Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-12 / 11. szám

\\VI. évlolyam. 11. szám, Nyiresyháza 1005. már c/ius 1: IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ——Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: % Az előfizetési pénzek, megrendelések s a postán vagy helyben házhiz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő feUzóEgész évre 8 korona, lamldsok JOöa ülek kiadó-tulajdonos Fél évre 4- , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám Negyed évre 2 . (Jánótzky ház) Ultezeiidők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Rérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világon kívánatra « az illető költségére küldetnek vissz*. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábtól petit sor egystei i kOzléne 1 I fillér ; többszöri 'ilé* eaeUiben * fill. A nyill-téri kflz eméuyek di . «nronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 «zóii»4 • fii . minden toviibbi azé 4 fii. VIUH.<K( betűvel i>*d«M. <et.<«ere«»n nz&nut Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8del Henrik és Társa ííIIj.1 Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában i szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósiló és GrünmanBécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Kz ónálló vámterűlet és vármegyénk mezőgazdasága, Válasz. C událatosan megdöbbentő felfogás nyilatkozik meg a fenti czikkben, mely oda couclu dál, ln'j/y ráuk nézve az önálló vámterületi állapotba való átmenetel tulajdonképeu equiválense ; z ausztriai piacz elvesztésével. Mintha amaz egyértelmű és azonos volna ezzel. Honnan veszi a közleméuy tisztelt írója és vele egy hajóban evezők ezen pessimistikus felfogást, azt igazán nem tudom; ha csak az osztrák lapok azon fenyegetéséből nem, hogy ezen esetben elvesztjük az osztrák piaezot. De hiszen a fenyegetés semmi egyéb kisértet idézésuél Ausztriában és a suggestió hatása alatt rém látás Magyarországon, a mezőgazdák körében. Másnak igazán nem tudhatom be. minthogy e balhiedelem iránt praeocupálva van. Hiszen beismeri, hogy országos és nemzeti érdekről van szó s helyesen levonja a consecvenciát, hogy ezzel a lohális érdek szembe nem állitható. 1),! a lokál patriotizmus mégis túlsúlyra jut nála s minthogy önálló vámterület egyedül elvitázhatlan eredményeül a gyáripar keletkezését és fejlődését fogadja el —s minthogy arra kilátás nincs, hogy éppen Szabolcsvármegyében állítassanak fel gyárak s így pozitív formában lássék az önálló vámterület haszna — kicsiuyli a reflex hatásokat, ellenben a hátrányokat szinte ijesztően sok és nagynak látja. Pedig az egész semmi más, mint a rém, hogy Ausztria fogyasztását elvesztjük és ennek folyományaképen a magyar mezőgazdaság, a mezőgazdák s a mezógazdaságbólélő minden és mindenkinek tönkre kell menni. Ugyan kérdem a tisztelt czikkírót, ha ez így van, segítene talán rajtunk az, ha két vagy több gyár épülne Szabolcsban s kéményei vigan főstőluének ? Nem bizouy! Magam is azon nézetben vagyok, hogy az Önálló vámterület nem fogja megváltoztatni Szabolcsvármegyében a viszonyokat és Szabolcs, mint sok más vármegye marad, hogy úgy mondjam továbbra is földmivelő. A közlemény birálata akar lenni az önálló vámterületnek, viszonyítva Szabolcsvármegyére, — de letér a helyes útról — mert szem határán ott lebeg az Ausztriával való váin háború s ennek természetes következményeképen az osztrák fogyasztó piacz elvesztése mint országos jelenség; országos gazdasági erisist jövendöl, melynek keretébe beilleszti Szabolcsvármegyét is. Es a sok és t agy hátrány, mint a közleményből kiveszem, mind csak consecventiája ennek; így tehát azt mondhatom, hogy a közlemény az önálló vámterülettel szemben pusztán csak a már említett érvet tudja a mérleg másik oldalába tenni, mely azonban uem szabolcsmegyei, de országos jellegű lenne De vájjon oly súlyos jellegű érv ez? megkísérlem kimutatni, hogy nem. Ha világosan akarunk látni, elól kell kezdeni a dolgokat, a csírában szemlélni, s így felvezetni a koronáig. Mi Szabolcsvármegye tulajdonképeui productiója? Mezőgazdasígi termények. Mi az érdeke? Termelési ágainak fejlesztése és terményein k elhelyezése, értékesítése. Mi veszélyeztetheti tehát érdekét? Csak az, hogy piacza nem lesz. hol terményeit elhelyezheti. Ezzel szemben mi a inai közös vámterületi és az önálló vámterületi állapot között a külümbség ? Semmi más, minthogy első esetbi n más ál am (Ausztria) érdekei latba vetésével szerződünk a külállamokkal, utóbbi esetben pusztán saját viszouyaink mérlegelésével szerződünk a külállamokkal, és ebben a tekintetben Ausztria is a kölállamok kategóriájába fog tartozni. Az őn illó vámterület tehát uem szükségszerűen vám háborút jelent Ausztriával, hauem igen is azt jeleuti, hogy szerződéseink megkötésénél önállóan járjunk el s minthogy Magyarország ma eminenter földiniveló állam, első sorban gazdasági terményeinkre kidvező p'aczot biztosítsunk. S ennek körében a in-Minyire a viszonyok megengedik s a mennyire a mi v szonyaink szükségessé teszik, ipar védelemről gondoskodjunk, a leendő ip írnak esetleg is egyelőre csak egy bizonyos ágának melegágyát elkészítjük. Ez úgyszólván a teóriája az önálló gazdasági berendezkedés az önálló vámterület nélkülözhetlensége megindokolásának. Hol itt a veszély a gazdasagi termelesre, a termelés értékesítését, elhelyezését tekintve? Általános elv, hogy a kereslet szál ja meg az árat. A kereslet pedig folyománya a szükségletnek, a fogyasztásnak. Talán meg fog váltó/ni a fogyasztás Ausztriában a sorornp d< felállításával? semmi ^.-etre sem. Ha tehát a szükséglet ugyanaz marad, akkor csak az a kérdés:, bogy a s/ükségletet, a kereslet a kínálatnak mely köréb'il fogja beszerezni? Ahol a legolcsóbb kínálattal fog találkozni. Itt dói el a kérdés, versenyképes-e a magyar mezőgazdasági productio a többi európai államok mezőgazdasági productiojával szemben? ha igen. úgy félteni uem kell; ha nem, akkor előbb vagy utóbb utóiéri 2X2 végzete, melyből csak szemfényvesztéssel lehet ó-öt kihozni. A versenyképesség kérdése az, tnelynek megitélése más lapra tartozik s azt hiszem ez azon tér, ahol kutatni kell. Mert ha uem versenyképes, akkor az Ausztriával fennálló viszony úgy jön ki, miutha Ausztria tartaná ki mezőgazdáinkat az által, hogy versenyképes terményeit megveszi a folyó árban Pedig ezt eddig nem hallottam s erről i tisztelt czikkíró úr sem emlékszik meg. II. Térjünk át azonban a speciális viszonyra. Első kérdés itt menuyire tehető Ausztria szükséglete — önproduct'ojának leszámításával, a mit tudniillik Magyarország lát el? Nos. én a statisztikai adatokat e tekintetben, miuthogy azok a pedáns forgalmi adatokból meritvék, elfogadom s mit látok? Azt, hogy Ausztria határán keresztül nagyobb a kivitel, mint a magyar gazdasági import Ausztriában! Mi következik ebből. az. hogy tulajdonképen nem Ausztria a mi kiviteli piaezunk, hanem Ausztriával szomszédos consummeus államok, s hogy Ausztria gazdasági | termény szükségletét őnproductioja fedezi. Ehhez | nem kell kommentár. Megengedem, hogy nem egy és ugyauazonos terményekről van szó, mert a statisztikai adatok csak pénz összegben és 'V-ben lettek kitüntetve és így némi eltérés lehet, de számba vehető uem. Túl product.o léhát ez oldalról nem fenyegethet De egés,en má- is a túl productio, más a vámsorompó felállitasa által > lóidézhetó, mondjuk árhanyatlás. Mi abban nyilvánulhat, hogy gazd. terményeink, miut.iu nem a közvetlen mellettünk lévó Ausztriában les'tiek elhelyezve, — mi ugyan, mint fentebi' kifejtettem, a mai viszonyok mellett is csak látszólagos — hanem ine-s^ebb fekvő piaezokou, a fuvartöbbletet inegtiz-'tni kényszerülnek. 1) • épen ezen a téren az állam segítségére lehet, sőt kell, bogy legyen a mezőgazdaságnak, a szállítási tarifák minimumra való leszállításával. Más a túl productio! A termelés és a fogyasztás aránytalansága; kóros állapot, mely rendszerint átmeneti s akkor nincs veszély, ha pedig, hogy úgy mondjam idült baj. akkor Ueiu használ sem önálló vámterület, sem közönség; legkevésbbé Ausztriával, mely ebból is csak haszuot látna, mint kizárólagos, verseny nélküli vevő, illetve fogyasztó redukálván az árakat Hogy minek lehet betudni, hogy gyapjú termelésünk vámközösség daczára a 20 év előttihez mérten, elenyésző csekély? A jelenlegi viszony és az önálló vámterületi viszony közt tehát az a külömbség. hogy: 1. Gazdasági érdekeinket a szerződések kötése alkalmával hathatósabban képviselhetjük. 2. És a mennyire csak megengedik — és nem a gazd. érdekeink rovására — a magyar ipart megteremtjük és ha ilyen van, azt megoltalmazni, móduukban lesz. Hiszen épen az volt mindeukor sérelmünk, hogy fceresk. szerződéseink Ausztria ipari érdekeinek védelméért mezőgazdasági terményeink rovására köttettek meg, s ott, ahol gazdasági czikkeink kivitele fokozható lett volna, idegeu államok ipari czikkeinek mérsékelt vámolása me.lett az keresztül vihető nem volt, mert Au-ztria iparát gyöngítette volna. Úgy tudom, a franczia piaezot i így vesztettük el. Ezzel szemben feltétlenül meg.nl azon érv, hogy a belfogyasztás emelkedni fog — a miért-re? a feleletet talán el is ha.yhatom De valószínű, ha csak tekintetbe vessíük vizi utainkat, ha tekintetbe vészük kőszénbányáinkat, mely utóbbiak úgy-zólváu Csakis ipari czélokra alkalmas kőszenet produkálnak, hogy M igyarországou az ipar óriá-»i lellendülését várhatjuk, mely milliókat foi foglalkoztatni, s az ipar első sorban azon vidékeiuket fogja vállalataival felkeresni, ahol tűz és víz van, ahol olcsó a napszám, ahol olcsó a fold! Most ezen vidékek silány nyomorbau tengődő lakossága mint cousumens. még ->ak tekmtetbe sem jöhetek, népességük em gyarapodik, de pusztulobau van; ezrivel vándorol ki. hogy a mindennapi kenyeret megszerezze s ne éhezzék otthon. Ha ipari fejlődésünkkel s-mmi mást el nem érünk, mint azt. hogy a kivándorlás megszűnik (a napi iapok közlése szerint) utolso 12 hó alatt 20,000 fogyasztót tartottuuk volua viss?a; hiszen ez magában 100 koronájával számítva a fogyasztást 20 millió koronát tesz ki egy évben ! Tovább megyek, eddig mi történt nálu k? i Nyersterményeinket megvette Ausztria úgyszól| ván verseny nélkül, tehát olyan árt szabott, m. ly a meghaláshoz sok. a megélhete,hez kevts 1 volt A nyersterményeket kivitte, feldolgozta s I míu* ipari czikket, minthogy me-int vvrseny I nélkül állott, ismét olyan árban adta, mely