Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

XXVI. évfolyam 37. szám. IVyiregyházá 1005. juíius á. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Llótizetést feltételen. postén vagy helyfcen házhoz horl7a : Egész évre 8 korona. Kél évre * Negyed évre 2 . Egyse szárára ao fillér I Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felssó­A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne; beküldeni. lamlások Jóba Ele!: kiadó-tulajdonos .^Bérmoutetlen levelek c,ak ismert kezektől könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéílratok csah TlUfog k,vanatra , u (JanOSZky haz) intezendók. •Iletd kait,égére küldetnek viasz.. Hirdetési dijak: Minden négyszer basábzott petit sor egystei i közlése 10 fillér; tObbazSri kBtléa esetéhen':* 611. A nyílt-téri közemények dija aoronkiut öü fillér. Apró hirdetések 10 azóig4 1 fii..minden további sió 4 fii. Vastag betflvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapun* részére a kiado-hivatalban (II. kerület ískola-utcza 8-ik szain); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósitó és Grllnman­del Henrik és Társa ülisl Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valarninl Németország és Sveicz fővarosaiban. Bezárt iskolák Városunkban is mindenütt b;zárultak a l ti '.omány hajlékai s szerteszét röppent a sok­Mól ideseregbtt tanuló ifjúság Ennek a mindkét nembeli tanuló s öregnek a száma évről-évre növekedik s 15 —20 év alatt majdnem megkétszereződött váró Uűkbao. Az idei tanévet, hála a Gondviselésnek, nem zavarta meg semmi olyan körülmény, ;imi az egyenl tes haladást akadályozta volna. Járványos betegség miatt a tanítást az iskolák egyik fokán sem kellett beszüntetni. Ez a nagy, szív és elmeképző munka csöndben, zajtalanul folyt, ami a nevelés és tanitás eredményére kedvező eredménynek mond­hitó. Annál nagyobb élénkség mutatkozik a társadalom érdeklődése szempontjából, mely különösen az oktatás felső és középső fokát az életre való vouatkozásában bit álja. Különösen a túlterhelés kérdése nyert élénkebb megvita­tást. Az orvosok az ifjúság idegrendszerének degenerációját els sorban az iskolai túlterhe­lésben keresik s ezzel a kérdéssel kapcsolatosan merült fel az a másik kér.iés, hogy vájjon arányban áll-e, különösen a latin nyelvre for­dított idó, azzal az eredménynyel, melyet ettől a tantárgytól — az életre való vonatkozásában várhatni, A régi, hagyományos rendszernek különösen ez a része az, mely ellen a társada­lom az átalakítást sürgeti. A vita természetesen nincs lezárva. A tanárok legnagyobb része oda nyilatkozott, hogy nem a tanitás anyaga okozza a túlterhe­lést. Ahol ez mutatkozik, ott megállapítható, hogy a tnnauyag feldolgozásának a módszeré­ben rejlik a hiba Az újabb tanítási módszer szerint a növendékeknek már az iskolában meg k „ SjiriidMk u Betegen. Minden gyötrelmes, fáradt, szürke nap Elrabol tőlem egy-egy sugaiat. S minden perez, mely felettem elsiet Sírjába egyegi/ holt vágyat temet. Az élet nékem kevés jót adott, Néhány álmot, mely köddc fosdadott. 6' tört szárnyakat, mit levontak a porba Összetörve, sebezve, haldokolva Oly jó voln' mégis tovább fázni, égni, 11a vergődve is, de csak élni, élni . . . Sütkérezni a fénybe, a napon, Mely csókkal hinti lázas homlokom . . . Mert fájni fog itt hagyni, ha megyek Egy hófehér, csodism kis kezet, Egy hajfon,ltot és egy ssép, szelid Tenger mély szempár húlló könnyeit . . . Milotay István. Újhelyi László. Láttatok-e mír viharmadarat vesz multával . . ? Szomorú azt nézni . . . Az a vakmerő, bátor madar akkor száll a vizek fölölt, amikor tüzes hl raggal ég és viz összecsap. Ami­kor, mint valami óriás égi ragadozók lecsapnak sziláján a sötét, alant nyargaló felhőtömegek. S amikor, mint valami szertelen nagy űzött vad vergődve fölnyihog, isz' nyú, súlyos hullámkarokkal csapva meg a fektelen üldözőt. És amikor összeroppannak üvöltő, liarsany ki­lehet szerezniök az ismereteket, a tanár és a tanítvány közös munkája alapj ín. Ott, ahol ez nincs meg, ahol még mindig a betanittatás ódon rendszerét alkalmazzák, ott természetesen mindig lesz tú terhelés. Szerintünk is, tényleg ezen a fontos körülményen lordul meg a túl­terhelés kérdése. Ha a társadalmi akció kissé közelebbről és az oktatás módszerének szem­pontjából, specziális ebetekre hivatkozva bírálja el a túlterhelés kérdését s ez oldalról száll szembe a régi mjdszerrel, nagyon üdvös mun­kát végez. Egyébként s kérdés a szakemberek megállapodásában tisztázva van, az általános és részletes utasítások mind a túlterhelés el­kerülésére irányulnak s csak követni kell azo­kat, mindjárt megszűnik a túlterhelés Sokkal messzebbmenő reformnak veti elóre a világát a Tarjadalomtudományi Társaságnak az a törekvése, hogy a középiskolai oktatásnak eddigi gerincbe, a latin—göröguyelvi oktatás jelenlegi uralmát elveszítse. E-, a törekvés most népszerűbb és elevenebb megvitatásban került szőnyegre, mint eddig bármikor. Igaz, hogy vannak az ügynek tekintélyes védelmezői is, kik az oktatás magasaj>'>rendü színvonalát, az életre való előkészítés czéljából szintén tartják oly fontosnak, mint azokat az ismereteket, melyeknek a gyakorlati értékesítése kézzel­foghatóbban kimutatható Az eszme érlelődik, forrongásban vau s alighanem a gyakorlatiasabb irány részére fog eldűlni a küzdelem, s aztáu ebez képest fo,'ua módosulni az oktatás felsőbb kore is az eyvett in 'ken. Társadalmi betegségek. E'inél már találóbban alig lehetni jellemezni az irodalom erköicslelenitő irányát, de a mytliosi alak szavai inkább csak a szép irodiloinra vonatkoznak. Hit mit mondjunk a hírlapirodalomról? A napi hirek, áltással a csatázó felek . . . amikor mérhetetlen erő/el tombol a vész . . . akkor suhan el a viharmadár éles vijjogással élet s halál között. . .Csak a fel-fel villan > tű/kigyók világa láttalji egy-egy pillanatra, hogy hol és merre szállnak a halál sötétlő méhiben . . . S azután, hi a f llazadt tengjr megkorbácsolva alázattal elnyugszik, ha t'őlszállanak a nagy mo.orva fellegek és magasan nnssze terülve szürke, sápidtorczá­val terpeszkednek az efúlidt lizidó felé — akkor száll a vizekről a vili irmadár és kietlen, szomorú partok szikláin gubbasztva űl: olyan, mint valami önként szám ki veteti, elbujdosott harezos. Vész múltával be szouoru nézni a viharmadarat . . . S olyanok azok az imigrált honvédek ott messze Törökországban, m nt vesz multával a viharmadirak . . . Csakhogy a tengeren fel-fel kél a nap. Szörnyű haragos pirosban, vihart jelezve . . . Es visszatérnek a vizekre merész szárnycsapásokkal a madarak . . de ezek a szegény harezosok itt távol idegen országban érzik, sejtik, hogy nekik nem virrad meg soha . . . Pedig hogyan várjak ők azt ! Vágyva várják . . . Hiza . . . visszavágynak . . . H italmas nagy lehet ez a vágy. Azokat a büszke, daliás vitézeket — kik csatárol-csatara rohantak — meggörnyeszti, elsorvasztja, meg is öli. Hejh, hanyat ölt meg ott künn ez a vágy . . . . Újhelyi Lászlót is megölte. A sötét, álmos éj ránehezedik a városra Konstanti­nápoly szennyes, szeszélyesen zeg-íújos utczáit homály borúja . . . C-ak messziről sugárzik itt-ott egy lomhi­fenjü lámpa és csak elvétve hdlik a gazdátlan, kobor ebek nyöszörgése es dühös ugatása. A külvárosban minden telken pihen a* élet, alsza­nak minden házban. C<»k <gy alak nem alszik Ott ű törvényszéki csarnok, tárcza- és más rovatokban csak ugy h-mzsegnek a rem- é> pikáns r-genyek tárgyául alkalm u köziem m/ek, melyekből néha egy is elég volna a még ábrándos ilju kedélyt megron'ani, de a napisajtó gondoskodik ró a hogy ez erkölcsi ui regből mind nnapra ju-son néhány adag, hogy hatása vala­hogy el ne maradjon. Ehhez járul m g a közvetlen tapasztalat, milyet a meg ki nem jegeczedetl ifjú elme és szív az életből m ril. Midőn a gyerinekifju hal ja a szülői közt gyakran előfordulo nézeteltéréseket, melyik gyakran nem éppen épületes kifejezésekben nyilvánulnak, vagy hallgatja a inunik zsörtölodesei' a csetedekk I, vagy a felnőttek közt nem ritkán megforduló ember megszóláit, midőn látja cseledeink eikölcstelen él-t­m idját, vagy nugfigyeli a gazdigok szívtelenségét a szegényekkel szemben, s ha észreveszi a felnőttek hízelgő és alázatos magatartását a felj'b bvaiók es pöffeszkedéset az alárendeltekkel szemben, midőn tapasztalja, hogy a legbecsületesebb s fárasztó m ,nka alig nyújtja a uiinden­n ipi életfentartáshoz legszükségesebb dogokat is nagyon hiányosán, míg a renyheség és henyélés még a fölösleges kényelmi czikkekben i.j dúskálkodik : oly erkölcsi mérget szív migába, melyek meg a legjobb hajiamokai is csirájukban nugölik és erkölcsi hatolta lezik az ifju»ag"t, még mielőtt az életbe lépett volna. Az ilyen benyomások közt felnövekedő ifjú nemzedéktől azlán hiaba varjuk, hogy maj ian ethicai alapon nyugvó tarsadalmat alkosson. Társadalmi és családi életünk minden irányában, ágában es vonatkozásában, napról-napra inkább érezzük fogyatkozását az erkölcsös világnézlet elveinek, s a mily mértékben távoznak közéletünkből ezen elvek, azon mértekben foglalnak olt helyet azon hajdanokéi, melyek a történelem tanúsága szerint államot es társadalmat a végromlásba döntöttek, vagy éppenséggel semilyenok ; és ezen utóbbi elvtulenség az, mely oly gyászos belyegul nyom korúik igen sok viszonyára, s mily példiul különösen korunk közneveléset jellem a. Számtalanszor el volt már mondva veszedelmes ártalmassága korunk tanrendszereinek, melyek az értel­met tultömik fölületes elméleti i-m retekkel, a szivet pedig üresen hagyják, az akaratot szabad póra/.ra eresztik, a jellemerőt parlagon hevertetik, a vallás erkölcsi nevelő behatásokat lehetőleg mellőzik s egész nevelési részökbe í a legszükségesebbet, az eszményt és elvet nélkülözik. A fölserdült ifjú vagy leány azu'án kilép az é.etbe, s midőn fölvértezve kellene lennie az élei baj inak, szén valami ól előtt. Fejét tenyerébe hajlj i. S bá nal a vak éjszakába . . . Amerre Magyarországot sejti . . . így űl itt ez a fiu minden este. Itt lepi az éj is. Ül. És néz sóhajtva, szomorúan, m gnem meglepi az álom. Itt tataija az első hajnal sugár is. É- mindig szomorú, bús az arcza . . . Nem is csoda. CKt van mindene a távoli, messze hazában. Ott hagyott mindent ... A lelkét is. Az ott él ... Ez a szegény, öntudatlan, megviselt test csak tengődik itt. Mintha nem is az övé voln i . . . Ez dol­gozik, fárad itt naphosszat s 6 maga otthon tanyázik a düs udvarházban ... Ez a test görnyed, meghajlik ilt ura, az esetlen őrmíny előtt s a lélek nemes öntudattil jár ott me;sze, messze . . . Ahogy napnyugtával leül ide fáradtan az ól elé. érzi, hogy száll, szálldos a lelke . . . O.lhon száll. Vé­gig járja a termeket . . . Meg-megáll a sok szigorú kep előtt ... Az egyik gyászfátyollal van I takarva . . Alt ^ igen ... Olt eselt a Branyiszkón . . . Felsóhajt . . Tovább megy ... Ki a kertbe. Olt ül az édes anyja. Az a jóságos, szelid asszony ... Aki mindig sir . . . Megöleli megcsókolja . . . Száll . . . szálldos a lelke tovább . . . Amoda van egy másik nagy ház . . . Ott megáll ... Az ablakban virág nyilik . . . Szőke leány öntözi . . A báróki-asszony. És a hogy lassan elszenderedik, tovább szövődik a kép. Álmodik a báró kisasszonyról . . . Átöleli gyengeden, megcsókolja finom orczáját . . . Majd eltűnik e kedves kép és a bűbájos keleti ég alatt ott az a fáradt alvó halvány árnyakat lát elsuhanni, melyek összeszövődnek egy fényes, fehér fátyollá, amely olyan, mint egy óriási szemfedő. O.t mellette pedig az a sok fényes csillag, mint ravatal melleit égő fényes gyertyák . . . Az alvó arcza átváltozik . . . Kino^ aggodalom látszik rajta . . . Mély sóhajok hagyiák el keblét. És ő is hall halk sóhajokat, zoko­Irodámat május 1-től saját házamba &ailaÍ-UtCZa 27- SZ. aíá vittem át. Elvállalok minden mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosításokat, tít, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat es épület tervek készítését. NAGY ELGK oki. mérnök.

Next

/
Thumbnails
Contents