Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-23 / 17. szám

1905. április 23. N Y I R Y I D É K magyaróvári gazdasági akadémia nővénykórtani állomása négy évi kísérletezés ulán véleményét a következő szavakba foglalta össze: „Az összes eddig használatban levő permetező anyagoi közt teljes részrehajtatlanul megadhatjuk az első helyet a bordói porból készült oldatnak. Kitűnő tapadóképessége biztosítja használhatóságát, biztos elterjedését ezen anyagnak, a melylyel az ujabb permetező anyagok közül egy sem versenyezhet.' Hozzátéve azt, hogy a bordói por oldatának elkészítéséhez szakértelem nem kell, s igy ez a legegyszerűbb munkásia is rábízható, amellett, hogy az oldat elkészítése c ak néhány perczet vesz igénybe, ezek oly előnyök, melyek főleg szeszélyes időjárás esetén m gbecsülhetlen szolgálatot lesznek. — Az állatok mentése a tűzveszély alatt. A pusztító tűzvész, mint azt fájdalmasai tap iszlalhatjuk, legtöbbször állatainkat is elemészti. így például a lovakat az égő istállóból csak nagy nehezen lehet kihajtani, ha a tűzfény bevilágít az istállóba. Ha azonban békót teszünk reájuk va^y felszereljük őket, akkor könnyebben ki lehet őket vezetni. A szarvasmarbá' a fény hamar elkápráztatja. Azért hirtelen kössük ki. Némelyek zsákot vagy pokróczot borítottak fejükre és igy sikerült kiszabadítani. A sertések is csökönyősek a tűzvész alalt. Ezeket czepelni vagy húzni kell a veszedelemből. A baromfit zsákba kell bujtatni, a m'iheket ugy mentjük meg a veszedelemből, hogy a köpü száját előbb betömjük. De ha biztos helyre érünk velük, újra kinyitjuk, hogy rneg ne füladjanak. A juhokat is nagy nehézséggel lehet megmenteni. Egy gazda beszéli, hogy tüz eset alkalmával egyszer 70 juh égett el. Mikor ugyanis a tüz kiütött, 140 darab juhot kihajtottak. De mi történt? Néhány hirtelen megfordult és ez' k;t a többi követte. És az oklalanokat megfogta a láng. Ha a juhász becsukta volna utánok az ajtót — akkor a juhok megmenelkülhettek volna. A juhokat különben hozzá lehet szoktatni, hogy baj esetén maguk igyekezzenek menekülni. A juhok t. i. estenkint sót szoktak kapni, mikor a legelőről haza jönnek. Adjuk ezt a sót nekik éjjel a lámpafénynél, még pedig különböző órában. Igy hozzá fzoktaljuk őket arra, hogy könnyen kimenjenek. Jegyezzük meg jól végre, hogy ne csapjunk, nagy lármát, mikor az állatot mentjük. Az állatok sokszor a lármától jobban megvadulnak, mint a — tűztől. — A víz mint a gyomor- és bélbetegségnek óvószere. Mindenki tudja, hogy a Karlsbadban és Marienbjdban gyógyulási kereső gyomorbe'egek legnagyobb konligensét magyarok alkotják. Ennek oka pedig az, hogy a magyar konyha igen i/.letes, de meglehetős n nehezen emészthető táplálékokkal látja el fogyasztóit, továbbá az, hogy a magyar ember az élkezés után boritalhoz van szokva. A bor pedig a zsiros ételek emésztését gátolja. A táplálkozásnak ezen betegségekre vezető hátrányait az ivóvíz van hivatva kiköszörülni. Erre azonban a viznek tisztának, jónak és olyannak kell lennie, hogy a táplálékot az emésztéshez kellően előkészítse. Közismert dolog, hogy e czélra a mohai Ágnes-forrás a legelső sorban felel meg, mert nem csak kitűnő oldószere a tápanyagoknak, hanem alkalikus viz lévén, tiszta is, a gyomrot az emésztő nedvek elválasztására alkalmasan izgatja s kellemes ízű borital. Háztartások nagy üvegekben a mohai Agnesvizet különösen olcsón szerezhetik be. — Tartós jelző Írás Szőlőkben a szőlőfajok, vagy gyümölcsfák megjelölésére rendesen apró táblácskákat szoktunk használni, melyekre ugy irják fel az illető faj nevét. Az ilyen írás azonban nem tartós. Tartósabb lesz az írás, ha bemázoljuk kopállakkal; ekkor az eiő nem moshatja le. Legsikerültebbek az olyan jelzőtáblák, melyekre előbb gummi arabikummal papirt ragasztunk fel s a megszáradt papírra tintával irunk, és az irás megszikkadása után az egészet egyszer vas>y kétszer kopállakkal bemázojuk. Az egész csekélységbe kerül s megcsinálni is nagyon könnyű, miért is a kertészkedéssel foglalkozóknak nagyon ajánlatos ezjn egyszerű eljárás. €sa* ütk. Bucsu a könyektől. Sándor öreg bácsija, a nyugalomba vonult káptalani jószágigazgató, ugyancsak nagyot nézett, amikor őcscse egy napon lármásan berontott a bástyákra dülő régi házba, melynek udvarán egy svadron liba, csirke és más házi állat sürgött-forgott a vetemények ágyai között. — Nos, mi ég ? — kérdezte a taplósipkás házigazda, aki épp a zeller ágyakkal bíbelődött. Sándor egy perczig neman megállt, kezét mélabúsan a szivére szorította, aztán komikus szemforgatással igy szólott: — Itt vagyok, édes bátyám, haza«itson meg ! Mindeddig hidegség futott keresztül a hátamon arra a gondolatra, hogy életemet egy pisze orrú hajadonnal kössem össze, hogy harmadosztályú kereseti adot fizessek, s este kilenczkor az ágjban igyam meg egy csésze ezerjófü-teát, — most azonban azt mondom: Isten neki. — Használja ki hát a jó alkalmat, kedves bátyám, mert lehet, hogy a kővetkező pillanatban meggondolom magamat . . . Az öreg ur, aki mindeddig kivihetetlen álomként gondolt arra, hogy csél-csap öcscsét meghazasitsa, meglepetve nézett a deklamáló fiatal emberre, aztán kissé megilletődve támaszkodott a kezében levő kerti ásóra. --Be vagy csípve? — kérdezte gyanakodva. — Sohase voltam józanabb, mint most. — Vagy beleszerettél valakibe ? . . . Sándor nagyot nézett. — Hát az is szükséges, hogy beleszeressek az illető kisasszonyba? Ez esetben sajnálom, de rögtön visszavonom az igérelemet. A bácsi tréfásan arezon legyintette tréfálkozó öcscsét. — Hát akkor mi ütött hozzád, hogy igy egyszerre kötélnek állsz? Sándor egy darabig némán bólogatott, aztán a kezével lemondólag legyintett egyet a levegőbe Csak azután válaszolt : 17-ik szám. 5 Akarja tudni a tiszta igazságot ? Azt is mondhatnám, hogy csak a bácsinak akarok örömet szerezni de tudja, hogy sohase volt a hazugság a kenyerem. Azért szántam el magam, mert most már magam is érzem, hogy megértem a szent házasság intézményére . . . A bácsi kérdőleg nezett rá. Sándor pedig igy folytatta : — Bizonyos vagyok bsnne, hogy jó férj lesz belőlem, mert most már nem tudok szomorú lenni . . . É? akár hiszi, akár nem, ez az egyetlen kvalifikáció a férji méltósághoz. Félórával később Sándor és az öreg ur egymás mellett ültek a v;randa asztalánál. Előttük a káptalan 84-iki termése állott, az a folyékony topáz, melyet a , nyugalomba vonult bonorum direktor csak ünnepies al- | kalm^kra tartogatott. Vidáman kvaterkaztak és Sándor btcsületesen beszámolt azokrol a körülményekről, melyek éviizedes előítéleteit megdöntötlék. — Maga, édes bátyám, legjobban tudja, hogy a magyar szent korona országaiban talán én követtem el a legtöbb bolondságot. N^m vagyok éppen rosz fiu, a koldusnik oda tudiám adni az ingemet is, de a czigány és a bor felforralja a véremet. Mindig k pes vollam arra, hogy akár tiz évig is egy pusztai tanyán éljek, kilenczkor feküdjem, ötkor keljek, naphosszat ispánokkal és lokupeczekkel alkudjam, de ha a czigány hegedűje megszólal, bedűl fölöttem az égbollozat .... Valami édes, valami csodálatos szomorúság fog el, ugy érzem, hogy a nap en érettem kel, a hold miattam ezüstözi be a tó vizét, a virágok a kedvemért nyílnak s a világ gépezete c-.ak ajért mozog, hogy én örömet találjak az e.étben . . . Valami boldog fájdalom borul a szivemre, valami kimondhatatlan sejtelme annak, hogy az életnek csak egy iga?, gyönyörűsége van : a sírás, a könnyek, amiket a fájdalom költészete csal ki a szivünkből . . . Ilyenkor nemesebbnek és nagyobbnak tartom magamat a többi embernél, azt his?em, hogy én vagyok az egyetlen igaz férfi . . . Oly kicsinyesnek tűnik föl ilyenkor előttem minden emberi intézmény : a pénz, az udvariaskodás, a hajlongó pinciér, s az egész léha komédia, amit társadalomnak neveznek. Hiszen emlékszik még arra a szomorú dologra, amiért valamikor a kalonai uniformisomat levetettem ? — Bár ne emlékezném rá, — szólott a bácsi fejbólintva. — Az Arany Koroná-ban mulattunk a tiszttársaimmal, s a czigány másfél órán át húzta a fülembe, hogy kitették a holttestet az udvarra ... Ha meggondolom, hát minden holttestet kitesznek az udvarra, de akkor ez a dolog végtelenül elszomorított . . Szerettem volna minden embert a keblemre ölelni, s ugy rémlett, hogy a világ összes édes fájdalmi a szivemben hullámzik. Másfél óráig sirlam a korcsmai asztal feh'r abroszán, s mikor fölnéztem, a megyei urakat pillantottam meg az egyik sarokban . . . Arról beszéltek, hogy melyik párt fog győzni a legközelebbi képviselőválasztáson . . . És ekkor egyszerre valami oktalan dűli figott el arra a gondolatra, hogy ezek az emberek a képviselőválasztásról beszélnek, mikor odakünn holdvilág süt a háztetők fölött, mikor a püspök kertjéből virágzó fák illatál lengeti be a nyitót ablakon az éjjeli szellő, s mikor a holttestet kitették az udvarra ... A többit tudja . . . Veszet farkasként ugrottam föl a helyemről s a kardommal szétvertem az egész kóborgó truppot, öt párbaj lett belőle, m>g három parlamenti interpelláczió s végül le kellett tennem a tiszti kardbojtot ... Az újságok három héten át a Pogánymegyei tigris czímen elmélkedtek rólam, holott akkor is odaadtam volna az apai jussomit, ha valaki szépen megkér, hogy mondjak le róla . . . Az öreg ur tréfásan megczibálta a Sándor fülét, aztán újra összeütötték a poharukat. — Akkor még nem voltam több huszonöt esztendősnél, vagyis 15 kerek éve, hogy a pogány vári huszároknak bucsut mondolUm. Azóta nincs egy testrészem amelyet a kard hegye végig ne szántó t volna, — s azok az emberek, akiknek különböző ostobaságokért elégtételt adlam, bizvást népgyűlést tarthatnának a Rákos mezején . . . Mindig a bor és a czigány döntött bajba, vagyis az a draga, édes szomorúság, melyet a czigány hegedűje keltett eleire a s'.ivemben . . . Mikor maga, édes bályám, arról beszélt, hogy a házasság szent jármát magamra vegyem, mindig megborzongtam arra, a gondolatra, hogv valami gonoszságot akarok elkövetni ... Oly furcsa volt az az ötlet, hogy én egy szőke vagy barna hajú kis bolond oldalán éljek, hogy a születendő Ráskayakat a nagybetűkre megtanítsam, hogy az adókivető bizottság szine előtt megjelenjek, s hogy egy selyembluzos, molett kis teremtést karonfogva magammal czipeljek . . . Én, aki minden pillanatban készen álltam arra, hogy idegen világrészek ellen menjek, hogy a forradalmit kikiáltsam, hogy a munkások vörös lobogóját lengessem, ha a czigányprimas ugy akarja . . . Mondja meg, édes bátyám, nem lettem volna-e az utunállonál hitványabb, ha egy szegény exisztencziát ily körülmények között a magaméhoz csatolok ? — És most mi vett rá, hogy a nézeteidet megváltoztasd? — kérdezte az öreg ur kivancsiao. — Sándor szemei meleg ragaszkodással tapadtak a bátyjára, látszott rajta, hogy becsületes őszinteséggel beszél. — Tegnap éjjel hir'.elen megcsapot az öregedés sejtelme . . . Tegnap éreztem először, hogy negyvenéves vagyok és bogy a fiatalkori bolondságok mindörökké kiröppentek a szivemből . . . Édes batyam, nem tudok többé szomorú lenni ... Az első ősz hajszál nem győzött volna meg arról, hogy mindennek vége van, de a közömbös szivem könyörtelenül az értésemre adta, hogy megrokkantam . . . Nem fogok többé szamárságokat elkövetni, nem tudok sírni, a s;ivem nem facsarodik többé el. ha magyar nótákat húznak a fülembe ... Az éjjel kapuezinert hozattam, amikor a czigány az én nótámat húzta, s a derekam kívánkozott az ágy után . . Ez az első jel . . . az én időmnek vége . . . Még lehetek levert, még dühösködhetem, még el foghat a harag de érzem, mintha a kedvesem hagyott volna el, mikor a szomorúság édes kötészete kiköltözött a szivemből. . . Édes bátyám, nincsennek könyeim többé . . . Az öreg ur meghatva nézett Sándorra, aki most szeretpttel szorította meg a bátya kezét. A szomorú emberből sohase lesz jó férj Akármit mondanak a bölcsek, az az első, hogy odabenn az a pu-ztito vulkán kialudjon . . . Most már minden mindegy meg arra is képes vagyok, hogy egész hátralévő ele.em-n at egy kenyeskedő kis női perszona szoknyáján üljek .... Gyermekeket fogok nevelni és életbiztosítást kötök, mert a tüdőmnek még, azt hiszem semmi baja ... ' A ket férfi még egy darabig kvaterkázott, amíg a gazdasszony nem jelentette, hogy az ebedet feltálalta. Ekkor az öreg ur, már menőben, igy szólt: — A jövő ktdlen át fogunk hajtani Tamásiakra . . . Pongráczné már regen beszéli, hogy be akar mutatni a leányainak Szoinaházy IstvAn A közönség köréből Az ország átka. Nem kell bővebben körül írnom, kiről van a szó, mindjáit tudja bárki, hogy manapság alig van nagyobb csapasa a békésen dolgozó lakosságnak, mint a koborló oláh-czigány. Ettől félnek gyermekeink, ezektől a felnőttek. Lopva, rabolva az országot, vadonba illő életmódot folytatva, irtózva minden munkától, pedig oly erőteljes és egészséges faj, a mely e tekintetben ritkitji párját. A legjobb közbiztonsági intézményeink' mellett is, az az életbiztonságunk a tanyákon veszélyeztetve van. A mig mink földjeinket műveljük, gyermekeink és hozzánk tartozóink miatt folyton kell e faj miatt rettegnünk, nem tudjuk hogy nem törtek-e be reájuit a czigányok. A mig mi jószágainkat ez évben is csak nagy áldozatok árán tudjuk takarmány hianyaban eltartani, akkor egy-egy czigány csapat 18—20 drb lóval barangol tanyáink között és lopva takarmányunkat, látogatja vásarainkat, sok csalásokat visznek végbe még a rédia hamisítással is és behurczolják állataink köz?.é a ragályos betegségeket és ez által a lakosságnak szintén kárt tesznek, mivel zárlat alá kerü! az illető vidék. Én azt hiszem a legelső segítség az volna ezen rabló csorda ellen, ha vásáraink látogatásától eltiltanák őket, ezzel sok szegény embert mentenénk meg a megkárosítástól és elejet vennénk a ragályos betegségnek való behurczolásának. Még gyökeresebb segítség lenne, ha az ország vagyona engedné, ha az oláh-czigány gyermekeket ae állam össze szedné és hasznos munkásokká nevelné, az öregek majd kihalnak, a fiatalok pedig munkára szokva az országnak nagy hasznára lehetnek. A külföldről bevándorló czigányokat pedig a határon kellene feltartóztatni és visszautasítani így idővel megszabadulnánk tőlök. Ajánlom javaslatomat az illető körök figyelmébe. lfj. Kováts András (lovas). Piaczí urak. Nyíregyháza, 1905. április hó 22 én. A. nyíregyházi term. nyosarnokná. beia«ry«eti termény árak Buza 50 kgramtól 8.30-tól 8.40. •igRozs 50 6.60-tól 6.7>'•BÁrpa 50 , 7.20-től 7.30 Zab 50 , 7.00- tői 7.10'gTengeri 50 , 8.00-tól 8.20•ÍRSzesz literenkint 49.— fillér adóval 1 kor. 52 fillér. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér*) 05 L'rtól 3 frt 70 krig méterenkint blou80. raés teljes ruhákra, portó és vámmenteten házhoz szállítva. Gazdag miutagyüjteményt küld postafordultával Henneberg selyemgyára, Zürich. 28—6—3 1.1 I JLA L tv A I / Foulard-selyem IH9I9MM r M 3*tJ /f< *• Mi a. s^ösz? • • • — A papa megengedte, hiszeD Jacobiféle .antinikotin-czigarettahüvely." 304—10—1 Gyár: Bécs, Piaristengasse. 09" Vigyázat! Csík valódi czlgaretta-dobozban. "Wi 1411 — 1905 áú. Hirdetmény. Alantirt árvaszék közhírré teszi, hogy Lichtenberg Jakab és neje hagyatékához tartozó Nyirfa-utczai 6. számú ház nyilvános árverésen a városházán a közgyámi hivatalban 1905. évi május hó 2-án délelőtt ii) órakor eladó. Kikiáltási ár 3000 korona. Banompénz 10°/o. , . Kelt Nyíregyháza város árvaszékének 1905. evi ápril hó 20-án tartott üléséből. Májerszky Béla, 305_1 i árvaszéki elnök.