Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-11 / 24. szám

1905. junius 11. N Y I R V I D É K 24-ik szám. Szellemi nevelés. Tanszergyüjtemények és iskolai felszerelések. A közelmúltban a gyermekek testi nevelésénél ligyelembe veendő szempontokrol mondottam el e b. lap hasábjain szerény nézeteim-t; e sorokban pedig didaktikai szempontból nékülözhítlen belső iskolai felszerelésekről akarok egyel-mást elmondani. Itt első sorban is a „Beszéd- és értelemgyakorlatok"-ra akarón a figyelmet felhívni, minthogy a tanügyi lapok már évtizedek ó'a nagyon sokat foglalkoztak és foglalkoznak még ma is e kérdéssel; de a kérdés még ma sincs végleg tisztázva, még kevésbbé eldöntve, mert a hoziászólok a fődologban t.ulajdonkép egyet értenek, csak az elnevezésben és a feldolgozandó anyag tárgyára és modszeitani al kjára nézve eltérők a nézetek. Az egyik mostani alakjában, mint tantárgyat, ki akarja dobni az iskolából; a másik meg akarja tartani, de más la tatommal in s forrnaban; a harmadik szintén megtartja, de a b. é. gyakorlatokat nem tárgynak, hanem módszernek nevezi; a negyedik, stb. stb. csak másmás nevet adnak neki, de a beszéd gyakorlását, az értelem fejlesztését és a szemléltetést mindegyik elengedhetlen kelléknek mondja. Nézetem szerint az elnevezés nagyon is tnellekes dolog, mert a fő a tanczel, melyet elakarunk érni. Én nem tudok elképzelni beszédgyakorlatokat értelemképz is nélkül és megfordítva ; de meg azt sem tudom elgondolni, hogyan lehitn; beszédet gyakorolni és erielmet kepezni s fejleszteni, bizonyos tanítási anyag ftílőlelése nélkül A', anyag, melyet a beszedés értelemképzés tanitasánál felhí.sználunk, n m más mint tárgy, tehát a b. é. gyakorlatokat minden lelkiismeret furdalás nélkül tantargynak |nevezhetjük. Meg p dig az elemi népiskolaijait a legfontosabb tantárgy, mert ennek helyes kezelésétől függ az egész tanitasi eredmen , , melyet a népiskolában akarunk, — sót kell — es lehet elerni Nagyon kivanatos, hogy az tlenii népiskolában a beszéd- és ért.-gyakorlat a szemléltetésre alapit a képezze a kö/.pontct, melyuől a reái'.argyak lassanként, mint a szakaszok a .századból, kivalna* és a magas, bli osüály okban fokozatosan önálló tantárgyakká jegeces'dnek ki; de azért a b. é gyakoi latoknak még a legfelsőbb osztályokban is 2—3 heti oiát juttitnék, melyeken a felsőbb fokon már különvált reáliák egynnsra való kölcsönhatásukban kiegészit'etnek, összpontosittatnak ; miáltal azt fogjuk elérni, hogy növendékeink tudása nem lesz hézagos es egyoldalú, hanem igenis lesz ö-zhangzatos és öntudatos. Különösen hangsúlyozom, hogy lehetőleg soha semmit sem tanilsunk szemléltetés, erzékeitetés nélkül ; mert azzal mar minden tani ónak tisztában kell lennie, hogy minden megismerésünk a tapasztalaton kezdődik; mert a tárgyak ébresztik az ismerő tehetséget működésre, midőn érzékeinket megilletik, s részint maguktol keltenek képzetet, részint érlel ni erőnket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket összevesse, egybekapcsolja vagy szétválassza s az érzéki benyomások nyers anyagát a tárgyak ama megismerésévé dolgozza fel, melynek tapasztalat a neve. Nem létezik semmiféle ismeret, mely megelőzhetné a tapasztalatot, mert vele, s csakis vele kezdődik minden megismerés. A szemléltetés által nyert érzéki benyomások teszik lelkünket képessé arra, hogy saját ismerőlehetsége a magáéból adjon hozza a tapasztalati megismeréshez annyit, a mennyi szükséges, hogy minden létezőről a valóságnak megfelelő helyes képzetet szerezhessünk. Alapjabau véve minden megisuieres, különösen az elemi fokon, tárgyakra vonatkozik ; pedig az a mód, a melyen a megismerés a targyakra vonatkozik, nem lehet más, mint a szemlélet, mint eszköz; ez azonban csak ugy lehetséges, ha a tárgy megadatik, hogy ez az elmét megillethesse, Ez a megilletés az érzékiség, melynek közvetítésével nyerünk tárgy-szemléleteket, melyek az értelem által gondoltainak, s belőle erednek a fogalmak, melyeknek bizonyos jegyek közvetítésével az érzékiségre, tehát szemléletekre kell voriatkozniok, mert más uton-módon nekünk tárgyak nem adhatók. Midin a lárgy a képzet-tehetségre bat, nyerünk érzeteket, melyekből keletkeznek a jelenségek, melyek nélkül nincs megismerés. Böviden összegezve e fejtegetést: a megisiuerest közvetítő jelenségek, érzetek, képzetek s fogalmak anyaga, a tárgy, melyet csakis a szemlélet nyújt. A tanitas elemi fokán tehát, kiváltképen az alsóbb tagozatokban, sohasem szabad a szemléltetést mellőzni, sőt a felsőbb osztályokban sem nélkülözhetjük ezt, valahanyszor uj dolgokrol van szó ; mert meg az elemi iskola hat osztalyaban a tanulók elméje nem fejlődhetett annyira, hogy megism eresük a tapasztalattól teljesen független lehessen, mivel a filozofusok által ügynevezett „a priori* megismerés csak hosszas gyakorlat es tapasztalat után, a szellemi telit tsegek magasabb fejlettsége alapján lehetséges. Sok a panasz tanítói körökben a tanítás eredménytelensége felelt, pedig en ezt a legtöbb esetben nagyon is természetesnek lalálom ; mert ha betekintünk iskoláinkb i, majdnem mindenütt csak a puszta szó járja, szemléltetés, érzékeltetés nélkül ; tehát az emberi termeszeinek megfelelő előfeltétel : a tárgyismeret hiányzik; a sok szo révén tanítványaink tele lesznek tömve hamis kepzetekkel és ferde fogalmakkal, melyek alapján a valóságnak megfelelő ismereteket sohasem nyújthatnánk. Agyon kínozzuk magunkat és tanítványainkat üres elmeletekkel, s valódi tudásuk m g sincsen : holott ha kellő psichologiai ismerettel és helyes módszeres eljarással, szemleltetve nyujljuk az isinereteket, akkor játszva taníthatunk, a gyermekek játszva tanulhatnak s mégis mindent jól fognak tudni, azaz tudásuk valódi lesz. Hogy a tanilás, ritka kivételekkel, országszerte még ma is a holt betűk csépléséből áll, annak nem a tanítóság az oka, hanem oka a magyar tőrvényhozás, mely a népiskolai tanügy iránt sohasem tanúsította az ügy fontosságának megfelelő áldozatkészséget; mert hát a múltban a tanügy vezetői kapkodó, ötletszerű tanügypolitikajukkal sohasem voltak képesek a helyes neveléstanitás iránti érzéket felébreszteni. Tanítóink nagyobb része tehát úgy lanit, a hogy ezt a képzőben megtanulta. Ott pedig sok mindenfélét tanult, csak tanítani nem ; sokat hallóit módszerről, psychológiáról, egyéniségről, sőt még szemleltetésről is, de ez nála mind csak terminológiai ismeret, mivel a valóságban mindez a sok ' csudabogár, vajmi keveset, vagy talán soha sem I lett bemutatva, No de ezen sincs mit csudálkoznunk, | mert hát — legalább azelőtt — a tanügyi kormány a | képezdei tanarokat is. úgy mint a népiskolai tanfelügyelő- t ket — onnan vette, a hol találta, — de keresese közben legtöbbszőr nem vette eszre útjában a valódi I drágaköveket, hanem ezek mell-tt észrevétlenül, vagy I szándékosan elhaladván, a kevésbbé becses vagy éppen | értéktelen csillogó üvegdarabokat szedte fel, — tisztelet I a kivételnek. Első sorban szükséges, hogy a tanítóképzők minta- i szerűen legyenek mindazon tanszerek és taneszközökkel J felszerelve, melyek a szemleltetve oktatáshoz a népiskolában szükségesek és azután a tanítojelöltek alapos és részletes lelektani ismereteket nyerjenek, hogy a gyermek lelkét, gondolkodasmodját, egyénisegét felismerhessek es ennek alapján a nevelés mellett helyes módszertani eljárással, az ismereteket az emberi természetnek megfelelően legyenek képesek nyújtani. Mindaddig, mig a képzőintézetek ezen kellékek hiányával bocsátják ki a gyakorlatba a tanítókat, nem számíthatunk az egesz vonalon át jó iskolákra, mert a tanító kénytelen autodidakta lenni; pedig ehhez nem mindenkinek adalott meg a n ú s z és kitartás. Egy előbbeni közleményben elmondottam, hogy a tesl fejlődési és egészségtani szempontjaiból leghelyesebb volna a pavillon-rendszerü iskolaépítés. De az akkor említett helyiségek n kivül módszertani tekintetekből, minden egyes iskolatelepnél elengedhetlenül szükséges egy vagy löbb igen nagy terem, a szemléleti oktatáshoz neikülőzhetlen tanszerek, szeinleleti largyak elhelyezésére. Miből álljon ezen tanszer- és szemléleti eszköz gyűjtemény? Felelet: Lehetőleg minden lárgy legyen ott képviselve, mit a szabad természet nyuit és minden készítmény, mit ipar, művészet és tudomány előallitani képes. Ismétlem e szót: ,le ne t ő 1 eg !' Csakhogy e s ót nem ökonómiai értelemben veszem, mert ha az emberiség évek hosszú során át milliárdokat képes arzenálokra, gyilkoló szerekie es ethikai ertek nélküli luxusra költeni, akkor a jövő nemzedék fenmaradasat és helyes fejlődeset biztositó kulturális intézményekre szükséges milliókat is kötelessége lesz előteremteni ; ha ma nem, hát holnap! Midőn az első osztályban megkezdem a szemléleti alapon nyugvó beszéd- és értelerngyakorlatokat. csakhamar túl vagyunk az iskolában levő tárgyakon s rövid idő múlva mar az udvarral is készen vagyunk, midőn aztan áttérünk a lakóházra. Igen, de az abban előforduló tárgyakat az iskolában m ir nem szemléltethetjük valamennyit közvetlenül, hanem csak utalnunk kell azokra, mint a gyermekek előtt mar ugy is ismert targyakra ; a gazdasági épületek, a gazdasági eszközök, házi állat k, a konyhaszerek, a különböző iptrosok eszközei, szerszámai és készítményéi, a művészet és tudomány produktumai, a természet állat- növény- és ásványterményei, már mind nem állanak túlnyomó részben rendelkezésünkre, tehát nem is mutathatjuk be őket növendékeinknek a valóságban, hanem a szavakra és az emlékezetre vagyunk utalva ; igy tehát nem nyujthatunlí részletes, teljes és valódi tárgyismeretet ; a növendekek tehát legtöbbször homályos és igen sokszor hamis képzeteket es hiányos fogalmakat nyernek, a mi nemcsak megnehezíti a tanítást, de a valódi tudást is lehetetlenné teszi. Teljesen felszerelt tanszergyűjtemények nélkül tehát éppen ugy nem lehet tanítani, mint a hogy tű', nélkül nem lehet keny ret sütni. Tanszer-gyűjteményeinkben tehát minden, a tanítás anyagát képező tárgynak meg kell lennie. Lehetőleg minden állat képviselve legyen az iskola-telepen és pedig a lehetőség határai közt, élve, a hol pedig ez már lehetetlen, mint pl. a vadallatoknál és más világrészi állatoknál, ott a faji jelleget teljesen feltüntető, szépen kifejlett állatok kitömölt példányai legyenek meg. Az iskolatelep udvarán és esetleg parkjában mindazon növények termeltessenek, melyek éghajlatunk alatt megélnek, — sőt itt még az üveg hazaktól sem szabad vissza riadnunk. A mely példányok absolute nem termelhetők, azok legyenek meg kihalt állapotban, a lombok és füvek pedig préselt növénygyűjteményben és a természetet lehetőleg megközelítő jó képekben. Az ásványország terményeinek beszerzése meg éppen nem ütközik nehezségekbe, valamint a különböző iparágak és művészetek szerszamai és készítményei is könnyen beszerezhetők. N'prajzi tekintetben már tulnyomólag jó képekre vagyunk utalva. A földrajzi ismeretekhez bevezetésül szolgál a helység és határának a szabadban való szemléhetése. De mivel mindennap nem mehetünk ki a szabadba, legyenek jó terképeink, sőt az emelkedéseket és mélyedéseket, vagyis a felületet hűen ábrázoló domborművű térképeink is. A hol pedig a község anyagi viszonyai megengedik, nagyon tanácsos, ha egykét község — izek közt a lakóhely — határával együtt, sokszorosan kicsinyített alakban, úgy állíttatik elő, mint az a valóságban létezik. Es igy az elemi iskolában előirt megismerés minden largya legyen meg lanszergyüjtíményünkben vagy természetben, vagy képben, vagy pedig bármily mas előállítható alakban és minőségben. Pl. papír-mascheból, a csalódasig hűen lehet a természeti tárgyakat utáno/ni; a különfele diorámák, pholoplastikumok, kinematograf s más mozgo fenykepek — mely téren az Uránia működik elismerő buzgalommíl — mind alkalma-ak arra. hogy a növendékeknek nemcsak a tárgyakat, földrajzi alakulásokat mutassuk be természetimen, hanem még a cselekvéseket is eléjük varázsolhatjuk. Hogy minden tárgy hü fényképe is meg legyen, az már azért is nagyon kívánatos, mert midőn a gyermek összelnsonütást tehet a természeti tárgy és annak hü képe felett, lassanként annyira helyesen fejlődik képzelőtehetsege, hogy a jó képekről már a valóságot lehetőleg megközelítő hü képzetet tud magának alkotni, a kép által jelzett valóságos természeti tárgyról is. E tanszer-gyüjt uiényekről még sokat lehetne és kellene elmondani, de ezt e h lyen már a lap tere sem engedné meg. Azl uiondhitani valaki, ho„-y ezek mind elérh ellen útópíák, mert ily iskolai here idézés és felszerelés óriási költsegeket igényelne. De e kifogásra azt felelhetném, hogy jóakarattal minden lehetse.-es, s a midőn arról van szó, hogy a népiskolai oktatásügyet az emberi természetnek megfelelő egyedül helyes alapn fektessük, midőn országszerte hangzik a panasz az iskolai túlterhelés miatt, midőn nagyobb gondolkozóink közt mar hangosan nyilvánul az aggodalom, . zon S'omoi u jelenseg felett, hogy az ujabb korban mindinkább gyérülnek a szellemi es erkölcsi nagyságok, s mindinkább tért hódit a köznapiság, s tolakodva előierbe nyonlul a melység és béltartalom né küli felületes ügyeskedés: akkor ugy az állam, mint a tarsadatmnak kötelessége félrelenni a fösvény- és alacsony látkörü szűkmarkúságot és meg kell hozniok azt az áldozatot, melynek segélyével az állam- es tarsadalomalkoto jövő nemzedéknek a mindenirányu helyes képzést megadhatjuk és igy a mindinkább lábrakapó gondolatnelküliséget megakadályozhatjuk. Ahol évtizedek óta milliárdokat képesek előteremteni luxuriózus kenyelmi- es elvezeti czélokra, ott az emberiség létet biztositó értelmi czélokra is kell jutnia néhány milliónak, s ez alkalommal is csak ismételhetem azt, a mit mar másutt is mondottam : ,h a ma nem — majd holnap!* mégis csak jobb belátásra julunk, a midón a szükségtói kényszerítve fogunk a helyes kerékvágásba belefanyalodni. Nagyon ajánlom szerény soraimat mindazok figyelmébe, kiknek a népnevelés űgyen-k irányítására befolyásuk van, de különösen azoknak, kik e téren dönt i befolyássil birnak. Lépjenek ki a megszokott s kényelmes sablonból, s népoktatási lörvényünk revisiójánál legyem k figyelemmel az elmondottakra, mert nem az előirt tananyag sokaságaban, hanem annak helytelen feldolgozásában van a túlterhelés; t hál helyes revisió csakis a fentiek íigyeleuibevételevel és realizásával lehetséges. Részint az állam, részint pedig a vagyonosabb községek az iskolák felszerelésénel járjanak elől jó példával, s bizton számithalunk rá, hogy aránylag rövid idő alatt mindenütt fogják a jó példát követni. Most in g csak megakarom indokolni, hogy miért közlöm az ilyen szik-irányu fejtegetéseket egy vidéki társadalmi közlönyben, és miért nem szaklapokban? Hat egyszerűen azért, mert a szaklapokat, nagyon csekély kivételi I, csakis tanítók olvassák — inir t. i. a kik olvassák — holott a vidéki társadalmi lapokat egy bizonyos vidék minden rendű és rangú lakója át szokla lapozgatni. Már pedig én olyan termeszét ü berendezesekre és felszerelésekre kívánom a figyelmet iranyitani, melynek megtestesitése pénzbe, meg pedig sok penzbe kerül. Pedig az iskolák berendezése és fölszerelesénei — elég helytelenül — még a mi szakvéleményünket sem szoktak kikérni, a pénzkérdésre pedig vajmi kevés, vagy talán semmi befolyásunk sincs! — Ily körülményék közt tehát jobb szolgálatot vélek lenni a jó ügynek, ha az ily fejtegetéseket egy egy vidék néhány befolyásos embere elolvassa s megszívleli, s adandó alkalommal törekszik az azokban felvetelt elveket érvényesíteni, — mintha a szakközlönyökből akar ezerszámra, csak magunk olvassuk. E záradék szolgáljon felelet ül azon kartársaknak, kik minden az iskolára, a tanilás- és nevelésre vonatkozó közlemény, egyedül illetékes helyéül a kizárólagos szaklapokat jelölik meg. Iparkodjunk a társadalom érdeklődését az iskola iránt fölébreszteni, s gondolatainkat, eszmeinket minél szélesebb rétegekben elhinteni, közkeletűvé tenni, népszerűsíteni ; akkor idővel megvalósulhatnak legideálisabb törekvéseink is; de ezt nem a szaklapjk, hanem a társadalmi sajtó utján, és támogatásával érhetjük el. Rédl Ferenci. Tanitók, tanitőnok figyelmébe. A vall is és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úr a „Fónagy-féle* „dustless'-t (porölő anyago'J az 1899 évi 91.366 sz. a. kelt rendeletével hasznalatra minden fokozatú iskoláknak ajánlotta. Tekintettel arra, hogy a tulajdonosok állal azóta mar tökéletesített anyaggal eszközölt ki-érletekből kiderült, hogy annak különösen a tantermekben való használata közegészségügyi szempontokból előnyős, mert a pornak a padlótól való fölszallását s ezáltal a kü.önbóző iertőző betegségek terjedését akadalyozza, úgy az elemi, mint a polgári iskolák fentartóinak ezen iskolákban leendő használat czéljából — megvételre ajánljuk. Az anyag .Erdős József és társa* czégnél mint tulajdonosoknál (Budapest VI. ker. Sziv u. 43í.) kapható. Nyíregyháza, 1905. junius hó 5. Szabolcs vármegye kir. t

anfclügyelosége. I „Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület" köréből. Felhívás. Tanítóegyesületünk azon rendes tagjait, kik az Eötvös alapból gyermekeik részere ö=,ztőn iijra, vagy a Tanilók-Házába leendő felvételre, esetleg segélyre igényt tartanak és az Eötvös-alap Osztóbizottságához czirazett folyamodványaikat egyesületük ulján kívánják érvényesíteni, felhívom a kővetkezőkre : I. Ösztöndíjért folyamodók mellékelni tartoznak: a) az 1903-4. es az 1901—5. tanévről iskolai bizonyítványaikat ; b) az illetékes tanintézet tanari karának ajánlatát Azon okmányt, amely igazolj i, hogy folyamodó szülei az Eötvös alap kötelékébe felvétettek és kötelezettségüknek eleget tettek, az Eötvös alap számtartoja, egyesületünk ajánló levelét pedig az elnökség hivatalból mellékeli. II. Segelyérl folyamodók mellékelni tartoznak : a) szegenységi illetőleg orvosi bizonyítványt; b) az illető tanítóegyesületnek vagy iskolai hatóságnak ajinló levelét. Egyesületünk ajanló leveiét a', elnökség és az Eötvös-alap szamtartója azon bizonyítványt, mely igazolja , hogy folyamodó eleget tett a jótékony alappal szemben fennálló kötelezettsegének hivatalból mellékeli a kérvényhez.