Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

2 27-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. julius 2. vedéseinek, csábításainak fogadására, az elhanyagolt gyakorlatlan jeliemelő, iránytű és korminy nélkül áll a habok kőzött. Az első hulláincsapások leveszik lábáról, a viaszpuha kedélyre a társaság, a sajtó, a színpad mérges elemei megteszik hatásukat; a közfelfogás, az emanczipált társadalmi nézetek megerősítik azt, s meg van a talaj, melyből a könnyelműség, a becsülni hiány, a hamis becsület, a jellemtelenség, a corruptió ezernyi és ezernyi mérges gombái tenyésznek s az öngyilkosság számtalan és szánandó esetei keletkeznek. Ha ehhez még az uzsorás okos élelmessége a társaságban, az öngyilkosság a regényben, a házasságtörés a színpadon dicsőíttetik, s a mindenáron való, munkanélküli bármily utakon, módokon és eszközökkel való mértekletes ga/.dagodásvágy széles és mélj nyomokban halad a társadalom országútján: mindezeket összefoglalva, milyen lesz es milyennek ke

1! lennie majdan azon nemzedéknek, mely így s ily körülmény közt neveltetik?! Nem kell-e kétségbe esnünk, hogy teljesen elveszett, elpusztult a földről azon talaj, melyből apáink jellemerős nagy nemzetisége sarjadzott ?! Hiszen máris benn vagyunk a korunk vészterhes köznevelése altal tereintett generatió gyakorlati eleteben. Az emberek tudják, érzik, látják, nem kepesek eltitkolni magok előtt vagy eltagadni, hogy társadalmunk hajója iszonyú szirt felé ragadtatik. Mintha szemetje fordult volna föl a társadalomnak. Mintha a nemzetek műveltebb elemei nem abban gyönyörködnének, a mi tzep, hanem abban a mi rút; nem azt elveznek, a mi jó, hanem azt, a mi rossz; nem azt keresnék, a mi nemesit, hanem azt, ami vaddá, durvává teszi a nemzetet. Kórság vett erőt a társadalmon. Gyönyörködik az árulón, ha szellemes; megtapsolja a csalót, ha ügyes; érdeklődik a gyilkosért, ha az kegyetlen és vad, s mohón szív magába minden hírt a férfi és nő közti viszonyról, ha az halállal végződik. Mintha elfasult volna mar a lelkek idegzete s azt csak bűnnel, botiánnyal, emberi testek és lelkek undokságainak tőltárásával lehetne elenkebbe lenni, mint ellásult, kiaszott testet, mirenynek vagy makonynak mérgeivel. E veszedelmes divatnak kezd meghódolni az alkoto lángész, a költő, a művész, az irodalom napi sajtója. A költészelnek regénytermő birodalmában van iskola már, mely az olvasót a lelkek e boneztermébe varázsolja át, hol mindaz, mi rolhadékony a szellemi életben, a maga egész borzalmasságával áll az olvasó elölt. A szerelemből az állatiságot, a családból a házasságtörést, az üzletből a csalást, a hősiségből a gyilkosságot, a politikából az összeesküvest, árulást, megvesztegetési, aljas jellemek erőfeszítéseit előalliiam; íme ezt igényli az olvasóközönség nagy részenek megfertőzött tudásvagya, s e vágynak szolgál a napi sajtó, a mennyire lehet, a mennyire ki nem kerülheti, s a mennyire üzleti érdekből maga is czelszerúnek veli. Alig van közlöny, mely kivonhatná magát ez átkos kíváncsiság kielégítésének kötelezettsége alól. De van közlöny elég, vannak irodalmi ágak, működések és existencziak, melyeket a közönség csak azért tart IVnn, mert pusztán e kíváncsiságnak tesznek lelkiismeretes, vagy lelketlen szolgalatot. A jobb, a finomabb, a nemesebb elemek, mert ilyenek is vannak (Ü), összetett kézzel nézik kőz- és magánügy terén, nyilvános és magános tarsaságban, hogy a ledérség miként győzi le a szemermet, a tolakodas a szerényseget, az élelmesség a jogot, a vakmerő az önérzetest, a henye a munkálkodót, a kérkedő a cselekvőt, az úgyesseg az eszmét, a politika a szabadsagot s a közelet silánysagai a jellemeket Pedig nem jól van ez igy, mert ezeknek kellene sorompoba lepni és kitartó munkássággal erkölcsös közérzetet teremteni, mert a hallgatás beleegyezés, s igy némaságukkal mintegy elősegítik Korunk korhidt, silány eszméinek térfoglalását. A közelet vezérférfiainak kötelessége oda lörekedni, hogy az erkölcstelenséget, léhaságot, corrupcziót es mas társadalmi fekélyeket már csirájukban elfojtsák. L gfőbb feladatuk az legyen, hogy a társadalom sebeinek okait komoly tanulmányok tárgyává tegyék, s felismervén azokat, oly intézményeket létesítsenek, vagy a létezők működési irányát oda tereljék, hogy azok egészséges közállapotokat teremtsenek. Ezen munkájukban nagy s gitségükre lehetnek a különböző egyhazak lelkészei a gást ... A bárókisasszonyt látja halva, a kiért ő visszavágyik . . . Akiért tűri ezt a kínos életet. Felugrik ... És behunyt szemmel, alva, elkezd rohanni mindenen át . . . Nem tudja, hogy merre megy. Nem lát, nem hall semmit. Rohan arra, a meire Magyar országot sejti a szíve, az álma. Rohan, hogy megláthassa a bárokisasszonyt . . . holté n . . . hogy ráboiulhasson, hogy átölelhesse . . . Egyszerre egy éles, kiállü kőben megbotlik... és hang nélkül lerogy. Szeme egy pillanatra felnyílik és aztán fáradtan lecsukódik . . . Fejéből pedig szivárgott a vér, amely pirosra festi a követ . . . Onnan pedig lefolyik lassan-lassan a kő aljába . . . Piros lesz a föld a meleg vértől . . . Mint egykor Magyarorszigban a sok csatatér, ahová rohant a honvéd sereg . . . ahol viharzott a csata zaja, ahol összecsaptak a vészes seregek, nnnt vihar idején ég és víz. Másnap pedig ott találták Újhelyi Lászlót a piszkos kövezeten bezúzott, megrepedt koponyával. Meghatottan állták körül társai. — A te lelked már ott van — otthon és a tested mar nem szenved. Boldog vagy. De a mi lelkünk még fáj és testünket égeti a kín . . . Nyugodj békén . . . A bárókisasszony pedig akkor nap csakugyan meghalt Újhelyi Liszló számára .' . . Hosszú fehér fátyola körül égtek a fényes gyertyák, mint megannyi csillagok . . . és hangzott a pap szava : Szeressétek egymást. Amire remegve húllolt a bárókisasszony keze egy erős férfi kézbe. Sándor Soma. felnőtteknél; de a jövő nemzedék erkölcsi nevelésének reconstrucliójánál e nagy munka oroszlán része a tanitói karra vár. Nagy feladat ez, kedves palyatársak! de minél nagyobb a feladat, annál megtisztelőbb és fölérné lőbb annak szolgálatában állani. Legyen az iskola minden fokozatában, az elemi iskolától az egyetemig inkibb nevelő mint tanítási intézet! Ne az legyen munkálkodásunkban a vezérelv hogy zsenge tanítványaink ini.iel több ismerettel megtömve lépjenek ki az életbe, hanem tartsuk felad ilunk nak, hogy az ifjúság a legszükségesebb ismeretek birtokában oly erkölcsi alappal hagyják el az iskola falait, hogy a felserdült ifjú vagy leány, kilépvén az életbe fölvértezve legyen az élet bajainak, szenvi deseinek csábításainak fogadasára, s a szilárd jellemerő, mint biztosan mutató iránytű, legyen kormányzójuk az elethulláincsapásainak habjai kö ött! Legyen az iskola azon szenlély, hol a gyermek eszének és lelkenek nbg üresnek látszó lapjai oly törvényekkel iratnak teie, örökre kitörülhetlen betűkkel, melyek biztos utmutatóul szolgálnak a felserdült ifjúnak és leánynak, hogyan lehel az ember a kevésnek birtokában is megeleg, d'tt és boldog: szoklassuk növendékeinket a neuies egyszerűségre, igaz mondásra, könyörületességre, munka- és kőlelességludasra, a tisztaság- és s^ép s jcnak szereletére, szerénységre, háladatosságr i, az ember- és hazaszeretre, Istenben való bizalomra es rendithetlen hitre; gy ülöltessük meg vele a hazugságot, a renyheségeit a resUeget, a kegyetlensegel és telhetetlen önzést, szóval mindent a mi rosz. Neveljük testet ugy, hogy az ép egészséges és eléggé edzett legyen az elet terheinek elviselésér lássuk el j• > 1 beiendezelt iskolakban helyes módszerrel, annyi valódi tudással és ismerettel, hogy képes legyen uiagat az elet bármely pályáján a szükséghez kepest tovább képezni; de az iskolai élet idejének legnagyobb részét fordítsuk a helyes nevelésre és legyük növendékeink eszét és lelkét képessé arra, hogy az ember kezének munkáját ne a hideg, elettelen gép munkaja szerint taksálja, hanem minden körülmények közt lebegjen előtte az iinberi méltóság és legyen előtte az emberi kebel Isten temploma, melyet megszentségtele niteni nem szabad! Ha a közelet vezetői igy fogják fel hivatásukat, ha az iskolák tanítóit ezen elv fogja vezérelni, akkor nem lesz többé okunk a Gilois, Seneca, Kossuth stb. stb. kifakadásait ismételni, akkor megfognak szűnni ama veszélyes „kerdések" is, melyek mindent, mit az emberi génié eddig teremtett, végpusztulással fenyegetnek; s altkor megeikezik azon idő is, midőn az emberiség jobb belátásra jut velünk szemben is, s a tanitó munkáját azon magasabb értekbeccsel fogja felruházni, mely, mint a szellemi munkák közt a legnehezebuel, joggal meg illeti; s ha ezen meggyőződés és jobb belátás egyszer át ment a köztudatba, akkor a nevelés-oktatás munkásai is oly exisleutiát és distingvált larsadalmi állast fognak élvezni, hogy az emberiseg lángelmei és legjobbjai is, ha erre hivatást éreznek, közénk fognak sorakozni. Adja Isten, hogy ez minél előbb ugy legyen! Addig pedig mig ez bekövetkezik : dolgozzunk! Kódl Fereucz, népisk. tanitó. A 20 éves Nőipariskola munkakiállitása. Hármas ünnepséget ült meg e hó 29-én a helybeli jótékony Nőegylet altal fenntartott Nőipariskola. Husz ev óta áll fenn és viiágzik ugyanis ez üdvös intézmény és a husz év alatt a munkásság, szorgalom és haladás útjáról le nem térve a közérdeklődest, nagyrabecsülést és elismeiést vívta ki magán.ik. Támogatásra alig szóiul, a munnás kezek megteremtik — a mire szükségük van — legnagyobb részben. E virágzó intézmény megteremtőj letesitője özv. Kovách Gerőné úrnő volt, kinek aickepet a hála örök jeléül m 'gtestette a Nőegylet es ma adta át a Nőipariskolának. Az ünnepség harmadik mozzanata az ez idei munka kiállítás raegnyitasa volt, a mely az idén bámulatra mello mennyiségű és remekebbnélremekebb, hogy ugy mondjuk angyali ujakkal keszitelt ördögi munkát produkált. Az ünnepélyt igen szép számú intelligens, műértő és érdeklődő közönség előtt Leffler Sámuel főgimn. igazgató, nőegyleti titkár nyitotta meg nagy hatást keltett beszédjével, a melyet egesz terjedelmében itt közlünk: Mélyen tisztelt ünneplő Gyülekezet! Egy húszéves, egészséges, sz p reményekre jogosító, gyermekkorát édes anyai gondozás alatt eltöltölt iíju képmisa lebeg lelki szemeim előtt akkor, midőn e pillanatban Önök elölt felszólalok. Igen szép jelenség! Igen szép látvány! Az ilyen ifjú ma a ritkaságok számába megy. Mert ma, vagy a születésével örökölt nehéz leszámolás, vagy a gyönge anyai gondozás a gyermekévek alatt, vagy a dédelgető neveles hibás iránya sodorja helytelen fejlődesre a természettől különben szép örökséggel megáldott gyermeket élete pályáján ! Ennek az előbb leirt, erőteljes ifjúnak hű képmását látom én és lathatjuk mindnyáján ezen szeret'tt nőipariskolank mai megjelenésében ! Ez az iskola nem várja be a törvényes nagykorúsítás legitimálását, a 24-ík évet ; azt hiszem, ma már nagykorúnak nyilváníthatom ki Isten és emberek előtt; mert hogy egészséges intézmény, arra eddigi jeles működése és közhasznú társadalmi munkálkodásával nagyon bőven rászolgált ; hogy édes anyai gondozásban részesült e pillanatig . . . annaü első főtényezöje az édes anya maga, a velünk együttérző létesítő szellem, azután ez iskola megszületését, létrejöttét szeretettel tudomásul vevő város, harmad-.orban pedig ez a társadalom, mely őrömmel várta, Kste, mint egy Messiásnak e földre való jövetelét .... legelői és legvégül pedig mint legfőbb tényezőket kell felemlítenem ez iljunak nevelesét gyakorlatilag keresztül vivő jeles tanítónőket, kik ez intézetben kezdettől fogva teljesiték magasztos hivatásukat. Eng dj> k meg ezt a kérd sl feltennem: hát ugyan kik is kepviselték azt az említett létesítő szellemét ez iskolának 20 év leteltével ezelőtt ? Igen. kik képviselték, kik h ízták léin? Ugy lebegett valami forró óhaj ennek a varos lakosságának a szívében, mint egy vidék felelt lebeg a száraz, sorvasztó, tikkasztó nyári hőségb .n, üditő esőcseppekkel megtelt jóakaratú felleg, melynek lehullása kellemes oázist teremt inséget-oszlutó eső könnyeivel. Ez az óhajtás teljesült, valóra vált. A nyíregyházi jólekony nőegylelnek akkori elnöki székében űlt egy magasztos gondolkodású, a jelent megfigyelő, szülővárosát igazan szerető s annak további fejlődéseert, előnyös haladásáért lelkesülő úrnő, aki 20 évvel ezelőtt igy szólt hozzám egy alkalommal : .Titkár úr, hát örökkön-örökké csak tollat fognak-e fosztani a mi árva gyermekeink ? Hát vájjon nein volna-e helyes dolog azokat a szegény elhagyottakat az éleibe fölnevelni az által, hogy kezükbe adjuk a nő becsületes msgélhetésére, önállóságára, nagykorúságai a vezető szükséges eszközöket ? Ugyan csináljunk egy női munkás iskolát." Mintha csak az en lelkemből szakította volna ki e gondolatot, mely már bennem lappangott, vajúdott, egy evlized ola ! Együtt érzelt velünk az egész jótékony Nőegyesület ! És Kovách G 'röné úrnőnek, a nőegylet 20 év előtti elnökének — bizonyára nundom — akkor ábrándnak telsző, bizonytalan jövővel kecsegtető, sőt sokfelől ellenszenvvel találkozó nemes nagy gondolata testet öltött, megvalósult. Az 1885-ik év őszén — október hó 12-én megnyílt a nőipariskola ! Hogy készült elő, kik voltak az ügy lelkes munkásai, kik mozdítottak eló azt az óhajtásképen kimondott nemes szózatot, kik szolgáltak azt igaz lelkesedéssel, kik nein, arról nyugodtabb perceimben fogok majd beszámolni, ma nem tudnám e teren kielégíteni a történeti hűség ismerete utan áhitozók vágyait. A megvalósulás nehéz napjaiban segítségünkre jött Nyíregyháza város akkori lelkes vezetőssge. Az eszmekepeben megszületett gyermeknek bölcsőt adott e város nagylelkű tanácsa, polgármestere A bölcsőt, igazi dajka kezekkel ringatták ennek első tanítónői. Táplálékot, erőt, nevelendő anyagot hozott bele e nemes város társadalma ! S midőn már a csecsemő szólni tudott — igaz hogy néma jelekben — hangosan beszélt munkakiállitásaiban, . . ajkain a szót azok a lelkes tanítónők adák, kiket ez iskola jó szerencséje hozott, küldőit el mihozzánk, istápolók, bölcs vezetők gyanánt állított annak ebre. Az érette lett ifjul, a most nagykoiúciak nyilvánított nőiparifkólát Kégly S.-rene \ezető tanítónő kilünő szakértelme, az önfeláldozásig munkás teste-lelke (kezeiben) emelte immár egy évtizednel hosszabb időre kiterjedő páratlan levékenységével ily magas niveaura, melyen az ma áll, virágzik, s szolgálja e város leghasznosabb, üdvös érdekeit! A nőipariskola ma is a nőegylet vezetése alatt áll! De nem az elkényeztető, mindent eleve odaígérő és adó gyönge édes-anya vezelese alatt ! úey nevelte ez a jótékony nőegylet, a maga szeretett gyermekét, hogy ez ne járjon sokáig mankón és ne kolduljon, hanem dolgozzék és önmagát fentarló erős ifjúvá fejlődjék. A mi iskolánk — hála Istennek — s egy magasabb hatalom közbeszólásának, az államnak segítségével a uiaga lábán áll, jár és cselekszik, él és dolgozik ; csupán igen csekély hozzájárulás kell hozzá, hogy életét hasznos cselekvési köreben fenntartsa, folytassa. Mindannyi tényező: az alkató szellem, a fentartó erők, a virágzást létesítő társadalom, a táplálkozó növendek sereg, a tul íjdonjogára büszke nőegylet . . . versenyezve kelnek támogatására ennek az ifjúnak, ki férfikora felé, biztos, öntudatos lépésekkel hilad s meg nem botlik soha ! M. t. Hölgyeim és Uiaim ! Csoda-e hát, hogy ma midőn ez iskola 20 éves fennállását ünnepeljük, legelső helyen tekintetünk az alkotó lélek felé fordul ? Csoda-e, hogy ennek a képét kívánjuk látni, szemlélni mindenha szemeink előtt, ki e hasznos intézmény létesítésében az első impulzust adta meg ? Csoda-e, hogy ennek a nőegyesületnek langlelkü tagjai, elén Básthy Barnáné nagyérdemű elnöknőnkkel, versenyezve siettek letenni önként áldozataikat annak a szeretetnek oltárára, mely fölé egy derék magyar honleánynak arcképét emelik u'ánza'idó példaadásképp ? Nem, óh ez nem csoda ! íme, ez volt szívünk legforróbb óhajtása, hogy ilt e helyen, a munkáskezeket folyton néző falon ott őrködjek a növendékek fölölt az iskolát megteremtő szellem földi képmása. Hulljon le erről az o tárképről az ezt boritó lepel ! Hirdesse — e szűk területen bár — a nagyra, a munkára, a boldogulásra hívó lélek szózalát. Midőn ez iskolára nézve e szentképet adjuk át neked, m t. igazgatónő es munkatársaidnak, arra kérlek titeket, őrizzétek azt meg hozzáillő, megérdemlett igaz kegyeletlel. Nektek pedig, tiszteletre méltó derék növendekek, lelketekre kötjük, hogy e nemes példát követni törekedjetek és legyetek magyar hazánknak — úgy mint ez a lelkes úrnő — kit e kep művészi vonásai híven ábrázolnak — igazi, derék munkás honleányai. Isten áldja meg, Isten éltesse Kovách Gerőné úrnőt ! Azután özv. Básthy Barnáné úrnő nőegyleti elnök üdvözölte a tőlle már meg-zokott ékes szólással az ünnepeltet, a megjelenteket és megnyitotta a munkakiállítást. Májerszky Béla polgármester a város nevében szólott az ünnepelthez, fen költ szavakban emlékezve in'g a múltról, a jövőre nézve pedig továbbra ígéretet téve arra nézve, hogy a varos támogatását és érdeklődését a jövőben is éppen úgy fogja gyakorolni, mint a múltban. Lelkes szavakban köszöntötte még, szép csokrot nyújtva át Keresztessy Ida az Ipariskola megteremiőjét, özv. Kovách Gerőné úrnő rövid a meghatottságtól reszkető hangon elmondott beszédben válaszolt, megköszönve az ünnepeltetést, bu'ditva a tanítványokat — és kérve továbbra is a város közöns ge érdeklődését és támogatását az immár sziiard alapokon nyugvó virágzó intézmény részére. Lelkes éljenzés hangzott fel szavai végeztével és sietett ki-ki személyesen is üdvözölni a fennkölt gondolkodású úrnőt. A kép ott marad az ipariskola munkatermében példát adó tettek követése es a hála soha el nem enyészhető biztos jeléül.