Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-07 / 19. szám

\ XXVI. évíolyam. 19. szám. Nyíregyháza 1905. május 7. JsfYÍRVIDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az MhelSdj*«* , « . Äi'rÄ'i.iSSr 7 , 77 7_ 7 J « Liu/isi.thnn / /1/1M éV A Hirdetési dijak: pesté» fi.lyfi.» fiâmes «wwgr M Egész évre 8 korona, lamlasok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el. a nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér i Fél évre .................................................4 » könyvnyomdájához iskoia-utcza o. szám ^ kéziratok csak világos kívánatra 3 az Apró hirdetések 10 szóig4o fii..minden további szó Ne gyed évre.......................................................2 „ (Janószky ház) mtézendők. illető költségére küldetnek vissza. 4 fi.. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); tovaoba: Goldberger A. V., Eckstein Bernât, Általános Tudósító és Griinman- del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein es Vogler irodájában Bécsben, es Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban. V A közigazgatás reformja, Az állami tisztviselők országos egyesülete mostanában a közigazgatás reformjának nagy kérdésével foglalkozik. A kérdés fontosságát, helyes vagy helytelen megoldásának messze- hato következményeit hangsulyozui felesleges dolog. Jo, az életviszonyokhoz simuló, azokból és azokkal együtt fejlődő közigazgatás minden modern államnak nélkülözhetlen attribútuma. Az é.útviszonyokból fejlődő közigazgatást emli- tettük, tehát nem papiroson felállított uj elvek és rendszerek alkalmazását akkor, mikor az élet maga szabja meg a reformok irányát. Az a tervezet, melyet az állami tisztviselők országos egyesületének megbízásából dr. Detre László készített, szakit az eddigi hagyományok­kal s ha a közigazgatás reformját nem nagy szempontok s a kérdés egész horizontját befogó elvek szerint öleli is fel, meg van az a nagy előnye, hogy a gyakorlat tanításaiból szűrődött le s igy esetleges alkalmazása nem jár a kisér- letezés veszélyével. Isten mentsen meg bennün­ket tőle, bogy most, mikor ez a dolog már igazán égetően sürgős és a szó szoros értelmé­ben nyakunkra nőtt, kísérletekkel próbáljunk a helyzeten javitaui. A bajokkal mindenki tisztában van A közigazgatás ténykedéseit igénybe vevő közön­ség ép úgy, mint a tisztviselők A panasz és elégedetlenség mindkét részről talán egyidős a mostani rendszerrel, melynek születésétől fogva száz hibáját és ferdeségét éreztük s nem tudtuk megszokni őket, a kérdés iránt való közönyösségünk daczára sem, mert minden nap a hibák egy egy uj változatát éreztette vetünk E hibáko í segíteni, enyhíteni a rend­szer zökkenőin, nem egyszer történtek jóaka- ratu próbálkozások. Hogy vajmi kevés ered­mény nyel, azt a nagyban és egészben változat­k MIyíiradi§klK tireájji. Valamikor és most. Irta: Nyiri Zoltán. RZtOSt. (Történik az álarczos operabálon. Tiz évvel később. Liza Budapest híres félvilági szépei sorába jutott. Dr. Ebenyi Nándor már jónevü fővárosi orvos. Liza feltűnő szép jelmez­ben van, mely látni engedi legszebb bájait. A frakkos gaval­lérok egész táborban veszik körül. Liza mindegyikkel kaczér- kodik. A végén — éjfél körül — az Ebenyi karján libben be egy pezsgős fülkébe. Megvacsoráznak Rövidesen a máso­dik üveg pezsgőnél tartanak. Staffage : a múlatok óriási zaia, melybe belevegyülnek a kaczér nevetések, halk sikolyok, pezsgős palaezkok durrogása, mélabús keringő . . .) — Ebenyi: Még most se mondod meg nevedet, szép maszk ? — A maszk : Ne légy olyan kiváncsi. — Ebenyi: Hanem az bizonyos, hogy úgy rém­lik, mintha a hangodat hallottam volna már valahol. — A maszk : Én sohse láttalak azelőtl, mint mikor — néhány órával előbb — fülembe súgtad, hogy masz­kírozott Aphrodite vagyok. Ezzel hatottál reám, ezzel hódítottál meg, s ezért vagyok most a tied. — Ebenyi : Meg a kaczérságodé. — A maszk: Remélem nem ü'ődsz meg rajta, hogy vénuszi szépségem mellett, — mert hiszen annak tartasz . . . — Ebenyi: Az vagy. Az vagy . . . — A maszk : Nos hát, ha egy kicsé kaczér is vagyok. — Ebenyi: Az az éltető elemelek. — A maszk : Edesem, jegyezd meg, hogy egy nő mindig csak a ti kedvetekért kaczér. Máskép hogyan menne a hódítás? lan állapotok mutatják. Időközönként egy-egy olajcsepp cseppent a zörgő tengelyekre, a köz- igazgatás egyszerűsítése és más hasonló czimek alatt, anélkül azonbőn, hogy a nagy és töké­letlenül összerótt gépezet munkájába harmo­nikus rendet és könnyebbséget hozott volna. Részleges reformokat ezélzó reudeletek Coak növelték a zavart. Száz apró kötelékkel ujabb és ujabb nehezékeket kötöttek a §§-ok végtelen uszályához. Kongresszusokon, tágabb és szükebb körű értekezleteken, miniszteri szobák rejtekén, egyre uj tei vek és javaslatok készültek. Egyet életbe léptettek, mást hatályon kivüi helyeztek Közben Mikszáth Kálmán a karczolatok és rajzok nevető tükreiben vetítette vissza a magyar közigazgatás kaczagtató fél- szegségeit, Mindez pedig a közönség bôrérè ment, a mely elolvasgatta a különféle bizott­ságok és ankétek határozatait, nevetve bólintott a Mikszáth ostorpattogtatásáras lassanként meg­nyugodott abban a gondolatban, hogy a magyar közigazgatást talán az Árpádok óta mindég reformálják s hogy vannak talán emberek is, a kiknek egyéb dolguk hiján állandó foglal­kozásuk ez az örökös egyszerűsítés. A hires Széli-féle törvény sohse fogja kiheverni azt a sok jó és rósz élczet, melyet rovására okkal és ok nélkül széles e hazában gyártottak. A közönség m< st nagyot nézhet, hogy még mindig vannak emberek, akik feszegetni merik ezt az ügyet, ilyen előzmények daczára is. Mi a magunk részéről mégis hinni szeretjük, hogy az állami tisztviselők országos egyesüle­tének legutóbbi kísérlete eredménynyel fog járni. Biztosítékot látunk erre a dr. Detre-féle tervezetben, amely bár nem olyan radikális, a hogy azt egy ilyen tervezettől várnánk, mégis nagy gyakorlati érzékkel mutat rá a kérdés elevenére. Az egyszerűség, olcsóság és gyorsaság elve, melyeket a tervezet a közigazgatási — Ebenyi: Igazad van. A férfi rossz csont. Kell, hogy csiklandozza valami idegeit. A női kaezérkodás jó erre. Ez kell neki. Ez veszi el az eszet ; ilyenkor azt hiszi, hogy szerelmes. — A maszk: Kitűnő szerelmi theória ! (A pezsgős poharat felemeli ) — Ebenyi : Éljen a szerelem és te, istennő ! (Koczczintanak. Isznak. A második üveg „Delbeck-et Co“ végét járja.) — A maszk: Az bizonyos, Dudus, hogy te egy érdekes fin vagy. — Ebenyi : Úgy találod ? — A maszk: Igen. Még alig két órája, hogy tár­saságodban vagyok, és már is kezdel érdekelni. — Ebenyi: Ez rossz szó, édesem. Azt mondd, hogy nem hagy nyugtot az örök inger a csábitás vágya. És ez most én felém irányul. Ne vedd rossz néven, de azt hiszem, hogyha más lenne az én helyemen . . . — A maszk : Hogy annak is ezt mondanám ? Tévedsz ! — Ebenyi : LDhet, hogy tévedek, mert nem is­merlek. Különben talán el tudnám hinni . . . — A maszk: Hogy te valóban tetszel nekem. — Ebenyi: Tehát jó. Elhiszem aranyos, hogy csakugyan tetszem neked, mert te még jobban tetszel nekem ... Az bizonyos, hogy a hangod ... a han­god olyan ismerős. — A maszk : Ez ne izgasson. Biztosítalak, hogy nem ismersz engem, én pedig nem ismerlek téged. Ezen tehát ne törjed, a fejedet. Örüljünk inkább ennek a fesztelen együitlétnek s élvezzük a jelent. — Ebenyi: És a pezsgőt. (Pinczérnek diseréten hu­nyorít, aki nyilsebesen hozza és felbontja a harmadik üveg „Delbeck et Co“-t. Koczczintás, ivás Pillanatnyi csend. A pezsgő mámor kezdi kifejteni hatását. A honvéd zenekar épp a Delila-áriát jáfsza.) — Ebenyi : Mily csodaszép nő volt az a szőke Delila s milyen rossz volt! reform alap kérdéseiként megjelölt, ismeretlen fogalmak voltak eddig a magyar közigazgatás­ban. Kern tudjuk milyen módosulásokon fog a javaslat keresztül menni s ráismerünk-e az eredetire, ha az végleges alakjában fog előttünk állani. Kár volna, ha fésülgető kezek az eddi­giekhez hasoaljau nyakát szegnék az életre jogosult munkának. —yi— Tükördarabok az emberismeret világából. IX. A gyermek temperamentumának minősége tehát olyan alap, melyet egészen sohasem vetkőzhet le — bármit mondjanak is ez ellen azok a modernnek neve­zett, de valójában ósdi felfogású tudósok, kik a régebbi orvosoknak a különböző vérmérsékletekre vonatkozó felfogását nagyképűsködéssel elvetették, — de az ideg- rendszer egyéni reakcióit röviden feltüntetni képes vérmes, epés, méla és nyálkás kifejezéseket mégsem tudták mással helyettesíteni, mert ebből csírázik ki kezdetben az az erő és irányzat, melyet ösztön- szerűségnek, alaptehetségnek nevezünk — s később ebből fejlődik a jelleg és jellem. Azok a tudósok, kik az élettapasztalat ellenére is tagadták a véralkat különbözőségét, az alap tehetségek létezését plántálták át a pedagógiába a „tabula rasa“ eszméjét, a mi azt jelenti, hogy a most szüle­tett ember lelke üres lap, nincs rá irva semmi, mely eszmét Locke hirdette először, midőn egyik művében ezt mondja: „Anima est tabula rasa.“ A lélek üres lap, melyre a tapasztalat rója fel betűit. Ebből az elmélet­ből a nevelés emberei azt magyarázták ki, hogy az újszülött gyermek elméje üres tér, blanko carta, melyre semmi sincs rá irva. Á nevelő tehát azt írhatja rá mi neki tetszik, a nevelés azt csinálhat belőle, a mit akar. Ennek a nézetnek a nevelés terén sok hive van, a mi megérthetetlen, mert természetellenes. Már Kant kimutatta, hogy a „tabula rasa“ elmélet tarthatatlan, mert az elme magával hozza a a gondolkozás formáit, az elme ama sajátos állandó formáit, melyekben rendezi és feldolgozza a tapasztalati anyagot, a melyekben egyáltalán képzelni és gondolkodni tudunk. Hogy honnan hozza magával az elme ezen — A maszk: Dudus, csak nem hiszed, hogy min­den szép nőben — Delila lakik? — Ebenyi: Tudod édesem, nekem volna okom őket olyannak tartani. És mégsem tartom. Sőt. Csak azok érdekelnek, a szép nők, a D .lilák. Mert hiszen igy veszem : ha ingatagok is, az vigasztaljon, hogy mikor még mi voltunk — mindenük, sok kellemes pillanatot szereztek, melyeket nincs okunk sajnálni. Nekem ez az elvem. És neked mi az elved? Te, szép maszk, milyen­nek képzeled a szerelmet ? — A maszk (kezdi érezni a mámort s őszinteségi ro­ham fogja el) : S-milyennek. Legalább mindaz, amiben eddig volt részem, nem olyan volt, amilyennek képzel­tem — regen ! — Ebenyi: Szép maszk, te, ábrándos természetű lehetsz ! — A maszk: Csak voltam — régen. — Ebenyi : Olyan régen ? — A maszk: Elég régen . . . Tudod, épp most tűnik fel ... e pillanatban, hogy már milyen régen voltam is az ! . . . Az első kiábrándulás hamar utolért . . . Akkor beláttam, hogy ábrándos nőnek nem ezen a világon van helye, hacsak nem akar örökké csalódni ! — Ebenyi : Édes, te valóban nagyon okos vagy, mert tudod, hogy az ábrándok kezdetnek jók, de foly­tatásnak rosszak. Elvégre lehet azok nélkül is szeretni. — A maszk: (mámorosán) Éljen a szerelem ! (Kocz­czintanak, isznak. A maszk az első pillanattól kezdve tudja, hogy kicsoda a férfi. Feltette ugyan magában, hogy nem fog kérdezősködni a múltról. Mégis most, miután a pezsgő egyre jobban fejébe szállott, ellenállhatatlan kíváncsiság fogja el megtudni a férfitól, hogy vájjon emlékszik-e még). — Amassk: (csábosán mosolyog) Duduskam, mondd, voltál te valaha igazán szerelmes ? Ebenyi (hévvel): Olyan őrülten igazán, mint most kezdek lenni, még sohase.

Next

/
Thumbnails
Contents