Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-18 / 25. szám

2 25-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. junius 18. de meg az is, hogy ilyen aczélfürdőt én is csinálhatnék a nélkül, hogy másoknak ártanék, magamnak pedig használnék, épen ugy, mint hatvan egy néhány év előtt Váradon Leitner nevü franczia mesterem cselekedett, a kitől három év alatt kevesebbet tauultam, mint a menynyi francziaság husz éves koromban egy csinos franczia szobalánytól reám ragadhatott volna. Ezen élelmes fajból származó jószivü becsületes ember 1840 évben egy darabka répából készült czukor darabkával mint ritkasággal kedveskedett tanítványainak, a kik azelőtt csak a czukornádból készült czukrot ősmertük. Mint igen szegény embernek az Apolló-utcza végén volt egy rongyos házikója. Husz harmincz év alatt csak ennyire tudta vinni a franczia-nyelvmesterségből. Egyszer aztán gondolt egy merészet és nagyot. Elvitt egy üveg vizet az akkor Nagyváradon méltán leghíresebb tudós orvoshoz Dr. Grósz Frigyeshez, Dr. csatári Gsatáry Lajos miniszteri tanácsos édes atyjához, a ki most az országos egészségügyi taná s főtitkára és az államvasutaknak főorvosa — azon panaszszal, hogy most ásatott egy kutat, de olyan sárgás zavaros viz fakad belőle, hogy ihatatlan és kérdezte, hogy nem árlalmas-e ez az emberi egészségre. Nagy lárma támadt ebből, mert a váradi gyógyszerészek a vizet gondos vegyvizsgálat tárgyává téve, megállapították, hogy a Leitner kuijahoz kepest a cannstadti, spaa-i, schvalbachi, franczenszbádi, bártfai, sőt a rilágnak eddig ösmert vasas, vagy divatosabban aczél források, az előpataki forrás is kis Miskánál is sokkal kis miskább. A pénzeszsákok rögtön megnyíltak és a bőség szarujából csak ugy ömlött a hitel, a mellyel Leitner <gy pár szomszéd lelket megvásárolva, — az akkori fogalmak szerint — modern fürdőt létesített. Tizenöt, husz év múlva Leitnernek zsebei megduzzadva, a vízből a vas eltűnve, fünek-fának elbeszélte, hogy ócska kútjába, ócska rozsdás vasdarabokat dobott, de most már sajnál rozsdáért pénzt kidobni es inkább pezsgőre költi. Okos ember volt. Magának használt, de senkit meg nem károsított, sőt sokaknak jót tett, mert a türdőknek haszna — nem kizárólagosan, de — főképpen suggestión — magyarán mondva — fel erőszakolt képzelődésen alapul, a mint ezt pár év előtt a „Nyirvidék'-ben a Sóstó-fürdőnek agyon dicsérése alkalmával hosszasan elmondottam. Plagizálom mjgamat és dióhéjban lálalom fel azt újból. Mikor a kőkorszakban még orvos inas fiu voltam Bécsben, egy Kiecsinszky nevü nagytudományu szigorlo orvost, Brücke, az élettannak világhírű tanára azért buktatott meg, mert sokat olvasva, tanulva és tudva, egy kérdésben tanárjával ellenkező nézetben volt és azt mondotta, hogy tanárjának csökönyös nézete csak némely — önként érthetőleg Brücke — physiologusok agyvelejében kisért. A bukott medicus két év múlva a zürichi ulán, akkor leghíresebb bécsi műegyetemnek neveztetett ki tanárává. Orvosi szakmába vágó kísérletekkel is foglalkozva, ma is dőnthetetlenül bebizonyította azt, hogy a fördő •izekben tartalmazott oldott sók a kültakarókat boritó sértetlen felhámon át a vérkeringésbe nem jutnak, mig ha ilyen vizzel valaki a száját csak ki öblíti is, de le nem nyeli, a fürdőben oldatlan levő sókat a veseváladékában ki lehet mutatni. Mi lehet tehát az oka annak, hogy ha valaki egy távol eső fördőbe el megy, a legtöbb esetben javulva, vagy gyógyulva tér haza es isteníti azt a fürdől, a melynek nevét valamely fontoskodó ember, egy kalapba dobott, de negyven fürdőnév közül még is csak ki húzott. Azt mondják, hogy gondjait otthon hagyva üdül. Senki sem hagyja otthon a gondjait, azt a mindenkibe bele ragadt kullancsot. A tőkepénzes azon aggódik, hogy miért nincs neki még egyszer annyi milliója, a mennyit felhalmozott. — Miért nem engedi meg, hogy egyszer bemenjek magukhoz? Beszelnék ez édes anyjával, aki mindenesetre jó és meghallgatná kérésemet. Aztán boldogok lehetnénk. A fekete leány szomorúan mondta ekkor: — Nem, nem : en nem vethetem le a fekete ruhát; én nem lehetek boldog. Aztán vidáman mosolygott fel, mert pgy fáradt csapat ment el mellettük, harsányan hangzott a vezenyszó : — Jobbra nézz ! A katonák tisztelegtek ! . . . IV. — Hát jól van — mondta végre a fekete leány sóhaitva és köny lepte el a szemét — eljöhet hozzánk. Pedig megbánja, higyje el, megbánja . . . A kapitány diadalmasan ragadta meg a leány kezet: — Mikor, mikor ? — kérdezte lázas türelmetlenséggel. — Holnapután. Másnap a fekete leány nem szedte a vadvirágot a csillagsát:czok oldalán. A kapitány gyötrődve várta, de aztán azt gondolta, biztosan az anyját készíti elő a holnapi találkozásra. A gyomos udvaron kard csörrent meg végre a következő napon. A vén gesztenyefák ámulva rázták meg aggott fejüket s a napsugár ijedten lapult meg a rózsabokrok alján. A tomáczon fonott karosszékről öreg, cselédformáju asszony kelt föl és élesen kérdezte. — Mi tetszik? De azlán előkeresett a zsebéből egy összegyűrt levelet és dünyögve adta át: — Igen, igen a levél .... a kisasszonytól . . . . — Hát nincs itthon ? — kérdezte a kapitány megütődve. A vén cseléd semmit sem felelt. Végigbaktatott a a tornáczon és dühösen csapta be maga után a nagy ajlót. t A munkájából élő orvos, ügyvéd, kereskedő mérnök sat. pedig nemhogy o'thon hagyná gondjait, de súlyosabb gond nyomja, mert nem keres, hanem ezen felül költekezik is. Ezt pedig józan ésszel üdülésnek nevezni nem lehet. Sablonba nem szorított észjárásomnak nyomása alatt azt tartom, hogy csak ketfele betegség van a világon. Öröklött, vagy szerzett. Nincsen itten helye ezen betegségeknek taikasagairól, kezelés módjukról locsogni fecsegni, de czéltalan is lenne, mert ösmerek többek között egy olyan magas állású, nagy társadalmi műveltségű, nagy vagyonú uri embert, a kit szeretek, tisztelek és becsülök, de a ki minden doktort szamárnaK tart. Kis baját j

s mindég nagynak tartja. Több doktornak véleményét kéri ki. A külömbözö véleményeket ö sze kombinálva, csak annak a nézetét vállalja — de csak részben — a kié az övét leginkább megközelíti. Hajdan minden szerzett betegségnek okával rögtön tisztában voltak, meghűlés, csömör, korhelykedés, bosszankodás voltak a legfőbb urak. Na meg aztán némelyeket az aranyér vagy érvágás háborgatott. Ma mJr szerényebbek vagyunk az okok meghatározásában, mióta tudjuk, hogy a chlolera, pestis, hagy máz, lépfene, tüdőgümőkór és több más betegségnek lényeges okai bacíllus k. A legtöbb betegségnek azonban ckát nem örinerjük, a melyek azonban az élet-körülményekben rejl nek. Ha tehát valaki gyógyszerekkel daezoló betegsegben szenved, legokosabban cselekszik, ha 10—20 fürdőnek a nevét leírva, egy kalapba dobja, behunyt szemmel kihúz egyet es oda megy, mert valószínű, hogy ott nem lesznek meg mindazon ártalmak, melyek gyógyulását odahaza gátolták. Csupán a kénes, szikes fürdők halnak mint fürdővizek, mert a kén illó alakban lévén a sértetlen bőrön át is a vérkeringésbe jut, a szikes fürdők pedig erős ingerképen hat legnagyobb kiválasztó szervünkre a bőrre. A többi vasas, jódkaliomos sat. féle fürdővíznek nincs más gyógyhatása, mint bármely házi fürdőnek, mert valamennyi egyformán foko/.za a vesének és bőrnek tevékenysegét. Nyíregyháza, 1905. junius Iti-án. Dr. Jósa András. Jegyzőköny v, mely felvételeit a .Szabolcsvárm gyei Tanító-Egyesület" nyíregyházi járasköre által 1905. évi május hó 24-én Nyiregyházán tartott évi rendes közgyűléséről. Jelen voltak: Kubacska István jaraskőri elnök, dr. Wildl György kir. tanfelügyelő, Sztankanii.ecz Gyula lelkész, Nánássy Andor földbirtokos, Álmosne Tulats Gizella, Béler Gusztáv, Biró Ilona, Bockó Gizella, Bockó Lajos, Borsó Imre, Bonis Menyhért, Gsedreki József, Gsiha Mária, Demeter Béla, Dömötör Ferencz, Erdős Lipót, Fazekas János, Fábián Ferencz, Fehér lmréné, Fehér Simon, Fekete Mátyás, Friedlánder József, Gabrieny Samu, Gáli Gergely, Gáspár Gézáné, Hadzsega Gyula, Halász Mór, Haskó Viktor, Ivancsó Emma, Józan József, Katiiméi Ferencz, Király Imre, Kolin Izsák, Korpos Mihály, Kovács József, Kubacska Istvánné, Kubik Katinka, Kubik Róza, Kubinyi Tivadar, Lengyel József, Macsánszky Lajos, Nagy Ignácz, Nandrássy D. Aurél, Neumann Jenő, Nikelscky Dezső, Orsovszky Gyula, Orsovszky Mariska, Ozvald József, Pataky L íjos, Perpét Ferencz, Petrikovits Pál, Pósta István, Prisztauka Lajos, Ruhmann Andor, Rúzsa Endre, Scho:cz Oltó, Schőn Dániel. Stoffan Lajos, Szabó Endre, Szabó Gyula, Szabó íren, Szomjik Sándor, Tóth György, Varga Ferencz ós Varga György (jző) járásköri tagok, illetőleg tanügybaralok. 1. Kubacska István járá->köri elnök tartalmas és a tagok állal zajos helyesléssel fogadott megnyitója után a tárgysorozatban foglalt elnöki jelentések következtek, melyek szerint az 1904. év, május 21-én Ujfehértón tartott közgyűlés óta a járáskor részerői a következő intézkedések történtek: A kapitány visszafordult. A levelet görcsösen szorította a kezébe és zugó fejjel sielett a lakásara. Nem volt sem czimzés, sem megszólítás a levelen. Igy hangzóit: Megszöktem maga elől. Ne vádoljon, mert ennek igy kellett lenni. Én nem dobhatom le már a fekete ruhát ebben az életben, én nem lehetek boldog. Miért is akart tóbb lenni maga nekem a puszta ösmerősnél? Hiszen más ugy sem lehetett volna. Ha megmondtam volna magának, hogy ki vagyok, tudom, visszaborzadt volna tőlem. De hát hadd boraadjon vissza. Tudja, ki volt az én papám ? Nagy ember, a kinek a nevét még egy év előtt bizonyára ön is tistelettel mondta ki. Talán tudja is a nevét. Egy tábernok, a ki sikkasztott. Istenem, hogy ezt le ke.l Írnom! Talán emlékszik még arra a nagy szégyenre ! A', önök arcza pirult bele, önöké, a katonaké, hogy ilyen ember volt a bajtársuk. Igy írták akkor a lapok. Láthatja tehát, íogy meghaltam. Isten önnel ! Ón elkergetett innen. Pedif látja, oly nyugodt vollam már. Mikor a maga társasigában a katonák tisz telegtek nekem, oly boldog vcltam. Eszembe jutott a mult, a mikor még egy egész ezred szalutált a tábornokkisasszonynak. Régen volt. Látja maga még a visszaemlékezéseimtől is megfosztott . . . Szegény anyám, nem tucja, hogy mért kell innen szaladnunk. Nem tudja, hogy az apám árnya üldöz. Isten önnel. Ha megvigasztalja talán az utolsó szavam, hát tudja meg, szivem mélyétől szeretem önt! . . . V. A templom mögött, az ilso sűrűn magára maradt a vadgesztenyefákkal födött, tornácos ház s az emberek mikor betekintettek a pusztát maradt, bozótos udvarra, hol valamikor a fekete leány gyászfátyola lengett, tűnődve kérdezlék : De hát ki is volt ez a fekete leány ? S ha a kapitányhoz fordultak felvilágosításért, komoran sóhajtva mondta i kapitány: Magam sem tudom . . . Pakots József. a) A mult ülés jegyzőkönyve két példányban lett kiállítva. Az egyik példány a kir. tanfelügyelőséghez, másik az egyesületi elnökhöz küldetett, a Nyiridékben pedig egész terjedelmében közöltetett. b) Az elnök, dr. Wildt György kir. tanfelügyelő urat esküvője alkalmából — a járáskör nevében táviratilag üdvözölte, ki azt meleg hangú levélben köszönte meg. c) Újév napján, a járáskőr nevében több tanítótársa kíséretében tisztelgett dr. Wildt György kir. tanfelügyelőnél, Májerszky Bela polgármesternél, továbbá Bogár Lajos főjegyzőnél, aki ez alkalommal a TanitókHázában tett szoba-alapitvány törleszlésére 20 koronát adományozott. d) Január hóban rendkívüli gyűlés tartatott, a Tanítók Há/ában telt szoba-alapitvány törlesztésére tánczvigalom rendezése tárgyában. A bál márczius hó 4 én tartatott meg. Eredménye: 733 kor.liszta jövedelem. A bal háziasszonyai, házikisasszonyai, a rendezőbizottság tagjai Stoffan Lajos elnökkel együtt, a tanítók hálás köszönetére szereztek elvi ázhatlan érdemet. e) Fájó szívvel jelenti, hogy a járáskör kebeléből két tagot ragadott el a halál. Február 6-án Dővényi Gyula simapusztai tanitó, ugyanazon hó 9-én pedig Pazár István nyíregyházi nyugalmazott igazgató-tanító halt el. Az egyik fiatalon, — még csak ezután fejthette volna ki tevékenységét járáskörünkben, — másiu elfáradva a 44 évi tanítói küzdelemben, . . . nyugodni tért. Hogy ki volt Pazár István a járáskórben, az egyesületben, kartársai szívében, — azt mondani nem kell. Érezzük egyenként és összességben. Mindazonáltal érdemeinek méltatását fenntartja magának más alkalomre. Mindkét, itt emiitett kartárs ravatalára a járáskőr nevében koszorút tett és sírjuknál búcsúbeszédet mondott. Rúzsa Endre kartárs kedves nejét, ki váratlanul április hó 7-en elhunyt, — itt hagyva bánatos férjél és 11 gyermekét, — nagy részvéttel kisérte a tanítóság az örök nyugalom helyére. f) Jelenti továbbá az elnök, hogy a jelen járásköri gyűlésnek Nyírbátorban szándékolt magtartása előre nem látott akadalyokba ütközött, azonban a jövő évi közgyűlésnek ottan való megtartása, sőt a nagy egyesületből egy uj, u. n. nyírbátori járáskör létesítése is kilátásba helyezhető. g) Az Ujfehértón rendezett színielőadás eredményéről jelenti, hogy az 50 kor. tiszta jövedelemmel záródott le s ezen összeg az egyesület pénztárába a mai napon be is folyt. Elnök jelentései helyeslőleg tudomásul vétettek. 2. Elnök jelenti, hogy „Gyakorlati tanítás a közönséges törtek körebői" czimen, a tárgysorozat második pontjául felvett előadás, Kóhn Izsák előadó közbejött megbetegedése miatt nem tartható m g s azt a jövő évi közgyűlés programmjába felveszi. Tudomásul vétetett. (Folyt, köv.) Az anyatejről és dajkaságről. Irta Berend Miklós dr. L A vért már sokan, majdnem minden poéta megénekelte. Szállóige Geothe mondása, hogy „Blut ist ein ganz besonderer Saft." Ha költő lennék, én az anyatejet énekelném meg, a melynek annyi titokzatos tulajdonságát nem ismerjük még, csak vegyi szerkezetét tudjuk, de ez a kevés is elegendő arra, hogy kinevessünk minden reklámembert, a ki a mesterséges csecsemő táplálékot az anyatejjel egyenlővé akarja tenni. Óriási naivitásnak tűnik föl, hogy napjainkban újra meg újra fel kell azt f dedezni, hogy az anyatejet nem pótolja a mesterséges táplálék és mégis szükség van erre a naivitásra, mrl a mióta .emberbaráti szeretetben" (no meg reklámban) dolgozó vegyi gyárak termékei, a melyek „tápláló értéke egyenlő az anyatejével", elözönlik a világot, napról-napra inkább fogy a száma azoknak az anyáknak, a kik olyan visszamaradottak és gyermekesek, hogy anyai kötelességüket nem tekintik befejezettnek azzal, hogy világra hozták gyermeküket, hanem háttérbe helyezve fontos társadalmi és jótékonysági kötelezettségeiket — no meg természetesen a feminizmus pártolását — még táplálni, szoptatni is akarnak, mint az utolsó béresasszony ! Nem akarok ma arról beszélni, ki szoptasson, ki nem, szó sincs róla, hogy minden anya olyan egeszséges volna, hogy saját magara és gyermekére előnyős lenne, ha táplál, de ez orvosi megítélés alá tartozik és más fejezetbe, mert nem szeretném ma összekeverni az anyatej kérdését a szoptatás problémájával, bármennyire összetartozzék is a kettő; de mielőtt arról beszélnénk, ki szoptathat, ki nem, legyünk egy kicsit tisztában azzal, hogy mi az az .anyatej" és miről kénytelen lemondani az anya, ha gyermekét dajkára bizza, vagy pláne mesterséges táplálékra fogja. Mert azzal is legyünk tisztában rögtön, hogy az anyatejet a dajkatej sem fogja teljesen helyettesíteni. Először is állapítsuk meg a dolog morális oldalát és mondjuk ki, hogy az anya, a ki saját gyermeke mellé egy dajkát vesz, tulajdonképen némileg felelősséget vállal részben arról is, hogy a dajka gyermekével mi fog történni. Mert a dajka gyermeke a legtöbbször az önkénytelen áldozat, a ki eletével fizet azért, hogy ő nagysága gyermeke egy tenyeres-talpas, sok szalaggal felcziczomázott dada karján sélál a városligetben. A dajkaközvetitő intézet sietve kiadja a dajka gyermekét, mihelyt elhelyezte a dadát és felvette az előleget, — valamely falura .dajkaságba" (igy hívják a hatóságilag engedélyezett, ellenőrzött és ezek mellett szépen virágzó angyalcsináló intézeteket), a hol az gyönyörűen elpusztul a meg nem felelő és czélszerűlten táplálás folytán és ápoláshiány következtében. Önök most felháborodnak és azt kérdik: mi közöm van nekem ehhez ? Én megfizetem a dajkát és azzal punktum! — Hát bocsánatot kérek, nincs punktum, csak gondolatjel! Ebbe a gondolatjelbe pedig tegyük bele, hogy először is Pilátus is ebben a zsánerben szóno-