Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

XXVI. évfolyam 51. szám. TVyiregryháza 1905. deczember 17. JSÍYÍRVIDÉK f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. «

o.

a Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . 8 korona. Negyed évre 2 , Egyeo szám. ára. so fillér I Az előfizetési pénzek, megrendelések $ a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czima alatt kéretne* beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra • az illető költségére küldetnek viasza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés eseteben 8 fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4 > fii.,minden tov&bbi sió 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen sz&mit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. tjj fejeset, Krónikát irunk, nem pedig hogy politizálnánk, — ha ugyan egyáltalában helye és ideje lenne ina már Magyarországon a politizálásnak. Hogy főispánunknak ott kell hagynia a helyét: ezzel a valósággal uj fejezete kezdődik annak a küzdelemnek, amelylyel Szabolcsvármegye az alkotmány védelmének idáig való nemzeti harczában részt vett. Tisztelettel és elösmeréssel hajlik meg Szabolcsvármegye egész közönsége báró Feilitzsch Berthold főispán ez elhatározása előtt. Épen azért, mert olyan nehéz lesz ez a megválás, épen azért, mert közérdekeinknek olyan sok vonatkozásában veszitjük el vele a biztos kezű, nyugodt, de lelkes vezetőt, s épen azért, mert az ó egyéniségéhez kapcsolódott szeretetnek és tiszteletnek a fonala szakad meg „főispán" és egy egész vármegye népe között: hogy neki tározuia kell! Távozuia kell, meg kell válnia Szabolcsvármegye főispáni székétől, mert kopogtat immár a mi házunk küszöbén az a sötét, zivataros idő, amikor a főispán, az eljövendő, bizonyára nem fogja megismételni, hogy megmaradok helyemen; de csak addig, mig a kormány tőlem törvénytelen rendeletek végrehajtását uem kiv ínja. Julius 12-én tette ezt a kijelentést főispáuunk s akkor már bejelentett lemondását most megsürgette, mert mintha hallauáuk már zaját a közeledő jégverésnek. Ám jöjjön ! Ami zöld vetést lever, leszántja majd az Idő. S úgy moudják, hogy — különök „Mjímdlék" tárcsája. A fegyenc naplója. November 9. Ket eszlendei fegyházra ítéltek. Fegyháznál ez a minimális büntetés. A §. második pontja alapján vagyis ügyvédi bűntett miatt Ítéltek el. Sikkasztottam. Egyik kliensem pénzéből 1600 forint elkallódott a kezeim közölt. Igaz, hogy nein pazaroltam, nem kártyáztam el, hanem befektettem mas ügyekbe, de az jogilag nem változtat a dolgon. Mint ügyvéd, mint büntetőjogasz, kénytelen vagyok elösmerni, hogy az ítélet igazságos, sőt enyhe. Mondom, a minimumot szabták reám. Igaz, liogy a s<á. alkalmazásával hat havi börtlnre is leszállhatott volna a törvényszék, de kevés volt az enyhítő körülmény. Ezt szívesen bcösmerem. Senkit a fegyházban, pedig 860-an vagyunk, nem kezeltek oly előzékenyen, mint engem. Az igazgató jóakarólag tudatta velem, hogy ha a magánzárkából kijövök, szívesen alkalmaz irodai munkara. A büntető törvénykönyv értelmében ugyanis minden fegyenc büntetése tartamának egy harmadrészé alatt mindenkitől elkülönítve éjjel és nappal magán-elzárásban tartatik. Ez intézkedés szerint nyolc hónapot töltöttem niagánzárkában. Megjegyzem, egy évnél többet senki sem tölt magánzárkaban, még az seui, ki életfogytiglanra van elitélve. A törvény igyekszik humánus lenni, In másutt nem, a papiroson. Ezt nem panaszképp említem, de mindenesetre szembeöltő, hogy például a többszörös rablógyilkos a magánzárkában csak négy hónappal marad tovább, mint ég. sen a homokon, a „zöld trágyázás" nyomán buja dús vetés aczélos szemet terem! 11-iki rendkívüli közgyűlését nagy érdeklődés mellett tartotta meg a vármegye. Megtelt a nagyterem parketeje, ahova — bekövetkezendő idők eshetőségeire való tekintettel — az ajtóra már kitették a táblát, hogy „a közgyűlési teremben csak bizottsági tagok lehetnek jelen", de a karzat is," melyet előkelő, díszes hölgyközönség foglalt el. Tiz óra után jelent meg a teremben báró Feilitzsch Berthold főispán s zajos éljenzés közben elfoglalván az elnöki széket, bejelentette hogy a rendkívüli közgyűlést, melyet a vármegye közönségének határozata folytán a mult hó 10-dikén kellett volna összehívnia, azért nem hivta össze, mert a vármegye alispáuja jelentést tett neki arra nézve, hogy az u. n. alkotmány védő bizottság elnökségének véleménye szerint is, ennek a rendkívüli közgyűlésnek megtartására nem volt szükség. Üdvözölvén ezután a megjelent bízottmányi tagokat, a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Már a julius hó 12-dikén megtartott rendkívüli közgyűlésben tudomására hoztam a törvényhatóságnak, miszerint főispáni állásomról való lemondásomat a kormánynál beadtam; ugyanazon közgyűlésben kijelentettem azt is, hogy a kormány esetleges törvénytelen rendeleteit végrehajtani nem fogom és az 1S86. évi XXI. t.-cz. 64. és 65-ik §-aiban, a nem engedelmeskedő tisztviselőkkel szemben a főispán részére biztosított jogokkal élni nem fogok. (Zajos éljenzés ) Teljes loyalitással kell ez alkalommal kijelentenem, hogy a kormány eddig tőlem valamelyes törvényellenes rendelet végrehajtását December 20. A magánzárka ötlete teljesen a középkoré. Általában nagyon komikusan hangzik nekünk fegyenceknek ez a szó: modern börlönügy. Nem mintha nem javítottak volna sokat a fegyencek helyzetén, de a börtön lényegében börtön marad az idők végtelenségeig. Az alaki, a külső változtatások jobban festenek a papiroson, mint a valóságban. Ezt persze a tegyencek közül kevesen érzik és értik. A parasztnak például a fegyház mindent wegád, amit a fegyháztól kívánhat. Nem hiszem, hogy az eletemben annyi nyugodt, megelégedeti arccal találkoztam volna, mint ezen a rettenetes helyen. Az éleiben gyakran mondjuk, hogy irigyeljük a paraszt igénytelenséget, nyugodt elelmodját. De otl az hazugság, hipokrizis. Hisz szibadságaban áll mindenkinek paraszt életmódot élni. Senki sem teszi. Inkább fóbelövi magát. Itt azonban van értelme az irigységnek. Nemcsak azért, hogy a parasztnak ízlik a fegyházi koszi, mert kényelmesen érzi magát a rabdarócban, jó izüen alszik a kemény szalmaderékaljon és könnyen, játszva győzi a kényszermunkát. Oh, ezek jelentektelensegek Szóra sem érdemesek . . . Mas az, mi az irigységet állandó ingerben, izgalomban tartja. A paraszt örömmel gondol a szabadulásra. Öl a rabság nem fosztotta meg az erkölcsi levegőtől, csak a fizikaitól. A paraszt, ha visszatér övéihez falujába, jó napokat remei. Az emberek szívesen szóba állanak vele s ha megbecsüli magát, ugyanaz lesz, aki volt. De mi! Mi uri emberek (talán nyolcan vagyunk összesen) rettegve gondolunk a szabadulásra, a visszatérésre a társaságba . . . Ránk nem a kapun kivül, a bejáratná), hanem a kapun belül, a kijáratnál mered a rettenetes, a pokoli ómen: .Lasciate cgni speranza !* nem követelte; azoubau a nemzeti ellenállás küzdelme Szabolcsvármegyében oly irányt vett., hogy a kormány és törvényhatóság közt fennforgó ellentét a tisztviselők tel függeszt ősét lógja talán a közel jövőben maga után vonni. Ezen okból, a konzekvenciákat levonva, írásban kértem lemondásom elfogadását]» így miuden valósziuüség szerint ez alkalommal utoljára teljesítem az elnöki tisztet e közgyűlésben. Azok a szálak, melyek majdnem kilencz évi működésem óta Szabolcsvármegyéhez fűznek, sokkalta erősebbek, semhogy könnyen elszakíthatok lennének (zajos éljenzés, úgy vau! felkiáltások); azért fenntartom magamnak a jogot, hogy a törvényhatóságtól külöu vegyek búcsút. Ez alkalommal meUg köszönetet mondok a törvényhatóságnak az irántam megnyilvánult bizalomért, melylyel a törvényhatóság, ha nem politikai értelemben véve is, de a zavartalan békés együttműködésben megnyilatkozva, megtisztelt. Bory Béla az elnöklő főispán szavaira válaszolva, a törvényhatósági bizottság egyhangú hozzájárulása mellett — sajnálattal veszi tudomásul, hogy a főispán, kinek Személyét osztatlan tisztelet és nagyrabecsülés környezi, a vármegye éléről távozik. Ezen elhatározás előtt azonban, mely a jelenlegi ímparlamentalis és alkotmányellenes kormáuy uralma alatt a főispán haz-fias gondolkozásáról és érzületéről tesz tanúbizonyságot, meg kell hajoluuuk. Amennyiben jelen bejelentését a főispán sem kívánta véglegesnek tekinteni, szóló is fenntartja magáuak azon jogot, hogy báró Feilitzsch Bertholduak főispáni állásában szerzett érdemeit a bekövetkezendő búcsúvétel alkalmával méltath ssa. (Helyeslés) A közgyűlés a főispán iránt viseltetett érzelmeinek, a felszólalás egyhangú helyeslése által adott kifejezést. Február 20. A közös hálószobában hatan vapyunk. A űíunka ulán (en az irodába játok dolgozni) csaknem pillanatnyi pontossággal térünk a halószobába, tnely tiszta ós jól szellőzött. Csak egy nehcz rab van közöttük, valami Tógyer nevü oláh. Fiatal, 3'J éves ember, aki a sógorát ölte meg. Jóformán semmiért, de a legbrutálisabb módon. Tizenkét esztendőt kapott. Magyarul a fegyházban tanul meg, a minek nagyon örül. Általában vig természetű embernek látszik, ki a legjelentéktelenebb tréfát hangos kacagással honorálja. Szeret a feleségéről beszélni és dicsekedni, hogy milyen szép, kerek karjai vannak. Kereken kimondja, hogy nem hiszi, hogy hű maradjon hozzá. — Bolond is lenne — mondja egész őszintén, minden felindulás nélkül. Egyszer azt kérdezte tőlem, hogy van-e nekem feleségem ? A következő párbeszed folyt le közöttünk : — Magának is van szép felesége ? — Csak volt. — Meghalt, szegény? — Nem, elvált tőlem. — Miért? — Mert bezártak. — Hiszen a domnyesore csak két esztendőt kapott. — Mégis elvált. — Akkor az nem jó asszony, nem igaz asszony. Két év miatt nem érdemes elhagyni az urát. Két év az semmi. Én már hét éve vagyok itt, uiegis eljött tavaly, mert látni akart, hogy élek. Szegény Florica, hogy sírt ... Az enyém jó asszony. Sajnál engem. En is sajnálom őt. A tekintetes urat is sajnálom, mert olyan rossz felesfge v^lt. No majd lesz másik, jobb . . . Nagy Elek gji&gf SSÜ:

nto a »