Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-15 / 3. szám

N T I R V T D E K 3 ved féle ezrével termő kacsintásokal, elébb furcsálja őket, később rajok kap, alkalomadtán szintén él velők, majd egészen hozzájok edesedik. Megesik, hogy ugyanaz az ember is kétfelekép 'n besz'I magyarul. Leglöbbs'.őr jól: hétköznapon s helytelenül: nagy hallgatóság előtt a világ négy tájékáról őss/eválasztott nydven. Az alkalmat erre az elmélkedésre a „Nyírvidék* legutóbbi számában megjelent nyílttéri közlemény adta. Nem lehetek finynyás. mert ritkán kerül alkalom, hogy örülhetnék a magyaros nyelvszellem győzelmén ; szellemi táplálékomat legtöbbször bosszúsággal kell félre vetnem. De a hivatkoztam kis czikk magy.irsága egy sorába se állhat meg. írója és tárgya icm érdekel esik a nyelve. S ebben semmi sem emlékeztet arra, hogy a ki igy ír vagy igy beszél, magyarul gondolkodnék. Igaz,in gáncsolni való az a szintelenség, pongyolaság, melyei a nyilvánosság elé lép. Nincsen abban a néhány sorban egy épkézláb szólás. Arra az enyhébb fölfogásra hajlok s ez lehet mentsége, hogy a czikkiró idegen anya- ' nyelve s előrehaladottabb korban tanult meg magyarul, j Megerősít e fól'evésemben az az egyszerű tény, hogy a tagadás helyes formáját nem ismeri S valóban a magyaros tagadó ferma nekünk természetes, az idegen ajkú megbotlik benne. Azt mondja ugyanis: eszményképem sokkal magasztosabb, mint hogy hazaíiatlan szerepet betőllsek", tudvalevőleg helyesen: mini sem hogy sat. Nem t onczolgalom a képes beszéd finomabb színezel Q szólásait, mert ezen a téren csak a felsőbb érlelem mozog czéltudatosan; a logikátlanságot se veszem rovásra, hiszen a fegyelmezett gondolkodás csak kevesek kiváltsága; egyáltalán nem akarok szigorúbb mértékkel mérni, csak néhány megül köztető példát mutatok be. Magyarázzam-e, hogy rosszak, mikor minden ép nyelvérzekü ember, ha a nyelvtanítás aprólékos szabályaira nem is vet ügyet, rosszmk Ítéli ezeket: most;cm tudomásomra e helyen: most tudtam meg, mosl hallom vagy most jut tudomásomra ; imát végeztettek volna, e helyett: imádkoztak volna; tudomással kellene lennem e helyett: tudnom kellene imázni nem szoktunk eh lyett: imádkozni nem szoktunk; a midőn nyilatkozom, hogy a vezetésem e helyett: a midőn kinyilatkoztatom, hogy a vezetésem ; feddhetlen, e helyen feddhetetlen stb. Az oroszok győzelméért való imádkozás, rokonérzés dolga ; az istenadtákon, azt hiszem, az imádság se segítene. Az azonban lény, hogy a hazafias közérzés ; van oka rá; rossz néven venné az oroszok mell tt való tüntetést. S készörömest elismerjük, hogy a nyiracsádi görög-kalholikus egyház lelkipásztorának igaza van, hogy ily természetű vádakkal szemben érzékeny és erősen ki kél ellenük, csak annyiban csap >dotl el a helyes útról, hogy megbotránkozását, nyelvünket pellengére téve, — közli velünk, a helyeit, hogy egy Írástudóval fogalmaztatta volna meg. Különben ez a megjegyzés lányomnak szólott, de menyen és érthet róla. Kélteky Kálmán. Valamit az állatok idei teleltetéséről. A dohányt termelő gazdának ajánlom, hogy a fölös számban termeli dohány magot sajtolja ki, a mikor is két hasznos terményt fog nyerni: olajai, melyet világításra és pogácsát, melyet takarmányozásra használhat. A jószág szívesen eszi a pogácsát; de meg a dohány nngot és mondhatom, hogy mindkettő zsírtartalmánál fogva többet ér a korpánál. Előre figyelmeztetem azonban a gazdat, hogy naponta legfeljebb 1 kgr.-ot adjon belőle a marhának, még pedig úgy, hogy vízzel moslt kká megfőzi s a szalmaszecskát leforrázza vele, mivel a moslék a szalmát megpuhítja s izlelesebbé teszi a jószággal igen sok szalmát tud a gazda inpgelelni, már pedig szerinUm az idén ez a fő dolog, — a mi keves szénánk van azt a növendék állatok riszére (ártsuk fenn, mini a melyek a szénát nem nélkülözhetik. Bár az eddig felemlített takarmány félék felelelése által számotlevő értékesebb takarmányt takaríthatunk meg, az értelmes, körültekintő és józan gondolkodású kis gazdát minden uton vezérelje a takarékosság s azon önzetlen törekvés, hogy meglevő takarmány készletét czélszerü felhasználás által nagyobbítsa. De hogyan, mi állal és mi módon nagyobbíthatja a gazda takarmány készletét? Erre igen rövid feleletem az: hogy mindazon anyagokkal, melyeket a jószággal fellehet etetni ne aljnzzunk s hogy ezen anyagokat már csak azért is, hogy minél többet egyenek meg belőle az állatok, okkal-móddal részükre izletesebbé Ügyük. Ugy-e bár az idén, ha nem is olyan ?ok mint tavaly, de a többi közt mégis legtöbb az őszi szalmából található a ^azda udvarán. Ha spórolni akarunk, azzal spóroljunk a mink van s a mivel lehet. Takarékoskodjunk az őszi szalmával! Erre vonatkozólag vegyünk példát önmagunkról. Tudom, nem egyszer történt meg velünk az az esel, hogy mikor bevásárolni mentünk valami messzebb fekvő nagy városba, az időt elnézve lekéslük a vonatot, pedig hát alig maradt az útiköltségen felül egy pár piezula a zsebünkben. Mig hasunk korgott az éhségtől, szemeinkre álom nehezedett. Elkezdtünk gondolkozni, hogy mi tévők legyünk. Enni kell, de aludni is muszáj! Bizony jól esnék fáradt öreg testünknek egy jól megvetett puha ágy, de nem lelik ám a zsebből, mert ha megvacsorázunk kevés marad a pénzből, a miért nem adnak puha, jó ágyat. S mit tettünk ? Nem azt, hogy inkább elébb jól laktunk s csak azután mentünk szállást keresni ? Persze kevés pénzéri nem jutott valami kényelmes puha ágy, de jó volt az is, s- ívesebben eltűrtük a kemény fekvést mintha üres éhes gyomorral puha paplanos ágyba kellett volna feküdni. És vájjon a jószág nem-e szívesebben fekszik jól lakott gyomorral kevésbé almozott valamivel keményebb állásban, mint éhes gyomorral vastagon és puhán almozott helyen? Nem-e inkább megszokja az állat a rosszabb fekvést mint az éhséget? Nagyon valószínű, hogy az idén igen sok kis gazda nagyon rá fog szorulni szalmájára s igy akarva, nem akarva kénytelen is lesz más alomról gondoskodni. Nem mondom, hogy nem lesz szokallan a jószágnak, de hiába a szükség törvényt boni, aljazni kell azzal a mivel lehet és tud a g.i?da. Hiszen alom pótszerül igen sok anyagot használhatunk, igy például a fűrészpor, tőzeg és falevél stb. inird jól felhasználhatók alomnak, de mivel ezek nem mindenüti feltalálhatók olyan anyagokhoz fordul a gazda, melyek mindenütt megvannak s ezek nem más mint a száraz föld és homok Hala Ltenni k homokunk van elég, csak el kell érte menni a nyíri gazdának! De ha már nagyon ragaszkodik a gazda a szalmával való almozáshoz akkor hát legyen takarékos s ne tűrje az almon a ganéjt és hügyott, hanem tartsa azt folyton lisztán. Nagyon sok takarmányt és szalmát megtakaríthat, de egyúttal feletelhet a gi/da, ha nem engedi meg az állatoknak a pocsékolást. U.yanis az állatok a mi nekik nem ízlik, például a rosszabb szénát, de különösen a szalmát, kihányják a jászolból az alom'ia, vagy pedig fok izéket hagynak belőle. Nagyon természetes, hogy a takaros gazda igyekszik azt megakadályozni oly képen, hogy a szalmát meg a takarmányt szfeskanak megvágja és fülleszlés, leforrázás, es tlega kinek módjáb \n áll gőzölés által puhábbá, egyultal könnyebben rághatóvá és izletesebbé téve adja az állal ok elibe. Mi már minden gazdának módjában van szecskái vágaini. Alig van község az országban a hcl egyik vagy másik gazdának nem volna szecskavágója, sőt sok helyen a gőzmalmok és száraz malniak tulajdonosai mellesleg szecskavágót is hajtatnak, a hol minden gazda keves díj fizetése mellett letszés szerinti mennyiségű szecskát vághat. Megjegyzem, hogy nem mindig egy forma hosszura kell vágatni a szecskát, mert mig a lónak 1

1 j cm. hosszú, a marhának 2

1 a cm. hosszú szecskái vághatunk, miérl is a szeoskavágót ennek megfelelőleg kell beállítani, akár olthon vágatunk szecskát akár máshol. Ilyen rövidre vágatjuk nemcsak a szalmái, hanem a kevésbé jó takarmány féléket is, mert ez által nem csak azt érjük el, hogy az állatuk a takarmányt nem szórhatják el, Inneni sokkal nagyobb teriméjül leszün!; képesek megétetni a jószággal, mivel épen a szecskán lehet azokat a puhilási míveleteket kt résziül vinni, a melyek állal a takarmányt izletesebbé, könnyebben emészthetővé tehetjük. Lássuk most már ezek után a takarmánynemük puliit^si eljárásai körül az elsőt: a fülleszlést. Az eljárás igen egyszerű s minden kisgazda könynyen megteheti azt, mert (gy pár ládán kiv ül. melyeket maga is elkészíthet otthon, más egyéb felszerelésre nincs szüksége. A láda lehet olyan nagy, hogy abba egy pár állatra számüv.i egy egész napra való takarmány beleférjen. Mivel azonban a füllesztendő takarmánynak legalább 24 óráig kell lenni a ládában, tanácsos, hogy a gazda az állatok számához viszonyítva több ládát készítsen. A mi a füllesztést illeli az a következő egyszerű módon töiténik: Tiszta tőidre kiterítjük a füllesztendő takarmányokai: szecskát, töreket, felaprózott répát vagy burgonyát, esetleg korpát, darát s azt bőven meglocsoljuk sós vízzel, azután jól összekevervén, a leöntött takarmányt a már elkészitelt és tisztára mosolt ládába tapossuk. Most a láda tetejére teszünk egy deszkái s azt kövekkel megterheljük úgy, hogy a ládában levő takarmány állandóan nyomás alatt legyek. Mint már emlitém körülbelül 24 óráig maradt a Iád t elzárva, ezen idő alatt a takarmány fölmelegszik, megfülledt és kellemes savanykás szagává lesz. A fülleszlett takarmányt mivel az jól meg is puhult, az állatok igen szívesen elfogyasztják. Lehet ugyan takarmányt fülleszleni láda nélkül is, a mikor a takarmányt az istálló egyik szögletébe rakjuk egymásra rélegenkint és megtiporjuk, csak hogy nnvel szabadon a takarmány sok levegővel érintkezik, sok niegromolhatik belőle. Máskülönben akár egyik, vagy másik módon történik a fülleszlés, mindkét esetben nagy súlyt kell fektetni a tisztaságra és az erős leliprásra, mert ellenkező es

ntben sok takarmány megpenészedik és megdohosodik. A másik puhitási eljárás az, hogy a szecskát leforrázzuk, a mit még a legszegényebb gazda is megtehet, mert nem okoz semmiféle nehézségeket s annal kevésbé kiadásokat. A mint a neve is inu'atja nem áll az egyébből, mint hogy a szecskát forró vizzel öntjük le. Szükség van itt egy kádra, a melybe a szecskát tesszük. Léforrázás után a kádat lefödjük azért, hogy a viz egyhamar ki ne hűljön s a felszálló gőzök a szecskát átjárva alaposan megpuhítsák. Igy igen sok szecskát tudunk megétetni az allatokkal, mert tudva van, hogy télen a jószág is jobban szereti a langyos takarmányt, mint a hideget, de mivel a szecska meg is puhult az állat, könnyebben tudja azt megrágni és megemészteni. Sok helyen meg ugy tesznek a szalma szecskával, hogy összekeverik széna szecskival s hosszabb ideig állni hagyják, a midőn a mikor is a szalma fölveszi a széna szagot s a marha igy szivesebben fogyaszlja azt. Végül meg kell emlékeznem még egy néhány abrak takarmányról is, melyeknek beszerzéset ott, a hol olcsón juthat hozzájuk a gazda, annil is inkább ajánlom, mert ezak hasznalata által mondhatom talán legtöbb s énát képes megUkaritani. Igaz, hogy rendes körülmények között az abrak mindig drágább mint a széna, de ma, midőn oly kevés széna termés volt mondhatni hogy talán mégis olcsóbb az abrak. Igen, mert mig a szénát más országokbol behoz.i.i szerfelett költséges s igy a szénával lisztan nngunkra vagyunk utalva, addig abrakot még a legrosszibb takarmány termő években is mindig elegendőt Uliet kapni. A abrak-félek közö^ — bizonyára ők tudják mért — különösen a korpát szeretik leginkább etetni a gazdák, a minek természetes folyománya az, hogy nagy levén a kereslet, annak ára nagyon ingadozó s mindig feljebb emelkedik. A korpa mai tekintélyes ára mellett sokkal cz lszerübbnek tartom, ha a gazda inkább olajpogácsát vásárol, mert ludnunk kell azt, hogy az olajpog c-ábol bőséges szalmaetetés mellett fél annyi kell mint a korpából, s igy ha az olajpogácsa drágább is mint a korpa, az árkülönbség busásan megtérül, a porácsa sokkdia nagyobb tápériékében. Olajpogácsát többfélét ismerünk a szerint, hogy milyen mambói ütötték, vagv • pié-eltek, van napraforgó, repczepogácsa stb. Igen természetes, hogy a gazda a sok közül mindig azt fogja megvenni, a melyhez legkönnyebben és legolcsóbban hozzá ju'hatl mégis mindamellett óva intem a gazdát, hogy barmiléle néven nevezendő pogácsjt vásárol, jol n >zze meg azt, n« hogy esetleg megdoh isodott magból ü ólt avagy esetleg túlságos hevítés által megpörkölt k.seiű izü és kormos szagú vagy megavasodott és végül megp neszedelt pogácsát vegyen, melytől az állat könnyen mcgbetegeilh tik ; sőt gyakran el is pusztulhat, a mikor is a gazda vigyázatlansága, esetleg fukarsaga által évekre kiható kart okozhat maganak. Az olajpogácsái, mielőtt etetésre Insználnók, mig kell daraltalni Etethetjük azt, akár szárai, akar leforrázott, akár p dig fűllesztett szalma szecskával. Első esetben vagy szárazon, vagy kissé megned.e.-itve keverjüi a szalmához, második eselben pedig akk'nt járunk el, hogy a pogácsát forró vizben nieglág_\ itjuk s azzal a szalma szecskát hforrázíuk, végül ha lül esztett szecskát kívánunk vele megjavítani, akkor előbb as.ecskat niegfűllesztjük s csak azulán, iiletve etetés előtt keverjük bele a pogácsát. U*y »nis a tapasztalat azt lanitja, hogy pogácsát együtt fiitle-zleni a szecskával nem tanácsos. Az adagolást illetőleg meg kell jegyeznem, hogy ohjpogácsából ne sokat adjanak az állatnak, egy középnagyságú tehénnek naponta 1 es fel kilogramm un'ig elegendő. Ezekben kívántam rámulatni azon takarmányozási módokra, melyek által ha nem is valami kitűnő állapotban, de egy szűk takarmány esztendő íez viszonyítva, elég rendesen áttelelhetjük jószágainkat. Igaz, hogy még sok más egyébb hullád, k takarmány van, a melyek felhasználásával szintén igen sok szálmát, p lyvat és töreki t lehetne feletetni a jószággal, de mivel eíek rendesen nehezen s csak drága p.'uzen szerezhetők be, jobbnak véllein azokat meg se említeni. Ha végig tekintünk az elmondattak >n, azt latjuk, hogy az idén, főleg a szalma etetésre kell a fősúlyt fektelnünk, s mert ámbár igaz, hogy a sz dm i n m széna, de az is igaz, hogy a jó szalmát, ha el tud azzal bánni a gazda, teheti olyanná, hogy felér a gyengebb minőségű szénával. No ha ez utóbbi ig.iz, aknor nincs mitől tartani a gazdának. S'.alma van hala Isten elég, most már csak az a fő dolog, lu gy azt m'nél izletesebbé tegyük, erre pedig módot találh dunk mindazokban az eljárásokban, a melyeket itt felsoroltam és elmondtam. Ha nincs elegendő szénája a gazdának, étessen szalmát, de mivel a szalma egymagában n -m elég i:ipláló, a hiányt pótolja abrakkal. A mi kevés szénánk van, azt adjuk a növendék állatoknak, imrt hiába akárhogy spekulálunk, a szénát ezek nem nélkülözhetik, mig ellenben az erős kifejlett jószág meg él széna nélkül is, feltéve, hogy kevés abrak is jut neki a laiisznyabol. De az abrakból is sokat megtakaríthatunk, ha gumós takarmányunk van és azt szecskával bőven keverve etethetjük az állatokkal. Mindenben a gazda jelszava az legyen: „L^gy takarékos" s óvakodjunk attól, hogy állataink számít apasszuk, mert az Isten a megmondhatója annak, hogy mi lesz azzal a gazdával, ki jószág nélkül megy át a tavaszba. És most ne a multakon gondolkozzunk, lnnem a jövőn! Az idei szárazság igen sokra megtanított mind' n magyar gazdát. Ámbár ne adja a magyarok Istene, liugy még többször is az ideili z hasonló kemény megpróbalta'ásokon menjünk kere?ztül, de mivel ,-oha sern Iái ha tunk be a titkos jövőbe, legyünk résen s igyekezzünk idejébi-n mindent elkövetni arra nézve, h >gy állatjai k teleltetése ne okozzon annyi gondot s nyughatatlan álm kat, mint az ehnu't 1904-ik e-z'endilien. Az Isten áldása kísérjen minden gazdát az uj esztendőben, legyen boldogabb, megelégedettebb, mint az elmúltban ! kamuiéi Ferencz, áll. gazd. szaktanár. Tükördarabok az öni8meretvilágából. (Folyt, köv.) IV. Mindennap tapasztaljuk, hogy még a felvilágosodott embereknek is egymástól ezerfélekep elit rő, kicsinyes sajatsát>ai vannak és sokszor túlságosán érzékenye*, de mindezekre nem szab d nagy súlyt fektetnünk, inert az igazság es valóhűség, aJellem, az emberiség közös erdeke és czélja. mindig es változatlan örökigazsagokul ragyognak, s teljesen nyugodtak lehelünk, ha ezeket meg nem séitjük, bármiként legyenek is a jogosulatlan érzekenykedők határozott ma^uktarlása által feszélyezve. Csakis a szellem szabadsága képezheti alapját minden tudásnak, magasfoku értelemnek, őnism rel és emberismeretnek, a lelkierőnek és moralnak. A műveltség és finomság s ezek legkivállóbb i-merlelőjele: az eszélyesség és mérséklet, mind meganynyi kifolyása a magassabb fokú érlelmi fejlettségnek. De különben is a vilódi lelki műveltség sem egyéb, mint a szellemi tisztán látás nyomán keletkezett méltánylás és az értelem magas fokara jutott lélekemelkedettség őszhangzó megnyilatkozása. Testi vagy lelki nagy fájdalmak, nagy szükség, kellemetlenségek, igen nagy hajlamot kelhnek az emberben a moralitás elltni vétségekre; mig ellenben a jó testi erő, önbizalom, egésszég, jólét, vagyon, kényelem, nemcsak hogy kísértéseket nem idéznek elő az erkölcsiség elleni kihágásokra, ellenkezőleg nap'mla az illem korlatai és szokásai közt mozogván, már puszta szokásból is erényeik megőrzését tartják szem előtt. Éppen azért nagyon jogosulallan s elítélendő eljárás, midőn például a vagyonos ember a vagyontalant, a művelt, tanult s ezáltal ügyességre szert tett ember a tanulatlan műveletlen, tehát hasonló ügyességre szert nem tehetett embert, annak tetteiben, saját énjéhez meri, s tőle éppen olyan eljárást, felfogást, kifogáslalan, korrekt cselekedeteket követel, mint a milyenre ő magát saját helyzetébe n képesitve érzi. — Ez igaztalanság m -rtékét közéletünkben leggyakrabban brrznTák az emberek