Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-30 / 18. szám

1905. április 30. N Y í R V I D É K 18-ik szára. 3 Debreczen várossá azt, hogy Csorba — a keresztnevét már elfelejtettem — volt az, a ki a város lendületének lavináját megind totta és a ki egy baranyai vármegyei czigány brugó-nik volt fia, a kit megboldogult édes atyám Jósa Péter mint főispin, telt meg Debreczen polgármesterévé. Ezen sorok szűkkőrbe szorított barataimnak olvasására lévén szánva, orrom alá dörgölhetnék a hazugságot, tehát m nt a féle prudens és circumpectus nyíregyházai — nem nyíregyházi — civis elmondok róla egyet- mást. Benczi Gyula, ha tányérozásra. de különösen ha zajongó közönség előtt játszik, m >ltatlankodva igyeks ik malaczbandával versenyezni, a mi persze legjobb akarata mellett sem sikerül. De ha részben csende-en viselkedő, zeneérzékü varázsh-'gedüjének hangjara némává válnak, hegc'üje tets/.fs" szerint külömböző hangulatokba ringat. M ridja meg Kállay András volt főispán és kidves barátom, nagy zeneértő es művelő rokonom, a ki pedig quaterkánae nem nagy barátja, hogy igazat mondok-e vagy sem? Azt hiszem, hogy n*in fo„' m g meghazudtolni, ha azt állitom. hogy tíenc-y Gyula hegedűjének hangja ér annyit, mint az öreg Boka Karolye, a kit egykor Debreczenbő! ötven egy néhány év előtt magamhoz kérettem nagyszánlói birtokunkra, a mely most báró Königsegg uradalmanak egy kis kiegészítő részét képezi. Az öreg Bokát tüzes lovaim és részeg kocsisaim feldúltvén, három napig az egész banda nálam, — jobban mondva — édes anyámnál, a ki harmadeve halt el 93 éves korában — tanyázolt. Volt léhát alkalmam a ,Boka kesergőt* is többször élvezni. A Benczy Gyula ,Boki kesergője* hű fotográfiája az öreg Boka Karolyénak, ha nem kűlömb. Bohém természet szorulván bel-m, imidom a potya czigany zt nét. Most már vén koromban betegekhez nem járok, házi orvos kivélelképen csak a szomszédomban lakó báró Feilitzsch Berthold főispán baratomnak vagyok; meri azon esetben, ha ilyesmi szerepre vetemednék, annyi adót rónánac reám, hogy Osztrák-Magyarország az egész világot meghódíthatná. Ne fejez/.ük le Benczy Gyulát, hanem fejezzük be a mondókát, mielőtt a dúrrensteini — egy napon három ízben ismétlődő életve.-zélyes kalandokra — visszatérnék. Réges-régen cziikusz volt Nyíregyházán, in lyre a végtelen jótekonysagu királylelki Desstwffy grof c>alád tagjai — Dénes, Alajos, Béla és Marianne is néha-niha be szoktak járni. A czirkusz után, az akkor virágzó — most már nem létező — „Európa* fogadóba mentünk vacsorálni. A mindenki által tisztelt, becsült és szeretett grófi család egy pír ösmerőssel egyik, én pedig másokkal külön asztalnál ültünk. Benczy Gyula a grófoknak huzla, a kiktől egy nótáért 50 forintot szokoit kapni. Én tőlem sem azelőtt, sem azután nem kapott semmit, lévén a banda tagjai súlyosabb megbetegülésének esetén konzultáló orvosa. Ezzel eldicsekedve, valaki azt mondja: ,Most lássuk a czigány-becsületet." Vonakodva szólottam oda Gyulanak, hogy jöjjön ide és búzzon nekem is egy nótát, mint a banda egyik kiszemelt orvosának. Félben hagyva a nótát, oda jött asztalunkhoz és szívhez szóló nótajának kezdete utan megkértem, hogy menjen vissza, mert ez csuk önzetlenségének próbája volt. Benczy Gyula józan életű ember, két-három év alatt megesik egyszer az, hogy többet önt a garatra, mint a hogy azt erős, egészséges természete megbírja. De ilyenkor alaposan v> gzi munkáját, a melyei két nap alatt szokott bevégezni, hogy pár év múlva megint ismételhesse. Ilyenkor aztán szerelmes lesz egy nótába. Elmegy a gőzfürdőbe. Beállít a gőzfürdő bazinjába. Egy bandabelit ruhástól, — akár hegedüst, akar klarinetost, akar kis vagy nagy bőgőst — maga mellé állit és huzat maganak órahosszáig egy, de csak egyetlen egy nótát. Ilyenkor két czigány nem húzza, csak egyetlen egy; az is luhástól a vízben, de ujat vesz neki és fizeti, nunt efty részeg gavallér. Réges-régen eljött Nyíregyházára a híres szegedi czigányprimás Pakh a bandájával, akkor, a mikor még jó világ volt. Nem akarok neveket em'íteni, m-rt ezen esetben magukra ösmernenek Patay András sógorom, nyugal mázott csendőrlabornok; Böszörményi Kornél árvaszéki elnökhelyettes; Pechy Gyula igazi árvaszéki elnök, aki a kappan tenyésztés eszméjével régóta foglalkozik. Ez a Pákh híres czigány muzsikus volt, és bátorsága is arra, hogy Benczy Gyulával is versenyre keljen, a mi meg is történt. A vendégek kötődésből azt mondották, hogy a Pákh banda szebben játszik. Erre Benczy Gyula azt válaszolta, hogy fuijuk el a gyertyát és a két banda felváltva játszék. Ez megtörténvén, a ket banda felváltva játszott. A nedűvel bóvm ellátott műbírálók — ösmerven a két híres bandának nótáit és játékmodorát, csak tréfából nyújtották a babért Pákhnak. Benczy Gyula minden neheztelés nélkül kétszáz forint áru pezsgővel csitította le teljes megnyugvással ádáz kritikusait, a kik pedig csak tréfával adták ezt a babért Pákhnak. Na most már ha, félbe lehet szakítani a sort, jogom van nekem is a társalgást félbe szakítva pár perezre és csak a jövő számban fogom folytatni, az egy napon Dűrrensteinban élvezett, három igazán életveszelyes kedves kalandjaimat, a melyek csak azért kedvesek előttem, mert véletlenül nem pusztultam el ugy, a hogy megérdemeltem volna. Dr. Jósa András. Előleges szinházi jelentés! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a városi színházat 1905. évi május hó 12-én megnyitom. Egyben van szerencsém társulatom névsorát, valamint a „Nyíregyházai városi színház* munkatervét bemutatni. I. ügyvezetőség: Makó Lajos, főrendező. Szabó Károly titkár. Müller Mátyás, karnagy. Krémer J<mő, rendező. Klenovits György, rendező. Szalay Károly, ügyelő. Csügényi Vilma, sugó. Oroszné Ilona pénztáros. II. Előadó személyzet: Hölgyek: Felhő Rózsi soubrette énekesnő. Tibor Lóri, kolordtur én kesnő. Krémerné Lili, népszínmű énekesnő. Rományi Mária, alt énekesnő. Szelényi Emília, komika anya. Ebergéoyiné Amália, drámai anya. Hidrik Anna, hősnő. P. Menszáros Margit, szende. Kend)' Boriska, soubrette tarsatgási. Mészáros Giza. naiva. Gs. Almásy Júlia, vígjátéki anya. B-rzeviczy Etel, Németh Eszti, tanezosnők. Urak: Kle- i novits György, hőszeulmes és jellemszinész. Krémer ! Jenő, burleszk komikus. Palag:yi Lajos, lyrai szerelmes. Halász Alfréd, szerelmes szinészj lványi Anlal, siheder I szinész és ének s. Csontos Gyula, bonvivant. Szalay Károly, szinész. Fenyéri Mor, apa- és jellemszinész. Mezei Peter, kedélyes apa. Mdkó Lajos kedélyes apa. Szilágyi Aladár, buffo-komiku-. Virágháti Lajos, tenorbuffo. Kalmár József, tenorista. Mezey Andor, baritonista. Szabó Gyuluska, gyermek szereplő. III. Segéd személyzet: Hajnal Ilonka, Erdélyi Lilly, Fenyő Józsa, Szokol Margit, Szabó Karolyné. V -Keresztélv Flóra, Térey Ilonka, Koharyné Eszti, Egii Berta, K riay lika, Berzeviczy Etel, Németh Eszti. Doruer Ernő, Kohái y Pál, Szabó Samu, Pápay József, Szabó Károly. R. Nagy Gyula, Paksi Sándor, Molnár Rezső, Róna Valér, Szabó S.imu, Erődy Ernő, Balogh József, Juhász Imre. 14 tagból álló zenekar. Bérleti feltételek: Bérletár "30 előadásra: Páholy 210 kor. 15 páros előadásra: 105 kor. 15 páratlan előadásra: 105 kor. I. r. ülőhely földszinien 54 korona. 15 páros előadásra: 27 kor. 15 páratlan előadásra: 27 kor. 11. r. ülőhely földszinten 45 kor. 15 páros előadásra: 2ü kor 50 fill. 15 páratlan előadásra: 22 kor. 50 fillér. Ez idényben színre kerülhető uj és régi darabok : Operettek: János viiéz, Mulató Istenek, Rátartós király kisasszony, Danczigi herczegnő, Tavasz, Casanova, Dró tos tot, Bob herczeg, Arany virág, Hajdúk hadnagya, Nebánts virág, Bőr egér. Ingyen élők, Lot:i ezredesei. Drámai vál/ajok : Szaharái Ebuzul, Kilickrandie herczeg, Diák élet, Éinémull harangok, Wallenstein halála, Lőcsei fehér asszony, Boszorkány, Arany patkó, Emigráns, Vén leányok. Troilusz és Cresszida, Sze-ntbernáti barátok, Polgármester úr. Erősek és gyöngék, Olga, Bernd Róza, Constantin, Kurucz Feja Dávid. Bérelni lehet Jakobovits Fanny k. a. szivar tőzsdéjében. A bérletösszeg a bérleijegy átvételekor előre fizetendő. A bérlet teljes lejártáig löl nem bontható. Kelt Nyíregyházán, 1905. évi április hó 26-án. Kitűnő tiszteieltel: Makó, igazgató. Majláth József gróf könyve a munkáskérdéaről. A magyar mezőgazdasági munkáskérdéssel foglalkozó irodalom éppenséggel nem mondható gazdagnak. Makfalvav Géza, Rubinek Gyula, Milhoffer Sándor, Ormos Ede, Lukács György, Kállay András, Ecsery Lajos és Wiener Moskó neveinek fe'emlitésével majdnem kimerítettük azon magyar szerzőknek sorát, akik a mezőgazdasági munkáskérdés vizsgálatával foglalkozva, értékes és figyelemreméltó termékekkel gyarapították a a szakirodalmat. A külföldi irodalomban alig akadunk néhány szerzőre, aki a magyar mezőgazdasági munkáskérdést tanulmányozásra érdeminek tartotta volna s azok a néhányan, mint pl: Bunzel József (Graz), a magyar mezőgazdasági munkáskérdés egyes jelenségeivel foglalkoztak, kevéssé lévén tájékozva a különleges magyar viszonyok felől, csak eltorzított kepéi vázolták a valóságnak. Ilyen körülmények közölt ugy a magyarság ügyének, mint a közgazdasági és társadalomtudományoknak valóban nagy szolgálatot tett a közéletben kiváló szerepet játszó arisztokracziánk egyik tagja, Majláth József gróf, midőn német nyelven egy terjedelmes, tömör, tárgyilagos, nagy tudásról és széles Iái körről tanúságot tevő munkában a magyar mezőgazdasági munkásügyet behatóan ismertette. A munka négy részre oszlik. És aki e negy fejezetet alaposan áttanulmányozza, az, mig egyrészről Majláth József gr. nagy tudásáról és szakavatottságáról fog meggyőződést szerezni, addig másrészről teljes tájékozást is fog szerezni a felől, miképpen alakult ki szazadok folyamán a mai magyar mezőgazdasági munkásosztály és mik voltak azok az okok, melyek az utóbbi évtizedek folyamin Magyarorszagon az agrárszocziálizmusnak utat nyitottak. A munka első részében Majláth József gr. igen érdekesen vázolja a magyar mezőgazdasági munkásosztály keti'tkezését. Sajnos, magyar nyelven nincs egy munkánk sem, amely a történelmi adatoknak megfelelő csoportosításával a magyar jobbágyságnak szabad parasztsággá való kifejlődését szemléltetővé tenné. Majláth József gróf utlörő ezen a téren ; mert mindazt, amit különben kitűnő gazdaságtörténészünk, Acsády Ignácz tőbbékevésbbé hézagosan fejtett ki. — teljes egyöntetű, tömör és könnyen áttekinthető tárgyalásban álltja szemeink elé. Csak egy magas színvonalon álló, európai képzettségű közgazda, mint aminő Majláth József gróf, lehetett képes a magyar gazdaságtörténelemnek eme igen fontos és érdekes fejezetét ily széles látkörrel tárgyalni. Behatóan foglalkozik a Mária Terézia-féle urbariális rendeletekkel, miután mar előzőleg bebizonyította, hogy a magyar mezőgazdasági bermunkásosztály előbb fejlődött ki Magyarországon, mint a nyugati államokban. Nagyon érdekesek ama fejtegetései, melyekben kimutatja, minő káros hatással volt a robotmunka silánysága a mezőgazdasági üzem belterjességére, s hogy a magyar mezőgazdasági teimelés modern színvonalra való emelésének előfeltétele volt a szabid bérmunka általánosítása. Viszont azonban leplezetlenül feltárja ama hátrányokat, amelyek a pjrasztf.-lszabaditás után elsősorban a mezőgazdasagi bérmunkásokat sújtották s amelyek kozul különösön nagyjelentőségű volt a legelőhasználat elveszese es a földesúr s jobbágy között annakelőtte fennállott patriarchális viszony megszűnese. A birtokos parasztsag nagy szerencsétlensége volt, hogy a felszabadítás utan, mely egeszen uj birtoklási helyzetet teremtett, törvényhozásunk nem gondoskodott a paraszti örökjognak oly reforuiilasról, mely a birtokok szétforgacsolódasanak útját állhatta volna. Mindezek a hátrányok Majlath József gróf szerint a parasztfelszabaditás elhamarkodott keresztülvitelei-e vezethetők vissza; s az ennek következteben előállott, sok tekintetben viszás helyzet következménye volt a bérmunkások szamának nagy megi övekedése. Számszerűleg, igen érdekes összeállításban ismerteti ezután a magyarorszagi birtokeloszlasi viszonyokat; és az első fejezetet avval a kijelenlessrl fejezi be, hogy az elhamarkodott paraszt felszabaditas volt oka az aránytalan birtokeloszlásnak, min k folytan, főképp egyes vidékeken, a mezőgazdasági munkasproletáriálus letrejőtte elkerülhetetlen volt. A második fejezetben a mezőgazdasági munkasok helyzetevei foglalkozik egeszen addig az időig, mig az első szoczialisztikus mozgalmak a 80-as evek »#gen forrongasba hozták az ország több helyén a birtoktalan munkáselemeket. Az 1876. XII. törvényezikknek, a cselédtörvéoyn k közismert hibáit és hiáDyait ostorozza, majd áttér a mezőgazdasagi munkabérek kérdésere, melyeknek aranytalanságát kifogasolja. Ugyanebben a fejezetben foglalkozik az országban dívó mezőgazdasagi munkarendszerekkel is és főképp a feles gazdalkodas előnyeiről és hátrányairól értekezik igen erdekesen. Hosszasabban foglalkozik a dohanykertészek helyzetével s bérviszonyaival is, továbbá a természetben való es koszpeníbertizetes kérdésével. Igen érdekesen fejti ki azt, minő melyrehato átalakulásokat idézett elő a paraszt életmódjában es szükséglet kielégitesenek módjában a pénzgazdaságra való atterés. Ugyanezen fejezetben foglalkozik lovábbá a magyar paraszt főldéhségevel is s végezetül néhány jellegzetes vonassal ismerteti a magyar paraszt természetét. A harmadik rész a tizenkilenczedik század kilenczvenes éveinek mezőgazdasági munkásforrongásaival foglalkozik. Majláth József gr. nézete szerint Magyarországon még évtizedek múlva sem beszélhettünk volna mezőgazdasagi munkások forrongásáról, ha a szoczialdemokratapárt vezetősége nem vetette volna ti hálóját elsősorban a mezőgazdasági munkásosztályra. A magyar mezőgazdasagi munkásban nincs meg természettől a szocziálizmus iránt való hajlandóság ; és a mag, mely veszedelmesen kezdett sarjadzani, idege.iból hullott a magyar talajba. Rendkívül érdekesen ismerteti ezután Majláih József gr. a szocziuldemokrata pártnak 1888-ben kezdődő agitáczióját, s azokat az eszközöket, amelyeket a különféle népizgatók a magyar parasztság fellázit&sára felhasználtak. A munka ez a része talán a legértékesebbnek mondható; mert a legeredetibb es Majlaih József gr. teljesen önálló felfogásának bélyegéi viseli magán. A magyar parasztszoc'iálizmus történetét még senki sem irta meg. S igy Majláth József gr. ezen a téren kiérdemelte az úttörő összes babér,ail. Igen érdekes, miként választja szét Majláth gr. a szocziáldemokratapárt agitáczióját a Varkonyi-Schmittféle agitácziótól. Szerinte a VárKonyifeie szoczializmusnak azért volt több sikere, mert Varkonyi oly eszméket hirdetett, amelyeket parasztságunk rokonszenvesen fogadott s könnyen megértett, holott a szocziáldemokráczia elméletei népünknél kevésbbé találtak visszhangra. Hasonlóképpen termeketlen talajba hullottak a Schmittfele anarchizmusnak, államnélküliségnek tanai. Igen részletesen és érdekesen Írja le ezután az 1891-iki s az azt követő nagyobbszabasu mezőgazdasági munkásmozgalmakat, továbbá azokat a preventív rendszabályokat. amelyeket az 1897-iki nagy arató sztrájk alkalmával Darányi Ignáczakkori földuiiveleaügyi miniszter alkalmazott. A negyedik részben azokkal a mélyebb okokkal foglalkozik, — amelyek a szoczialdemokrala pari és Várkonyiék agitáczióján kívül a magyar parasztszoczializmust előidézték. Részletesen ismerteti az 1898. II. f.-czikk rendelkezéseit s kifejti, minő előnyökkel jár munka-dóra éppúgy, mint munkaira nézve ennek a sok tamadásnak kitelt törvénytervezetnek életbeleptetése. Az 1898-ik évi II-ik t.-czikk fontosságának ilyen alapos kifejlése annál örvendetesebb, mert ep a külföldön a szocziálista és merkantilis sajtó reakczionárius irányzatú törvénynek igyekezett azt fel tüntetni, minek folytán még egyes német egyetemek közgazdasági tanszékéiről is olyan nyilatkozatok hangzottak el, mintha a magyar agrártársadalom hűbéri tendencziákat követne. Akik a külföldön ezt a nézetet táplálták, bizonyára meg fogják változtatni felfogásukat, ha Majláth gr. könyvét elolvassák. Ismerteti ezután Majláth gróf a mezőgazdasági munkaskőzvetités intézményét, továbbá az 1900. XVI. t.-czikkel életbeléptetett mezőgazdasági munkás- és cseledsegély-pénztar intézményét. Az állam részéről a szocziálizmus meggátlására tett ezen intézkedéseken kivül hangsúlyozza a szövetkezeti mozgalomnak e szempontból való nagy fontosságát és kiemeli Karolyi Sándor grófnak a magyar szövetkezeti mozgalom megindításában és kifejlesztésében szerzett hervadatlan érdemeit. A gazdakörök s a mezőgazdasági munkásviszonyok kérdésével foglalkozva, áttér azután vegezelül a követendő agrárpolitikai programmra. E programm értelmében a szövetkezetek még nagyobb aranyu terjesztése, földiehermentesités, a józan telepítés, a homestead intézményének meghonosítása, a mezőgazdasagi munkásnépnek téli foglalkoztatása, a jég- és tűzkár ellen való biztosítás, az adórendszernek és a közigazgatásnak reformja azok az eszközök, amelyek