Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
1905. október Í9. N Y I R V I D É K „gy, h genkmt felosztották a földet , > \ ii'^/t mindenkinek igerlek. És 44-ik s<ám 3. t :s belőle , , , .— —• ll 0ny a kisgazdak «., k ./. ukaratat l s megnyerjek, az adó eltör...i, illetőleg a gazdagok által való megfizetését is ígérté I progres- :iv adorendszernjk nevezték el E*vleteik lacjait. partjuk füveit, lapjuk olvasóit úgy szaporították *>' aiok,uk i« érlé k a földet, akik mozgalmukat anyagilag is tamo?alják. így iratkozott be ezrével a nép hogy \ árkonyi i . ivtétől el ne essék. A szomorú következményeit is ösmerjük ennek a m zulumnak. \ aikonyi törvénytelen, anarchisztikus izgj.^.u-rt börtönbe került, a'. elnolonditott nép pedi* aral.i-t megzavart és - sajnos — sokan áldozatul e-tes ennek az őrült, népet bolonditó szélhámosságnak Hogy egy példával jellemezzem ennek a mozgalomnak V. sz delmesseget, fölemlítem Schmit Jenő anarchista iró szerepet. Ez az ur dolgozo társa volt Varkonyi lapjának és a legelvontabb tudományos tételeket ösmertette a lapban, az anarchizmust hirdette, sőt magzatelhajtásra serkentette a népet, részint, mint sztrájkot, részint, hogy kevesebb gyermekkel könnyebb a megélhetés'. Könnyen elképzelhető ily módon, hogy milyen volt ez a mozgalom, m-ly a magyar nnyakat gyermekük meggyilkolására tanitolta. Ezt a visszaemlékezést azon alkalomból hozzuk fel, hogy \ árkonyi szertezüllött pártjának haldokló maradvanya: a független szocialisták újra fehámadtak és e hó -9—30-an Magyar-Banhegyesen országos értekezletet tartanak. Az úgynevezett párt é'en néhány Várkonyi idejéből agilátori sikereiről lemondani sehogyan sem akaró parasztember áll és néhány Budapesten vezéri szerephez nem jutott, de mégis arra vágyó iparos legény. Szóval: emberek a legveszedelmesebb fajtából. Tudás, céltudatosság nélkül. Telve szereplési viszketegséggel, stréberséggel, könnyű munkával járó exisztencia u áni vágygyal, a vezérségre, mint foglalkozásra való törekvéssel. Nem azért kell nekik párt, hogy a népéig segítsenek, hogy prograramjukat megvalósítsák, hanem, hogy annak jövedelmeből megélhessenek. Meg az a törekvés sem vezérli őket, hogy a szociálizmusra tan.tsák a n pd, melyből néhány ltcke rájuk is férne, haneiu miuden reményük az ígérgetés, a népszerű jelszavak, ezekben biznak és azt hiszik, hogy lépre megy a nep. Nagyon szomorú dolog. Néhány ember megtanul egy csomó jelszót, népgyűlési slágert, megzavarodik tőle a fejük és ez a néhány ember unja a becsületes munkát, könnyű megélhetésre, agitátori dicsőségre vágyik és — partot alakit. Ami pedig ni'g gonoszabb, hogy ez nálunk lehetséges és divat, hogy van m>g n>p, mely ily embereknek felül, filléreivel ezeknek exislenciat nyújt és a legképtelenebb álmok rabjává lesz. Szinte kétségbeejtő érzés, különösen a'ra nézve, aki e vezér-epigonokat ösmeri, elgondolni, hogy ezen alakok a magyar nép egy részének szellemi es lelki vezérei lesznek, reményei, helyzet nek javitó megváltói. Mit mondhatnak ezek a népnet? Mire tanithatjak, hová vezethetik ? Hiszen olyan emberek azok, akik ai>nyit sein konyítanak az államélel hez, hogy r.em tudnák megmondani, miért fizetnek adót, hogy miért van parlament és hogy mi az alkotmány? És ez nem tulzas, szemé yesen ösmerem őket. Tessck most elképzeloi, hogy ezen emberek milyen eszközökkel akarnak partot szervezni es mennyit árlanak a törvényes rendnek, a népbe beleoltott jogfelfogásnik. Terjeszthetnek-e i.y n ludatlan, munkával nem járó exislenciát hajszoló, kicsinyes hiúság allal vezéreltetett emberek egyebet mételynél, meregnel ? Nem-e gyilkoló minden s'/avuk a magyar nep lelkére? És bármily tisztelője vagyok a szabadságnak, a gyülekezési és szólásjognak, határozottan visszaélésnek nyilvánítom, hogy ezen emberek élhetnek ily módon vele. Bármennyire háborodnék föl azon, ha a halóság e szép, az alkotmányos államélethez tartozó jogokat nem respektálná, mégis nem merem kijelenteni, hogy ezen emberek agitátori munkájának megakadályozását nem ebből a szempontból nézné a magyar társadalom. Ez tisztán csak népvédelmi szempontból biralható, mert elvégre kötelességünk a népet a megrontástól megvédelmezni. És ezt a népjogok fanatikus barátjai sem ítélhetnék el, ha ily veszedelmektől ily lelket rontó, erkölcsöt bontó és törvényes rendet zavaró mozgalmaktól a népet megkimélnők, megóvnók. Azokat pedig, kik a nép igaz barátjai, ily szomorú jelenségek serkentsék végre kötelességük teljesítésére, a nép part fog isára. Tudom, hogy ezt a jelszót: szervezkedni, agyonkompromitálták nálunk, de azért csak a szervezkedés által övható meg a nép ily parazitáktól. A szervezkedés sokfele lehet és nem azt kell választani, mely a jelszavak és Ígéretek állal tömöríti tömegekbe a népet, hanem a valódi faj'ájat, mely felvilágosiija, a helyzetlel megösmerteti, a józanságot, a mérsékletet a fanatizmussal össze nem téveszti és mely főleg a nép bajain segit, szociális reformokkal helyzetét javítja. Ha ezen irányban végre a teljes munka megindul, akkor a nép nem fogja követni a Várkonyiakat és más tudatlan, lelkiismeretlen népcsalokat. b—ó. A tanács — vagy a képviselőtestület. — Level a szerkesztőhöz. — Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Nyírvidék" legutóbbi (43-ik) számában „Zajos városi közgyűlés" cim alatt megjelent tudósításban meglepeléssel olvastam a dr. Kallay Budolf ur indítványára vonatkozó felszólalásaimról írott részleteket. A tudósító ur vagy engem ne:n értett meg, vagy nem tudta visszaadni felszólalásaim lényegét. Előszór is én nem a „saját védelmemre" szólaltam fel. Ellenkezőleg. Épen azt hangsúlyoztam, hogy nem a saját védelmemre szólalok fel, mert én, mint közigazgatási tanácsos, a városnál előforduló vagyoni és pénzügyi teim'szelü ügyekkel nem foglalkozom. Eí tehát épen az ellenkezője annak, amit a tudósítás mond. Ez azonban még csak a kisebbik tévedés. A nagyobbik tévedes abban rejlik, mintha felszólalásom lényege az lett volna, hogy a város vagyoni és pénzügyi dolgaiban „nem a tanács a hibás, hanem, a képviselet, miért fogadja el az előterjesztéseket ?' Bocsánatot kérek, komjly közügyekben ilyen rossz vicceket gyártani nem szoktam. Ét az ellen a felfogás ellen foglaltam állást, amely minden a városnál előforduló, avagy előfordulni vélt hibáért a város tanácsit igyekszik felelőssé lenni. Teszem pedig a/.t — czu tal nem először — azon oknál fogva, mert a város tanácsa a város vagyoni és pénzügy; dolgaiban sanmijé'.e önálló intézkedési hatáskörrel nem bir. Mir pedig bárminő ered nényért, vagy eredménytelenségért felelőssé tenni csak ázt — az egyént vagy Ustülctelet — lehet, akinek az eredmény elérése tekintetében intézkedési, vagy legalább ellenőrzési joga i A város tanácsának mint ilyennek, a jelenleg érvényben levő és az ezt megelőző.eg érvényben volt szervezési szabályrendelet re ídeUezései folytán a város p -nzügyi és vagyoni dolgaiban csupán ugyanaz a szerep jut, mint a vái megyei tói vén/hatóságoknál az áilandó választmányoknak. Vagyis az eléje kerülő javaslatokat a saját javaslatával a közgyűlés elé terjeszti. Azt azonban meg soha sem lehetett hallani, hogy a vármegyei állandó választmányokat tette volna felelőssé valaki a vármegyék pénzügyi és vagyoni dolgaiért. Ezért szólaltam én fel. Es ezért mondottam azt, hogy a város pénzügyi és vagyoni dolgaiért nem a tanács, hanem a képvise'őtestület a felelős, mert a tanács csak javaslatokat terjeszt és terjeszthet a képviselőtestület elő, határozni azenban a képviselőtestület határoz és pedig vagy elfogadván, vagy elvetvén^aj> tanács által beterjesztett javaslatokat. Ez vo't az én felszólalásaim idevonatkozó részének a lényege. Eí pedig egészen mis, mint amit az igen tisztelt tudósító úr megírt. Nyiregyháza, 1905. október 12. Balla Jenő, városi tanácsos. a halál ? Az indiai legenda szerint a meghalt ember lelke egy-egy állatba bújik bele és igy vándorol évezredeken át, amíg teljen krobotolta bűnei lajstromát. Ah, ezr-k a legendák olyan borzasztóan ! Ne higyjünk bennük. * De hát csakugyan van másvilági élet? Szeretnék pörbe szállni a szeniirással és tagadni mindent. Minek az a másvilág ? Mire jo az ? S ha mir van, mért nem jelent az örökkévaló nyugalmat a fáradt léleknek ? Mért üldözi az embert a másvilágon is a pokol ? Eszembe jut az az' égi legenda, mikor a halott utas megindul a másvilág felé. Útközben nagyon megehez k s epen kapóra akad úljaba egy vendéglő. A felírása rz : „Vendégfogadó a Menyországhoz." Az ulas betér és enni kir. Az üres étteremben egy szál pincért sem lá n . Végre a nagy döröm'oőlésre előkerül egy s miior az utas enni kér, hoz is neki valami csizmatalp keméoysegű marhasültet. Az utas dühösen hagyja ott a silány vendéglőt. Mikor kiér az utcára egy másik vendeglőt pillant meg. A telirása : „Vendégfogadó a Pokolhoz". Bemegy ide s itt már sürgő-forgó piricérhad fogadja s a legfinomabb ételeket hordják eleje. Csodálkozik ezen és megkérdi : — Mért van az, hogy a meny országhoz címzett átellenes fogadóban olyan rosssz a korcsmi, míg itt a pokolban ilyen pompás ? — Hjah,kérem, — feleli erre Belzebub főpincér. — ez onnan van, mert a menyországba alig száll evente egy-ket vendég, mig ide hozzánk naponta szazavai érkeznek a vendégek . . . Apage satanas ! De emlékezzünk ma és verjük a mellünket, mert intenek felénk a fehér sírkövek : — Mementó móri ! . . „ Pakots .főzne i. Kérelem. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy lapunk mai számához csatolt, a hátrányokat fel üntetö postautalványon sziveskedjenek hátrányaikat beküldeni. Nyiregyháza, 1905 október 28. A „Nyirvidék" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. — Hivatal vizsgálat. A vármegye főispánja e hó 25 ikén a gávai, Szilcszay Pál alispán pedig e hó 25-én a mándokí, '/6-án a nagykállói és 27-én a nyirbátoii főszolgabírói hivatalik, ugyancsak a héten a város ügyés p-nzkezelését megvizsgálta, illetőleg a vizsgálatot megkezdte. — Kinevezés. Báró Feilitzsch Berthold főispán ur őméltósága Tóth Béla végzett jogászt díjtalan fogalmazó gyakornokká nevezte ki. — Állampolgári eskü. Oehm Tivadar cs. és kir. huszárkapitány magyar állampolgári kötelékbe felvétetvén, a hűségi esküt e hó 24-én tette le az alispáni hivatalnál. — Beszámoló. Dr. Meskó László, városunk orsz képviselője ma, vasárnap délelőtt larlja meg programmbeszédét a Korona szá'ló nagytermében. — Az Ujpárt. A Szabolcsvármegye terü'etére megalakítandó Ujpárt szervezkedő közgyűlése november 19 én fog megtartatni Nyíregyházán. A közgyűlés iránt polilikai körök elenk érdeklődéssel viseltetnek, s bizonyos, hogy a nagynevű vezért politikai híveinek nagy serege fogja Nyíregyházára lekísérni. — Szolgabirák uj beosztása. A főispán Péchy Gábor tb. főszolgabírót T.-Lökről Nagykálióba helyezte át, Ukolicsányi Zoltán szolgabírót pedig szóigála)tételre T.-Lökre rendelte. — Dalegyleti ügyek. Lapunk előző számában „Dilegyleti ügyek" cim alitt közlött nyilvános ref indánkra az egyesület volt elnöke és jelenben t. elnöke, a következők közzé tételére kér fel: Igen tisztelt szerkesztőség! Bármennyire kerüljem is a nyilvános téren való előre hozakodást, a „Nyírvidék" előző száminak „Dalegyleti ügyek" cim alatt közlőit igen becses glossájának egy télelevel szemben — a dalárdához való benső viszonyuknál fogva — kénytelen vagyok mély tisztelettel áUást foglalni, mert bizonyos, feltétlenül méltánylandó személyi tekintetek ezt elodázhatlan kötelességemmé teszik. A hivatkozott közlemény tartalmával, szellemével ugy okai és célzatának értelmével teljesen egyetértek. A kifogásolt tétel pedig a következő : „bátran állithatjuk, hogy az emiitett legközelebbi dalestély művészi szem pontból magasan felülfogja múlni a régieket." Ezen jóslatnak és eredménynek antitipálása, hangjánál fogva nekem kissé merésznek tűnik fel. Adja Isten! senki sem óhajtja jobban mint én, hogy a jóslat valósuljon. Mindazonáltal kérem talán ne élnénk oly leszállító kijelentésekkel, a mik a dalárda eddigi működését igazolatlanul kicsinylik, mert hiszen dalegyesületünk életének háta megett — documentáltan -- egy dicsőséges mult áll, a melynek nem kis dolog lenne feleje kerekedni; mely tényre való tekintettel, ne érintsük talán hálátlanul azon egyén érzékenységét a ki a dalárdának hosszú éveken át igazán kitűnő karmestere volt s a kit nem egy előkelő fórum megirigyelt tőlünk, s a ki a dalegyesület művészi értékét igen tiszteletre méltó színvonalra emelte, a mely ténynyel szemben nem habozom kijelenteni, hogy ha a dalárda legközelebbi — kétségkívül dicsőségesnek ígérkező — szereplése által, művészi színvonalának eddigi méretét felülmúlja, ez a siker csak azon az alapon fog előállani, a mely alapnak sarkköve a dalárda előző életében nyert elhelyezést, mert akármit beszéljünk is, de egy olyan zenei és karmesteri talentum, mint a milyen a volt karni' ster Santroch Alajos urat dicséri, nem egy hamar fog városunkban letelepedi, mert ilyen nem található minden b korban, sőt messze földön sem. Lehetne őt talán más szempontokból kifogásolni, a tanításban, talán fáradt, túlságosan érzékeny — de hivatásának terén párját ritkító egyéniség, a mit pályafutásának eddigi — aránylag — hogy ugy mondjam falalisan meddő fejleménye meg nem gyengít, a ki iránt mint dalárdisták hálátlanok soha nem lehelünk, h i csak önmagunkat nem akarjuk lekicsinyíteni. Az ő érdemei a dalárda életében elévilhetlenek. Kegyes bocsánatot kérve vagyok a tekintetes szerkesztőség iránt mély tisztelettel: Dr. Garay Kálmán. A replikát szívesen tudomásul vesszük és készséggel jelentjük ki, hogy mi Santroch Alajos úr zenei és karmesteri talentuma iránt teljes elismeréssel viseltetünk s azt hátrányosan érinteni a legtávolabbról sem akartuk. Szerk. — Egy körjegyző jubileuma. A mátészalkai járás körjegyző egyletének tagjai, nemkülönben a járás közigazgatási tisztviselői, Bácz Ferencz vitkai körjegyzőt, e hó 2i-én azon alkalomból, hogy immár 25 éve van a jegyzői pályán — szép ovációban részesítették. A jubiláns jegyzőt Ilosvai Éndre matészalkai főszolgabíró üdvözölte a jegyzői kar nevében. A Hungária vendéglőben Matészalkán ezúttal fényes bankett volt az ünnepelt jegyző tiszteletére. — Népiskola-fölavatás. Hajdudorogról írják, hogy az ottani újonnan épített g.r. kath. népiskolát a napokban szentelte fel Firczák Gyula munkácsi püspök. — Adakozás a kislétai g. kath. templomra. A f. évi julius hó 7-én villámsujtoít s teljesen leigett kislétai g. kath. templomra ujabban adakoztak : Jóba Elek Nyiregyháza 4 kor., Medveczky Antal Toronya 20 kor.. Flenykó János őrdarma 5 kor., Ley József Tapolca 5 kor., Szabó Ignácz Nagyléta 2 kor., Matyaczkó Nándor kanonok Ungvár 5 korona összesen 4 korona. Az előbbi 3379 kor. 05 fillérrel együtt tesz 3420 korona 05 fillért. Fogadják a nagylelkű adakozók kegyes adományaikért szegény hilközsegem nevében is hálás köszönetemet Szaplonczay György. — felügyelői állás. A felsőszabályozási tiszai ármentesitő társulat pályázatot hirdet a berceli felügyelői állásra. A kassai vizmesteri iskolán képesítést nyert pályázók bizonyítványukkal felszerelt kérvényeiket nov. 1-éig 1 áró Feilitzsch Berthold miniszteri biztoshoz címezve Kisvárdán a társulat igazgatóságánál adhitják be. — A nyíregyházi ev. ref. egyház tantestülete a reformátió emlékére f. hó 31-én reggel 9 órakor a templomban ünnepélyt tart, melynek sorrendje a következő: 1. 37. Dicséret 1. v. énekli a gyülekezet. Alkalmi ima, tartja dr. Bartók Jenő ev. ref. Alkalmi beszéd, tartja Király Imre tanitó. „Erős várunk nékünk az Isten" énekli a gyermek 2. lelkész. 3. 4. énekkar. 5. Melanchson. Irta Béry Gyula. Szavalja Fekete Mária V oszt. tanúló. 6. „Oh ! Sión, légy csendességben" énekli a gyermek énekkar. 7. „Jövel Krisztus hivő néped" Irta S. Szabó József. Szavalja Mikecz Dezső IV. oszt. tanuló. 8. XLVI. Zs. 1. v. énekli a gyülekezet. Ez ünnepélyre ugy az igen tisztelt szülőket, mint a tanügy barátait tisztelettel meghívja a tantestület. — A jegyző irnok mint váltóliamisitó. Tömő Gyula volt nyiracsádi jegyző irnok merész vállalatra vetemedett. Nagyon könnyen akart pénzhez julni, de már a különben is elzüllött ember felsült vállalatának végrehajtásával és a kir. törvényszék foghazában üdül ahol alkalma lesz bűnös manipulációjáról gondolkozni és várni az üdülő idejének kiszabását, amit az igazságszolgáltatás reá ki fog mérni. Az eset következőleg történt; nevezett jegyzői irnok Szabó Ferencz álnév alatt egy 600 koronáról szóló hamis váltót állított ki és erre
