Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-05 / 6. szám

2 JS' T I ít V I í) E K önkénlcs tűzoltó egyletnek elnöke, a dalegyletnek volt elnöke és diszlagja a polgári olvasó egyletnek elnöke, a főgimnázium kormányzó tanácsának másodfelügyelője, a Nyirvizszabályozó társulatnak alelnöke volt. Az ág. hilv. evang. egyháznak 1809 óta presbitere, 1874 tői 1878 ig felügyelője s az egyházmegyének egyik törvényszéki bírája volt. Elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Bencs Lászlóné felesége, Mariska férj. dr. Prok Gyuláné, . telka és Kálmán gyermekei, Prok Magduska, Laczika és Juczika unokái dr. Prok Gyula veje, B tcs Jáno? t stvére, a nagyszámú rokonok nevében is jelentik a legjobb férj, a legszeretőbb apa és leggyöngédebb nagyapa : Bencs Lászlónak Nyíregyháza város volt polgármesterének és volt ors/ággyülési képviselőjének, folyó 1905. évi február hó 2-ik napján este 9Vs órakor hosszas szenvedés után életének 61 ik s boldog hazasságanak 32-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult kihűlt teteme 1905. évi februír hó 4-ik nap ján délután 3 órakor fog az ág. evang. egyház szeriar tása sz'rint a Selyem ulczai 4-ik szánvi gyászházból a Morgó melletti sírkertben az anyaföldnek átadatni. Nyíregyháza, 1905. évi február hó 3-án. Áldás és béke hamvaira ! A város lisztviselőkara a következő gyászjelentés sel tudatta volt lőnekének elhunytát : Nyíregyháza város tisztviselői kara fájdalmas szívvel tudatja, hogy szeietett volt főnöke Bencs László úr Nyíregyháza város volt polgármestere 1905. évi február 2 án elhu iyt. A megboldogult temetési gyászszertartasa február hó 4 éti d. u. 3 órakor a selyem-utezai családi házból k sz megtartva. Nyíregyháza, 1905. február 3-án. A városi tisztikar és a város közönségének kegyelete őrizze áldásos emlékét! A nyiregyházi takarékpénztár egyesület a következő gyászjelentést adta ki : A nyiregyházi takarékpénztár egyesület igazgatósága, felügyelő-buoltsaga és tisztikara fajdalomulil jelenti, hogy az egyesületnek 22 éven át volt érdemes igazgatósági tagja Bencs László a f hó 'J-án elhunyt. Nyír egyháza, 1905. február 3-án. Emlékét mind nkor kegyelet'el fogjuk megőrizni. Egy kis kirándulás Németországba. (Folyl. köv.) A mostanában 85000 lakost számláló Mainz a Majna és a Rajna folyónak egyesülésénél az utóbbinak balparlján fekszik. Büszkék, hogy Németország k'T'jének ni vezik termékeny vidékét, mely már a legőset>b korban is települőket vont oda, olyan népeket, tne|y, k kőeszközöket használva az a,'yagip iroan, a bronzkorszad i épeknek adták át finom Ízlésüket. Itten, de csupán csak itten Iá lam, kőeszközökkel együtt talált sokféleképen díszített, sokszor csücskös edenyeket, a milyenek nálunk, de már?" ' közök Insznála'a id iében dív'^' ül'- i.' Í vbll,-íOjj-y áz ővíop kerat ben esi. hogy az oak^.i .. de még bölcsőbe sem tette, bár IIONIE.J SOK tekintetben nagy t.evü, nagy tudásu — régész azt állítja, hogy az ősedényeknek származási korát, már a megfogásból is kepes meghatározni. Hit liidje a ki akarj-i. En is el fogom hinni száz esztendő múlva, t. i. akkor, a mikor egy kimerítő őskori keramikára vonatkozó szakmunkát fogok egy unalmas léghaj óz isi utamban olvasni. Addig minden állításra csak csóválni fogom fejemet, a mint azt Dr. Reinicke is teszi, a ki pedig fáradhatatlan munkás életét az ős és római kor tanulmányozásának szánta. Ezzel nem azt mondtam, hogy semmit sem tudunk, hanem csak azt, hogy éles határvonalat ma még nem húzhatunk a kő, bronz, hallstad i, La Téne, népvándorláskon, honfoglaláskori agyagipar között, mert gyakran találunk hasonlatos cserépedenyeket, kétségtelenül ezen különböző korszakokból származó egyébb tárgyak társaságában. Az archeológiai ösmeretek fejlesztésinek érdekében kívánatos volna, ha valamely vagyonos magyarországi gazdag ember, a helyett hogy báróságot, vagy másféle titulust vásárolDa, pályadíjat tűzne ki egy őskori keramikai pályamű megírására. Annyi erre vonatkozó anyag van már eddig a szakfolyóiratokban felhalmozva, hogy egy-két lelkes emb> r néhány év alatt azt feldolgozhatná. Az állalános lefegyverkezés idejéig, a me'yet mindnyájan óhajtunk és sokan reménylünk, nem igen fog erre bankó akadni. Addig pedig „ha nincs píz, igyál víz". .Lesz még egy jobb kor, mely után búzgo imádság epedez, százezrek ajakán." Ezért tehát ne.n meiészelek a mainzi Römisehgcrmanísches Muzeuni ős cserépedény gyűjteményének osztályozásába bele kontárkodni, csak annyit említek meg, hogy ezen gyüj emény nem egy olyan elenyésző kis pontocskáról van összegyűjtve, mint a „Nyir", hanem Németországnak egymástól lávoleső részeiből, és hogy szimra nézve ősedény gyűjteménye a miénket megközelíti, de csakis megközelíti. Nincs okunk szégyenkezni, de szégyenleném azl, ha muzeumunk fejlődésében tespedés állana be. A vátmegye közönsége a mult évben egy muzeutn és könyvtár bizottságot alakított, melynek hivatása lenne muzeumunknak több irányú fejlődését előmozdítani. A jó szándék, a törekvés meg van, de meg is volt, mert gyűjteményünk csakis a közérdeklődés mellett fejlődhetett annyira, hogy büszkén elmondhatjuk, hogy őskori gyűjteményünk, a nemzeti muzeumet kivéve, hazánkban 1 gg.izdagabb. Ezen gjüjleniínyDek gyarapításában csekély személyemnek csa; annyiban volt része, hogy 38 éven át igyekeztem az érdeklődest ébren tartani, tehát csak eszköz voltam. Hetven évet túlhaladva, erélyességem a természet rendje szerint csökkent. Csík az akarat maradt meg. Már pedig .Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka", a mi szó szerint igaz is. Ezért jó lenne, ha a muzeum és könyvtár bizottság gondoskodnék arról, hogy i gy fiatalabb einber, — mondjuk valamelyik gimnáziumi tanar — vállalná magára a si gédőr szerepét. Dc miután levegővel nem lehet tojást fe-teni, cen segédőrnen némi javadalmazást ís kellene biztosítani a közművelőd isi al pból, a ki rövid idő al ti úgy ösmerné gyűjteményünket, mint én, a ki annak létrehozásában évek hoss'.u során gyönyörűségemet találtam. Halad az idő. Nem kell a fejlődésnek szünetet enge ; , . i a ínainzi muzeumba, roeg^'petlflz, hogy Dr. Reiricke Pal a magyarországi ő?kor. leleteket «gy . sn rí. mint l&raielv íra/.<i rtgi-•.<: 'nk. zs bstfiket tartalmazd !,?'.' íreinkn 't Ujty k, mint cg;. tősnyök'.res nrttgj--... C*< azon cfctfrikc/.-'U, h • •• . • & -V nyűnL nn-íy:. - iáüiara fu.u o.i totogranajat bemutattam, csat amijil , hogy annak némely részét az Archeológiai Értesítőben megjelent közleményekhez csatolt ábrákból ősmeri, de a magyar szöveget nem érti. Fizimiskájából azt is kiolvastam, hogy hazug embernek tartott volna, ha a fotográfiákat fel nem mutálom. Folyóiratokban megjelent nagybecsű közleményeinek külön lenyomataival, d: meg azzal is megtisztelt, hogy ott tartózkodásom harmad napján tőle elbúcsúzva, nem csak elkísért szállásomra, a „Veres rák" fogadóba, Csiszolni, egyengetni való részletek talán maradtak utánua és vannak még ma is. De ezek csak részletkérdések. Ezeknek megoldása csak betetőzése az ó munkájának. Akik a régi állapotokat ismerték s akik azokat a mostaniakkal összehasonlíthatják, azok tehetnek erről igaz tanúságot. Mint a város polgármestere tettekkel igazolta mindig, hogy ó a üzó becsületes értelmében a kötelesség ifokozott teljesítése és a felelősség tekintetében érzi magát a város első polgárának. Po'gártár^ai bizalmát hasonló bizalommal viszonozta mindig Nemcsak elröppenő s avakkal, de tetteivel bizonyította, hogy polgártársaival együtt él és együtt érez. Tudott a nép nyelvén, mint talán stnki más. Nem csak értette, de megértette őket Szívből vonzódott polgártársaihoz rangkülömbség nélkül. Ismerte bajaikat tudta azoknak forrásait és ahol amikor cs.ik tehette, szivsen igyekezett azokon segíteni. A népnek igazi atyja, a városrak igaz polgára, egyházának igaz híve, barátainak igaz barátja volt Mint országgyűlési képviselő, amily nem szívesen vállalta és nem kereste ezt a kitüntetést, ép oly igaz lélekkel igye ezett megfelelni, a beléje helyezett bizalomnak. Mindezekért és még ezer, meg ezer okok miatt, érintett mindenkit halálának 1 íre oljan fájdalmasan, olyan közvethuül és olyan nehezen Pedig tudta róla az egész város, hogy nagy beteg; hogy napjai megvannak számlálva. Emlékezetét a most élő nemzedék talán inkább a szivében, — de a jövő nemzedékei e városnak eszükbeu fogják megőrizni, megbecsülni és érdeme szerint méltányolni * * * Életrajzi adatait főbb vonásokban a kővetkezőkben közölhetjük. Született Nyíregyházán, 1811. augu-zlus 4-én. Elemi iskoláit itt, gimnáziumi tanulmányait Lőcsén, Sopronban, Debreczenben és Eperjesen, jogi tanulmányait Eperjesen végezte. Pesten a táblánál egy évig gyakornokoskodott s letette az ügyvédi vizsgálilo*. Ügyvédi gyakorlatot nem folytatott és az abszolutisztikus időkben hivatalt nem vállalt. 1868 ban Bánó Józs> f mellett mint kiskövet foglalatoskodott. Az 1869. év május '27 én a város második, 1873-ban első tanácsnokává választották, 1878-ban 11 hónapig mint rendőrfőkapitány is működött. Polgármesterré 1890. november 30-án választatott meg. Ebben az állásában 1901. október 3 ig maradt meg, amikor függetlenségi és 48 as programmal két ellenjelölttel szemben óriási abszolút többséggel országgyűlési képviselővé választatott. A legutóbbi képviselőválasztási mozgahnak már súlyos betegen találták, úgy hogy a jelöltségtől is visszalépett. Az 1869-ik évben, mint egészen fiatal ember, G hónapig szenvedelt vizsgálati fogságban a szomorú emlékű pesti „Újépület"-ben egy hazafi is fellobbanása miatt. Hivatali állása mellett számos tiszteletbeli állást töltött be. A kaszinónak legrégibb választmányi tagja, a takarékpénztárnak 18 éven át egyik igazgatója, az den reményem — egyetlen boldogságom. Csak ez az egy van ! Kérje el tőlem a Haza bármikor, bármely órában, odaadom, készségesen, ezer örömmel ; — ket kezemmel kötőm föl oldalára a kardot — magam. Tudja-e — érti e mosl már — hogy mi az a honszerelem P ——Az örökös. (Rajz) Irta: Zahonyay Ferencz. III. Bárdossy Gábor jó gazda és jó ember is volt. Mig testvéröccse ugyanannyi vagyonban lönkre jutott, addig ő n mcsak az ősi vagyont tartotta meg épségben, hanem még gyarapította is Pedig háza gyűlhelye volt a wdék előkelőségének és Gábor bácsi mindég kifogyhatatlan az ősi magyar vendégszeretetben és szívességben. Ugy látszott, hogy semmit sem csinál, mégis rendben volt mindig a s-.énája. Csodálatos valami az is, ha megfigyeljük, hogy egyik másik emb.r egész eleteben kü:d, fárad, dolgozik, még sem tud jutni semmire; nng a harmadiknak, aki ugy tetszik, hogy mindég csak vendegeskedik, otlhon boioc.-ka mellett üldögél és pipazgat: minden dolga szemenszedett rendben megyén. E{> ilyen a családi élet is. Egyes helyeken a családi körben ha megjelenünk, ugy találjuk, hogy minden jo van, latunk vagyont, kényelmet, nyájassággal is találkozunk, mégis mintha a levegőben volna valami, ami fojtogatja a torkunkat és nem engedi, hogy őszintén es meghitten szóljunk. Viszont máshol egyszerre lebilincsel a családi-kör, felmelegít, felvillanyoz és nyilatkozóvá tesz, mintha itt is a levegőb. n volna valami, olyan megmagyarázhatatlan tömjén — vaev virágillat-f de. Ki ludja, mily külső tenyezőkben keresnék ennek okat a bölcsek, vagy laikus k ? Én macában az emberben, az emberek szivében keresem. A Baidossy Gábor háza-táj i is olyan volt, hogy onnan nem ment el idegen szives visszaérni kezések uelkul. Magyar tmber volt ő tetőtőI talpig és gavallér, de e mellett takarékos és előrelátó. Családi élete, mint a csillagos ég: tiszta és vonzó; hol a szelíd, szende nő, mint nyájas hold hintett fényt kör. re. Egyszerűség modorban, beszédben, de a nemes szív. a művelt elme, mint drága gyémánt rejtve foglalatjában Bárdossy Gábornéra ráillellek a köllő szavai: » . . . nő, az volt bizonnyal, Világ szerént, lélek szerént; Nem nyert a bársony — s bíborral: O hintett még ezekre fényt " És ime ! 'egtöbbször azok szólittatnak ki az élők sorából, kik póto hatatlanok övéik számára, kik áldást és fényt árasztanak körükre, avagy megbecsülhetlen jótevői az emberiségnek. Ellenben azok, akiknek a világ semmi hasznát nem vt heli, akik terhükre vannak unalmas életükkel önmaguknak és az emberiségnek: azok élve maradnak. Ismerek szülőfalumban egy félbolondot, akit Bolygó Jóska néven talán az e„'esz vármegye ismer, ez az ember már hat éves gyermekkoromban 3'2 esztendős volt, azóta 18 év engemet férfivá érlelt, ennek pedig egyetlen vonást sem változtatoti az idő arczán ; vörös hajaban, bajuszában egyetlen ősz szál sincs, mindég fürge és eleven, egyfoima jó étvággyal eszik, iszik, pedig télen, nyáron rongyokban és felmeztelenül jár és sok napja vau szegénynek, mikor száraz kenyérből sem lakhdik jól. Micsoda erő az, 111 ly az ily tehetetlen és semmire sem való fizikumot az életre igy megaczélozza ? És viszont mely hatalom az, melynek egyetlen éi intésére a legnemesebb szív, mely egy család boldogitásán ; avagy a legfényesebb elme, mely egy világ jólétén lázasan dolgozik, farad: egy szempillantás alatt megszün dobogni és kialszik ? Ob, ennek a nagy írjtélynek oka már ott fönn van a csillagok felett! Egyesek által nem tökéletesülhetünk mindannyian, az egész emberiségnek anyag kell a gondolkozásr ! Bárdossy Gáborm t is els'.óllitotla az Isten az élők sorából, őt követte né^y szép gyermeke, egyedül hagyván az ősz Bárdossy Gábort, hogy fájlalja élete fogyláig veszteségét. Ellenben Bárdossy Alfonz urat mindnyájunk őrömére friss jó egészségben megtartotta. IV. Midőn Gábor bácsi halálával Alfonz ur a rengeteg vagyont átvette és tapasztalta azon tiszteletet, melyhez a vagyon által juthatni: mértékletességet fogadott magában, nagy és nemes emberhez illően szándékozott élni és a híres Bárdossy családíát fenlarani. De van az emberi lélekben a termeszeinek egy kétértelmű ajandé'ia : az önszeretet: s ezen tulajdonság mindenkiben kifebb, vagy fokozottabb mértékben a szerint találhat 3 fel, mentől műveltebb vagy műveletlenebb az elme, érzésekben mentől gazdagabb, vagy szegényebb a szív. Ahol nincs érzés és gondolatvilág: ott a természet dolgozik, az önszeretet itt túlsúlyra jut. És épen az önszeretet az, mely — ha a véletlen egy jobb, egy kellemesebbnek Ígérkező helyzetet kinál számunkra — legkönyebben rabjává teszi akaratunkat. A tolvaj, ki először életében talán szükségből lop, habár megfogadja, hogy bűnét többé el nem követi, mégis ha véletlenül munkája sikerül s őt egy ke lemesebb, egy kedvezőbb helyzetbe juttatja: megismétli bűnét, mig rajta nem vészit. Ilyen a természet, mely mindég visszatér és mindég az önszeretet helytelen utján halad, ha nincs ideálismus a lélekben, mely megfékezhess.. Alfonz ur is takarékosságot és okos gazdálkodást fogadozott magában, de önszeratete és hiúsága erősebb volt, mint idealismusa. Aki annyira megszokta a téllen, kényelmes életet, a folytonos mulatozást, annak nehéz, sőt — ha a véleilen szerencse is kezére játszik — szinte lehetetlen más életet kezdenie vagy m gszoknia. Mit is tudna csinálni egyebet az olyan ember, akinek semmi dolga, vagy hivatása nincsen, pénze pedig bőven ván: mint költeni és tivornyázni? Alfonz ur is költött tehát és pedig annál bővebben, mentől inkább tápasztalta, hogy bőkezűsége mind több tisztelőt szerez neki. Tisztelték őt igen a tudatlanok és a ravaszok, kik színleli alázatossággal és barátsággal veitek körül, de az okosok mosolyogtak háta megett.