Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-28 / 22. szám

2 22-ik szám. N Y I R V I D É K szerzett adatok igen csekély eltéréssel a mi viszonyainkra is alkalmazhatók. A mészárosokat terheli ezek szerint Nyíregyházán darabonként: 1. Fogyasztási adó 10 K OH f. 2. Pótfogvasztási adó 20% .... 2 K 02 f. 3. Vágóhíd díj . 2 K 40 f. 4. Kereseti adó — K HO f. 5. Pótadók 2 K 40 f. ti. Tartás 2 K — f. 7. Vásár, vám, levágatás .... 1 K 50 f. 8. Dög, elkobzás — K 80 f. <t. Kiárusító hely és elárusitás (2 legény, egy inas) 20 K f. Összesen 42 K — f. Faluhelyen átlag számítással és darabonként 1. Fogyasztási adó 5 K 1. 2. Vágóhíd dij — K 50 f. 3. Kereseti adó 1 K — f. 4. Pótadók 2 K — f. • 5. Tartás 1 K — f. 0. Vásár, levágatás — K 50 f. 7. Előre nem láthatók — K 50 f. H. Elárusító helyiség és kimérés (egy legény) 8 K — 1. Összesen 18 K 50 f. A falusi mészárosokat terhelné még, ha a faluhelyen levágott marha húsának egyrészét Nyíregyházán akarnák elárúsítani: 1 Alkalmas helyiség, esetleg .jéghíités és kimérés (egy inas) 9 K — I. 2. Helyi iparengedély < . . . . - K 25 1. 3. Húslátási bizonyítvány . . . I K — t. 4. Fogyasztási helyi adó ti K 96 f. 5. Fuvar Nyíregyházára 2 K — I. Összesen 19 K 21 f. darabonként, ha feltesszük, hogy egy-egy mészásos behoz faluról évente 64 drb 1 Va m. húst adó marhát levágva. A kalkulus tehát úgy áll, hogy míg a helybeli mészárosnak 1 drb vágó marhája a vételáron kivül, a székben 42 koronában van, a falusi mészáros 18 K 50 f. + 19 K 21 f. összesen 37 K 71 fillérrel szabadulna, sőt elérné a 42 koronás városi viszonylatot, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a helyi mészáros 64 drbnál többet, vág le, tehát nagyobb forgalmat csinál, s ami fődolog, 50—100 kilóval súlyosabb marhát vág. Ebből aztán több rendbeli következtetést lehet levonni. Mindenek előtt azt, hogy húsra és szalonnára. tehát a legnélkülözhetlenebb táplálkozási czikkekre egyátalán fogyasztási adót kivetni nem egyébb rideg fináncz politikánál és ellene szól a jól felfogott közgazdaság alapelveinek is. Tessék fogyaszlási adót kivetni: borra, sörre, pálinkára, czukorra, teára, kávéra, rumra és minden néven nevezhető nyalánkságra, de nem a húsra és szalonnára, mintegy szándékosan kárhoztatva éppen a szegényebb, tehát fizikai erejének teljes kifejtésére, s így a legtáplálóbb eleségre utalt néposztályt a száraz kenyér, habart paszuly és sült koloinpéniak kizárólagos fogyasztására. Lejebb szállítandónak tartom azoknak kereseti adóját, akik hús és szalonna árulással foglalkoznak, mert elvégre ezzel is a fogyasztó közönség terheltetik meg. .... és Kázmér fájdalmasan nézett a fenség' sen s?ép lányra. Egész lelke, szerető szivének minden fájdalma ott vonaglott eme két szóbin, mely remegő ajkairól ehöppent. — Elűz, Magda?! Igen, szép volt a lány, mint egy feslő rózsabimbó, büszke királynői homlokát ébenfekete h íjkoszoru övezte körül. Szemei ragyoglak, mint az esi hajnal csillag, eperajkairól mint éles gyilkok röpüllek a férfi szívére a megölő szavak : Eh, hagyjon békét, untat! . . * Ugy-e saját életcből vette e sorokat. Tudom én, reménytelenül szerelmes. Az vagyok én is, verseinek megejtő borongása, prózájának szomorú lemondása megejtették szivemet. Hányszor elgondolom pedig, hogy nem szerethet en/em, inét mist szerel, mert nem is ismer, — ha p dig ismprne, akkor még kevesebb reményem lehet. Óh, pedig ha csak egy kis vonzalommal lenn-' iranyomban, mily hűséges rabszolgája lennek. Imádnám, óvnám, lelkem lelkével szárnyain i fenn a magasban, mindenki csodálná, bámulná, rnkem pedig elég lenne egy ket eltévedt mosolya, boldoggá tenne a tudata annak, hogy megelégedett, ünnepelt. Ne haragudjék levelemért, de nem tudtam tovább titkolni szívem feltoluló érzelmeit, bele kellett öntenem ebbe a levélbe, hogy maga szerte tépj •. eldobja. Távol magától ep;dek, nem lelek vigaszt semmiben, — de jobb is ez igy, ne lás uk egymást soha, illúzióink halála lenne tán talá kozásunk. II. A válasz. Edes M úzsám ! Köszönet leveléért, büszkévé tesz S'/í bői jövő dics- r te, de laláo nem is érdemlik meg n velláim és verseim a kilűnlelést. Ha azonban ros^z.ik A vágatási dijak (vágóhíd, koplaló istálló, jéghűtés, bőrszárítás) Nyíregyházán lejebb lennének szállítandók; mert az mindenesetre anomalía, hogy míg Miskolczon e czímeken egy drb marhától 1 K 10 fillér fizettetik, Budapesten pedig 2 K 10 fillér, addig ilt Nyíregyházán ugyanaz 2 K 40 fillérbe kerül. Ha mindaz, amit a fenntiekben elsoroltam, valóvá válnék, olcsóbb s így hozzáférhetőbb lenne a hús faluhelyen és Nyíregyházán is. De ezekből az adatokból világos az is, hogy itt Nyíregyházán falusi hússal versenyt csinálni nem lehet. U. i. ha a nyíregyházi mészáros a 25 koronával értékesített bőr árát, faggyút és hulladékot is számításba véve — 80 fillérért szerzi be a hús kilóját, s ehez — 200 kiló húst számítva 1 drb marhából — a felszámított 21 fillért hozzá adjuk s ha a nyiregyházi mészáros 120 filléren adja a húst, úgy nyer a hús kilóján 19 fillért, a mi meghaladja ugyan a megengedhető polgári hasznot, de azért nem teszi lehetővé a falusi hús versenyét. Mert ha a falusi mészáros 60 fillérrel szerzi be a hús kilóját, viseli — 150 kiló húst számítva 1 drb marhából — a 12 fillér kilónkénti falubeli kiadásokat s helyben elárúsíthatja azt 80 filléren (ez a vidéki átlag ár) s így a hús kilóján helyben nyer 8 fillért, nem fogja Nyíregyházára beszállítani a húst, a hol 25 fillérrel megterhelten, tehát vagy veszteséggel, vagy a városit megközelítő árban adhatná azt el. Mert hiszen az bizonyos, hogy a városi fogyasztó közönség igénye a hús minőségére nézve fokozottabb a vidékinél s így még 5—6 fillér külömbség mellett Nyíregyházán mindenki a jobb minőségű helybeli húshoz nyúlna. Megnehezítené a vidéki hús elárúsítását az is, hogy a jelen hivatalos aparatus mellett a faluról behozott, megvizsgált hús, a köteles dijak megfizetése után, bizony elkésve érkeznék a piaezra. A dolognak van azonban még egy más bibéje is; és ez az, hogy ennek a versenynek, ha az nézetem ellenére eredményes és tarlós lenne, a vidéki hús-árak megdrágulása lenne, a semmi esetre sem kívánatos következménye. Annyit mindenesetre konstatálhatunk, hogy egészséges viszonyok között minden kiló húson 19 tiHért nyerni sehol sem szabad s hogy ezért nagyon időszerű volt Jósa András barátomnak a felszólalása. Ebből az ő felszólalásából kiindulva, tegye a fogyasztó közönség megfontolás tárgyává, hogy nem lehetne-e azt folytatni, amit Jósa András ezelőtt 30 évvel Nagy-Kállóban megkezdett — szövetkezeti alapon ,'

J Éti azl hiszem, hogy egy ilyen vállalkozásnak most is akadna Hvezdája. Akár sikerül ez, akár nem, jobban mondva, hogy a szövetkezés eszméjének megvalósítására szükség ne legyen, hozzák be üzletükbe a mészáros urak a zóna rendszert. Nem veszítenek vele. Jövedelmüketa drága húsnál, hiszem, jobban fogja fokozni — a nagyobb forgalom. Kállay András. azok, legyen az a mentségük, hogy mind igaz s/ívből fakadnak, mind háborgó lelkem tolmácsai. S ha van talán a távolban egy hasonlót gondoló s/ív, az még szépeknek is találja, Isjen, reménytelen de nem csalódott szerelmes vagyok. Behunyt szemmel tntok egy ideál után, a kit nem láttam soha, a ki talán nem is létezik, nem tudva rózsás k ribe jutok-e, vagy megtép utamon a lövis bozót. Ideál ulán, a ki talán csak lázas agyam szülötte, aki itt él szivem rejtekén s ezerféle-képen lefestve novelláimban. Reménytelen szerelmes vagyok, mert talán sohasem fogom feltalálni azt, a kiért epedek. Eddig azt hiltem. Most a maga levelének hangjai rezgésbe hozlák szívem húrjait. Hátha a maga kis keze letudná fejem lüktető lázát hűtem, hál ha a maga szívének dobogása viszhang az enyém vergődésere. Csak azt nem értem, miért akar az ismeretlenség homályában maradni, mikor én látni, ismerni akarom, lehatolni szíve legelrejtettebb zúgába, hogy napfényre hozzam onnan a legelrejtettebb kincseket. Keressen fel kedves soraival máskor is, csak ne dicsérjen, mert az fáj nekem, —azt hiszem gúnyolódik. III. A napló. . . . Mért nem teremti Isten egyformának az emberi szíveket ? Mi rt kell keresni s fel nem találva, ah annyit szenvedni, lelkünk felét. S mért vagyunk annyian, a kik életünkön át álmokat űzünk, ábrándok ulán futkosunk ! Mennyi megfejthetetlen probléma áll a gondolkodni tudó és akaró előtt. Megfejthetetlen, bár igazságát ; nnyi ember sóhaja tükrözi vissza. Megfejthetetlen, bár olv sokan hiszik, hogy megfejtették. Mint irigylem azokat, akik gondtalanul élik vé^ig életüket, csak a mával törődnek, a kik e'őtt a szerelem csak banális, elkoptatott frázis, a szív csak testrész. Egy kis kirándulás Németországba. Hátat fordítok a svábnak, nehogy azzá váljak, inkább pávává változva, mint soviniszta büszke szittya, rohanok a muzeumba, hogy mint régészetkedvelő valami gáncsolni valót találjak, mert ez kell a magyarnak. Kővésőjük rengeteg sok van, melyek nagy részben a svájezi c^ölöképitményekből származnak. Kevés nyillyukas baltájukat láttam. Egy kőcsákány teljesen hasonló a mi rézcsákányainkhoz, a mely körülmeny azoknkak nézetét támogatja, a kik azt ál'itják, hogy a rézkorszak közvetlenül a kőkorszak után következett és nem az rt készítették eszközeiket liszta rézből, mintha a bronzkészitéshez szükséges horgany-forrásokiól el lettek volna zárva, ím rt hiszen ezen esetben talalnánk bronzeszközökhőz hasonló alakú réztárgyakat is. Ilyenek pedig aligha akadnak va'ahol. Én legalább sehol sem láttam. A magyar nemzeti muz^um pár száz hazai származású rézeszközt őriz. Nekünk tizenhárom darabunk van. Ennyit sem a többi hazai, sem az általam ezen útban uieglatogatolt németországi tiz MM gy muzeumban nem láttam. A svájezi tavakból került néhány kővéső, ma is teljesen ep szarvas.igancsba van foglalva. Számos kőkorszaki telepekről került különböző alakú es nagy-águ cserép edényük és edénytörrdékük van, többnyire minden díszítés nélkül. Nemelyek azonban peremük alatt körben futó köröm-benyomalokkal vannak díszítve. Mások füllel ellátva, vagy sűrűn elhelyezett zegzugos vonalakkal ízlés -sen díszítve, a milyeneket nálunk ezen korszakból nem találnak. Feltűnt egy talpcsöves csésze, a melyhez sok hasonlót Wozsinszky Mór híres régészünk talált a tolnámé :yei lengyeli kőkorszaki temetőben a csontvázak lábainál is a melyekbe ételnemüeket tettek, hogy az elhunytak a túlvilágon in g ne éhezzenek, mert valószínűleg n> ni n.'gyon bíztak az otlani szakácsnék főztében. Ép ilyen ép edényt kaplunk néhány év előtt Pelneházáról S pos Emil barátomtól. Őrzünk még két hasonló edénynek töredékét. Az ottan kőkorszakiaknak laitolt edenyek közölt kü'őnösen feltűnt, egy teljesen hasonló azon stereotyp edényekhez, a milyeneket minden más alakok kizárásával nálunk Csak bonfoglaláskori tírmezőkön találnak és a melyek közül birtokunkba mintegy 15 kerüli vármegyénkből. A stuttgarti muzeum bronzkorszaki eszközök közül különösen csakis a gombos és korongos kerekes fejű lükben és késekben gazdag. A 120 tű között akadnak olyanok is, melyeken malaczot is lehelne sü ni. Nun irigylem az akkori hölgyek állal osztogatolt gombostű szúrá-okat. Mi boldog férjek vagyunk az akkoriakhoz képest. Ha a vászonnépsrg nagy szurkálok voltak, a férfiak sem maradtak hálra, mert ezek meg nagy bicskások leheltek, a miről 45 darad különböző nagyságú és alakú bronzkés tanúskodik. Harczias voltuk mellett szóll 15 legrégibb alakú bronzlőr és egy későbbi korból származó. Husz landzsa és négy szakállas nyíl. — A különböző 27 kard valószínűleg nem csupán Stuttgart vidékéről került, mert hatnak tömör markolata 3--3 párhuzamosan körülfutó kiemelkedő léczczel van díszítve, a mely magyarorszagi eredetre vall. Van még ezeken kivül 5 kardtöredék is. Harczias czélra is használható peremes véső van 26, köpüs balta 3, szárnyas balla 35, vállas balla 2. A bronzkorszaki földművelésről csak 17 ép és néhány töredéksarló, meg egy nádvágó tanúskodik, mig nálunk ilyen szerszámok özönével vannak. Négy darab halászó horog bizonyítja, hogy halászattal is foglalkoztak a Neckar folyóban. Nekünk egy horgunk sincs, de nem is volt reá szükség, mert ha valaki halra éhezett,a minden község határában létezell tavakban tapogató kosárral egy nap alatt annyit foghatolt, hogy a nagy böjtben a római pápának konyháját is elláthatta volna. Puczra nem sokat adhattak, mert ilyen fajta haszontalanságokból csak nyitóit végű diszitét nélküli tizenegy Álmoknak élek én is, szomjazom a szerelmet s mégis rettegek tőle. Olyan vagyok, mint a csatába induló harezos, a ki már ölni, gyilkolni szeretne s mégis megborzad az első vér láttára. Én is szeretni vágyom s ha azt hiszem, hogy rabjává tett már két női seem, akkor megborzadva futok a csatatérről — — — nem, nem akarok szeretni. Nem találom az igazit, azt, a kit álmaim festenek. Egyiknek olyam a szeme, másiknak a haja, harmadiknak a leimale és mégis, egyik sem az. Üres, léha a lelkük. Gyötrők az éjszakáim. A mi csalódás, bánat ébren ert, az mind alakot ölt, kisértnek, űznek, halálba gyötörnek. D; néha vannak nyugodt éjszakáim, mikor meglopja álmaimat ő, az Eszm nyi. Emlékszem, egyszer . . . álmoJlam . . . Láltairi egy nőt . . . Kircsu, magas volt, de gyengéd, mint a gyöngyvirág es büszke, mint a tulipán . . . vállai szélesek, kezei s lábai kicsinyek. Csillogó, barna haja leeresztve rejtelmes édességgel vonta be királynői termetét. Éjfekete két szeme csillogott a pajkos tőzlől, hajnalpiros volt az arcza a vágytól, mosolygott az ajka. Emlekszem, hiszen ébren is sokszor látni velem ... és én mentem felé, kitárt karokkal, lángoló agygyal, epedve a csókjáért, hogy megcsókolhassam, — — ő pedig incselkedve futott előttem, tova, tova. Már-már elérteni, már-már karomba ölelhettem, éreztem testének csodás melegét, hajának bóditó illatát . . . és akkor kisiklott kezeim közül. S én törtettem utánna vérző lábakkal, ziláló mellel, elálló lélegzettel. Torkom kiszáradt, verejték csorgott homlokomról, csak két fekete szemét látlam, azt a kél szemet, mely azóta folyvást kisért . . Már-már összeroskadtam, már-már elepedtem.