Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-13 / 33. szám

2 33-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. augusztus 13. Megengedem, hogy nem mindég csupán a napon sütkéreznek ezek a lurkók, hane n néha napra a tűzre — rossz fát is raknak. Dehát Istenem, nagyapaink is raktak s mégis minket is — megraktak. — Hja! hja! Igy van ez a nagy világban ! Pálczát törünk a saját bűneink felett is — másokban. Nem mondom azért, hogy nem sikerülheine ez valamivel jobban is. De nem úgy, hogy egyszerűen berendeljük a fiainkat a fátlan, de disznó-ól illattól annal jobban parfümirozott udvarunkra. Ez nem gyerek nevelés. Igy a növendéknek az atyai ház egyszerűen: Illava. És pedig nemcsak mert elzárja őt az Isten szabad világától, hanem, mert minden rossz eltanulásának az a házi unalom a legbiztosabb kútforrása. Tevékenységre van teremtve az ember. Ez bennünk ellenállhatlan ösztön. Az a korlátot nem ismerő játszó kedv, amit a komor öregek olyan nagy előszeretettel üldöznek a gyer mekben, tulajdonképp a készülőben levő férfi munkaerejének a gyökere. Igy játék közben csupa muiatségból megaczélozódnak izmai, kifejlik kitartó energiája, ezzel a szakadatlan, határt alig ismerő tevék nységgel mrgszokja a munkabírást. Csakhogy a czél erdekében nem szabad eltiltani az úrfit, hogy szarkalészket szedjen, vagy maga-csinálta fakarddal, papir-sisakkal, lobogó papirzászlókkal megostromolja az Alion tetejere képzelt várat ; vagy menet-gyakorlatot tartson a Jeselnica-völgyben stb. . . . stb. . . . Az az ifjú, aki e kigondolhatatlan sok játék-variáczió viszontagságait át nem élte » nem szokta meg, hogy milyen pótolhatatlan elv Isten szabid ege alatt tanyázni, hanem e helyett unalmaban átczigaiettázgatta, a végeérhetetlen vakácziókat : ez, mire serkedni kezd a bajsza, mély megvetéssel fog beszélni minden gyerekes mulatságról a világon, — de egyúttal minden gyerekes lelkesedésről is. Ha már a sok nikotin elállta minden porczikáját, a lustálkodás elzsibbasztotta minden idegét, egyetlen napi élvezete, hogy egyet sétáljon a poros utcán, mint a hogy mi lusta öregek szoktuk azt tenni a napi munkánk után. Kis városban áldott jó szokás az, hogy az ember minden szóért felhúzza az orrát. Ha még ezért is, akkor azzal kellene kivágnom magam it: akinek nem inge, ne vegye magára.. — Tovább megyek. Még, akinek inge, se vegye magára. Ne is tudjon róla, hogy valaha csak viselte is. Egész lelkével álljon ahhoz a sporthoz, mely azt tartja : ép testben lakik ép lélek, s hajittasson sulLa gyermekével minden tanuló eszközt a pihenés időszakaban. Hanem annál több alkalmat ingedjen neki, hogy a napi játékban agyonra tombolja ki magát. Persze ! Ugy-e ? De, ha legalább lenne valami felügyelet rájuk ezeken a játék tereken ! Igy nem minden kényeskedő szüle meri ám csak ugy bitangba ereszteni a gyermekéi reggeltől estélig. No, no ! Meglesz még az is! Ugy vagy a huszadik generáczió megéri még azt az időt, amikor a torna-tanár teendője csak a vizsgák után kezdődik igazán. Azaz, nem is a tornatanáré : a játékmesteré. Ez a néhány pont azt akarja jelezni, hogy időközben meggondoltam a dolgot és sietek visszavonni játékmesteri indítványomat. Pedig mikor ma kezembe vettem ezt a tollat, tulajdonképpen az volt az igazi czélom, hogy a játékmester teendőiről ejtsek pár szót. Mind e többi fecsegés, melylyel idáig próbára tettem türelmüket, csak praeludium volt e nagy kérdés fejtegetéséhez. Most azonban ne rémüldözzék a nyájas olvasó : mindent visszavonok Hisz ez a porosz-franczia tanrendszer ugy beette már magát Európa testébe, hogy még a leghumánusabb elvektől vezérelt indítványból is ch'maerát alkotnának. Oh, Isten ! Előre látom már azt a szegény játékmestert, akinek szeptember 1-én vizsgálatot kellene bemutatnia. — Vizsga?! Oda produkció kell. — Piodukció?! Akkor lűttek az ifjúság nyári játékainak. Hanem igen is: glédába állítják szegénykeket Orsovatól Jeselnicáig; végig az országút két oldalán. A játékmester haptákot ordit és lóátalányából beszerzett gebéjével • végig baktat a sorok közt egyszer, a sorok háta megett ketszer; taslikat osztogat az olyan bután ik, aki Jeselnica felől állt, a szomszédja mellé, pedig Orsova felé kellett állnia, mert egy hajszállal ő a magasabb. Ez idő alatt Látható érdeklődéssel gyönyörködött e nagyszerű természeti tünemény háborgó képeben s a néikül, hogy tekintetét arról elfordítaná, nyomatékos hangsúlyozással azt kérdezte tőlem! — Mit gondolsz, kit ver meg mi az Isten? — Remélem a muszkát — feleltem én. — Én nem remélem, de követelem — mondta ő. A csata rosszra fordult. A mi kis csíp itunk nem birt ellenállani a túlerőnek. Nemsokára néhány száz lépésre sürü lovascsapat vágtatott felénk. Kardomat a hüvelyébe dugtam s futoltam a többiek után. Igen rövid távolságra haladhattam, midőn alig néhány lépésre magam előtt láttam Petőfit hajdonfővel, kezeben tartott sipkával az úton keresztül szaladni. Rákiáltottam s ő elborult sötét tekintetlel rám nézve, szótlanul megállott. — Jöjj velem, — mondtam kezét megragadva, — kocsimat innen nem messze állítottam fel, azon mene külhelünk. — Azt hiszed — felelte ő — hogy van olyan bolond ki ebben a pokolban megállani merne helyét, kocsisod is elfutott, mint a többi. Nézd ! — Ezzel a felénk közeledő lovascsapatra mutatott. — Itt nem lehet menekülni, ne gondolj most kocsidra, hanem jer oldalt, ott te Ián megszabadulhatunk. Látván habozásomat, e szavakkal, „nincs idő gondolkozni, én megyek, Isten veled," kirantotta kezét az enyémből és leugorva a töltésről elrohant. A legérdekesebb, a legrészletesebb Vajna Sándor előadása. Vajna Sándor a Vilmos-huszárok ti-z'je volt. A segesvári csata estéjén ő „Kőhalmon állomásozott s olt beszélte el néki a történtekel még az nap éjjel egy, az ő szakaszából való közhuszár, Szkurka János, ki igy szólt tisztjéhez : persze a nebulónak dehogy szabad elhajtani azt a legyet, mely az orrára szállt. Hisz, ez az eset a haplák szabálya ellen főben járó bűn lenne. Kezdődik azlán a porosz koponya kiszabta rendszeres tanitás. Felszalad a jálékiuesteri gebe egy jeselnicai dombra s onnan elkurjm'ji: .Előrehajolni ! Egy! Kedő! Hátrahajolni! Egy! Kedő! Jobbra ficzainodni! Egy! Kedő! Balra ficzamodni . . . ." ... El veled, jáiékmesteri chimaera! I ikább szemet hunyok hát, ha a félénk szülő pórázon tartja legdrágább kincsét és hogy igy a kicsike mégis agyon ne unja magát, megtanítja 7—8 eves korában sakkozni és a Pester Lloydból a Fejérváry parlamenti orációiban gyönyörködni. Tudom, tudom. A jóhiszemű szülő azonnal kész a védekezéssel, hogy a gyereí magától szokott erre a szellemi — czigarettára, seuxi se tanította rá. — Persze ! Csak épp, hogy unalmában, fanyalodoít ám rá! — Ha pedig nem nekem van igazam, akkor ez egy uj pszichológiai felfedezés s bizony, ha neszit veszi Lombroso, még ide talál telepedni olasz állami költségen, hogy az esetet studirozza. Kíméletlen voltam ? Húszezer év múlva nem fogom ezt a kérdést fel se tenni, mert akkorra már a falanx rendszerben, mint államilag erre a czélra kinevezett tisztviselőnek, sőt nevelési felügyelői hatóságnak, szigorú kötelességem lesz, hogy felülvizsgáljam a házi neve'ést és kíméletlenül rasozzam a szülőre az esetleges mulasztásokért. vagy tevedésekert a meghatározott büntetést. Mert a falanx szemében a magzat nem a szülőé csupán, hanem végeredményében a köztársadalom egy egyede. Hogy pedig ezek a közt alkotó egyedek épek e vagy férgesek, az előbb utóbb a köznek a bőrére megy. Behunyt szemnnl tehát a saját rom ását nem nézheti. Addig azonban, mig erre a hatalmi polezra feljutnék, — ha elszóltam magamat, — tartom a hátamat ; de a számat nem fogom be. Komjáthy Sándor. TANÜGY. A kisvárdai áll. s. községi polgári fiu iskolában a beiratások az 1905—1906. lanevre szept. 1 2 és 4 napjain fognak az igazgató által d. e. 8 — 12 óráig eszközöltetni. Ugyanazon napok d. u. 2 órájától fognak a felveteli, javító és magánvizsgalatok megtartatni. (A javító vizsgálatok iránti kérvények aug. 15 ig az igazgatónál benyujlandok.) Minden tanuló a felvetelre személyesen és rendszerint atyji, anyja vagy gyámja kíséretében tartozik az igazgatónál jelentkezni. Azok a szülők vagy gyámok, kik nem laknak az intézet helyen, gyermekök vagy gyámfiok lelvételekor alkalmas helyettest tartoznak bejelenteni, kire a házi felügyelet és nevelés tekintetében kötelességüket és jogukat átruházzák, hogy a gondviselesre bízott tanuló felől az igazgató vagy osztályfőnök értesiteset elfogadhassa. A szülök és gyámok e részben minden változtatást személyesen vagy Írásban tartoznak bejelenteni az igazgatónál. (Hogy a t. iskoláztató szülők gyermekeiket megbízható családoknál helyez hessék el, a szállásadókat az igazgató összeírta. A saját érdekükből lolyólag figyelmeztetnek tehát a t. szülők, hogy gyermekeik szamara csakis az igazgató közbejöltevel fogadjanak lakást. Az igazgatónak jogában áll más szállás felvételét meghagyni, ha az olyan házban tőrtént volna, melyben való lakást az igazgatónak alapos okai lehetnek meg nem engedni. Arra is figyelmeztetnek a szülők, hogy a lakás és teljes ellátás fölfogadása jogilag a havi szerződés jellegével bir. Ennélfogva arra nézve, ha valamely szülő a karácsonyi, húsvéti vagy egyéb időközi időközi előirt szünetekért, melyet az illető tanuló esetleg szülei körében szándékozik tölteni, levonásokat óhajt eszközölni az ellátásért kikötőit havi bérből, a szülőknek okvetlenül és kétséget kizárólag akkor kell a száilás .dóval megegyezni, amikor a szállást fölfogadják, mert különben a szállásadóknak jogukban al). a kikötött havi bérből esetleg utólagosan eszközölt levonások megtérítését törvényes eszközökkel kövelelni. — Uram, nagy baj van; S gesvárt olyan csata volt ma, hogy a föld is alig biria. Megsem nisitették az egesz tábort, még az adjutáns Petőfi is elesett. Megdöbbenve kérdeztem : — Hit Szkurka, ösmerte kend Petőfit. — Hogyne ősmertem volna, uram — felelte — hiszen már elmúlt egy hete, hogy Segesvárt a tábori főkancellariában ordenáncz vagyok. Olt mondták, hogy az a fehér galléros a Petőfi, az a nagy pennás, aki olyan szép nótákat írt. Komolyan kérdeztem Szkurkától: — Hát látta-e, hogy Petőfi valósággal eleett? — Esküszöm uram, az öreg Istenre, hogy mindakét szem uumel láttam, mikor levágták. Mikor mir menekvés nem volt és sok katonaság s pajtás lim is elestek, lovam pedig nagy sebet kapott és vérzett, féltem, hogy összeesik. Menekültem tehát, de nem arra, a merre a magyarok voltak és a merre a tábor menekedett. Arra n m is lehetett, hanem, hogy erre felé sebesen jövök az uton, utóiértem Petőfit, az adjutanst, aki egyedül, gyalog, hajadonfővel sebesen ha .idott az uton. Még utói se értem s már megismertem, hogy Petőfi, ki menet közben mindig visszanézett. Ahogy utolértem, sliszszoltam melleje és hátulról a tarkójánál belenyúlva, megragadtam a ruháját. Petőfi pedig a balkezével a kengyelszijat fogta meg. Sebes vágtatva vagy ket puskalövést haladtunk. Egy-egy ölnél is nagyobbakat lépett, de négy lovas muszka hátulról mind közelebb közelebb jött utánnunk s már annyira közel voltak, hogy rajtuk tul a pisztolygolyó a farkast is elejtette volna. Petőfi visszatekintve kiáltji: „Alj meg!" s abban a perezben elereszti a kengyelszijamat, „Bocsáss !" — kiáltja mérgesen — engem az Isten sem ment meg. EzA beiratás alkalmával minden tanuló tartozik bemutalni keresztlevelét, az előző oszlályrol szóló bizonyítványát s ha 12 évét betöltötte, újra oltási bizonyítványt. Ezek nélkül be nem iralik. Tandíj 60 korona, melynek fele a beiratáskor, másik fele február l-én előre fizetendő. A latin vagy franczia nyelv tanitás dija évi 40 korona, mely félévi részletekben a tandíjjal egyszerre fizeten lő. Ezenkívül tartozik minden tanuló 4 korona beiratási dijat s ha még nem töltötte be 15 évét, 30 fillért az országos tanítói nyugdíj alapra fizetni. Azon szegénysorsu, jó előmenetelő tanulók, akik magukat részben vagy egészben a tandíj lizetése alól íölmentelni óhajtják, folyamodványukat — iskolai és egy évnél nem régibb szegénysegi bizonyitványnyal felszerelve — a polgári iskola iskolaszékéhez czímezve a beiratás alkalmával a?, igazgatónál nyújtsak be. Később beadott folyamodások nem fognak tekintetbe vetetni. Az arra érdemes szegénysorsu tanulok — készlet szerint — ingyen kapnak használatra tankönyveket. 2. A tanév szept. 5-én Islentisztelettel és törvény olvasással reggel 9 órakor nyittatik meg. 3. A rendes tanitás szeptember 6-án reggeli 8 órakor kezdődik. 4. Az I. osztályba csak oly tanuló léphet be: a) ki életének 9 évét betöltötte; b) kinek az elemi (nép-) isko.a IV. osztálya számára kiszabott tantárgyakban elegendő jártassága van s ebbeli ismereteit e végre elrendelt fölvételi vizsgálat utján igazolja. (Az elemi iskola IV. osztályát legaiabb jó eiedm-nynyel végzett tanulok vizsgálat nélkül is felvehetők.) 5. A második, harmadik és negyedik osztályba csak oly lanulók véletnek föl: a) kik valamely hazai polgári vagy középiskolán .k (gimnázium vagy reáliskola) I. II. III. osztályát legalább elégséges eredmény nyel vegezték és erről iskolai bizonyítványt tudnak felmu alni; b) a polgári íiu-iskola bármely osztályába fölvehető minden oly tanuló, ki koránál fogva az által kijelölt osztályba beleillik és az azon osztályba megkívántató előkeszültségről vizsgálat utján bizonyságot tesz. 6. A nm vallás- és közokt. m. kir. miniszter 1889. május 12 én 6364. számú magas rendeletével a középiskolából a polgári iskolába való átlépést a következőleg szabályozta. a) A középiskolából (gimnázium vagy reáliskola) a polgári iskolába átlépni kivánó tanulót fel lehet venni: a) elsőrendű bizonyítványa alapján, b) másodrendű bizonyítványa alapján, ha az illető tanuló gimnáziumban görög nyelvből vagy latin, reáliskolában franczia nyelvből kapott elégtelen osztályzatot, de a többi tantárgyakból legalább elégséges eredményjegye van. b) Oly tanuló, ki a középiskolában az 1. §. b.) pontjában említett tantárgyakat leszámítva egy vagy legfeljebb két tantárgyból kapott elégtelen osztályzatot, szintén felvehető a polgári iskola magasabb osztályába, ha azon tantárgyakból, melyekből elegtelen osztályzata van, a polgári iskolában a fölvételt megelőzőleg sikeres vizsgálatot tesz. Ez esetben azonban e felvételi vizsgálatra boc átáshoz a kir tanfelügyelő eagedélye szükséges. c) Valamely polgári iskolánál elégtelen osztályzatot nyert tanuló rendszerint csak ezen iskolánál tehet javitó vizsgálatot. A javitó vizsgálatnak más polgári iskolánál való letehetése csak rmdkivüli körülmények között, ez utóbbi (fölvevő) iskola fölött álló kir. tanfelügyelő engedelyevel történhetik meg. 7. A polgári iskolából a középiskolába (gimnázium vagy reál) való átlépést a nm. vallás és közokt. m. kir. miniszter a középiskolai Rendtartás 6. §-ának 4 bekezdésében a következőleg szabályozta: .Azok a tanulók, kik nyilvános gimnáziumból vagy polgári iskolából reáliskolába, úgyszintén azok, kik reál- vagy polgári iskolából gimnáziumba akarnak átmenni, kötelesek felveteli vizsgálatot tenni. E vizsgálat az elhagyott és újonnan választott iskola tantervei közt mutatkozó lényeges külömbözetre terjed ki. Kisvárdán, 1905. augusztus 12-én. Werner Gyula, igazgató. zel kirántja magát a kezemből s bal felé az ut mellett a hegynek ment a kukoriczásba. De alig tehetett 25 vagy 30 lépést, az elől érkezett két muszka lo/as utánna ugratott s láttam, amint a réz lyelü karddal az egyik kettőt vágott a fejére. A második vágásra esett le, aztán még egy vágást tett rá. — Hát szegény adjutáns Petőfi akkor, abban a perezben, mikor a muszka beérte a kukoríczásban, mit csinált? Nem védelmezte magát kardjával? — Kardjával ? Nem volt annál, uram, kard — felelte Szkurka. Nem volt annál semminemű fegyver, még csak egy szalma szál sem. A muszka nem is érte be egészen, már Petőfi megállott s fejét a muszka felé fordítva várla a vágásokat. Nekem nem tetszett valószínűnek, hogy Petőfinél kard ne lett volna, pedig ugy volt, a hogy Szkurka mondotta. Kcsőbb kétsegbevonhatlanul konstatálva lett, hogy Petőfi az ütközet alatt czivil és nem katonaruhát viselt. Ez már históriai ténnyé vált valóság. Petőfinek az őt megmenteni akaró huszárhoz intézett fölkiáltását, hogy „az Isten sem ment meg," valamint magatartásai, hogy megállva szemben fogadja az orosz lovasok vágásait, lélektanilag igen szépen világítják meg a csata előtt Teleki Sándor grófhoz intézett szavai. Teleki ezredes Bem részéről kiküldetésben találkozott az országúton a tábor felé jövő költővel. A gróf baráti figyelmeztetésére, hogy ne menjen tovább, mert Bem a katasztrófát ugyanis elkerülhetetlennek tartja : elmélázva válaszolt: ,Nem akirom, hogy távol legyek a végcsapástól.• És tovább ment Segesvár felé. #