Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-26 / 9. szám

XXVI. évfolyam. í>. szám. rNyiregyhiiza. 1905. február Xi6. IDEK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. —————————————————— — • Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elófizeté*! Teltételek: -08tén vagy helyben házhoz horlvs Egész évre 8 korona. Fél évre 1 , iNegyed évre 2 „ Az előfizetési pénzeli, megrendelesek s a A'ap szellemi reszet kepezo kuldemeuyek, Hirdetési d jak: Í „-,.. f n. J j- ri • a szentesítő czime alatt kéretne* beküldeni „ lap szétküldésé Uirgyaban leendő felszo- , . , ., Minden négyszer hasibiott petit <or egv.teii támlások Jóba Elet: kiadó-tulajdonos J ^mentetlen levelek csak ismert kezektol ka.Iéae l > fillír ; WbbsiSri kU.lfr e.et 4ben 8 flll. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , ,. • , ',". ,, -,- . . - . A nyilt-tíri küi emények dija Éoronkint 60 fillír. t i t i . i-i A ké/ í'ratok csak rilagos kívánatra « a* Apró hirdetések 10 s»óij{4»fi „minden toribbi nó tJailOSZky haz) mtezéndok. illető kötbére küldetnek vissz ,. 4 fii. Vastrn; beivel T.edett kétszerese. ™imit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (11. kerület iskola-utcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát" Általános Tudósító es GrUnman­del Henrik és Társa által Budi pesten. Haasenstein <s Vogler irodajábat Bécsben. Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővarosaiban. A cselédügy rendesése, Annyi bizonyos hogy semmi s*m okoz annyi gondot a gaxdának. de kiváltképen a h iziass/onyiink. mint a cselédügy, mert ma­napság a jo cseléd olyan ritka, irint a feh' :r holló És bizonyíra nem t.ulozzuk a dolgot, ha a cselédmi/.ériiit, ami tulajdouképea a gyakori hely változtatásban nyilvánul, első soroau a cselédközvetitők befolyásának tulajdonítjuk, miután ezeknek áll érdekükben a gyakori cseléd változás hogy minél tölbet szedhessenek be közvetítési dij cziméu. S e mellett még kedvében is kell járni a közvetítőnek, mert különbeu nem kapunk cselédet, mert a közve­títő egyszerűen lebeszéli, tlrérniti a jeleutke­zőt — tisztelet a kivételeknek Lapuukban is hírt adtunk annak id'jén arról, hogy Kecskemét városa maga állított fel egy cselédközvetitö intézetet, hogy jóravaló cselédekkel U-sa el a várcs közönségét s elejét vegye annak, hogy a cselédközvetitők úgy a cselédeket, mint a cselédtartókat kizsákmá­nyolhassák. Kecskemét városának ez az intéz­kedése igen sokak óhajtásával találkozott, s mivel más városokban sem uralkodnak különb állapotok, sok helyen megindult a mozgalom e jó pilda követése iránt, s ennek folytán ne­künk sem árt erről a kérd'sról komolyabban gondolkozni. Hogy a cseléd viszonyok minálunk milyen züllött állapotban vannak, a/t a háztartás súlyos gondjaival bajlódó asszonyaink tudnák Csak elmondani, kik valóságos martirjai a meg­romlott cselédviszonyoknak. Halgassák csak meg, hogy miről szól a diskurzus, ha asszonyaink összejönnek, hogy egy Naplements Cigaleban, Hóvihar a Yellebiten: A Monté Sct. Giovanni. (A l.ussingrandei emléklapokhoz.) Irta : Ruzsonyi Pálné. Szürke kőrakások résein diadalmasan ldsarjadzott niyrthusbokrok között, hepe-hupás úton lassan haladtam előre . . . Hátam mögött mindjobban tünedeznek el Lussinpiccoló halvány, pastellszinü falai. Az út kanya­rodó csigavonalától jobbra, túl a szecessiós görbii­lotii olajfákkal borított apró campagnákon — a tenger tündöklött bűbájos kékségben s felette — e januári napon zordabb égalj gyermekének szinte parador módon valóságosan tavaszi égboltozatról ontotta alá a nap arany sugarait .... A cigalei öböl mentén sötét örökzöldben pompázó pinia-erdök árnya csábítóan hívott: lehullott lülevelek barnás süppedő szőnyegén jól esik álmodozva jární­kelni; gondtól pihenő lélekkel nézni a sötét fenyöloin­bokon átszűrődő napsugarak arabs esipkézetét vagy a fák között itt ott áttetsző enyhe kékséget, melyről szinte nehéz elhinni, hogy tenger az : öble az Adriának, melyet oly gyakran korbácsol fel vadul viharra fajult Bóra vagy Scirokko fehér tajtékot túrva e most sima, alig fodrozott víztükrön, hol millió ezüst csillaggá tői­nek a napsugarak . , . Nyugodt, szelid és végtelenül bájos sceneria, de én — ellentállva kísértő csábjának — elhaladtam mel­lette ; mielőtt ama fenyves hívogató árnyát felkeresném — utam másfelé vezetett, szeszélyesen hajolva hol jobbra — hol balra, míg végre leszállván, egy lejtős domboldalon, fehér svájezi ház állt előttem dús örök­zöld lombok között: Villa Cyklamina. Ettől nem messze intett útam czélja: Val di Sole, — ,.a nap öble." Itt trónol Phőbus tündöklő fönségben, keltétől nyugtáig itt legintenzívebbek sugarai: ha már búcsúzni készül Lussin kic-.it szórakozzanak. Az elsó perez után már a esi lédügyre térnek s kifogytiatatlauok a pa­naszokban. A jó cseléd ma már ritka s még ritkáb­ban van hosszabb ideig egy helyen s a leg­nagyobb része fizetett ellensége a háznak, írn'g pedig a leglelkiismeretleuebb módon, pedig hát fizetésűnk é- jövedelműnk egy igen nagy ptr­czeutje megy rá ;iz ő fizetésÜKre és ellátásukra. A jó cseléd boldogsága a háznak, a rossz elenben valódi szerencsétlenséget hoz a családra és bizton elmondhatni, hogy egy-egy rossz cseléd megháborgatja sz egész ház békéjét, sőt tönkre is teleti azt. Az egész cselédfelfogadás csakúgy, mint a hadverés és a hazardjáték, szerencse dolga s épen azért nyílik itt tág tere a tudatlanság­ok, tökéletlenségnek s minden gyarlóságnak. Hanem tniuton kerüljön ki a cseléd a házhoz ? . . . Közvetítőre vau s/ükség s éppen itt rejlik a nagy hiba. A. cselédek elhelyezését illetőleg nálunk hiányzik a kellő ellenőrzés. Mivel maguknak a cselédközvetitőknek érdekében áll a gyakoá cseltdváltozás, c?ak öt-, vagy batszori kísérletezés után, mikor már jól kimérgelődtetik a gazdát, hoznak alkalmas cselédet. Sőt ha a gazda nagyon duzzog, egyaltalán nem is hoznak cselédet. Nem egy lelketlen ember még a beszegő­dött cselédet is felmondásra bírj i. Persze a cseléd közvetítő hasznot huz a gyakori cseléd­változtatásból, mely azonban megölője a rend­nek, kibúvó ajtó és űrügy oly cseléd számára, aki szeret tétlenül éiui és kószálni. Sőt alkal­mat szolgáltat minden rosszra, mert gyakrau szigetétől s árnyba borul hegy, völgy s tenger, — akkor itt, a nevéről nevezett öbölben — mielőtt lehanyatlik az örök tengerbe -- utolsó audiencziára bocsátja híveit s bőkezűén osztja nékik sugármosolyát. Egy nagy pinia mellett álltam meg, hogy áhítatos hódolatomat illő alázattal bemutassam — de láttára e királyi fénynek, e mesebeli tündérpompárlak halandó s gyarló földi szemeim elkáprázva záródtak le. — — Félve nyitottam ki őket ismét: mintha az Ezeregvéj dervise kente volna be szemhéjaimat csodás büverejü balzsamával — látom a föld méhének összes rejtett kincseit ! Híg arany, ezüst s gyémánt hullámok : az év­ezredeken át fantasztikusra mosott sziklapart mellett türkiz, smaragd, oni\ ragyog mérhetlen mennyiségben. A szeszélyes szildaformatiúk — megannyi aranytömb — halk, melodikus morajjal fogadják lenn a mélyben a bűvös hullámok lágy ölelését. Várom, hogy felébredjek e csodás tündérálomból, de a helyett, hogy elmúlna, mindjobban hatalmába ke­rített a bűvölet. Az öblöt elhagyva előttem Lapis lozu­liból egyetlen óriási tükör: a nyílt tenger az! A messze láthatár szélén már halvány, lilás köd terjengeti ; távol a tengerből kiemelkedő scogliek, a Mont Asinello. meg­annyi sötél színfolt: — de a láthatár felett, fényét ji tenger kékjével bűbájos harmóniába olvasztván — dia­dalmasan tündöklött még a nap az alkonyégen A tenger tükre úgy ragyogott, mintha mind azt a fényt, a mit hajnaltól mostanig a naptól magába -/itt — most egyszerre akarná kiizzani .... A seneria azonban most már hihetetlen gyorsa­sággal változott: a diadalmas sugárözön daczára a tá­voli szemhatáron terjengő lilaszinü köd mind erösebb, sötétebb árnyalatot nyert. Még minden fényárban úszik — s rövid perczek múlva mégis beáll az éj. — ­Földi létünkben is ily hihetetlen gyorsasággal követi a boldogság rövid derűjét a bánat árnya: de míg az éjt — a természel örök törvényei folytán megújult dicsőséggel váltja fel ismét a nap — életünk letűnt fénye ritkán űjid meg teljes intenzivitással: Szeren­cséseknek érezhetjük magunkat, ha felejteni tudunk ­a jo. dolgos és becsületes cselédet is félreve­zetik. Kecskemét városa egy ügyes vágással meg­oldotta a gordiusi csomót. Bizonyára meg is lesz erélyes fellépésének a kiváut jó hatása. A miniszter állal is jóváhagyott városi cseléd­szerző intézet, vagy hivatal, nemcsak a cseléd és a gazda közti jó viszony ápolását fogja szem előtt tartani, de bizonyára javít.) hatással lesz a cselédek erkölcsére is. A példa előttünk áll. Érdeklődjék iránta a tanács, tegye tanul­mánya tárgyává ennek működését a helyszínén, a rendőrfőkapitány által, s ha meg fog győ­ződni róla, hogy ez az intézmény Iveoskeméten bevállt, állítson fel a város annak mintájára nálunk és egy városi cseléd elhelyező intézetet, amelynek fenntartása még anyagi áldozatba sem kerül, mert hiszeu az adminisztráció költségeit a közvetítésért szedendő mérsékelt dijak okvetlenül fedezni fogják. Egy kis kirándulás Németországba. Kerülgetem mint a macska a forró kását, mikor el akirom mondani, hogy miként és mikor lettem én életemben először és utoljára kritikus; csakhogy ez termé­szetesen nem olyan dolog, hogy azt rövid szóval, hosz­szabb bevezetés nélkül megtehetném. tírückétől a becsi egyetem világhírű élettan-taná­rától, nem csak a denevérről hallottam egyelraást, a miket fentebb az idegesség megmagyarázásának mankó­jául hoztam fel, hanem azt is begyembe szedtem, hogy a ki sok bort iszik, vénségére fecsegővé válik, de szel­lemi képessége ép marad és utódai sem szenvednek szellemi fogyatkozásban. A ki sok sört iszik, vénségére kissé inegbutul, de ivadékai ép eszűek lesznek. A ki sok pálinkát iszil: inegbutul; gyermekei is többnyire tompa elmejüségtől tarthatnak. a feledés félhomályában vegetálhatunk tovább. — akár Dante ,Infernó"-jában — az előcsarnokban lézengő nemes görögök s rómaiak ahol nincs fény. sem teljes árny." Sziklába vágott úton, - piniák s rozmarinbokrok árnyában haladtam tovább. Fillanatról-píllanatra jobban sülyedl alá a nap, — sietnem kellett, hogy el­érjem a cigalei öblöt, mielőtt teljesen lehanyatlik, mert ott éppen szemközt látja az ember az ünnepélyes offi­ciumot Elhaladtam a Madonna Annunciata ki­csiny fogadalmi kápolnája elölt vágyva nézve vissza Val di Sole felé, mely még sugárözönben ragyo­gott — míg én már árnyban jártam; a tenger kékje mind jobban halványodott, az öbölben tompa acél­szürkére válva. A zavartalan csöndben különös hangu­lat vett rajtam erőt: lelkem — talán kifáradva a ter­mészet e túlságosan fényűző pompájának közepette — 'erőszakosan szakította ki magát a pazar milienböl; gondolatom sajátszerű emlékezéssel túlszárnyalva tér s idö határait, messze-messze szállt — — Estalkony volt akkor is: a lehunyó nap sugarai nem a kék Adria tükrén játszadoztak, de ringó halásztengert vontak be tündöklő aranynyal; a hullámzó búzakalászok között pipacs s búzavirág tarkállott s odább a virágos mezőn apró gyerekek fontak pinpim­páré lánczot ... A kezdődő esti szürkületben szelíden fénylett kis falu tornyának a gombja: szelid zsongássá 1 kondult meg az estharang — méla biztatással vegyül­vén bele a hazatérő nyáj vezető kolompja. Nyoma sincs sziklának, éles köveknek az úton, fekete föld ez : áldott földje a Tisza pártjának! Ezüstös pára lebeg a zizegő nádas felett, harmat borítja a réteket s itt hullámzik szeliden a szőke Tisza az alkonyfényben Most indult meg a túlsó parton a komp: hazatér a gulya is. Nyoma sincs kápráztató fénynek, ragyogásnak, de vég­telenül nyájas, szívet, lelkei megnyugtató kép cz — eltörölhetetlenül lelkembe vésve: — nem diadalinaskod­hatik felette idö s távolság! Öröm s búbánattal telve ; elmúlt ifjúság s vesztett reményekkel — ím, távol tőled Tisza partja — a kék Adria mentében, e bűvös estal­konyon rád emlékezem — rád és mindazokra, a kik II ' "I " " Ari NAGY XSXjXSH! okleveles mérnök Nyíregyházán, iskola-utcza 13. szám a Nyirvizsza­Mmm írniln bá ly ozó társula t mellett dr, prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát IVIUI IIUIXI II UUUb u m földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és épület tervezéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents