Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-22 / 16. szám

2 16-ik szám. 1906. április 22. átmeneti korszakban vagyunk a külföldi iparcikkek elől teljesen el nem zárkózhatunk Ha a kereskedőknek egy része — esetleg hazafias jelszavakkal — uzsorát űz, az mellőzést érdemel. A gyáraknak is kellene nem csak a kereskedőkhöz, de a fogyasztó közönséghez is közvetlenebbül közeledni, kicsinyben eladás végett raktárakat nyitni minden népesebb városban. Bevallom azon bűnömet, hogy mintegy 30 év óta brünni gyárból hozatom az egy öltő ruhára való szövetet állítólag gyári áron, amit itthon busásabban kellene megfizetnem. A napokban Budapesten járván egy kávéházban címtárt kértem, a melyből kitudtam, hogy a zsolnai posztó gyárnak a Dorottyautca 6. szám alatt, a gácsinak pedig a Fürdőutca 10. szám alatt van raktára. A cég feliratot azonban egyik házon sem találtam fel, tehát elbújnak. Az az, hogy nem bújnak el, de csak kereskedők férkőzhetnek hozzájuk, fogyasztók azonban nem, a mit pedig a brünni gyáros megtesz. A magyar ipar csak azon esetbeu szőrithatja ki a külföldit, ha kevéssel drágábban juttatja a fogyasztó közönséget szükségleteinek kielégítéséhez Ha herczeg Eszterházy négy nyüjtös magyar vászonból készült nyári ruhát fog viselni, más is ezt fogja tenni. A magyar felsőbb társadalmi kör példája után fog a hazai ipar zöld ágra vergődni. Dr. Jósa András. Tükördarabok az emberismeret világából. Mint már régebbi közleményeimben emlitettem, ott, hol az értelem annyira megtisztult, hogy az igazvalónak teljes megismerésére jutott: az úgynevezett szenvedélyek, indulatok stb. nem működhetnek önállólag, azért ezek részletezésénél nem is szándékozom nagyon kiterjeszkedni, hanem csak a társadalmi élet néhány, az önismeret és emberismeretbe vágó kinövésének leírására és fejtegetésére szorítkozom, mert ezek a mindennapi életnek mindinkább elfajuló fekélyei. Ezek közt első helyen említem az önzést és fösvénységet, mely lelki senyvek mindinkább aláássák az emberiség morális érzetét, örömeit, elegedeltseget és boldogságát. Az önzéjnek számtalan változata és árnyalata van, melyeket e szűk keretben leírni lehetetlen, de ez nem is célunk, mert végtelen fejtegetések hínárjába sodorna, azért ennek csak három főosztályával foglalkozunk. Ezek közül egyik a vélemény önzés, másik a cselekményönzés, a harmadik, a legutálatosabb és megvetésre méltóbb: a közönséges önzés vagyis a kapzsiság, fukarság, telhetetlenség stb. A vélemény önző annyira szerelmes saját véleményébe, s oly föltétlenül ragaszkodik ahoz, hogy saját véleményét semmi esetre s-m hajlandó a mások értelmének próbakövén megvizsgálni, mert önteltságében ezt nem tartja szükségesnek, pedig hát az ilyen észjárás, mely csak öntelt, a társaskörökben hencegő szószátyár emberek sajátja, értelmével nem képes a kivezető fonál végét feltalálni, mert az előítéletek, az elfogultság és félszeg=ég labirintusában tévelyeg, mely felületessé teszi és a dolgok mélyére látni nem engedi. Pedig az egyes ember észjárását éppen úgy szabályozza mások értelme és felfogása mint ahogy a sajtó szabadVégignéz az elrongyolt ruhákon, Melyek a poétán díszlenek, Látja azt az asszott ajkat, arcot, Látja azt a beesett szemet ! S az a tündér halkan felkacagva, Ellebbenve megy, siet tova, Eper ajka halkan súgja gúnynyal ! „Ezt szeretni nem tudnám soha !" Soha, soha, szívéhez kap fájón, Megújul a kínzó gyötrelem, Alomképe, éji tündér árnya, Nem fogja szeretni sohasem ! Nem, — megállj, te kacagó koboldom, Állj meg, állj, egy apró szóra még, Csak egy szívről akarok beszélni , Legyen tanúm odafönn az ég! Letűnt a nap . . . lehanyatlott mélyen, Nyugosznak a kicsiny madarak, Es a méla, nyugodalmas csendben, Folynak lágyan érzelmes szavak : Lány — nem sejted, milyen kebel lüktet, Visszafojtva itt e rongy alatt, Nem vezet a kincsek országába, Tiszta szívet, titkos üdvöt ad ! Lány, nem nyújtok élvet; gazdagságot, Dicsőséget, — talán adhatok, Amit érzek, levetem papírra, S messze szállnak apró, kis dalok ! Nem adok rád bíborból- ruhákat, Zsuppos kunyhó lesz a lakhelyünk, Eltemetve a világ zajától, Meglásd ott — be boldogok leszünk! Zászlókat, jelvényeket sága az eszmék tisztázásának retortája. Igen ám, de sokan szenvednek többé vagy kevésbé az önteltség és önhittség krónikus és veszedelmes bajában. Hogy számszerint mennyien rabjai e betegségnek, azt egy régi bölcs igen elmésen és kézzelfoghatólag kimutatta, midőn boltja fölé felirá: „itt ész árultatik." E boltba csak egyetlen egy ember ment be észt vásárolni, aki éppen e tette által bebizonyította, hogy arta a többiek közt legkevésbbé van szüksége. A legtöbb ember önhittsége s jogosulatlan büszkesége nem engedi, hogy a dolgok s események okát kutassa, nyilvánosan fürkéssze s álszégyenből inkább gondosan leplezi tudati nságát, s ha ezt önmaga előtt be is kénytelen vallani, mégis inkább görnyed a tudatlanság járma alalt, mintsi m elismerné tehetségei korlátoltságát s e beismerésen okulna. Cselekmény-önzés az, midőn valaki egészen a legapróbb részletekig annyira szerelmes saját szokásaiba, cselekményeibe s alkotásaiba, hogy például irása közben egy hosszú „s'-et a világért sem csinálna; ilyen önzők az ízlésben például a zeneszerzők, fertők, költők egy része, kik saját, olykor elég idétlen szerzeményeiket körültömjénezik és az ekként élesztett füstben mintegy megdicsőülve élvezik észjárásaik hamis trilláit. A közönséges önző, fukar ember ismertető jele az, hogy ő csak odáig tart lépést embertársaival, a meddig az reá nézve közvetlen elvezetet, vagy anyagi hasznot igér; de mihelyt közös célokról, közös érdekekről van szó: ő, különféle ürügyek alatt nincs odahaza. Az ilyen önző egyének többnyire egyedül, elvonulva élnek a társas köröktől. Ezek pénzimádó, elfogult egyének, kik íukarságukban az ember kötelességeiről semmit sem akarnak tudni. Ők embertársukban nem tekintik önmagukat, s sohasem jönnek arra a gondolatra, hogy hátha minden ember olyen fukar, önző volna, mint ők: mi lenne a társadalomból s a társadalomban is legelőször is ő belőlük ? Az istentagadó az ő önhitt butaságában kigúnyolja a hivőket; a megrögzött és elvetemedett gonosztevő kacag a törvény morális hangjára; az értelmetlen, elfajult kéjenc vagy a naplopó dologtalan földterhe gúnyolja az értelmet ; aki a belüt teljes életeben szándékosan kerülte s magáról mégis azt hiszi, hogy gyakorlatias élei bölcsességgel bir, az, a tudományt merő handabandának tartja, aki becsületességgel bir ugyan, de valódi értelemszülte férfias jellemmel nem, az az egyenes és erős férfi jellemet i.yakasságnak vagy büszkeségnek tekinti. Ilyenfajta okoskodással mentegeti magát mindegyik s csak önmagát tartja a helyes úton haladónak, Innen van az, hogy az emberek egymással •folytonosan mérkőznek, mindenki a maga módja, egyéni felfogása szerint iparkodik felsőbbségét érvényesíteni embertársa felelt, ami napjainkban leginkább a vagyonnak sikerül, mert a mindenható pénz s más önző érdek majoritásban van egyebek felett. A legtöbb embernek csak a vagyon kell s a tudományt is csak mint ismeret gyűjteményt tekinti, melyet rakásra halmozva majd alkalmilag vagyon szerzésre avagy hiu fitogtatásra fog felhasználni. Az : igazvalónak, az örök-igazságoknak megismerése alapján az önismeret és emberismeretre szert tenni, hogy ez által az emberiség nemesebb hivatásának, feladatának megfe'eljenek, vajmi kevesen törekszenek még azok közül is, kik az emberiség közös céljait és az önzetlenséget szünet nélkül nyelvükön hordják. Menlül belterjesebb műveltségű, mentül finomodottab az ember lelkülete, annál inkább magasra török lelkének átérzett és átértett benső vágyai; saját énjének anyagi érdekeivel csak annyira foglalja el magát, a mennyire az okvetlen szükséges a megszokott korlátok közötti önfentartásra ; és viszont, mentül kevésbé van valakiben a lélek finomsága, a szellem gazdagsága ki fejlődve, annál inkább csak saját énjének anyagi tekintetben leendő kielégítésére fordítja munkásságát testben lélekben és képzelődésben A bölcs embernél a gazdagság szolgálatban, a fösvénynél pedig a gazdagság uialkodik gazdája felett, — Seneca. Összebújva, mint a pici gerlék, Megfogom majd apró, kis kezed, Leikeinknek tiszta, szent érzelme, Szebb világba visz : a szeretet ! Nem ismerünk semmi bűnt mi lelkem, Legnagyobb bűn lesz a szerelem, S ezt a bűnt mi csókkal édesítjük, Büntetés — a mennyország leszen! Csúnya vagyok, látom, tudom én is, Rongycafatból áll az én ruhám, Szebb jövőért küzdök majd teérted, S édes kín lesz, minden nagy tusám ! Nem vezetlek, lelkem, palotába, S oda adom egész szívemet, Ne kacagj, ne vess meg engem lányka, Tudnál-e szeretni engemet ? Némaság borúit a messze tájra, Csak a költő szava harsogott, Észrevétlen dobban a szív tőle, A lány szíve szintén feldobog. Szürkületben pír vonja be arcát, Tűnődik a róna alkonyán, Aztán . . . szendén, titkon elmosolyogva : Súgja halkan, csendesen: „talán!" Asmadai. Úti jegyzetek. A fővárosban, egy Síp-utcai bérkaszárnya negyedik emeletén lakom. Ha jó levegőt akarok szívni s hogy egy tenyérnyi anyaföldet lássak, legalább is a Margitszigetre kell kirándulnom. Talán ez az oka, hogy mindig A fösvény a legboldogtalanabb ember, mert ez önmagának sem ad, másoktól pedig csakj gúnyt és méltó megvetést várhat. Aki sokáig szegény volt, az, ha gazdaggá lesz, hajlandó a fösvénységre, mert lel, hogy ismét szegénnyé lehetne. „Hasztalan keresünk könyört az önzőknél, mert e nyomorult kis lelkűek ösztönszerű állati félelmükben az emberi érzeményeket nem ismerik Mig az e ibér teherhordó és tisztességesen élhet e világon; addig hasonló körülmények közt becsülve van ; — de ha összeroskad a teher alatt s ügyefogyottá lesz: terhére van mindenkii ek. Az öregség is ugyanaz: azért az öregek és tehe

1lenek, meg a kislelküek igen hajlandók a fösvénységre, mert a mindenható pénzben keresik egyetlen cserben nem hagyó támaszukat." A fösvény azt hiszi, hogy neki sokra, igen sokra van szüksége, s hogy vagyonából a legcsekélyebb részt sem nélkülözheti, holott valósággal minden vagyonát nélkülözi, mert arra önkéntes zárlatot kulcsolt. Nem kevesen vannak, kik csak azon iparkodnak, hogy a jobblétet megszerezzék, nem pedig azon, hogy azt egyszersmint meg is érdemeljék. Vdloban a civilizációnak egyik feladata a jövőben, hogy az emberi kötelességekről megfeledkező s tehát a társadalomnak csak terhére és kárára élő lelketlen ön/őket, mint valóban bűnösöket, szemmel tartsa, — megbüntesse és lehetetlenné legye. A jelenkor önzéstől pöffeszkedő embereinek fogalma sincs azon patriarchális szivélyességről, mely a társas életet annyira kedvessé tette a letűnt korban s teszi még mi is itt ott. Az anyagiakkal foglalkozó ember rendszerint csak egyedül önérdekből indul ki Csak a magas értelmi feljettség és a szellemi foglalkozású ember tudja magát az önérdeken felülemelni. Az emberi élet végcélja, hogy boldog legyen. Boldog pedig csak akkor 1-sz az egész emberiség, ha az altiuiszlikus érzelem legyőzi az elharapózott egoizmu^t. A nevelésre vár e feladat megoldása, melyből a nagyobb megint csak az iskolának jut. Képesítsük tékát e nagy feladatra az iskolát! Kisvárda. Ródl Ferencz. Rendkivüli közgyűlés. Az országgyűlésnek májns hó 19-dikére történt összehívása tette szükségessé az e hó 17-diki vármegye, rendkívüli közgyűlés összehívását. A törvényhatósági bizottmány tagjai elég nagy számban gyűltek e^ybe a királyi levél meghallgatására. Szikszay Pál, alispán, a közgyűlést a következői többször zajos éljenzéssel megszakított beszéddel nyitotta meg: Tek. Törvényhatósági Közgyűlési A bérencek, a judások, a képmutatók és a hazaárulók bandája szétveretett, a közelet és a hazaszeretet tulipános kertjéből kisepertetett, pusz'uljanak, legyenek hontalanokká. Mindnyájunk szeretele, közbecsülése és bizalma környezze, övezze, erősítse s a hazaszeretetb .n szilárdítsa meg a béke nagy férfiait, hogy .az általuk megszerzett béke édes hazái.kra áldásos is legyen, de tek. trvbatósági közgyű és nem egyedül azoktól fü»g ez, kik most a nemzet élére állíttattak, hanem lügg mindnyájunktól, hazánk, nemzetünk minden hű fiától. Ugyanazért ápoljuk, gondozzuk, erősítsük nemzeti érzelmeinket. Szeressük, becsüljük meg egymást, ne azt keressük, hogy mi választ el egymástól bennünket, hanem azt ke, essük, mi egyesit, hogy igy megmuta-suk, hogy a magyar tud tűrni, szenvedni s megmutassuk, hogy a magvart hazaárulókkal s a hatalom szuronyával leverni nem lehet, és hiszem, hogy a megígért és megadott szenvedés és nyomor erős alapkövét fogja képezni a magyar nemzet egyetértésének és együttérzésének, s szívből kívánom hogy ez ugy is legyen. falura vágyom és síelek, ha csak tehetem az én kuruc vármegyémbe, Szabolcsba. Ez úttal is elhatároztam, hogy a húsvéti üanepeket Kótajban fogom tölteni Gólh M klós sógoromnál, aki él hal a társaságért s azt szerelné, ba a háza mindég tele lenne vendéggel. Sürgönyöztem is neki azonnal: „Holnap este érkezem, vasúthoz kocsit kérék Dani." Még a délután folyamán a következő távirati választ kaptam: „Lovaim sánták, a Nyv. Kv. megnyílt, jöjj ezzel, örömmel várunk." Mi az Isten csudája lehet az a Nyv. Kv. ? Sokáig töprengtem e felől, mig végre rájöttem, hogy ez az új vicinális ltsz bizonynyal. No igy is jó ! gondoltam magamban. Másnap este Nyíregyházára érkeztem s félórai várakozás után már a motoroson ültem. Miután a kalauz a váltóőrrel befejezett egy érdekesnek látszó „máriás" parthiet, elindultunk. Kényelmesen utaztam. Egy öreg, de becsületes parasztasszony volt egyetlen útitársam, ki nyilván kinézte belőlem a demokratát, mert csakhamar megszólításával tüntetett ki: — Hova tetszik utazni ? — Kótajba megyek néni. — Igenis ... Én Dombrádra. Kis szünet. — Kezeit csókolom a tekintetes úrnak lessen már megmagyarázni az ilyen magamfajta tudatlan cselédnek, mért is hordja minden úr és nacsága azt a tulipántos tűt a kabátján? Odahaza minálunk is a jegyző úrnak, a tiszteletesnek meg a patikásnak is akkurát ilyen van mint ez la! szólt és mutatóujjával megbökte a jelvényemet. -- Hát tudja néni ennek nagy oka van! aki ezt egyszer feltűzi, az felfogadja, hogy csak azért ád pénzt, ami itthon Magyarországon készül. Német portékát n m fogad el, még ha ingyen hajigalják is utánna s miután egy világos bécsi trabucóra gyújtottam, folytattam a néninek a magyarázatot. E mellett még egy másik célja is van a tulípun viselésnek. Pusztítjuk vele a magyarok firgesit, mint a hársfa virággal a köhögést. bármily mennyiségben leggyorsabban, legolcsóbb árak mellett szállít UNGÁR LIPÓT áruháza Nyiregyházán.