Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-24 / 52. szám

1905. deezember 24. N Y I R V I D É K 52-ik siám 3. sek és írjátok alá ezt a nyilatkozatot." Ekkor én azt mondottam néki, nézd csak Kelemen, jól tudod, hogy ez hitemmel és meggyőződésemmel ellenkezik ; meg azután nem szabad az ilyen dolgot elhírtelenkedni. Győződjetek meg erről holnap is — és csak azután csináljatok nyilatkozatot; „de én ezt alá nem írhatom". Kelem natja azt felelte, hogy ,kérlek egy csomó ungvári ember van itten, ezek már a regg> li vonattal el fognak utazni, pedig ezek látták a csudát; léhát én ezekkel a nyilatkozatot feltétlenül aláíratom". Azt feleltem: „ez a te dolgod". O azután kiment s mi még ott maradtunk egy kevés ideig, s miután még dr. Balkányi is közzénk jött, nemsokara mindnyájan hazam< ntünk. Másnap—harmadnap ás azóta pedig a nép nemcsak a környékbél, de messze vidékről is egész processióval jár Máriapócsra, a hol zajongás é» zavargás azonban egyáltalán nem történik. Azóta azonban, amiként tegnapelőtt tudomást szereztem a dologról, „Szaplonczay György kislétai gk. lelkész a Budapesten megjelenő „Görög kath. Hírlap legutóbbi számában a ináriapócsi kegy kép könyezéséról egy közien énj t jelentetett meg, amelyben azt mondja, hogy a csuda megtörténtét és az erre vonatkozó nyilatkozatot első sorban aláírták Isoó református vallású községi jegyző, dr. Balkányi Ernő körorvos, akinek vallása zsidó, és Widszfeld gyógyszerész, aki lutheránus stb." Természetesen ez tisztán csak légből kapott állítás, melyért én Szaplonczayt levélileg azonnal kérdőre vontam, de még eddig nem válaszolt Dr. Balkányi azóta már Ilajdudorog és Gyulafehérvárról kapott leveleket, en pedig Inczédytől, a Nyírvidék f. szerkesztőjétől, melyre c'n azonnal és röviden megírtam a cáfolatot. A kegykep könnyezéséről ez ideig ennyit tudok, s csak még azt teszem hozzá, hogy hallomás szerint azt a kérdéses nyilatkozatot az itteni papok már felküldtek a püspökjűkhöz; bizonyára azért hogy a csuda megtörténtet egyliázilag elösmerjék. * • * Ugyancsak Isoó György ináriapócsi jegyző úrtól vettük a következő sorokat : Máriapocs, 11)05. évi december hó 21. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A „Nyírvidék" f. évi 51. számában, ,A máriapócsi kegykép könyezése" című közleményre, az igen tisztelt Szerkesztő úrnak hozzám intézett soraira válaszolva, levelemben azon kif.jezést, hogy „hogy mer egy papi ember nyomdafesték alá adni olyan dolgot, amiről biztos tudomása nincsen stb.

u egyáltalában nem a máriapócsi Szent Bazil rendi — és általam igen nagyra becsült szerzetes atyákra vonatkoztatva írtam és értettem; hanem igen is értettem és vonatkoztattam — bar későbben más meggyőződésre jutottam; — Szaplonczay Uyörgy kislétai gör. kalh. cimz. esperes-lelkész úrra, mert amidőn én válaszoltam a Szerkesztő úr levelére, éppen azon a napon, a delelőtti órákban azon magán értesítést kaptam, hogy ő volt a Gör. kath. Ilii lapban megjelent ,A máriapócsi kegykép kőnyezése" című közleménynek a szerzője. Miután pedig engemet igy értesítettek, énből világosan lálható, hogy nevemnek hirlupilug lett ilyeténi közzétételét egyáltalában nem is tulajdoníthattam a máriapócsi szerzetes atyák egyik tagjának sem és igy „egy papi ember' stb. kifejezést rájok nem is alkalmazhattam. Es miután Szaplonczay György kislétai g. kath. cimz. esperes-lelkész úr volt szíves az ezen ügyben hozzá intézett levelemre azon felvilágosítást adni, hogy a kérdéses közleményt nem ő, hanem Ödön nevü fia irta meg egyik egyetemi hallgató barátjának, aki valószínűleg ezt bocsátotta a Gör. kath. Ilirlap szerkesztőségének rendelkezésére, igy én az ezen közleményből keletkezett — és rám vonatkozó dolgokat a magam részéről teljesen tisztázva találom azzal a kijelentéssel, hogy a máriapócsi szerzetes atjakat én sérteni nem akartam. Őszinte tisztelettel lévén Isoó György, jegyző. * * * A „Görög Katholikus Ilirlap" ismeretes közleményében megnevezett, a könyezést látott s az erről Írásban kivett (!!) nyilatkozatot aláirt egyik meguevezett tauú nyilatkozata a köv* tkező: Igen tisztelt Szerkesztő tir ! A .Nyírvidék' f. hó 17-iki számában a „Görög Katholikus Hírlap" egy reprodukált hírére vonatkozólag, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én a csodatevő kép könyezését egyáltalában nem láttam. Engem sem a szerzetes atyák, sem bárki más, sem a kép megtekintésére, sem bárminemű nyilatkozat aláírására fel nem szólított, s igy én azok egyikét sem tettein meg. Valótlanság tehát a „Görög Katholikus Ilirlap" közleményének reám vonatkozó resze, és ép ezért a cikkíró ellen, ki tudomásom szerint nem a szerzet tagjai közül való, a megtorló lépéseket megteendem. Máriapócson, 1905. deezember hó 19-én. Dr. Balkányi Ernő, körorvos. Nevezetes közlésünk ez ügyben Szaplonczay György alesperes, kislétai g. kath. lelkésznek, lapunk szerkesztőjéhez intézett következő levele: Kedves Szerkesztő Barátom '. Sok évi ismeretségünk s barátsagunk feljogosít ama feltevésre, hogy engem sem szellemileg, sem testileg nem tartasz alkalmas médiumnak arra, hogy valamelyes Neukom bármely irányban is suggeralhatna, hypnoiizálhatna. Ebből kiindulva — kérlt k — engedd ineg, hogy hozzá szólhassak, mint provocált, a „Máriapócsi kegykép könyezese" czimü, bccses lapod utóbbi számában megjelent közleményhez. Fe.háborodás-al utasítod vissza lehetőségét annak, bogy egy festett kép könyezhet és mégis azzal zárod be közleményedet: „Sietve mondunk ennyit is — hogy ne mondhassunk többet." Engedj meg, de én nem vagyok veled egy véleményen. Meit vagy történt Máriapóc-on valami, vagy nem. Ha nem történt semmi, nem volt érdemes ennyit sem írni. Ha pedig történt, végére kell a dolognak járni. Én tudom azt, hogy f. hó 3-, 4- és 5-én a nép njgy sokasága tolongott a máriapócsi kegytemplomban. Es a szerzetesi k hozzáférhetővé tették a népnek a kegyképet, hogy lás-ok annak könyezését. Sőt Izsó ur beismeri Hozzád intézett levelében, hogy a papok hívták őt a csoda megtekintésere. Hogy ő nem látott semmit, az a dolgon nem vállozlat. A tömeg látta! És azzal a hittel tavozo.t otthonába, hogy a legenda megelevenedett — a kegykép könyezett. Miért nézte el Izsó ur azt a nyilvános csalást, melylyel a szerzetesek annyi embert megtévesztettek ? Hisz neki, mint hatosági közegnek, kötelessége lett volna azt megakadályozni, s ha ezt nem tehette, felettes hatóságának a népámitásról jelentést tenni.*) Kifogásolod, hogy e dolog újságba került. Sajnos, ebben sem értek Veled egyet. Mert a nyilvánosság az, hol legjobban lehet tisztázni minden ügyet. Én nem látok ebben reklámot. Aki ismeri a máriapócsi búcsúkat, tudja, hogy annak nincs szüksége reklamra azeit, hogy oda többen tóduljanak. Hisz oly tömegek gyűlnek össze évről-évre, hogy Máriapócs többet be sem fogadhat Mücsodakkal meg lehet téveszteni a tömeget, de az intelligens ember (esak ilyen olvas újságot) kihámozza az igazságot. A katholikus egyháznak sem érdeke cultusát ilyenekkel támogalni, söt a legnagyobb szigorial üldözi azt Kellett e dologgal hírlapikig foglalkozni, Sót Te is a legnagyobb hálára köteleztél bennünket, midőn figyelmedtt a Máriapócson lört ntekre fordítottad. Nagyon kérlek, foglalkozzál teljes tárgyilagossággal továb > is e dologgal mindaddig, mig az illetékes h .tó sagok figyelmét a történtekre fel nem hívod.**) Ne tarts az érzékenykedéstől. Nekünk katholikusoknak leginkább éidekünkben van az igazság kiderítése. Ha visszaélés történt, vegye el méltó bün'etését a bűnös. Annyi ezer ember hiszékenységével nem szabad büntetlenül visszaélni. Kis-Léta. 1905. deezember 18. baráti üdvözlel tel Szaplonczay György, g. kath. esperes-lelkész. * * * A „i. áriap icsi kegykép könyezese e hó Ü-án, — épen a, Gávris Kelemen szerzetes atya, a bold. Szűz templomába bevezetésének elő ünnepén való" bekövetkezésének hirlapi publi kálása auuyira üzletszagú, hogy még — orrunkat befogva is — de a „Görög Katholikus Hirlap* közleményének igazán véletlenül történt meglátása után belebotolván ebbe a hihetetlen, lehetetlen, képtelen és még nem tudom milyen „telen* kerdésbe: a Jézus Krisztus születésének közeli szent ünnepe hangulatának ránk omló áramlatában az Istentelenség jelzőjével kell illetnüuk a Jézus Krisztus élete szent legendájával való ait a rút visszaélést I. L. ÚJDONSÁGOK. SJC*"" Boldog karácsonyi ünnepeket kivárniuk előfizetőinknek, olvasóinknak és jó barátainknak. — Samassa bíboros üdvözlése. Szikszay Pál, vármegyénk alispánja, Samissa József egri érsekhez bíborossá való kinevezletése alkalmából a törvényható ság és a maga nevében üdvözlő táviratot küldött. Az üdvözlésre Samassa József bíboros a következő távirattal válaszolt: Budapest, december 19. Nagyságodnak sajat és az igen tisztelt törvényhatóság nevében hozzám intézett üdvözlő táviratáért mély érzelmekkel mondok köszönetet. Samassa, bibornok érsek. — A nyíregyháza—sóstó-dombrádi vasút megnyitása. E ho 20 án ment végbe vármegyénk e legújabb s nagy közgazdasági érdekek szolgálatára h vatott vasutvonalának mütanrendőri bejárása, s ennek eredményéhez képest a vasút e hó 21 díkén atadatott *) Meglette. A szerk -'*) A .Nyirviilék'-nek ez ügyről szóló példányát ajánlott levélben niegküldöttek a munkáéi ;;k. püspök Ö excellenciájához. A szerk. a forgalomnak. Értesülésüuk szerint a vasút egyelőre, előreláthatólag február l-ig esik a teherforgalom lebonyolítására szorítkozik, renles menetrenddel, de a jelentkező forgalom igényeihez mért vonat-indításokkal. — Kentljel viselési engedély. Őfelsége a király megengedte, hogy gróf Pongrád Kálm in cs. és kir. kamarás, tl>. főszolgabíró a papii Szent Gergely-rend közép keresztjét a csillaggal elfo-adhassa és viselhesse. — Kinevezés. A m kir. pénzügyminiszter Fábry Gyula nvugdijazasával megüresedett pénzügyőri felügyelői állasra Nyíregyháza illomásbelylyel, Szabolcs-, Bereg-, I ng- és l/ucsa varne^yekie kiterjedő hatáskörrel Mnngesius Ödön trmcseni pénzügyőri főbiztost nevezte ki. — Ij ügyvéd. I)r. Juhasz Sándor, a nyíregyházi takar kp-nztar ti-ztvíselőjc, az ügyvédi vizsgát e hó 18 án Budapesten sikerrel letelte. — községház. felaTatás. Varmegyénk egiik érzéseben, gondolkozása ban 1 gmagvanbb községeben: Ujfehértfln folyó hó 17 én folyt le az újonnan épült egyemeletes, díszes községháza felavatasa. Az. épület a piac közepén fellobogózott homlokzatával, erkélyével szép es impo/áns látványt nyújtott. Mar reggel H órakor nigy tömeg tolongott tarka-barka változat ossagban az u'can és a lőkapu bejárat elölt, ahol az ez alkalomra dis. egyenruhában kivon, ilt városi önkénlis tűzoltóság — élén Aianyoss István tűzoltó alparancsnokkal — tartotta fent a rendet. Végre delelőtt fél tizenegy órakor megérkezt) k a vendégek, kitel az ujfeliértót állomáson dr. Mezőssy Béla orszaggjűlesi képviselő, továbbá Balogh Lajos lójegyző es Szunyoghy Imre lőbiro fogadifik és üdvözöltek. Mikor a díszes kocsisorozat a városháza épülete elé robogott: a Posgay Vincié füszerüzlele előtt m glendült'a nemzetiszín selyem trikolor s Fejér Miluíly karmester vezetése alatt a városi dalárda vendgeiiik után a díszterembe vonult ahol is a közgyűlés m -gnyiiása előtt felhangzott a „szózat", mit a jelenlevők (elállva hallgattak végig. Ezulán a díszközgyűlés következeti. A hatalmas, hosszú zöld asztal elén Balogh Lajos főjegyző és Szunyoyliy Imre főbíró foglaltak helvét, mell. Uűk Br. Feilitzsch Bertliold főispán, Szikszay I'á

1 alispán s vármegyénk többi notabí itásai közül: Mcgyery tíéta törvényszéki elnök, Péchy Gyula árvaszéki elnök, Sípot Béla varmegyei főjegyző. Zoltán István főszolgabíró, Majerstky Bila polgármester, Mezőssy László lőszolgabiro. üzunyoghy Ferenc vármegyei aljegyző, Szunyoghy licla törvényszéki biió stb. s a teljes számban m gjelent képviselőtestület tagjai ültek. Mely csöndben em lk'delt fel Szunyoi/hy Imre főbíró s üdvözölve a jelenlevőkel. a gyűlést ünnepélyesen megnyitotta. Oly szép, oly megható volt az. .» jóságos arc, az a szelid tekintet, az a hófehér haj, azok közt a kotnolv, edzet', bírna f-rfiircok közt, mint egy apostolé. <>t lalva : csak a mély tiszteletérzet volt az, amely mellünkbe, szívünkbe rezdült. Utárina Balogh Lajos főjegyző emelkedőit lel s felolvasta az. általa megszerkesztett s mindvégig nagy figyelemmel hallgatott terjedelmes jegyzőkönyvet, vissza pillantast vetve benne a városháza múltjára, jelenére s reményben jövőjének kifejezést adva. Tartalom, ludás, szakértelem jellemezte mindvégig előadásai, melyet mély csöndben hallgattak végig. Széles, araszos valtain megfeszült a sujtásos, fekete díszmagyar, mikor erőtejes, férfias hangja végig csenlül' a termen. Igazi magyar typiku- alak: zöm ik törzs, domb íru mell, csigákba g\űrőző fekete haj, in gas homlok, tömött szénfekete bajusz, csupa örőteljesség. Ő látva: lalán sokiknak eszébe jutott a pHIina

1, mikor -iri csöndben a Kossuth ajkait hagyták el az emlékezetes igék : „Uraim, mentsék meg a hazát !* Ezek után Szikszay Pál alispán az együttérzés, az egyetértő működés felett szép szavakban adot kifejezest megelégedésének, melynek elhangzása után Szunyoghy Imre főbíró a közgyüle.-t berektszle te. Ezek után újból felhangzott a daloskör ajkán a „Ilymnusz', melynek befezlével az előkelő vendégsereg a városi kaszinóba es dr. Mezőssy Béla országgyűlési kepviselö hazához vonult villasreg. elíre. D-lután fél háromkor kész volt az eb.-d Kétszáz ötven teríték alatt csak úgy görnyedezli k a hosszú fehér asztalok az emeleli díszteremben. Az ebéden resztvettek az összes eddig emiitett varmegyei notabilitások, továbbá: Csendes Mihály közs. jegyző (Bököny), Balogh Péter körjegyző (Hugyaj), Bajder János, Sólyom Antal jegyzők (II -Hadhaz), Szabó Miklós gör. kadi espereslelkész (bököny), Végső Mihály gör. kath. lelkész (Hugyaj), Nagy László tiszttartó (Hugyaj), Gromon Gjul.i gazd intéző (Hugyaj), Sere Ferencz állomásfőnök (hugyaji határ) stb. es a helybei inlellígenlia szunos, kiváló tagja, a képviselő testület teljes szaruban. (isi magyar szokás szerint csigáiéi esel kezdődött a menü. Hisszük, hogy mindenkinek ízlelt, ami volt. mert tüzes szemű, szép irju magyar lányok: Koczogh Ilonka, Mariska, Tauerkauf Annuska, Aranyos Zsófíka, Juliska, Mosolygo Rozika. Piroska, Nanassy Erzsike, Kálmánczhey Ilonka, Mosolygo Annuska, Veronka, Papp Rozika stb. hordtak körül a virággal díszített talakat. A borokat és pezsgőket Farkas András városi képviselő kezelte szorgalommal. A harmadik fogás ulán dr. Mezőssy Béla orsz. gyűlési képviselő emelkedett fel, poharat a vendégekre üritve. Poharat ürítettek még: Br. Feílitzsch Berihold fói-pán a képviselőtestületre, Ujfehertó I.kosaira. Szikszay Pal alispán a jelenlevőkre. Megyery Gez.a az ujfehértői anvákra es leányokra. Májerszky Béla az elöljáróságra és hazára, Kálmán Dezső a főjegyző s főbíróra, Szabó Miklós Mezőssy Bélára stb. stb. Este felhalkor a vendégek eltávoztak, kiket az. új feliért ói állomáshoz dr. Mezőssy Béla, Balogh Lajos főjegyző es Szunyoghy Imre főbiro kísértek ki. Az. ünnepély sikeres rendezésében köszönet illeti Balogh Lajos főjegyzőt, Szunyoghy Imre főbírót, továbbá Nanássy Andor. Aranyoss István, ifj. Nánássy István és Szabó Gyula urakat, akik fáradságot nem ismerve reg-