Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-26 / 48. szám

XXVI. évfolyam szám. N.virejíyháza 1005. november 36. ÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. : • Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: A

z előfizetési pénzek, meurendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak : po8tén vagy helyben házhoz hordva : ^ ^küldése Urgydban leendő felsió- » alatt kéretne, bekaldem Minden aé^.i.r habzott petit .or egy«.r Egész évre 8 korona. lamlliso

k J

óhu Ele

k kiadó-tulajdonos B"m

pnte len levelek C8ak lemert ke«ekt51 kö^e 1.. fillér; több,.Bri kí.léV etében 8 fill Félévre * , kónvvnvnnidáiálioz iskola-utcza 8 C7ám ' A nyitt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Nei«ed évre 2 Kony vnyomaajanozisKota utcza ö. szam a kéziratok csak világos kívánatra « ai Apró hirdetések 10 szóigtJ fii.,minden további •>« "^Egyes szám " ára ao' fillér l

' (Janoszky ház) mtezendok

. illetS költ.égére kaldetnok vissz,

. 4 fii. Vastag betűvel T.edett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító ét GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler írodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország es Sveicz lővárosaiban. Az általános titkos választási jog,*) Jogot a uépnek ! Mily fenséges jel=zó. Midón végigzúg a róna és a bérc barna hautjain, úgy hat, mint az Ige a próféták ajkain. Nemcsak a jogtalanok elótt, kik forronganak és tűzben égnek érte, hanem mások elótt is, a többi osztályokból, kik ez által aztán azt hiszik magukról, hogy uagy érzékkel bírnak az emberiség haladása iránt, hogy lerázták a multak elóitéleteit s hogy szivokon fekszik az emberek uagy tömegének a java; kik valósággal egy fenséges piedesztálon képzelik magokat, a mii.t — szinte elérzékenyülve táját nagylelkűségük felett — a mások jogaiért küzdenek és a magokét megosztják. És miről vnn ezzel szemben szó

1? Arról, hogy az állam sorsának intézésében döntő szerepet juttassunk egy értelmileg és erkölcsileg fejlethu, és népcsalok által köunyeu vezethető tömegnek. Az érvelés ellene mégis nehéz. Nem mintha nem volnának érvek, melyek leronthatnák lelkesítő hatásit, hanem mert minden, a mit ellene aü ember felhoz, beleütközik az u. u. emberi jogok elméletébe, mely bár még a XV1I1 ik szavadban keletkpzett, absolut uralommal uralkodik ma is. A gondolati, vallási vagy gazdasági szabadsággal való ellenkezés vádját a legsúlyosabb vádnak tekintik napjainkban is. Es úgy tartják, hogy pl. a tanítási, tanulási, sajtószabadság, vagy a költözkódési, foglalkozási, forgalmi szabadság stb.: az ember természetéből következik. Nos, hát uem következik. Legyen bátorságunk ezt uyiitan bevallani. És teuu*) Közöljük e czikket, mint véleményt a sok tisztázatlan eszme mai forgatagában, jelezvén azonban, hogy mi az általános választói jog behozatalának a kérdését és értékét egyedül az egységes magyar nemzeti állam érdekei szempontjából nézzük és Ítéljük meg. A J ii Egy bölcső története. (Novella.) Irta : Zahonyay Ferenc. (Folytat is.) Ilonka oly kodves, elragadó volt kis lenge, mon^ellin ruhác-kájában, mint egy angyal, ki vetetlenül az embereit közé a tőidre szállott Könnyű, ringó termete mint a karcsú liliomé, oly hajlékony, simulékony, mégis olyan fenség, njug.loni azon a márvány homlokon, mintlu nyílt el enl'ele volna annak a fényei szempárnik, mely csupa jóság, csupa báj, poézis. Hanem az az uniformis is eleg jól festett a mi Feroncúnkön Aranypaszounntos, feszes, vöiös nadrag, könnjü, formás, szattyanbőr csizma, halvány*ék, arany • sujtásos, testhezálló mente úgy állott idomos, kaicsu termetén, mintha raöntöltek volna. Az arci olyan üde, leányos rózsaszínű vo.t, hogy c;ak a kis bajusz árulta el a férlit. Mis gúnyában u.'yan aligha fedezte volna fel valaki; hogy ilyen lanyképü legények azok a híres vitéz, magyar hu zárok, akiknek vérükben a bátorság és szívükben a nemességük, akik virágot tű nek a kócsagtoll mellé s dalolva mmnek a csatazajba, mosoiyogv.i nezven szembe százszor a halallal, de megremegnek es leomolnak (gy szép lánytekintet alatt. Éjfél vetett véget a vidám csevegésnek. A mi huszárunk atkozta magában az időt, az órat, mely rohant előre: eszebe juttatva, siettetve távozását. Pedig bizony nem bánU volna, ha legalabb is egy hétig nem virradna most meg Mily édes örömest maradna. Szinte fájt a szíve, In a távozásra gondolt s bánni kezdie, hogy ide eljött, mégis olyan édes érzet le.uigtette meg válóját, hogy itt van, itt lehet. Látszott, ho,-y küzd magával, mikor a jó Ecsedy bác.-ihoz foidult: tartásuk csak addig kívánatos, a mig az emberiség — aktualiter Magyarország — jólétének szolgálnak. A minthogy be uem vallva megszegik és ellentétbe kerüluek vele minduntalan azok is, a kik ezen elmélet igazságát hirdetik. Ez a gondolkodás még nem jeleut reakcíonarius meggyőződést. Egyszerű n elvetése a hazug és ingatag „emberi jogok* elméletének, melynek helyébe az „emberi boldogság", az „emberi jólét" elméletét teszi. A miuthogy az elmebetegek, a tékozlók, a kiskorúak szabadságának korlátozása, vagy a tankötelezettség, vagy a honvédelmi kényszer, vagy a védvátnrendszer sem reakció, jóllehet, mind korlátozása ama „emberi jogoknak". Mert az ok, a miért történik: az emberek jólléte, a mely a mi kiindulási pontunk jelenleg is, a mikor az általános titkos választói jogot bíráljuk, melyet aszerint tartunk kívánatosnak vagy elveteudónek, a mint e jólétnek haszaára vagy ártalmára van. És miképeu lehetne hasznára '} nem is tekintve azon speciális jelenségeket, a melyek az országban kisérnék. Miképen lehetne hasznára általában bárhol is? A tnikor értelme — megfosztva a természeti törvényekkel való homályos és fellengzős i - dókáitól — semmi egyéb, mint egy oly egyéni véleményekből álló tömegvéleménynek az érvényesülése a mely egyéni véleményeket egyeukiut aligha volnánk hajlandók sokkal kevéabbé fontos és nehéz ügyekben is döntőknek elismerni, miut a milyenek az államügyek Már pedig az egészben nem lehet máí, mint a mi a részekben van És a mi a részekben benne volt. auuak benue kell lei.ni az egészlen is. Ezt úgy látszik figyelmen kivül hagytuk. Vagy pedig nem tulajdonítottunk ama — Éd s Jóska bátyám ! Látja, katona vagyok, a parancsnak engedelmeskednem kell. A törők oecupált tartományokba v. gyok rendéivé, . . csak beköszöntem, még az éjjel indulok. — Indulsz biz öcséin a pokol fenekére! Alómars az ágyba, nem Törökorszigba! Mijd ha kialszod m igadal, akkor meheiel amerre akarsz, ha jónak latod — szólt az öreg úr jóakaró milíciával — közben megpőndöritve szokasa szerint ket deres bajuszát. Azzal zsebrevágta a k.ipukolcsol s ő 111,1 ga ment ki bezárni az ajtót. Kétszer is megforgatta a nehéz kulcsot a zárban, s azután meg is rángatta a k ilincsel. hoi:y jól bezarodolt-e ? J >1 volt az, hogy csak a menykő, vagy a kulcs nyithatta volna ki még egyszer. — No. itt ki nem megy — gondolta — hacsak el nem repül. Azzal, mint aki jol végzi a dolgát, visszament s betuszkolta a szép n a mi huszárunkat a szám ira elkészített szobaba. Ugy kínálta itt magát a velelt, puha, fehér ágy, hogy csak belé kell egy ilyenbe feküdni a faradt hilandónak, ha igazán boldog > mber akar lenni. S talan éppen Ilonka ve ette meg? Hogyisne aludna itt egyet, meg ha életebe kerülni is ! A jo Ecsedy bácsi is — mintha gondolataiban olvasna — hamarosan megnvugta'ta: — Ne tóiődj most fiam az osztrákkal, kanem feküdj le aludni, más is parancsol meg szép Magyarországon, nemcsrk a német ! A'zal behúzta maga irtán az ajtót, s ott hagyta a mi huszárunkat. Ennek sem kellett több kinálás. Egy kettőre huszárosán letette a csendest Bolodogan nyújtózhatta ki [áradt tagjjit. Befordult a fa'nik s behányta szemeit. D^ csak kerülgette i;zokil az álom. Behunyt szemei elő't is o'.t lebegett egy hófehér, t'szta szü alak, két rózsapiros angyalire, ké

? fényes, bű.'ös szem, mely szívébe tömeg véleményének miudeuható bölcsességet, olyat, a mely majd bajaiuk közül ki fog vezetni. Érdekes különben, hogy ha tulajdonítottunk is ilyet neki, azt csak a közügyeket illetőleg tettük. Magánügyekben uem fordulnánk hozzájuk tanácsért. És — a hogy azt egyik publicistánk megjegyezte — még a pipánkat sem bíznánk rájok. De a közügyekben helyesen fognak ítélni. És nyugodt lélekkel rájuk bizhatjuk nemcsak a saját, hauem a többi néposztályok sorsának intézését is. Ez volua a tényállás, ha ugyan a benue rejlő ellentmondás észre nem tériti a hivóket. Ha azonban észre tériti, arra a koukluzióra kell jutniok, hogy jólétüuk emelkedését, törvényhozásuk megbizhatóbbsígát — miut a mely szerv az államéletre a legnagyobb befolyást gyakorolja — az általános titkos választói jog nem eredményezheti, sót ellenkezőleg. Lehet, hogy épen jólétünk érdekében e törvényhozó testületeket más alapokra kell fektetni, mint a melyeken eddig nyugodtak, és lehet, hogy a változtatásnak radikálisnak kell lenui, épeu, hogy e fontos szerv, érdekeink iránt erósebb, sőt a lehető legnagyobb fogékonysággal birjon De hogy e változtatás holmi titokzatos „emberi jogok" alapján történjék, függetlenül minden czélszerüségi belátástól, az ellen tiltakozni kell a gondolkodó elme mindeu erejével. Igenis, az ország sorsát nincs hivatva mindenki intézni, csak azért, mert ember és húszéves elmúlt. Ilyen természetes jogot el nem ismerhetünk. Mert természetes jog csak egy van: a jog a boldogságra. A miuthogy az emberi törekvések végső czélja sem a szabadság, hanem a boldogság. K. 8. nézett: megirigyelte, hogy nincsen megsebezve, kis kez.ével tőrt vetett belé, s most, hogy vérzik: ő mosolyog. — Ilonka ! Ilonka édes! — suttogta. — De milyen na?y lány is lelt egyszerre ! — szőtte gondolatait — pedig mintha csak tegnap hagyta volna iit a kis nev.tő, piros ajkú fruskát. Hogy suhant el az idő, hogy megváltozott! Milyen fenséges nyugalom, komolyság, azon a szabályos arcon ! Csak két fényes szeme maradt a régi. Azokban egy világ lakik. Maga előtt latja, rá nez itt a sötétben is. Es milyen vagyon néz rá ! Biztosan főispán vagy gentry földesúr veszi el. Mily kicsiny, mily törpe ő ezek mellett. Mije van neki egyebe, mint a tiszta becsület s a fényes kardbojt. Bizony bolond, hogy egyszer is rágondol ! Azért mégis minduntalan csak rá gondolt s hánykolódott jobbra-balra a puha ágyban hajnalhasadásig. Hanem amott, a kastély másik szárnyában sem aludt valaki jol ezen az éjen. Ilonka hófehér, szűzi ágyacskajában ébren volt. Gondolatai százfelé kalandoztak a gyermekkor emlékein, s minduntalan egy pontra tértek vissza : az ő kis játszópajtasara. aki ime, 12 év raullán eljött, itt van s talán most nyugodtan alszik, nem is gondol 6 rá. — De milyen csinos fiu is lett ebből a szöszke gyerekből. Már gyermekkorában is hogy adta ő a bátort, a hőst, hogy játszotta a katonásdit, melyben mindég ő volt a Vez r. Most hát ime. igazi katona. Még csak 25 eves, s huszárfőhadnagy. Milyen fényes jövő, milyeD karier áll előtte. Milyen furcsa kis egyszerű falusi lány maradt ó itthon mellette. S még csak ekszer sem volt rajta. De hál ki gondolta, hogy most jön valaki s hogy éppen ő jön ? . . . Mégis milyen tinooi, kedves maradt, mintha semmit észre nem venni. Biztosan bárók^saszonyra vár, ötszázezer pengő hozománynyal. Ily gondolatok közt virradt Ilonkára is a hajnal, mely edes álmot hintett szép szemeire s egy csókkal lezárta beszédes, piros ajkait. NagyTlek gg^** a «