Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-12 / 46. szám

XXVI. évfolyam 46. szám, Nyíregyháza 1Ö05. november 13. ÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <

ogi Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Klotizetfmi feltétetek: omar. vagy nelybsn hízhoz hordva: Egész évre 8 korona. Kél évre 4 „ Negyed évre 2 . Egyes szám ára 30 fillér! Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jfiba Klek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szam (Janoszky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, & szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. itérmentetlen levelek csak ismert keiektól fogadtatnak el. A kéziratok csak rllágo* kívánatra « a1 illeti: költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Mindem négyszer hasábzott petit tor egjaic közlése 10 fillér; tObbaiSri kOalés esetiben* fill A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 uóig40 fii., minden tov&bbi sió 4 fii. Vastag betűvel szedett kéttieresrn .Urait Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalinos Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Azoknak, akiket illet, Alispánunk, köztudomás szerint, utasítva, lett .t legközelebb megtartott megyegyűlésuek ha

fáruz.ti értelmében, miszerint válasszon magához néhány bizalmi férfit, kikkel együtt mielőbb tanácskozás tárgyává tegye a kérdés megfejtését: mi lehet a legfőbb oka a megyénkben, kiválóan az utóbbi időkben, nagy mérveket öltött kivándorlásnak. Hát én, ki mondüatni, egész életemet a köznép közt éltem le, mint ilyen, kell, hogy apróra ismerjem annak bajait, ennek a szomorú tünetnek okát kiválóan három tényezőre viszem vissza. Nevezetesen: Egyik oka a kivándorlók száma utóbbi időkben való szerfeletti megnövekedésének a Tisza-kormány abbeli hibás intézkedése volt, hogy ügynöki irodákat engedélyezett egyes élelmes vállalkozóknak, kiknek kötelességükké tétetett többek között a ki vándorlásnak Fiúmén keresztül való irányítása. Mert statisztikailag ki lehet mutatni, hogy azok az ügynöki irodák nemcsak irányították a kivándorlást, de egyéni önző érdekeik által ösztönóztetve, azt nagy mérvben eló is mozdították. De sokkal nagyobb oka a kivándorlás áramlatának az alsóbb néposztályoknak az utóbbi időkben mutatkozó nagymérvű elauyagiasodása, fényűzése ételben, italban s ruházatban, átalában az igényeknek mindenben való tulfeszitése. De ennek mi, irányadó körök is vagyunk okai. Alig van bennünk, legtöbb részünkben, egy mákszemnyi ideálizmus. Igen. Vizet prédiKálunk és bort iszunk. Igaz, hogy a régibb időben sem voltak a hatalom birtokosai valami nagy ideálisták s a köznép még sem volt aunyira elauyagiasodva. De akkor még a tömegek uem láttak tovább az orruknál. Együgyűségük megóvta óket az elá Jjtmdlék" ttocsája. „Szerelem múlásán ne fogjon el bánat!" Egyedül merengek édes multak árnyán, Mcg-meg lep egy emlék vissza-vissza szállván : Elmúlt bűvös percek ! Óh dc már nem fájnak . . . . . . „Szerelem múlásán ne fogjon el bánat!" . . Ablakomra leplet hint az éjnek fátyla, Mint hogy ha yalakit gyászolni kívánna . . . — Csüggedt lelkemen új hangja kél a vágynak . . . . . . „Minden érzés helyett egy új érzés támad." Te voltál a lelkem egyedüli álma, Nem volt életemnek rajtad kivül vágya. Ne rójják fel bűnül a kék fényes égbe' ; . . . „Ha lehúll egy csillag, más jő a helyébe" . . . Rajongtam teérded édes, boldog hittel, Minden csalfaságod egy új érzést vitt el. Hazug álmaimnak nem lesz mindig éje ; . . . „Lenyugszik a nap is, nem vész el a fénye." Evva István. te Az eszme. (Kép a sociálista világból.) A piszkos helyiségben fülledt volt a levegő a pipák bűzös füstjétől. A rozzant, asztalnak nevezett, de voltaképen kecskelábakon nyugvó d szkákon bor, sör és pálinka-keveiék folyt végig. A székek közül csak azoknak anjagiasodás ragály magvai tói. Ma már a művelődés előhaladásával megjön megfigyelő képességük. I^en. Ma már kezdi belátni a köznép is, hogy az irányadó körö'í sokszor csak adják a nagy hazafit, a nagy emberbarátot, de cselekedeteiknek rugóitaz önbálványozas gonosz szelleme mozgatja Es a példa vonz, kivált a rossz példa. De szerintem legfőbb oka a mi földmives népünk kivándorlásának a megyénkben az utóbbi időkben nagyon elterjedt földbérlet-rendszer meghonosítása. Ugyanis ezelőtt csak pár évtizeddel is a földbirtokosok csak nagyon szórványosan adták ki birtokaikat bérletbe. Magok, házilag kezelték birtokaikat. Ma már a nagyobb földbirtokok átalában uribérlók, illetve urhatnámoskodui szerető bérlők kezében van, kik mesés árakat adnak a földtulajdonosoknak, kik, mert legnagyobb részben mintegy oda vannak az egészségtelen verseny folytán kényszerítve, átalában nagyon mostohán bánnak el a szegény feles, illetve harmados mezei munkásokkal. Hjah! máskülömben >iom tudnának ám négy lovas fogatokon feszengeni, amellet a magas, a felcsigázott bérösszegeket is fizetni. De hát a földtulajdonosok is nagyon hibásak, kik átalában nem nézik az ajánlkozó bérló jellemét s annak adják ki birtokaikat, aki egyenlő anyagi biztosíték mellett a legtöbbet igér. Hogy aztán a bérlő hogy jön ki tisztességes módon a bérletével, azzal éppen nem gondolnak. Bizony csak a legutóbbi időkben kezdenek földbirtokosaink általábau komolyan gondolni a munkás nép érdekeire. Vajha el ne késtek légyen vele! És itt eszembe jut, hogy vájjon gazdasági egyleteinknek nem kellene-e mielőbb határovolt ép lábuk, a melyeket ma hoztak be; a többinek a lábát rég kitördelték hangos jó kedvükben a mulatók. Emezeké is csak a holnapi napot éri meg épen, akkor ugyanis bál lesz és a huszároknak régi logikája, hogy ha kardot nem szabad rántani, hát szeket ránt az einber, — akarom mondani huszár — s az ülőjével üt, a lábát fogja, mégis a laba törik. Most nincs jelen huszár. Szombaton es'e — mint Denyicska szokta mondani — tisztességes munkás emberek mulatnak, naplopó huszárnak ilyenkor innen — kuss! (Ismétlem, hogy huszárok nincsenek jelen I) Denyicska itt van. Egy deci pálinka áll előtte s mint rendesen ő viszi a szót. Környezete — Markos a csizmadia, Giessvein szabó és Huszka a suszterből avanzsirozott táncmester hallgatják. Giessveinnak egy dolog sehogy sem fér a fejébe. Egy darabig csak csóválja a fejét, de később csak megszólal : — Minek iszol te Denyicska mindig c-ak pálinkát! Reggel is, este is, mindig csak pálinkát ? — Hogy miéit iszom, — válaszolt ez. — Hát azért, mert a pálinkától legolcsóbban be lehet rúgni. Ez csak természetes ? Az urak azért járnak a korcsmába vagy kávéházba, hogy újságot olvassanak. De te, meg én, me„' Huszka, meg Markos berúgni jövünk ide. Hat nem igaz ? Persze az urak máskép fogjak fel a dolgot. De hát mi csak nem vagyunk urak. Ebben egyetértett az egész társaság. Még Huszka a táncmester is bólintgatta a fejét, pedig az ő feje amúgy is lógott már, mert vagy hat spriccert letáncoltatott. — Barátaim! Nyomorgó testvéreim — vette fel újra a szót Denyicska — nemcsak hogy urak nem vagyunk, de emberek se vagyunk. Nem vagyunk azok se. Kutyák vagyunk, éhes nyomorult kutyák, a kikben vér is csak egy-két csepp van, s még azt is ki akarják zatilag kimondaniok, miszerint elvárja a megyébeu mindeu földbirtokos-, illetve bérlótól, hogy ezeutulra hazafias kötelességének tartsa az u. n. földuzsorát eltörleni s a szegény mezei munkásoknak lehetőleg elegendő feles, illetve harmados földet adni; továbbá ki kellene mondaniok, hogy, ha valamelyik földtulajdonos birtokát áruba fogná bocsátani, vagy bérbe akarná adui, ezzel első sorban a helyben lakó mezei munkásokat kínálja meg s a népnek, ha csak módjában van ezt tehetni, jutányosabban s kedvezőbb feltételek alatt vesse azt áruba, a lelketlen, a nép zsírjára spekuláló üzérekkel meg szóba se álljon. Vagy talán mindezt annak az alispáni tanácskozó kiküldöttséguek kellene kimondania egy benyújtandó indítványképpen a legközelebb megtartandó megyei gyűléshez ? Bizony mondom: tulajdonképpen nem az alsó, de a felső néposztályok csinálják a szocializmust is, meg a kivándorlást is. Bizony mondom, az „irás* ama mély értelmű szavaival szólván: .ismerjük be az igazságot és az igazság szabaddá tesz bennünket." Káluiinezhelyl János. Iparfejlesztés. Irla: Szterényl József. Annak az Istenáldotta földnek népéről van szó, mely az ország gazdasági jólétének elsőrangú tényezője, a mig gazdasági életűnk alapja és feltétele a maga idején érvényesülő nap és eső. Arról a földről és népéről, mely ez idő szerint az évnek csak egyik részében értékesíttetik és érvényesül gazdaságilag: az, hogy erőt kapjon a termelés idejére; ez, mert foglalkozása és életmódja egyoldalú idejének nagy része kihasználatlan. Pedig fontos nemzeti és közművelődési érdekek követelnék a mai viszonyok alapos megjavítását. Nemzeti érdekek, mert a magyar faj megerősödése függ össze ezzel, mely szomorú példáját látjuk ennek a belőlünk szipolyozni az urak. Mi a mi életűnk ? Hat napon á» a piszokba, porba fetrengeni, kézzel, labbal, vagy még tán a fogunkkal is kiásni a vagyoni a piszokból, a más számára. Oda halmozni az asztalukra mindent, a mi szép, a mi drága, mindent a minek ezen a világon becse van. És mi a miénk belőle ? Még az se a mi ar. asztalukról lehúll, mert hisz ha közelíteni mersz erte, elrúgnak onnan. Ez a mi életünk I Királyoknak, császá • roknak mink fonjuk össze véres verejtékkel a koronrt, mi nyomjuk kezébe a kormánypálcát, s megfizetnek érte azzal, hogy a még megmaradt véredet, a lelkedet is kiszipolyozzák. A korcsmáros egy ugrással Denyicska előtt termelt és öklével az orra előtt hadonázva kiabált rá. — Te! Azl mondom neked, hogy ne merj a királyról egy szót se szólni ! Erre törvény van s ha itt törvényellenes dolgokat kiabálsz, én iszom meg a levét ! én nem akarom minden csavargó miatt elveszíteni az üzletem jó hírnevét! Ugathatsz a miről akarsz, csak a királyoknak hagyj békét, m-rt ennek törvénye van. — Jó, jó. Nem beszélek hát semmit, nem teszem tönkre a korcsmája jó áimevet. Huszka tiltakozott a korcímíros eljárása ellen. — Mi köze a mi beszédünkhöz ? Úri kávéházban a korcsmáros nem szól bele az urak beszedébe .... Semmi beleszólása. Hozz spriccert az a te dolgod. Beszélj Denyicska tovább! Giessvein meg Markos szintén egyetértettek Huszkával. — Beszélj Denyicska, beszélj! Denyicska közelebb hajolt az embereihez. — Megérdemeljük, hogy ilyen a sorsunk ! Meg ! mert gyáva, pimasz, gazok vagyunk. Mert nincs bennünk bátorság, hogy egyszer kiállanánk nagy töm 'gben a város, a világ közepére és követelnénk, hogy tekintsenek minket is embernek, hogy ne szipolyozzanak tovább — Nagy Elekgggjgf »