Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-21 / 21. szám
XXVl. évfolyam. 21. szám. Nyíre gyháza ÍOOÖ. máj US ül. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <*>• » Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: po8tén V9gy helyben héihiz hordva: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre 2 „ Egyes ára so fillér! Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyiban leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Junószky ház) intézeudők. Hirdetési dijak: Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-i del Henrik és Társa álfrl Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. ... , ... „. u .i Minden negvtier bsaábiott pelit sor egvszei i Bérinente len levelek csak ismert kezektől köllé8 e ,„ fillé r. t8b b, l!Jri k8ll éV e»el ében8 fill logadtatnak ei. A nyilt-téri kflz'eménvek dija noronkint 60 fillér. A kéziratok csak világos kívánatra « az Apró hirdetések 10 szóig4 1 fii..minden további «iA illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétsrrrearn itáiuit —— k szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrünmanBécsben, és Budapesten, valamint Németország cs Sveicz fővárosaiban. A húskérdés,*) Szándékom volt azon benyomásokat a miket a mult közgyűlés lefolyásából merileltein, a Nyírvidék jövő számában két énekbe foglalni; de leteszem a lantot — reá érek erre máskor is — inert az én Jósa András barátom „bús uzsora" c/.í mén a Nyírvidéknek mai számában olyan fülbemászó búrokai pengetett, a melyek első rendű vonatkozásaiban az ébes gyomrot is rezgésbe hozzák, s a inelyek letárgyalása és megoldása fontosabb sok közigazgatási kérdés és közgyűlési lárgy elintézésénél. Fontos kérdés lehetett, a húskérdés őseink idejében is. íme egy Lörténeti visszaemlékezés: Az én szépapám Kállay Miklós (Szabolcsvármegyének 18 éven át első alispánja és követe) nagy úr volt a szó igazi értelmében. Testvére József — hozzá képest csak 6 miliméteres caliberü magyar - mindenben utánozni akarta őt. Miklósnak voll a lakása mellett egy 300 holdas cáriája, József elfoglalt a „közösből" 30 holdat, és elnevezte azt „kis cariának". Miklós létesítette Nagy és Kis-Kálló közölt a megye, vagy talán országszerte híres Klisúunot, melyben fürdők, éttermek, sétányok, halastavak, állatsereglet, s a díszfák exoticus nemei mellett állandóan czigányzene is gyönyörködtette a közönséget. Miklósnak ezen altruistikus (nem modern közgazdasági) tevékenységével szemben, József a nemes-erdei majorjából csinált egy „kis Elisiuinut". Miklós világlátott ember volt — sokat utazott; — József ennek a renoménak ellensúlyozásául örökösen útra készült, de ha a felizgatott közvélemény nyomása alatt — a híréért — elvégre útra kell, csak addig haladt előre, a míg hátra-hátra tekintve a Kállai ref. tornyot *> .Egy kis kirándulásból Németországba' tanultam, hogyha én a húskérdésröl irok, beszélhetek bátran a nagy Napóleon koráról is. Tengeri kaland. Irta : Nyíri Zoltán. — Bizony Jóska, te azt nem is képzeled. — Mit? — Azt, hogy milyen az a tenger. — Melyik tenger ? — Az Adria. — Hát te hol láttad ? — Hol ? . . Abbáziában. — Megint arról beszélsz ? — Azt nem lehet eléggé kimeríteni. — A tengert ? — Nem. Abbáziát. Különben a tengert se ... . Hál tudod-Jóska, az a tenger egy nagy viz. — Ennyit már igy is tudok. — De azt nem tudod, hogy hol a halára a tengernek. — Talán fel akarsz ültetni ? . . Hisz a tengernek nincs határa. Az egy beláthatatlan víztömeg. — Na látod, jobb hogyha figyelsz. A tengernek van határa. — Igazán ? — Persze. A tengert határolja a stiand meg az égbolt. — Ezt se tudtam. — Pedig igy van, Jóska. Ez a párbeszéd Miklós és Jóska közölt folyik le, akik kü önben 10 éves kis fiuk, és akik közt egyik különbség az is, hogy Miklós már volt Abbáziában, Jóska még nem. — Hát aztán mit akarsz a tengerrel? — Kérdi Jóska. — A tengerrel? . . . Egy kalandot akarok neked elmondani, melyben a tenger is szerepel, — mondja Miklós. szem elől nem tévesztette; de ha az bekövetkezel t, Tündik Geczi kocsis uram azonnal megfordította az ernyős-szekér rúdját. Miklós nagyurasága és kiválósága mellett kitűnő jó gazda is volt; K.-Semjéni csűrös kertje meg volt rakva vaskos gabona kazlakkal. Ez szemet szúrt Józsefnek. Mindég megolvasta, ho^y Miklósnak hány kazla van, s ő is ugyanannyi asztagot, sőt egygyel mindég többet — persze sokkal kissebbeket rakatott mint Miklós; s mikor az utolsó asztagra reá tették a papot, ezen eseményt egy mozsárágyú diadal-lövéssel üdvözölte a jó öreg Józsi bácsi. De ennek aztán egyszer alaposan meg adta az árát az öreg úr: a mozsártól-e vagy a pipától-e — csakhogy meggyúlt a túlzsúfolt rakomány; az öreg Józsefnek pedig dehogy volt eszeágában is a mentés — kissebb gondja is nagyobb volt annál; hanem egy olyan embernek ösztönével a ki ebédre mindenáron jól akar lakni hússal, pirotechnikájának minden eszközeivel a tűzveszélyben levő és a méhében a Kállóból hozatott 5 font leveshúst és ugyanannyi fehér pecsenyét rejtő jégverem megmentésére gondolt egyedül, s ekként büZdítulta laksásail: fiktavmadta teringettét — csak a székhúst mentsétek meg fiaim! Becses portéka volt tehát akkor a székhús nagyon, de azt biz én nem tudom, mi ára lehetett akkor a húsnak; arra azonban jól emlékszem, hogy 1866-ban amikor megházasodtam K.-Semjénben 8 mond nyolez pengő krajezár volt egy font hús ára, a mi a moslani suly és pénzérték szerint kilónként 50 fillérnek felel meg. Ezen árakat viszonyítva a mai árakhoz, mikor ma falu helyen a hús ára 35—40 kr., illetve 70—80 fillér között áll, Nyíregyházán pedig a húsért 120 fillért fizetünk, lehetetlen elzárkóznunk annak beismerése elől, hogy ezen — Tengeri kalandot ? . . Igazán ? . . — Igazán. — Érdekes ? — Persze hogy az. Hát eddig talán nem mindig érdekeseket beszéltem neked Abbáziáról ? — Igaz. Mindig érdekeseket meséltél. — De hisz amiket eddig mondtam, az mind igaz, nem pedig mese. — Mondd csak el ezt a kalandot. — Azt se.tudom, hol kezdjem? — Kezd el valahol. — Hát tudod Jóska, azzal a villával vizavi, ahol mi lakiunk, lakolt egy amerikai milliomos. — Hát azlán ? — Azián annak az amerikai milliomosnak voll egy leánya. — Hogy hívták. — Miss Ellen. — Be furcsa név! — Az amerikaiaknak ilyen furcsa nevük van. — Beszélj tovább. — Annak az amerikai miss-nek volt egy kutyája. — Kutyája ? . . Mit akarsz ezzel ? — Várj csak. Majd szépen ki fog jönni. — A kutya is benne játszik a kalandba ? — Benne bizony! Te Jóska, miért van neked olyan macska szemed ? Csak most latom. — Na már olyat ne beszélj. Nekem nincsen macska szemem. — Nem hiszed ? Péterke hozzál csak ide egy tükröt. Péterke, aki csak 7 éves kis 6u, szintén a társaságban és hallgatja figyelmesen a párbeszédet. Szaladva előhozza a tükröt. Miklós elviszi. Eőbb megnézi magát, aztán Jóska ele tartja. — Nézz bele, — mondja Miklós. — P.dig nekem úgy sincs macska szemem, — tiltakozik Jóska. — Nézd meg te Péter ! nagy áremelkedés első sorban a vágómarha árának emelkedésében találja magyarázatát. Olyan tehenekért, a melyekért a 60 és 70-es években kaptam 40 — 50 frtot, ma adnak 100—1-20 frtot; első rendű béresökrökért nem fizettem soha többet 250—260 frtnál, ma ugyan ilyeneket 100 frton alól nem kapok; a legszebb erdélyi rugoll borjukat meg vettem páronként 60 frtér, ma elkívánnak érte 140—150 frtot. Ha tehát e szerint a hús árának emelkedése a marha árának emelkedésében keresendő, úgy azon kérdésre kell mindenekelőtt felelnünk, hogy helyes-e a vágó és egyébb marha árának ily szertelen emelkedése, s ha nem helyes és kívánatos, mi az oka a szarvasmarha megdrágulásának, s hogy lehetne e bajon segíteni? Semmiképen sem szabad e kéhlést egyoldalúan, külön a tenyésztő gazdának és külön a fogyasztó közönségnek szempontjából elbírálni; s ha ezen teljesen alkalmatlan módszert mellőzzük, úgy megállapítjuk és elfogadhatjuk a következő formulát: „A félsovány és legelőn javított marha árának emelkedése csak addig a határig jogosúlt, a míg annak tenyésztése egyáltalán érdemes — s míg másrészt a hús, elviselhetlon nagy ára miatt, megszűnnék közfogyasztási czikk lenni." Mivel pedig ma ott állunk, hogy a húshoz csak vagyonos ember nyúlhat, s meri a marhatenyésztés mint önálló gazdasági foglalkozás hazánkban nem gyakoroltatik és nem is gyakorolható, s mivel eként a marha árának túltengése magára a gazdaközönség nagy többségére sem kívánatos és hasznos dolog, — világos, hogy a feltett kérdésnek első részére határozott nemmel felelhetünk. Ha már most azon indokokat keressük, a melyek a marhaállomány csökkenését tehát megdrágulását idézték és idézik elő, — úgy ezen — Mondd meg te Péterke ! A kis Peter odaáll Jóska mögé s komolyan tágr:.nyilt szemekkel néz belé a tükörbe, vizsgálva a Jóska szemét. Ezt kérdi : — Hát a maczkának milyen szeme van < — Te még macska szemet se láttál, Péler ? — kérdi Miklós csodálkozva. — Láttam, de már elfelejtettem, — válaszolja Péterke. — Péterke azért is hozd csak elő a macskát, — mondja Jóska. .. — Igaz, előhozom a czirmoszl, — válaszolja Péterke — Majd meglátjuk, — módja Jóska. — Majd meglátjuk, — mondja Miklós és nézi magát tetszelgően, különösen a szemét a tükörben. — Tán bizony neked nincsen macska szemed, Miklós ? — Nekem mandula szemem van. _ Ilyet se hallottam még . . Hál mandula szem is van ? — Kérdi Jóska nevetve. — Van bizony. Nézd meg »z enyémet. — Pedig neked úgy sincsen mandula szemed. — Bizony nekem az van. Péterke előjön s hírül hozza, hogy a ezirmos elszaladt. A kérdés tehát, vagyis annak eldöntésé, l.ogy Jóskának macska szeme van-e, vagy nincs egyelőre tuggőben marad. — Igaz. Mondjátok csak, hol is hagytam el ? — kérdi Miklós. , .. Jóska ugy áll, hogy lássa magat a nagy fali tükörben. Nem megy ki fejeböl, hogy neki macska szeme volna. Ezt valaszolja Miklósnak : Sehol. Most már nem vagyok kíváncsi. _ Haragszol Jóska? - kérdi Miklós - Pedig en csak tréfáltam. — Tréfáltál? , . — Hát azt hiszed, hogy neked csakugyan macska szemed van ?
