Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

1905. október 22. A xsobráiit'i fUrdo, mint értesülünk, új gaz­.1,1 10,- -•r. ln,. I rv parcellázó társaság alk időzik ,.,„..„-. mely n,«yobb befektetések árán elsőrangú akar létesíteni bzobráneon. A s/.obrárici kéne gtenbtrM. forrás a leghíresebbek egyike és hogy a Irtrdo edd'g nem prosperált, oka, hogy a lulaídonnsnk mmden h.i-i/.nos befektetéstől irtóztak és a kölkedés különben i- nehezen leszi megkózelilhetői na 3ve a fürdőt. — onyereméi.y. A XVI. osztály-sorsjáték leg­gyobb őnyeremenyét ismét Bcifeld Jinef bankházá­ban nyertek. (Budapest IV., Károly-körut 1) Ugyanis a VOO.OOO koronával kisorsol, -,085.. J' S sorsjegyet ezen bankhazban vásárolták. U-yancsak e bankház vevői nyerték egy elmúlt játékban °a 000 000 koronás főnyereinenyt is. .. - Gyárak <5 S iparvállalatok Cím­Iára" cm alatt Bacskay Miklós Szepesvármegye főszám­vevoje m kir. pénzügyi számvizsgáló nagy szorgalommal os szakértelemmel egybegyűjtött legújabb hivatalos ada­tok nyomán sajtó alá rendezte és közre adja a magyar­országi gyárak és iparvállalatok hiteles cím- és törzs­könyvét. Ha meggondoljuk, hogy milliókat juttatunk évente a küllőidnek s főkepen Ausztriának olyan árucikkekért, amelyek ma már kiváló minőségben ' és versenyképes arak mellett a hazai gyárakban is készülnek s hogy ezen sajnálatos állapotnak oka főképen abban rejlik, hogy nemcsak a fogyasztó közönség, de kereskedőink, sőt gyárosaink sincsenek kellően tájékozva arról, hogy melyek azon cikkek, amelyekért ma már nem okvetlenül szük­séges idegenbe mennünk, csak örömmel kell, hogy üd­vözöljünk minden olyan vállalkozást, amely a magyar közönség ezirányu tájékoztatását célozza. A címtár a száraz címanyagon kivül az egyes gyárak es iparvállalatokra vonatkozólag minden olyan adatol közöl, amelynek tudása az üzleti érintkezésben hasznos, sőt nélkülözhetetlen s olyan körültekintő gondossággal készült és a címek oly nagy tömegét foglalja magában, hogy gazdasági feltámadásunk küszöbén biztos fegyver lesz az a hazai piacot meghódítani törekvő minden elei­mes, vállalkozó szellemű és felvilágosodott magyar gyá­ros és nagy iparos kezében, de megbecsülhetetlen szol­gálatot fog tenni a hazai beszerzési forrásokat kutató magyar kereskedő, iparos és nagyközönségnek is. Fentiekre való tekintettel szerző bizalommal fordul az érdekelt körökhöz és kéri, hogy a nyomtatandó pél­dányszámok megállapith itása céljából a címtárra vonat­kozó rendeléseiket egy levelezőlapon már most szíves­kedjenek megtenni, mivel fölös számú példányok nem fognak nyomatni. — A címtár egy példányának ára 20 korona s megrendelhető a szerzőnél Bicskay Miklós p. ü. számvizsgálónál Lőcsén. (Szepesmegye). — Roosevelt elnök ajándéka a japán császár­nénak. Mint a .Times*-nek New-Yorkból sürgönyzik, a Singer varrógépgyár epp most készítette el a legszebb varrógépet, a mely valaha varrógépgyár által előállítta­tott. A megbízást Roosevelt elnök adta, akié varrógé­pet a japán császárné számára, leánya Míss Rooseveltnek Japánban történt barátságos fogadtatásáért szóló köszö­nete fejében fogja a császárnénak elküldeni. Miss Roose­velttel való beszélgetése közben ugyanis a császárné azon kívánságának adott kifejezést, hogy szeretné, ha varró­gépje lenne. Miss Roosevelt ezen kívánságról azonnal érte­sítette édesatyját, aki azt a Singer gyárban nyomban meg is rendelte. A varrógépnek összes, súrlódásnak ki nem lett részei aranynyal bevonattak ; a gép egyik részén az aranynyal átvont vas-szerke etben Amerika és Japán címerei vannak ; a gép szekrénye mahagóni fából van, mely a japán színekben tartott selyemmel és plüssel van bélelve. A gépet az elnök egy e célra kirendelt követe fogja Japánban átadni. — A szív kicserélése. Amerikából ismét egy kissé hihetetlenül hangzó hírt hoz át a kábel. Chicagó­ból ugyanis azt jelentik több angol lapnak, hogy ott két orvos, név szerint Gutheri és Carrel az orvosi egye­tem felügyelete alatt kísérleteket folytatnak az iránt, hogy a beteg szívet egy egészségessel helyettesítsék. A kísérleteket egyelőre kutyákon végzik és ezekről Carrel orvos a következően nyilatkozott : — Tapasztalataink megerősítenek bennünket abban a reményben, hogy egy napon képesek leszünk az ember beteg szívét egy majomnak életerős, fiatal szívével helyettesíteni. Munkánk még csak a kezdetén van, de lesznek, akik folytatni fogják kísérleteinket és megvagyok győződve arról, hogy mostani kísérletünkből idővel az emberiség számára szinte megbecsülhetetlen és csodával határos gyógymód fog kifejlődni. — Carrel dr. különben ezelőtt francia hadseregben volt sebész és most is csak azért tartóz­kodik Chicagóban, hogy az ottani egyetemen a kisérle­teköt vezesse. — Községi tisztviselő — nem lehet iparos. Egy békésmegyei község Írnoka fényképészeti műtermet akart nyitni s e célra iparigazolványt kért. Az elsőfokú iparhatóság megtagadta az iparigazolványt, az alispán azonban kiadatta a szegény írnoknak az engedélyt. A kereskedelemügyi miniszter most megváltoztatta az alispán határozatát és elrendelte, hogy az irnok iparigazolványa visszavonandó. Határozatát azzal okolja meg a miniszter, hogy a községi tisztviselő a szolgálaladó község bele­egyezése nélkül ipart nem űzhet — A babkávé folytonos áremelkedése, mel)f saj­tóban is megvitatás tárgyát képezte, azt az agf -nat keltette háziasszonyainkban, hogy a mindennapi kaveital megdrágulni fog. Régebben ez az aggodalom indokolt lehetett, a Kathrciner-féle Kneipp-maláta kávé 'beveze­tése óta azonban teljesen alapját veszlette. A Kathreiner­féle sajátságos készítési módszer által ennek a malata kávénak oly kifejezett babkávé íze van, hogy az gazda­gon pótlékul használható és ezáltal a reggeli és ozsonna költségei tetszés szerint szabályozhatók. Az idegizgato babkávé azonban teljesen nélkülözhető is, mert az egészséges Katlireiner valamivel erősebben befőzve, magában is kitűnően ízlik. Különösen oly háziasszonyok, kiknek szivükön fekszik családtagjaik jóléte, a tiszta Kai hreiner-féle Kneip-maláta káve felszolgálásának előny t adnak. Termeszetesen a bevásárlásnál a legnagyobb óvatosság alkalmazandó, mert egyedül csak a Kalhreiner­féle-Kneip-malála kávé bírja a babkávé oly fontos elő­nyeit, és mert folytonosan újabb kísérletek történnék, N Y I R V I D É K a közönségnek értéktelen utánzatokat hasonló árban mint pótlékot a kávéhoz ajánlani. Természetesen nem felel meg akkor annak az íze, és ezáltal a háziasszony tévútra lesz vezetve és a jó maláta káve iránt is elő­ítélettel viseltelik. Saját érdekünkben tehát n;sijnáljuk azt a kis fáradtságot, a bevásárlásnál a Kathreiner ne­vet hangsúlyozni és nézzük meg minden egyes csomagol, vájjon tényleg rajta van-e a „Kneipp-páter" védjegy és a „Kathreiner* név. — A legkiválóbb orvosok egyhangú véleménye, hogy a gyermek a fejlődés szakában van legjobban arra utalva, hogy hatékony tápszerekkel erősítve a legkülön­bözőbb ragályos betegségek ellen ellentálló képessé tétessék, s ugyancsak egyhangú vélemény az, hogy e célra legalkalmasabb a csukamájolaj, mely könnyű emészthetősége által válik igen becsessé. I'] célra legjob­ban ajánlható a Zoltán-féle csukamájolaj, melynek táp­ereje igen nagy s mivel sem kellemetlen szaga, sem rossz íze nincs, a gyermekek szívesen veszik. Készítője Zoltán Béla gyógyszerész Budapesten s üvegje 2 korona a gyógyszertárakban. — A nátha gyógyítása. A hideg idő és nedves­ség elkövetkezésével ismét általánosan kisért a nátha, amelynek gyógyítása az emberiség egyik legrégibb prob­lémája. Egy német orvosi folyóiratban Fobsen dr. nevű frankfurti orvos most újra lolvel i ezt a problémát és közli erre vonatkozó vizsgálatait. Van egy szer: kokain, paranephrin és víz keveréke, a mely a náthát — úgy­mond — hatarozotlan gyógyilja. Ezzel az oldattal egy darab vatta segedelmével bekenjük orrunk belsejét. Pár percre a bekenés ulán megszűnik a váladékcsorgás s az orr néhány órán át száraz marad. Többször megismé­telve ezt az eljárást, a nálha teljesen megszűnik. A kokain és paranephrin vertelenilik a nyákharlyát s ezáltal elnyomják a gyuladási folyamatot. Mivel a nátha sok veszedelmes fertőző bajnak a küszöbe (orbanc, nyak­szirtmerevedés stb.) ez a szer annyival fontosabb, mert gyökerében elfojtja a náthát. — Slinden jó, ha jó a vége. Annak idején em­legelett szenzáció volt Sárosy Paulának, színházunk néhány év előtti primadonnájának szerelmi regénye. Medve Miklós egy debreceni gazdag család ifjú sarja, belesze­retelt a primadonnába s nőül akarta venni, azonban családja nem akarta megengedni ezt a házasságot. A fiatal ember erősen küzdött családja befolyása ellen s mikor látta, hogy terve nem sikerül: Sárosy Paulát nem vezetheti oltárhoz, egy önfeledett pillanatban fegyvert fogolt maga ellen. Az öngyilkosság nem sikerült, a seb nem volt halálos s a kétségbeesett szívű fiatalember nemsokára kigyógyult. Szerelmét azonban nem feledte el, ugy, hogy családja erőszakosan szanatóriumba csukáita, hol hónapokig tartolták elzárva. Végre innen is kisza­badult és a regény, mint nekünk jelentik, elérkezett utolsó fejezetéhez. Medve Miklós f. hó 9-én akarta ol­tárhoz vezetni Sárosy Paulát, asszonyává tenni azt, akiért annyil szenvedett s aki osztályosa volt jó és rosz nap­jainak. Az érdekes házasságról most még a következő részleteket közlik: Medve Miklós és Sárosy Paula regé­nyének még nincs vége. A házasságba, amelyet a sze­relmesek e napokban mar ugy volt, hogy megkötnek, beleszólott Szvacsina Gé/.a kolozsvári polgármester. Mint a kolozsvári Őr irja, az egybekelni készülő ifjú pár mellőzni óhajtván a törvényszerű két heti kihirdetését, díspenzációért folyamodott Szvacsina Géza polgármes­terhez, méltán remélve, hogy a város feje élni fog disz­krecionális jogával és fölmenti őket e kis formaság alól. Szvacsina polgármester azonban elutasitotta a kérelme­zőket, mire a málkapár e határozatot megföllebezte a belügyminisztériumhoz s a vőlegény fel is utazott Bu­dapestre, hogy ott személyesen járjon el ügyeben. Való­színű, hogy a belügyminiszter megadja a fehnentvényt és Sárosy Paula nemsokára fejére teheti a menyasszonyi koszorút. Egyébként abban az esetben is, ha a belügy­miniszter szintén tagadó feleletet adna — csupán néhány napi késedelemről lenne szó természetesen, s Medve, oly regényes előzmény után végre mégis csak nejévé teszi a primadonnát. Sárosy, mint asszony, csak virág­vasjrnapig marad a kolozsvári társulat kebelében, aztán a színpadról végleg visszavonulni készül. — A bor lehúzásáról. A bort az erjedés utáni megtisztulásakor tüstént le kell húzni, mert az első seprő oly sok idegen anyagot tartalmaz, melyek rontják a bor ízét s ha majd a második erjedés bekövetkezik és a bort a seprőn találja, fehérnye tartalmú anyagok szállnak fel, melyek a bort zavarossá teszik. Azoknak, kik kevés hordóval rendelkeznek, ajánlható, hogy az első hordó tartalmát alkalmas tiszta edénybe húzzák le, a hordót a seprőtől azonnal mossák ki és hisználják fel a máso­dik hordó tartalmának felvételére. Az óborokat jól ki­mosott, kiszárított s ezután csak kevéssé kénezett, vagy borral tisztára kiöblített hordókba kell lehúzni, mely utóbbi esetben a hordó azonnal használható. Áltaanos szabályul tarthatjuk, hogy borainkat az első évben há­romszor, nevezetesen december és március hónapban s a szüret előtt kel lehúzni. A második évben elegendő a kétszeri s a harmadik évben az egyszeri lehúzás ; sőt jó kezelés mellett ez utóbbi évi lehúzásra nincs is szükség. Az eladásra szánt borokml oda kell törekedni, hogy azok egyenlő minőségűek legyenek, mit a lehúzás­kor célszerű vegyítés által el is lehet érni. Az egyenlő minőségű bort — tapasztalás szerint — mind a keres­kedők, mint a fogyasztók jobban kedvelik. — A Zeysig sült. Ez a jelenei egy kassai ven­déglő éttermében játszódott le. Az újságírók asztalánál nagyban folyt a lakmározás. Egyik okleveles humorista odaszólt a szalvétas lovagnak : — Kérek egy Zeysig-sültet I A pincér csak bámult és lógatta a szalvétaját. — Nem értem kérem. — Egy Zeysig-sültet kérek ! — Nem tudom mi az. Az újságíró elszántan mondta : — No, ha kitalálja, mit akarok enni, kap egy korona borravalót. A pincér elment és néhány perc múlva boldog­ságtól elszélesült arccal hozott egy — Cigány-pecsenyét. Ebben az a szenzáció, hogy a pincér az újság­írótól — megkapta a korona borravalói. 43-ik szám. 5 — Debrecenbe utazók figyelmébe ajánljuk, hogy el ne mulasszák meglekinteni a sokszorosan kitüntetett s országos hírű Löfkovits Arlhur órás, ékszerész cég gyönyörű kirakatait, melyek egyrészt szemgyönyörköd­lelők, másrészt az egyes tárgyakra kitett olcsó árakkal nagy feltűnést keltenek. A cégnek saját órás, arany­műne-s és vésnöki műhelye van, hol állandóan a leg­modernebb ékszerek készülnek. Kimerilő képes árjegy­zéket a cég kívánatra ingyen és bérmentve küldi. Vay Béla halaiéra. Mint szép nyári napon, — ha a derült égből Villám csapás súlyt le, — úgy jött a halálod. Még pár nappal előbb szeretteid között Élvezted az élet örömeit, — s mostan Örök, — síri ágyad megvetve találod. Még rövid pár nappal, tettre készen álltál, Buzogva a jóért, cselekedve sok j ót . . . Es ma ? . . nemes élted kioltá a halál : — Adván neked érte e gyászos koporsót! Rettenetes végzet, — látni így a valót . . . Hiszen élhettél vón' szeretteid között ! Mért távozál tőlünk ilyen korán oda, Hol nincsen szenvedés, . . a hol csak béke van, — Hová lelked most már végkép elköltözött ? I Mért siettél nagyon e pályát megfutni . . . ? Miért ily kegyetlen sokszor ez a végzet ? ! — Hiszen az életből, — korodat tekintve ; Még ezután lett voln' örömed — és részed. — Szerető családod, — mért kellett itt hagynod ; Kis gyermekidet és a jó feleséget?! . . ... Itt vannak, ... itt állnak ; itt vagyunk Ő velők, Hogy igaz részvetünk némileg enyhítse Az Őket korán ért, mély nagy veszteséget. Megdöbben a lélek; megrendül a hit is ; Látva e családnak rettenetes gyászát . . . Nem érdemelted te; de ők sem szegények, A végzetnek ezt a kegyetlen csapását ! Hiszen a kik téged, — és a munkásságod Ösmertük ; —- jól tudjuk, — ez döntött a sírba . . . E miatt állunk itt gyászos koporsódnál ; Fájón hullatva rá részvétünknek könnyét, — E miatt lesz neved, szíveinkbe írva ! Óh ! miért kell látnunk, hogy ki társaiért — Magát nem kiméivé — tettre készen állott, Kihűlt tetemivei i t t fekszik előttünk ; S ilyen korán most az, — le a sírba szállott ! Óh! Isten, nagy Isten ! . . . hatalmas Istenünk ; Enyhítsd —- e bús özvegy, s ez árvák fájdalmát. Meghalt, elköltözött, kedves barátunknak, Az édes anyaföld, — csendes kebelében Add meg kérünk, add meg, — örök nyugodalmát ! Minket is vigasztalj ... de inkább azokat; A kik itten most már támasz nélkül vannak . . . ... Óh ! viseld gondjukat . . . s te messze szállt lélek; Nyerd az ö rök üdvöt odafent magadnak ! t Izsó György. -5HHS­Anikő Pestre jön. Anikó kis parasztleány, aki a gömöri hegyek mö­gül szakadt Budapestre. Buta, kerékarcu cseled, akin minden mosolyog : a szeme, az arca, az orra, a kétfelé fésült, sima hajába fonott piros pántlika. Odahaza a jegyzőné nacscságának volt a mindenes cselédje, tehenet fejt s a malacokat gondozta jóféle korpalével és lökkel. Egyszer nagy mehetnekje tamadt s mivel volt a faluban egy puccos cseléd, aki Pesten is járt, ahol sok módit tanult, Anikó Pestre vágyakozott. Harmadosztályon a jegy 2 frt GO krajcár és Anikó mihelyt kitavaszodott, kifizette a 2 frt (iO krajcárt. Följött. Az idólájt épen a hetedik cseléd hagyta ott a feleségemet. Elment tehát a helyszerzőhöz a nyolcadikért. llelyszerző : Csókolom a kezeit nagyságos asszony, hat már megint nincs cseléd? A feleségem: Nincs. Pedig úgy bánok velük, mint a hímes tojással. Igazán nem értem. llelyszerző-' Hjah, persze, persze ... A nagysá­gos asszony nagyon pedáns. Nem lűri meg, hogy udvarló járjon a konj nába. Meg kellene változtatni a feltételeket. A feleségem: Soha I De l issuk csak, volna valami alkalmas lánya ? llelyszerző: Ilin, ani. Nehezen megy. Hopp, meg van. A vidékről jött fel ma egy kis paraszt cseléd. Pes­ten niég nem volt helyben. A feleségem: (titkolhatatlan örömmel) Jó lesz. Küldje fel hozzám! Az asszony lelkendezve siet haza s már a folyosó ról inieget felém. Én : No, mi újság ? Van már cseléd ? — A feleségem : (betoppan és a nyakamba borul) Hogy van-e? De még milyen! Vidékről valo. Igazi falusi. Ebben a percben érkezett Pestre. Én: (kezeimet dörzsölve) Nagyszerű, pompás. Látod, erre váriam már én régóta. Most aztán nyugodt lehetsz ! A feleségem azonban épen nem látszik nyugodt­nak. Lázasan jár-kel. rakosgat, tesz-vesz, mint aki ven­déget, becses, előkelő vendéget vár. De hisz nem is c^oda. A feleségem benszülött pesti asszony, én meg aíéle vidéki beszármazott. És v.ilaháuyszor az én kis galambepéjü asszonykám holtra volt keseredve a rossz pei-ti cselédek miatt, én ilyenformán vigasztaltam mindannyiszor : — Várj csak ! Majd irok egyszer haza, a falumba. Küldenek majd onnan egy jó kis paraszt leányt, aki aztán kárpótol mindazért a 'bosszúságért, amit ezek a megátalkodott pesti cselédek okozlak. Ezért várta az én naiv feleségem oly áhítattal a gömöri parasztcselédet. Péntek délután volt, amikor a kerekképü, mosolygó arczu Anikó helybe állott.

Next

/
Thumbnails
Contents