Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

2. 45-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. november 5. voDalán érvényesül, amint erre való képtelensége kiderül, abban a pillanatban megszűnt az államban legfőbb hatalom lenni. Ez természetesen a telje* dezorganizáció állapota, mely az ilyen belső küzdelmeknél elkerülhetetlen, ha közben a kompromisszium, vagy az egyik fél győzelme be nem következik. A nemzetnek ekkor már a lét és nem lét nagy kérdésével kell szembe néznie. De ez a nemzet nem először veti kockára mindenét azokért az eszmékért és igazságokért, melyeknek szolgálatára küldetett, 8 melyek nélkül az élet se kell, nem kell a megalázó, béke* nyugalom se, ha még annyi anyagi jóval kec-u 'tet is Ha a szaoadságért való verejtékes küzdés, az e küzdelembea ránk háruló végtelen nyomor és szenvedés helyett gyáván az előbbieket választanánk, akkor megértünK a szolgaságra. Az önkéntes szolgaságl ól pedig niucs íeltámadás! -?lA vármegyék „dotációja." Olvasható az újságokban, hogy a vármegyék úgynevezett dotációját befogják szüntelni. Mi igaz van benne, nem tudom, de nem lehetetlen, sőt valószínű. Aru mellőzzük egyelőre a dolog ésszeiüségéi és nézzük azt a törvényesség szempontjából. Kezdjük azon, hogy a varmegyék közigazgatási költségeinek az állampénztárból való fedezése nem az egyes kormányok kegyétói függő dolog. Se nem alamizsna az, se nem jutalom, melyet kiszolgáltat a kormány, ha a vármegyek jol viselik magukat es megtagad, ha nem tetszik neki a törvényhatóságok magatartása. A varmegyek háztartását szabályozó 1883: XV. l.-c. hozta be azt az ujjitást, hogy a vármegyék közigazgatasi, árva- es gyámhatósági kiadasanak fedezése u törvényhatóságuk e célra felhasználható saját jövedelmei mellett az állampénztárból történjék. Folyou.anya volt ez annak, hogy már az 1870 : XJJL törvénycikk értelmében is a törvehyhatósagok nem csak az önkormányzatot, hanem az állami közigazgata* közvetíti k t is gyakoroljak. Teendőik bizonyos csoporljara nézve épen olyan állami funkcionáriusok tehát, mint az állam egyéb szervei: a minisztériumok, az állami száraszek, a birosagok es az államszerkezetnek többi alkatrészéi. Ebből felmerülő kiadásaik teiiat ugyanazon alapon kapjak a ledezetet az allam pénztárából, mint a minisztériumok, a birósjg és az állani egyéb funkcionáriusai. 11a van az allamnak költségvetési törvénye: abból a varmegyék közigazgatasi szükséglétét es annak tedezeset kihagyni nem szabad, ha nincs költségvetési törvény, épp oly törvénytelen a miniszterek, a bírák fizetésinek kiszolgáltatása, a katonasag ellátása, mint a varmegyek dotaciojanak rendelkezésre bocsátása. Költségvetés, vagy indemnitás nélkül az összes állami kiadasok teljesitese törvénytelen es mentsége — hogy meg is teljesíttetik — valamennyinek egy és ugyanaz : az állami élet tenntartásanak szüksége. Ketsegtclen, hogy semmiféle kormanynak nem állhat ji gaban válogatni az állam funkcionáriusai között: ezt lentartom, a másikat beszüntetem. Nem, mert az államszerkezet meghatározasa az alkotmany dolga. A vármegye az államszervezetnek integráns része; azl, hogy az allann közigazgatás bizonyos csopjrtjat egy bizonyos területen — ami egy a varmegye területével, csak a varmegye végezheti, az alkotmany határozza meg. — A vármegyék működését tehát a kormány be nem szüntetheti, hatáskörét másra at nem ruházhatja ; miután pedig az állami eletet fentartani kötelas, az is ketségtelen, hogy ugyanazon suprema iex alapjan, anulylyel az allam egyéb szerveinek kiadásait ex-lexben is fedezi, fedezni köteles a vármegyék közigazgatasi költségéit is. Ezek a költségek c»ak a törvényhatóságok működés éne k felfüggesztésével, tehát az államszerkezet feldulasaval együtt szüntethetők be, vagyis nyilt és bevallott abszolutizmus mellett. Cl most nézzük a dolgot egy másik oldaláról, regjük fel, hogy a doláciot elvonják, de a működést tovább is követelik a vármegyei tiszti kartól. Mi lesz akkor ? I gy-e azt gondolja most magában, hogy ilyen mesét csakugyan tudna mondani: Elbúsult az ifjú, elment viliággá s — elfeledte a leányt. Figyeljen rám, meset mondok. Volt egyszer egy ifjú, a ki meghalt, inert szeretett s mert kedvese Initlenne lett. Az én mesém itt kezdődik. Mikor megtudta, hogy egyedül áll a világon, nagyon elbutult s csak azt tette, hogy a fagyos december-végi esten kikönyökölt az ablakan. hogv lázas fejét lehűtse. Sokáig könyökölt ott, lepergő könnyei megfagytak arcan s lázas, bolondos feje lehűl örökre. ludógyuladast kapott s mert gyenge legeny volt, hat meghalt. Itt kezdődik az en mesém ; úgy-e nem tudjn, mi lesz a Vege ? figyeljen ram, mesét mondok. Epen szent karacsony napja volt, zugiak a harangok, hogy ime megszületett ,iz eszme, a Szeretet ; akkor, igen akkor, szent karacsony napjan feküdt az én hósöui a ravatalon, melyet a szerelem emelt neki. Es jött az este. Karaesony estéje volt. Tudja úgy-e, hogy ez az öröm esteje. A kii egész éven at a banat arnya von sólet gyaszba, még az is örül ilyenkor. Es az én hősöm ravalalán, a ki meghalt, mert azt hitte, hogy egyedül all a földön, talan nem sírt senki? De igen! Ott sirt az anya, az édes anya. () t zokogott szereteti fia. egyetlen boldogsaga ravatalan, tördelte a kezét és jajgatott: .Kelj fel edes fiam, hallod ? Bánatod van, ú,»y-e, jere, hajtsd ide keblemre a fejed, úgy mint régen s Az 18*3 • XV t-c kapcsolatban azzal, hogy a varmegyék közigazgatási költségeinek állami kezeset rendszeresítette, törvénvbe igtalta azt h, hogy a_ megyek közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közmuvelodes. e- jolekonycélokra legfeljebb :;

u, o pótadot vethetnek ki, ami a bel- es pénzügyminiszter engedelyevel o ,o-ra emelhető, a törvényhozás külön felhatalmazasa alapjan pedig tovább fokozható. Az előtt ez nem igy volt. Az 18"0. ALU. t-c. 11. í-a akként intézkedett, hogy addig, míg a törvényhozás a törvényhatósági költségek fedezésének és beszedesenek módját külön törvény altal végleg szabályozza — amit az előbb említett 18-í3-iki törvény teljesített — e koltsegek fedezesere a hazi adó szolg.il, mely az egyenes allauudo utan szazalékokban vettetik ki. Ám e zsazalek maximuma megállapítva nem volt; lehetett 3—5, vagy 10°/* is. Kétségtelen t. hát, hogy a póladó-százalek korlátozása és a megyei költségeknek állami fedezese között szoros összefüggés van, amiből egyes törvényhatóságok majd azt a következtetést is levonhatjak, hogyha a közigazgatási költségeiket az állam nem fedezi, kivetnek magukra annyi pótadót, amelyből összes közigazgatasi költségeik kilelnek. Az adózóknak utóvégre is mindegy, hogy előbb az államnak adják-e át azt a pénzt, amely a varmegyek ellátasára szükséges, vagy közvetlenül oda adjak a vármegyének. Es bar ehhez a szigorú törvényesség szempontjából sok szó fér igen valószínű, hogy akaá törvényhatóság, mely — a szükségtörvény alapjan — hozzá nyul ehhez a remediumhoz. A dotáció elvonása még nagyobb zavart, még feje.lenebb allapotokat idezne elő, de a törvényes ellentallas megtörésére egyáltalában n in alkalmas. Nem alkalmas már csak azért sem, mert az ellentálló törvényhatóságok biztosilolták tisztviselőiket a teljes kártalanításról es a tisztviselői kar bízik ebben az igeretben es ki fog tailani kötelességei mellett. Hát arra nem gondolnak, hogy a dotáció elvonását ugy is magyarázhatják majd a pénzpiacon, hogy az állampénztár fizetésképtelen? N. m volt elég az a rombolás, amelyet értékeinkben törvényes követeléseink megtagadása már eddig is létrehozott ? A húsdrágaság kérdsse. Az élelmiszerek drágasága, elsősoiban a husdrágaság kérdése foglalkoztatja mostanában leginkább a közvéleményt. A husdrágaság miatt eleinte a közvélemény a mészárosokat okolta, azt állitvan, hogy a mészárosok az élősúly árához viszonyítva jelentékeny módon és arányban nem állólag emelték fel a hus árát. Bebizonyult azonban, hogy ez az allitás nem felel meg a valóságnak, mert a múlthoz képest az áremelkedés az élő állat ára és a húsárak közölt teljesen normális, arány ^ talan áremelésről tehát szo sincsi n. M st azonban ujabban a gazdákat vádolják a husdragaí-ág előidézésevei s igen erős támidások hangzanak el a gazdák ellen, hogy az ő kapzsiságuk idéz'e elő a husdragasagot. Legutóbb a husdrágasag ügyében a budapesti keresk. és iparkamarában tartatott egy szakertekezlet, hol igen erős tániadasok hangzottak el a gazdák ellen, s ahol az agrariusok által inaugurált helytelen és hibás agrárpolitikát, a kivitel minden áron való forszirozasát, az allaibehozatal niegnehezitesét és egyáltalában az agráriusok önös éi kapzsi politikáját állították oda, mint a husdrágasagot előidéző tényezőt. A jelenlegi husdrágaság bekövetkeztére már befolyással volt a három évvel ezelőtt Ausztráliában fellépett óriási szarazság, amely az oltani állatállományt megfelezte, sőt a juhállományt jóformán tönkretette. Ennek kihatasa abban nyilvánult, hogy a nagy szállítmányok, amelyek onnan Európába azelőtt érkeztek, elmaradlak. A másik ok az Afnkaban 2—3 év előtt fellépett marlupestis, mely magában Egyiptomban egymilliónál löbb szarvasmarhát elpusztilolt és amely állományát Amerikából igyekezett potolni. A'iieiikát igen jelenlékenyen vette igénybe ezenfelül a kelet-ázsiai oroszjapán háború, amikor Amerika fedezte a húsellátást, a ininek folyománya az volt, hogy az azelőtt Európába irányuló oriasi huskvantumok elmaradtak, ami jelentekenyen éreztette halásat. Nem szabad figyelmen kivül higyni a két évi ezelőtti szárazságot sem, nmely Európában uralkodott s amely óriási takarmanyhianyt eredményezett és a takar mány árát rendkivü'i módon felszöktette az idén és a mult évben is nemcsak nálunk, de egész Európában. mondd meg, ki bántott. Úgy-e rosszak az emberek ? Kelj fel hat! Itt hagynál engem ? Nem szere'sz már ? Nem halhattál te m»g, nem szabad neked meghalnod, mert élnél kell értem. Azért szültelek, azért óvtalak hidegtől, melegtől, azért lestem vigyázva első álmaidat s r inegtem érted folyton-iolyvást, hogy most itt higyj ? Kelj fel, mosolyogj ism.'t, mert meg kell őrülnöm. Kedves fiam, szerelmes magzatom!" IsLnem, hogy ezt is meg kelleltérnem, én az agg, túléltelek téged az eróset, az ifjút. Én kísérlek ki a temetőbe. én gondolom el. hogy a te erős, szép testedet a fergek emésztik el . . . Könyörülő Isten, ne vedd cl az eszemet, kelj fel én édes gyermekem !* De az ifjú nem kelt lel. S másnap kivitték a temetőbe s édes anviát az őrültek hizába ... 3

1 Figyeljen rain, mesél mondok, mesét az üldözött lélekről, a vándorló lélekről. Mert a lelek nein semmisül meg, az vándorol tovább. Az en ho-öm lelke virágba költözött, Akkor hagyU itt az eletet, mikor legnehezebb tőle megválni — élete delén, ezert hát virág lett belőle. Ott nyilt egy szép virágos kertben. A gondos kertész minden nap megönlözgette. ápolgatta, mert nagyon szép volt — s egyszer migis csak leszakította. Leszakította, hogy bokrétába köss • : esküvőre S t'idja e, kinek a keblére került? Igen, a mesém nosnojere, ő volt a menyasszony. Es a virág, a szegény kis virág elhervadt, mert nagyon fájt neki e lalilkozás A szép menyasszony pedig - mert a többi teljes pompajaban virult - eldobta a sz-gény, elhervadt virágot Ennek folyománya volt az, hogy a gazdák csak igen drága takarmányon tudták jószágaikat eltartani, ami természetszerűleg maga után vonta az élőállatok árának emelkedését. Közrejátszott a husar felszokkenesére az a körülmény is, hogy a húsfogyasztás egész Európában s nálunk is igen jelentékeny mértékben emelkedett nemcsak a lakosság szamának emelkedése, de a jólét és nagyobb igények revén is, ugy, az állatállomány csökkenése nélkül a szükséglet jelentékenyen nagyobb lett, s ez is egy jelentékeny oka volt az árak felszökésének. Nem az állatlétszám csökkent meg, amint ezt állítják s nem ez idézte elő a hushiányt és drágaságot, hanem az állatállományhoz viszonyítva igen jelentékeny mertékben í övekedett meg a húsfogyasztás s ennek következménye volt a húsárak lényeges emelkedése. Nálunk vannak specziális okok is, melyek az árak emelkedésére közrehatottak. Ilyen az, hogy mig azelőtt a húsfogyasztás jelentekeny részét fedezte a juh- és sertéshús, addig ma a juhhus fogyasztás minimális, a sertéshús fogyasztása is jelentékenyen kevesebb és a fogyasztás túlnyomó nagy részét a szarvasmarhaállomanynak kell most fedeznie. Nagyon természetes, hogy ez is a szarvasmarha árak emelkedését vonta maga után. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve. egyáltalán nem lehet csudálkozni a hus-árak rendkívüli emelkedésén, de azután nyilvánvaló dolog az is, hogy kicsinyes eszközökkel e világszerte megnyilvánuló bajon segíteni nem lehet. Be kell várni a viszonyok változását s bizonyára beletelik 3—4 esztendő, amig a normális viszonyok helyreállhatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit ne tegyünk, sőt ellenkezőleg provideálnunk kell a jövőre. A legutóbbi két évben aggályos jelenségek mutatkoztak állattenyésztésünkben. Köztudomásúlag igen jelentékeny mennyisegü tenyészanyagot vásárolták össze és vittek ki Németországba s a tenyészanyag összevásárlása különösen a nyugati és északnyugati vármegyékben most is (oly. Egy további aggasztó jelenség az, hogy a két utolsó év nagymérvű szárazsága folytan beállott takarmányhiány következteben az állatokat csak a legszűkebben takanninyoztás, aminek következmenye az, hogy a meddőségi °/o igen tetemes. Aggályos e jelenség azért, mert az iden vegzelt állatlétszám összeírás adatai szerint ismét lóO—200 ezer darab körüli csökkenés mulátkozik az előző évihez képest, ami tehát a mult évi csökkenessel együtt az 1895-ik évi állatlétszámhoz képest már 5%>-os csökkenést jelent. Hat ez mindég nem mondható depekorácíónak, de aggályos jelenség azért, mert e csökkenés a jövő évben az idei nagymérvű meddőség folytán bizonyára tetemesen emelkedni fog. Tekintettel az ország lakosságának állandó emelkedésére és a húsfogyasztás emelkedésére is, nyilvánvalóan arra kell törekednünk, hogy állatlétszámunk emelését bizlositsuk. A mai kedvező árak a gazdakat kétségtelenül arra ösztönzik, hogy állatjaikat felneveljék, vagyis a tenyésztessel nagyobb mérvben foglalkozzanak, m'nt eddig. Ez a körülmény valószínűvé teszi, hogy rövid idő alatt behozhatja

1* a számbeli csökkenést, de azért gondoskodnunk kell arról is, hogy az évi áilatszaporulat tetemes resze idő előtt el ne pusztiltassék. Értem ezalatt a nagymérvű borjupusztitást, melyet lehetőleg meggátolni kell igyekeznünk. Tiltó rendelettel ez nem lehetséges, de lehetséges másként. Állategészségügyi rendeletekkel minden állatfajnak és nemnek forgalombahozatala nagyon megnehezittetell, de a borjuk szállilását teljesen szabadjára engedi. Ila a gazda bármely piacra levágás céljából állatot akar küldeni, akkor állategészségügyi rendeleteink értelmében az illető állatot állatorvossal meg kell vizsgaitatnia, a vasúton való feladáskor is állatorvosnak kell jelen lenni. A borjuk forgalombahozatalánál ily intézkedes nincs. A kupec összevásárolhat 10, 20, 40 vagy annyi amennyi borjut, elszállíthatja azokat anélkül, hogy állatorvosi bizonyítványt tartozzék erről beszerezni. Nézetem szerint más mód a mindinkább nagyobb mérveket öltő borjupusztitás rneggátlására nein kínálkozik, mint az, hogy a vágóhidakra, belföldi szúró állatvásárokba és vásárcsarnokokba szánt szopós borjuknak vasúton való szállításánál is az állatorvosi vizsgálat kötelezővé tétessék. Ez az intézkedés kétségkívül terhet ró a gazdára, de a közérdekében ennek viselési elől el nem lehet zárkózni mert ha a borjuk és növendékállatok mód nélküli pusztításának gátat nem vetünk, hovahamarabb állatállományunk tőkéjét leszünk kénytelenek megtámadni. Még egy eszköz kínálkozik állattenyésztésünk fellendítésére es ez a legelőkérdés rendezése, amelyet az 1894-ik Eldobta — másodszor! Ott semmisült meg a vidám táncolók lábai alatt. S az <n hősöm másodszor is ott múlt ki hűtlen kedvese elölt. Figyeljen rám, mesét mondok. S a szegény lélek azóta bolyg a mindenségben. Nem mer megpihenni, mert fel a talalkozástol. Maga nem figyel rám, nem érdekli az én mesém V Vagy igen ? Ismeri már ? Igen, a midőn az előbb azt mondta, hogy szeret, szeret úgy, mint még soha senkit e földön eszembe jutott az én egyetlen barátom, a ki kegyed miatt szakította meg elete pályáját, itt hagyva életcélt, szerető édes anyát, csak hogy ráboruljon az örök homályosság, mely egyedül tud feledést nyújtani. Szegény jó baratoin, mennyire szerette Önt, En voltam ott a halálos ágyánál, midőn megtört fényű okos kél szemével szemeimet kereste, jéghideg kezével kezemet szorogtatta s elszálló életének utolsó erőfeszítésével is csak azt suttogta : Mondd meg neki, liogy nígyon szerettem s most csak azt kívánom, hogy aldja meg az Isten .... Nem akarja hal'ani, úgy-e ? De én beszélek s addig szeretnék róla beszélni, mig — búnös szép fejével ő rá gondolva utoljára — utánna nem megy, ki meghalt, mert egyedüli kívánsága esik az volt, hogy együtt élhessék át az életet. Igen, sírtam, rimánkodtam kegyeiért, de csak azért, hogy ezt elmondhassam . . .