-21 / 3. szám

XXVII. évfolyam. 3. szám. Nyíregyháza. lOOÖ.jannár 31. JSÍYÍRVIDÉK. f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK s a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. —— Előfizetési íelteielefei postán vagy helyb6n házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 „ Egyes szám. é.ra ao fillér! Az előfizetési pcnsek, megrendelések s a x szellemi r.

;szet képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leen lő felszó- a ozim|a alat

t éretne, beküldeni. lamlások Jóba kl-ek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza ri. szám (Jánószky ház) intézendők. Bérmentetlen lurelek csak ismert kezektől tós!l

é',

e t , finór; többszöri közlés esetebon s •gadtatnak el. A kéziratok csak világos kiváuatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasílbzott petit sor egyszer "fin A nyilt-téri köz emények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4 • > fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerúlel iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Hennk es Társa álta

l Eudapesten, Haasenstein Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban. Néhány s:ó Szabolcsvármegye alkotmányvédö bizottságához egy aktuálissá vált kérdésről „Rossz illőket élünk, rossz csillago': járnak!" ,Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat!« Meg ne ijedj nyájas olvasóm! Nem a máriapócsi kegykép könyezéséről lészen itten szó! I-ten ment-en! Azt hagyjuk a pécsi barátokra. Komoly kérdések, alkotnaányjosi harczok, ujal.b és ujabb nemzeti sérelmek orvoslása feletti hazafiúi gondok, tünf.dés a jövő felett kötik lé társadalmunk gondolkodásának és idejének jó részét. Van miről elmélkedni bőven. Sótét fellegek tornyosulnak a magyar láthatár felett! Bizony-bizony kimondhatatlan csapíst mért reáuk a végzet, a mikor 1526-ban el vesztettük a szerencsétlen mohácsi csatát, hol „régi dicsőségüuk röpkénye földre hullt." De nincs időnk ma a multak fájó emlékein tűnődni; segiteni ma azon ugy sem lehet (azaz, hogy lehetne biz azon (?) Ma van mi felett tűnődni bőven; van baj az elégnél is —cöbir, a merriyei ragratkozní te n ét kelr isr Mig más nemzetek a békés fejlődés, haladás utján, a népek életében oly nagy szerepet játszó s az anyagi boldogulás forrásához vezető közgazdasági érdekeik szolgálatában butosan haladtak előre: nekünk — szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva, állandóan a maihoz hasonló bajokkal kellvén küzdeni — időnk sem közgazdasági, sem más egyéb üdvös dolgok fejlesztésére soha se volt; ezért kell elmaradnunk u népekvilág versenyében. Kormányaink — kirivó ellentéteül sz. génj ségünknek — csodálatosképpen állandóan nagyzási mániában szenvedtek. Jórészt a puszta látszatért, port hinteni a világ szemébe, hogy szegénységünket ne lássák: milliókat dobáltak el. A M U Oh! Mária .... Óh Mária, — Jézus anyja ; Védasszonyunk mi nekünk . . . Tekints le már a magasból, S lássad, hogy a bősz viharban Mint hányódik nemzetünk. Nézz le reánk Nagyasszonyunk; Szánd meg árva népedet . . . Ezt a népet, — amely Urunk: Szent Fiad, a Jézusunkért Tisztel, — imád légedet ! Segíts rajtunk Magyarokon ; Mert hajónknak kormánya Iiossz kezek közt törik — szakad; Míg el nem nyel a viharnak Fergetege, — orkánja ! Hiszen látod, — ezer év múlt . . . Még is Te vagy pátrónánk ! ... De hát kihez fjrdúlhatnánk, Ha nem Hozzád ! ? . . Szent Fiadért Esdve kérünk jó Anyánk . . . Nézz le reánk; — s onnan hullasd Igaz könnyed mi nekünk, Melynek drága harmatában Találja fel szabadságát Sokat próbált nemzetünk I Isoó György. Felépítették az országházat 24 - 25 millió frtból, miutha bizony 1 — 2 millióból ki nem telt volna az az Orszagháza! Istenem! mennyi könyet le lehetett volna törülni azzal a felesleges 20 — 24 millióval! Ó mennyi helye lett volna anuak ! Ingyen gyógyszer, ingyen doktor, szegényház. korház, ingyenes oktatás stbbi, stbbi! jöjjön el a te országod! Kiépítették óriási áldozattal, szemkápráztató fényűzéssel a budai királyi várlakot. DÍ osyan kinek ? minek? A magyar királynak? Hoi az a magyar király ? B'jGsbsu, ínsbrukkban, lschlben stbbi. mindenütt, csak éppen Budán nincs Bizony nincs ott hire-hamva se a magyar királynak. Nem láttam én ott — jártamban, keltemben — egy pír bécsi léhűtő ném-tnél egyebet sehol. No de azt a magyar nyelvet hallgasd meg édes jó magyarom! amelylyel azok téged, azokon a bibor és bársonynyal takart, arany-ezüsttől csillogó ezer egy éjszakai tündérországba illő ... de hajh! néma, lakatlan — fejedelmi termeken végig kalauzolnak! Elszorul a

z_.etaher.jp7ive. Hát án Istenein ilyen náció számára volt szükség a nemzet — óriási áldozatkészségére! Ezeknek a számára építettük azt a tündérlakot? Mindezek daczára azonban, t. i hogy temérdek károsodások, oktalan vagy setnilyen gazdálkodások mellett még közjogi, pártpoliti kai küzdelmekkel vagyunk kénytelenek időnket, erőnket vesztegetni: hazánk jövője felett nincs okunk kétségbeesni; anuyival inkább, mivel a mostani alkotmányos küzdelemből egy lélekemelő jelenség tárul szemeink elé, mely erőt, bátorsigot ad a kitartásra s reményt nyújt a jövőre, hogy az egyik — habár küzdelemteljes — ezer év után, Isten kegyelméből megérjük a másik ezeret is e földön. Ennek a nemzetnek ugyanis tenger sok baja — csapása között van egy nagy szerenEgy nagyvilági házaspár. (Monsieur és Madame Lauveil.) Párisi életkép. J. Z. után szabadon átírta: Budai Sándorné. Fellizenkét óra delben. A halványzöld selyem függönyökön keresztül tör egy vékony napsugár, bevilágít a bodoirba és ép az olvasónő aranyszőke füitjeit hinti be. Még alszik. Sipadt arca halványabb, mint rendesen ; színtelen, fakó, alig van nyoma az eJetnek gyönyöiü vonású arcán. Különben remek SZ' pségü fiatal nő, a párisi nagyvilági élet vérlanuja. A kandalló porcellán trianoni, pásztor és pásztornőkkel díszített nagy óiája, elüti a háromnegyed tizenkettőt. A szoba küUő sarkán a függönyök szélválnak s m gjelenik a párisi hajnal első hírnöke, a komorna, nagy aranyozott ezüst tálcán a reggelit behozva úrnőjét.ek, ki lépteinek zajara megrázkódva fölébred, nagyot sóhajtva ásít, s igy szól: — Mii ? S ezzel kezdődik az élvezettel, gyönyörrel teli nap első órája. Egy óra múlva lemegy a kékbársonynyal födött lépcsőn, harcra készen, uj eletie hív* s az ebédlő felé veszi útját. Most már mosolyog is. Arca rózsásabb, mint egy órával ezelőtt volt. Tán még a tnoso'y is, festett ajkain ? Belép a bodoirba. A sárgás-vörös áttetsző, roppant, elegáns indiai selyem szöveteken keresztül tör az elhalványított fénysugár és behinti a szerelem és divat királynőjél, ki' unott arccal áll meg moU egy kis japáni asztal előtt s lassan feltöri az érkezett leveleket. Galambszinü és halványsárga ruháján itt-ot' visszaverődik a csillogó n ipsugár; egy kis eltévedt csillám beragyogja még a finoman festett ajkait is és azt az édes, azt a meleg mosolyt is mely e percben a mesteikélt kifejezést is természetessé varázsolja. Cíéje; az nevezetesen, hogy valahányszor nagy válságok eiett állott ez a nemzet, komoly veszély fenyegette: mindannyiszor lecsil'apodtak a szenvedélyek, megszűntek a párttusák, leomlottak a társadalmi válaszfalak, szent ihlet szállta meg a hazafi sziveket, egygyé lett barát, ellenség, leszállt a magasból a nagy úr, kezet fogni a szegén ynyel. együtt munkálni a haza javán. E', az a fenséges kép, mely történelmünkbm ma megismétlődik; ezért nincs okunk kétségbeesni. L? a kalappal, uraim, a mi hazafias mágnásaink előtt, kik címet, rangot dobálnak a hatalom lábai eié, mely alkotmányunkat, egyedüli paizsunkat akarja kezünkből kicsavarni. Pro et contra talán lehetne vitatkozni azon, hogy időszerű, aMía'ouaszerü volt-e a nemzeti követelésekkel előhozakodni; de ma már, kiben magyar szív dobog, ki magyarul érez, vitatkozni azon, egy percig sem lehet akár volt, akár nem volt időszerű, hogy a küzdelem elől kitérni nemcsak ör>k szégyene volna e nemzetnek, de egyenlő lenne a meghalassal, melyből, Isten a megmondhatója, inik-or követ-kóznék «-a feltámadás: Kitartás legyen azért jelszavunk; megállva, a törvényes alapon, előbb vagy utóbb győznünk kell. A vármegye legutóbbi közgyűlésén — ha jól emlékezem — Szikszay Pál szeretett alispánunk, a tisztikar nevében bizouyos elismerő hangokat hallatott azért az áldozatkészségért, mely a vármegyei tisztviselők ellátására szükségelt pír százezer koronát összehozta, Hát hiszen helyén van, rendén vau, ha ő — az ő kötelességérzete sugallatínól ezt megcselektdte.Hanem, ha azt az áldozatkészséget, msly szinte nem kicsinylendő, összehasonlítjuk a vármegye derék tisztviselői karának egész alkotmányos küzdelmünk hosszú ideje alatt Egy kis névj' gyet olvas és még mosolyog min tiir. — Mikor láthat? — susogj i. — Mikor? nnkor? A levelről, jegyzőkönyvére esik tekintete, végig futja órarendjét, melyet addig osztott be, mig a komornája megfésülte. M nden órája lefoglalva éjjeli félkettőig. Nos tehát cikkor Ah nem, nem elébb! D; hol? E,'y barátnőjénél talán? N m lehet, meit plelyüát csinál. Tán addig, mig a festőnek ül? Nem, mert ha beszél, neui sikeiül az arckép. Hátha szabiinál? Ah, tán azért, ho-y ez a többieknek majd elmondja ruhapróbálás kö'.ben. A boulognei erdőben? Ket szíért nem érdemes. H)1 ? Hit hol? S mikor? Eh este, várhat! S a fiatal asszony hirtelen leül Íróasztalához, egy pár sort ír, csönget a komo;nyiknak s elküldeti a drága kis levélkét. Egy pillanatig mélázva, édesen mosolyog, tovább is mosolyogna, de hát nincs idej;. Hirtelen leveli magat a chaise-lonque-ra s á'nézi a többi leveleket üt darab kifizetellen szarnia, három meghívó ebédre, egy hangverseny műsora, három előfizetési föl ivás, egy kiskutyanyiró prospektusa, öt estélyi való nvghivás hétféle szerelmi vallomás, (gy újonnan alakult inentőtársasag fölhívása, külörféle, úgynevezett jotékony hölgyektől felszólítás adakozásn, és még vagy tizenket, a különfélék rovatára sorozandó semmiség. A parisienne félóra alalt átfutja mind. E ég belétekintenie a levélbe, ho,'y tudja, miről van szó. Alig olvas át f gyet-ki tlőt. S mind mind a szeie mi vallomások csak ugy, mint a kifizetetlen számlak, a papirkosarba jutnak s a következő percben már el lesznek feledve örök i lökte. Fel egy. Csöngetés a kapu alatt. A komornyik belép az ajtón, a parisienne föltekint. „Ah, igaz, Mr. itthon reggeliz?" Eszébe jutott a férje. — Nem, a Monsieur a K'ubban van.