Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-29 / 5. szám

NYIRVTDEK ember szellemének egyéni szabadságával s a természet törvényeivel össze tudja egyeztetni, megérdemli föltétlen tiszteletünket, mert jót akar, meri ebben következetes, mert megbizható. Meg kell ilt még jegyeznünk, miszerint a nagy közönségnél igen gyakran halljuk azt a véleményt nyilvánilarii, hogy ritkán lehet olyan emberre találni, aki tehetsége mellett becsületességgel és jellemmel is birna, — s mégis, ha valakit tettleg alkalmaz valamely állásra, — bár esetleg hatalmában volna olyant választani, elsőséget ad az úgynevezett „nexiónak". De hát ilyen az ember, t. i. panaszkodik, helyes elveket állit fel, de nem követi azokat, mert erkölcsi ereje gyenge, az pedig azért ilyen, mivel éitelme még nem eléggé tiszta, jelleme és önállósága tehát ingadozó. Mivel a családok legtöbbje ilyen képességgel mi még nincs felruházva, tehát az iskola feladata, hogy 1 tiszta értelmű, önálló és szilárd jellemű eraborvktt neveljen. Kédl Fercncz. Egy kis kirándulás Németországba. Abban hagyom már a hypnózist és a távcilátást, mert hiszen ezt csakis az hiheti el, a ki látta, vigy maga is megpróbálta. A régmúlt időben is vo'tak okos emberek, m g is hittek a boszorkányokban, ördögökben és ördögűzőkben szemmel verőkben, de nem hitték azt, hogy a föld gömbalaku, vagy azt: hogy a föld kering a nap körül, nem pedig megfordítva. A gőgtől pukkadásig megtelt bula II.-ik Fülöp spanyol király és czinkos társai : Torquemada, Arbuez Péter, Ximes sat, a kik Jézus Krisztusunknak szerel tén és türelmességen alapuló vallásának gúnyjára százezrenként doblak máglyára azokat, a kik gondolkozni meré, szeltek, megégették volna azokat, a kik elcg vakmerőek lettek volna gőzhajóról, gőzkocsiról, lelegraphról, telefonról, phonographról, foquagrafiáról, fonográfról, villamos kocsiról és világításról, Röngten sugarakról Rádiumról stb. csak álmodni is Sok millió ember életének feláldozása árán végre hozzá jutottunk a szabad kutatás és gondolkozás jogához. Sok millió szabadságra törekvő smber van itt ott még kazánokba csömőszölve, a nu ly kazánok alá erősen fűt az abszolutizmus. Oroszországban mar kezd a kazán lyukadozni, de hála Vladimír nagyherczegnek és társainak, ezen lyukak néhány nap alalt be lesznek dugva bagnéllal, meg golyóval és lűlenek tovább. Azt, hogy mi lesz ennek a vége én nem tudom. Találjak ki az okosok. Hála Istennek, hogy mi nem Oroszországban, hanem Magyarországban élünk, ahonnan senl^i ki nétij kívánkozik és a hol még a tisztviselő, vagy hivatalnok is szabadon, minden presszió nélkül érvéiiyesilheti politikai jogait. Hiába! „Extra Hungáriám non est vita". Na de vegyük a mankót ós döczögjünk Frankfurtból a 38 kilométernyi távolságra eső Mainzba, a iiova Nürnberg után leginkább vágytam, mert az ottani „Rőni.-chgermanisches Museum" világhírű ősrégészével dr. Reíniche l'ál muzeumi őrrel óhajtottam megösmerkedni, a ki mintegy 35 éves korával annyi tudományt tudott felszippantani, a mennyire én 350 év alatt sem lennek képes. Daczára rengeteg tudományának nem vakaródzik rühes malacz módjára. Sokkal szerényebb mint egy secundás gymnasista. Három napig élveztem társaságát és bámultam kora reggeltől késő estig tartó munkásságát, valamint annak eredményéi, a világon páratlan őskori gyűjteményt. Itt ugyan nem kell katalógus-böngészéssel időt fecsérelni, mert minden tárgy mellett magyarázó szöveget találunk. Itt nemcsak rajnavideki ősieletek vannak legszakszerűbb rendezésben félhalmozra, hanem sok más n uzeumokban őrzött hasonkorszakbeli tárgyaknak az eredetieket színekben is híven utánzott gypsz másolatai, melyeket csak azért nem tartunk eredetieknek, mert mint utánzatok vannak feltüntetve.j Leginkább népvándorláskori utánzatokat látunk, melyekben különbeír csak Parisban, Kölnben, Münchenbeit és Isten tudja hány más muzeunrban lehelne csak gyönyörködni. Csekély áldozattal — bár nagy távolságból mi is megközelíthetnénk a nrainzi múzeumot. Miután azonbiin orvosi hivatásom nriatt ezen sorokat félbe kell szakítanom, csak a „Nyirvidék" jövő számában fogom ezen unalmas sorokat folytatni. Nyíregyháza, 1905. január 28. Dr. Jó;a András (Folyt, köv.) Az iparo3pálya megkedveltetésa. Évtizedek óta vajúdik nálunk az a kérdés, hogy miként teremthetnénk erős, önálló, gazdasági életünkben számottevő iparos osztályt. E kérdés tanulmányozására Párlsban igyekeztem kideríteni azt, hogy a franczia kormányhatóságok lesznek-e, és ha igen, mit tesznek arra, hogy a pályavalasztó ifjúságban kedvet ebresszenek az ipari pályára. Az iparos bcsülete. Föladatomnak főképen az a tény képezte rugóját, hogy nálunk az iparosnak sem a társadalomban, sem a nyilvánosság előtt nincs meg az a tekintélye, népszerűsége, tisztelete egy közkeletű szóval élve .becsülete", mint meg van a többi, tanulmányt, tudást igénylő pályáknak, az orvosénak, a köztisztviselőnek és főképen a jogásznak. Míg ellenben Francziaországban, mint minden iparűző államba, ez a rendkívüli nagy különbség egyáltalán nem észlelhető még a legkissebb fokban sem. Nálunk a

7, ipar becsülete főképen abban nyilvánul, hogy „pártoljuk a hazat ipart!" ezt mondjuk, de nem teszszük ; és folyton emlegetjük, hogy „éljen a hazai ipar", de nem gondoskodunk arról, hogy legyen is miből megélnie. Pedig a magyarfaj, a ntely olyan gt?dag rendkívüli tehetségekben, a foglalkozás bárminő terén is. kétségkívül adna embert az ipari térre i.=, kiváló minőségűt és el. gendő men íyíségben, hahogy, ' az i lthonyos becsület megvolna az iparosok számára. Mert ez még az olyan tehetségekot is odavonzani, melyek nem csupán a megélhetést, a kenyérkeresetet tartják s em elölt, de a melyek vágynak és bírnak alkotni, ujit, nagyot ezen a téren, olyan', melyn k htsznossága századra, ezrekre kiterjed és befolyása Itozzáj irul nemcsak egyesek, de a közjóiét fokozá-ára is. S ezzel tulajdonképen szerény fejtegetésemet be is kellene fejeznem; me t ha fölemlítettem azt, hogy a franczia iparosnak Parisban teljesen olyan nagy tekin- j télye és becsü'ete van, II int bárminő más „elrk lő" ' pályán működő polgármk, megfeleltem arra a kérdésre i«, hogy minő mód serk ntik a franc/ia kormányhatósá- | gok a franczia ifjakat . rra, hogy az iparos pályának szenteljék magukat. T. i. nent szükséges serkentenie, mert azáltal, hogy ott mindenfele ískolavégze'tséget igénylő pályát c?ak egy iskola, a lycée elw g.'.ese utján lehet megközelíteni; és hogy az ipirosnak ott feltétlenül nagy tekintélye és csorbithatlan becsülete van; azonfelül, ha tehetséges és szorgalmas kel ő jövedelme is : a kollegialitás révén az iskolában ; a munka becsülete állal az életben: n m annyira a kormány, mint inkább a társadalom és maga az élet az, a ntely az ifjakat az iparos pályát választaniok a leghath itósabban ösztönzi. A midőn azon inté meny k ulán ku'attam. a melyek ezt az eredményt előidezték, lehetővé teltek, ugy találtam, hogy aznk az említett tényekben már ugy átmentek a nemzet szervezetébe, hogy attól külön, mint intézmények többé n< m választhatók, hasonlatosan a fölemésztett tápláló anyaghoz, a mely már vérré vált. Minderiesetre több már mint száz éve, hogy a valódi szabadság és a valódi egyenlőség beállta adta m g első alapját a tehetségek teljes érvényesüléséne!;, a munka teljes mérlékb n megbecsülésének. Ezért litlratnnk Francziaországban főurakat, a kik tanult gépé-zek és látunk gépészeket, vagy más ipari pályán kitűnt férfi rka>, a legelőkelőbb polezra emelkedni. Mirdazáltal legyen szabad megkísérelnem annak vázolását: mi módon volna lehetséges e szerenc-'S viszonyokat a mi körű ntényeink között, a nálunk meglevő tényezők fölhasznalásával előidézni. A kormány ntár eddig is sokat tetl e czél elérésére, kilütő iskolákat tart fenn, muzeumokat létesített; egyes n'gy iparosokat, természetesen, a kik „sikerültek", földíszített kitüntetésekkel és szívesen látta őket ugy a törvényhozásban, valamint minden adott alkalommal bevonta őket olyan testületekbe, vagy meghallgatta szavukat olyan tanácskozásokban, a melyekben részt venni vagy jelenlehetni bárminő polgárra is a legnagyobb megtiszteltetések kö/.é soroztai ik. Továbbá rendez időleges kiállításokat is, ilyeneket támogat és egyáltalán megragad minden alkalmat arra, hogy a jelzett irányban a legnagyobb jóindulatáról tegyen tanúságot. S ha mindez még a legtávolabbról sent elegendő arra, hogy a kívánatos czélt nem elérjük, hanem esik megközelítsük, azt hiszem, hogy a kérdésnek szinte mélységes történelmi oka van Még pedig abban, ltogv hazánk töldmivelő állini lévén, első sorban állónak a földművest és földbirtokost tekintetlük évszázadokon át; a nyilvános kü',delem, tehát a', amely hirt és dicsőséget szerez béke idején is, szin'c kizáró'ag jogi és közjogi téren folyt — sőt folyik még ma is — e kellőnek nngyon természetes következménye az emiitett allapot, a melynek azonban hovalovább mindig kevesebb a jogosultsága. Ebben csak érinteni óliajlo lant a közismeretü tényeket nem iárgyalni; hogy Amerika, Ausztrália és Oroszország vetélkedése lehetetlenné teszi már jó ideje annak az állapottnak a föntarlását, a .nely l-hetővé tette az országra azt, hogy az össztermelésből éljen és megcljen ; a föld n péből ép olyan ijesztő mérvben tart és terjed a kivándorlás, mint a proletarira'us terjedése az úribb osztályo' ban, az elzüllés mind a kettőben. Terményeink ipari feldolgozása azért, hogy ne csupán az őstermékek rendkívül leszorito t árából kelljen megélnünk; az ipari tev kenységnek a lehető legnagyobb fokban kifejlesztése: e két feladat rank nézve ezentúl a legnagyobb fokú fontossággal, sőt sürgősséggel bir. Szerény nézetem szerint kormányunk egyik legnagyobb fontosságú feladatat képezendi, a jövőben mindent elkövetni, hogy ez a két irányú fejlődés minél gyorsabban és mennél határozottabb irányb in bekö • vetkeznék. (Folyt, köv.) Kovách Gergely. 1 Szabolcsvartnegye és Nyíregyháza varos közileté nek egyik oszlopos tagja, Kov ích Gergely, volt 1848 iki honvéd főhadnagy, nyugalmazott kir. jirásbiró, január hó 2-'-én 84 éves koraban elhunyt. Elhunytával ismét egyikét veszítettük azoknak a kiveszőfélben levő tipikus a'akoknak, akik á'éve a nagy idők nagy eseményei', az azokból leszűrt bölcs tanulságokat és élettapasztalatokat mindig készs ggel, lörbellen férfiassággal és önzetlenül igyekeztek érvényesíteni a közjó javara. Néhai Kovách Gerjely ne n volt e városnak és e vármegyének szülötte. A beregvármegyei üstroii községben született 1821. marczius 7 en, n lui neme

1? gecsei Kovách János és Bedő Anna szül iktö . t-k 1 ait Sárospatakon és Debivezenben vége/ Jugí tanuiná nyainak befejezése ulán az l»43 - 44-iki pozsonyi országgyűlésre szülővarmejy j > kis>öv iül küldte fel. A', országgyűlés folyatna alatt tette le Pű/.sonyii n a közügyvédi, majd Pesten a váltó-ügywdi vizsgát. Ez alatt az idő alatt ismerkedett meg Lnnyay Menyhérttel, aki ettől kezdve állandó barali jóakarattal viseltetett iránta. Ez az ismeretség é, jóakarat volt később, a hatvanas évek elején, egyik legh.ühatósibb támogatója a jelenlegi virágzó Nyíregyházi Takarékp énztár megalapításának, ani lyel az elhunyl k letkezese óta 'öltő gondossággal fejlesztett és a melynek haláláig egyik buzgó igazgatója volt. A pozsonyi országgyűlés berekesztése után Beregvármegye tiszteletbeli alügyésze lett. A negyvennyolezas események azonban őt is kiragadlak a mindennapi élet egyhangúságából. Honvéd lett és a szabadságharc* folyamán a főhadnagyságig vitte fel. A sikereivel dicsekedni nem szerető férfiúnak mindig egyik legnagyoib büszkesége volt az a lénye, amikor Borsodmegyéből Behány száz ujjoniz honvédet vezetett fel Pes re, akik Kossuth Lajos ismeri t-s gyújtó felhívására fogtak fegyvert a szabadság védelmére. Ezért a tényeért maga Kossuth személyes dicséretével tüntette ki. A szabadságharcz leveretése ulán — mint annyi mas — ő is menekülni és bujdosni Tolt kenytelen. A vi.-zonjok kedvezőbbre fordultával Nyíregyházán telepedett meg és ilt családot, otthont a'apitott. Úgyvédi gyakorlatán k folytatására engedelyt nem kapván, gazdalkozas^al foglalkozott s csakhamar tevékeny reszt vett a váro-i és varmegyei közéletben. Az. Az 1801-ik evben képviselőjelölt is volt, de Benczúr Miklóssal szemben kisebbsegben mai adt. Arravaloságát eiisaierték a vármegye határain kivül is, úgy, hogy az Első Magyar Általános Bizlositó Társaságnak — amelynek felallitása és felvirágozta'ása abban az időben nemzeti kerdes volt, — egyik felügyelője lett. A királyi bíróságok szervezés kor, IS71-ben járásba ónak nevezték ki Nyíregyházára. Ebben az állásban 1892-ig működött, amikor nyugalomba vonult. Azóta is épen úgy, mint azelőtt, szakadatlan és tevékeny rés/.t veit n varmegye és város közdolgaiban. Sőt mondhatni, közvetítő szerepe volt azokban az időkben, amikor a vármegye és a város közölt a viszony megmigyarázhatlanul, de félreérihetlenül olyan volt, mintha nem tartoztak volna egymáshoz. Több éven keresztül főgondnoka és egyik újjászervezője volt a nyíregyházi ev. ref. eg; háznak, melynek ügyei iránt mindvégig igazi protestáns meleg érdeklődéssel viseltetett. Legközve lenebbül és legtöbbször lei niészetszerüleg a város ügyei vetlek igénybe a közügyek iránti előszeretetet. llíve volt minden halad ísnak, de c gész gondolkozását ntindig a helyes előrelátás és az okos gazdálkodás vezette. Véleményét leplezetlenül és őszintén nyilvánítót la a fdmeiülő kérdésekben. Magas életkora mellell is meglepő fiatalos hévvel küzdött felfogasanak diadalra jutásáért. Ön -rdek, wigy melléktekintelek soha s.-m vezették. Egzszóvil: egész férli volt! Nyugodjék békével! Temetése január 24 én délután ment végbe, a csikorgó hideg daczára nagy és állalános részvét mellett. Haláláról a család a következő gyászj .döntést adta ki; Ö/.vegy Kovách Gergelyné Kovács Erzsébet úgy maga, mint gye nitkei: Kovách Izabella, dr. Kovách Elek, felesége Koiányi Anna és Dénes flok, Kovách Sándor, felesége Slisits Zorka és Gerő tiok, Kovách Llyőző, felesége Somogyi Kornélia, László és Győző liaik, unokái: Juhász Ernő és felesége Heim Fnda, Juhasz Ilonka és férje dr. K resztessy Gyúl t, ifjú Paulay Gyula, vője Paulay Gyula, az elhunytnak testvére: Kovách Erzsébet özv. Bakhó Zsigmondié, valamint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalmas szívvel tudatja, hogy felejthetetlen férje, a legjobb édes apa és rokon Kovách Gergely 1 »48/4'J-es honvéd főhadnagy, nyugalmazott kir. já"ásbiró, a folyó év január hó 22-ik napján, munkás es fáradhatatlan életének 8í-ik évében rövid szenvedés ulán meghall. Halottunkat folyó hó 24-én, délután 3 órakor helyezzük az ev. ref. hilvallás szertartasa szerint, a pazonyi-utezai sírkertben örök nyugalomra. Nyíregyháza, 1905. január hó 22. Áldott legj en emieke! A Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület a következő gyászjelentést adta ki: Á nyíregyházi takarékpénztár egyesület igazgatósága, felügyelő-Lizotlsága és tisztikara fájdtlommal jelenti, hogy ez egyesület egyik megalapítója és volt igazgatója Kovách Gerö igazgatósági tag a f. hó 22-én elhunyt. Nyíregyháza, 11)05. január 2-én. Emlékét mindenkor kegyeletlel fogjuk megőrizni. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei bizottsági tagok választása. A ti-zadobi, gyürei és gyulaházi megyebizoltsági tagválaszió kerületekben megüresedett bizolts tgi tagsági helyeket e hó 20-án töltöttek be. Megválasztatlak : a t.-dobi kerületben Káposztás Pál, a gyüreiben Jármy János és Jármy István es a gyulaházib in Mikecs István. — \ nyi egyh&zl-doinbrádl motoros vasút engedélyezési tárgyalását február 1 én lar'jik meg a kereskedelemügyi minisztériumban. A végrehajtó bizottság a targyalas előtt egy nagyobb küldött éggel tiszteleg a kereskedelemügyi és esetleg a pénzügyi és honvédelmi minisztereknél részint azért, hogy az ügy gyors elintézésé. kérje, részint hogy az allami támogatást kérelmezze. 11a különös akadályok tel nem merülnek, alaposnak latszik a remény arra, hogy a vasút építését a tavasz megnyíltával megkezdik. — A Kállay nemzetségnek három tagja jutott be az új választásokkal a kép .iselöházba, meg pedig Kállay Leopold, ki a nyirbogűanyi kerületnek idáig is képviselője volt; dr. Kállay Tamás, várm. gyei tb. aljegyző, Killav András volt főispánunk fia, kit messze Erdi lyben, a'székelyudvarhelyi kerületben 1300 szótöbbséggel választottak meg a volt kormánypárti kép.iselő Ugrón Jánossal sz niben; Kállay (Jbul. néhai Kállay J nő fia. kit Ves/p.émben egyhtngulig választottak meg. Mind a három Kallay a 48-as függetlenségi párt tagja. — Gróf Dessewffy Harianne úrnő ő méltósága, a hely bt li jotekony nőegylet védnöknőj . minden esztendőben 2'0 koronát szokott küldeni az Erzsébet árvaház részére, illetőleg a nő gylet czéljaira. 1904. évi kegydiját tegnap ve te n a kezeimhez, melyért ezúton is hálás köszönetemet nyilvánítom a nemes szivü jótékony grófnőnek. Nyíregyháza, l90ö. január 29. Özv. Bá^y Barmné. nőegyleti elnöknő.