Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-23 / 17. szám

1905. április 23. kai, dynamittal, a financzoperatióval egyértelmű uzsorával, vámokkal igyekszünk egymást tönkre tenni, mert a civi.isatio érdeke magköveteli azt, hogy egyes hatalmasaknak súgói, egymásra uszítsanak olyan népeket, a melyek egymást (alán még csak hírből sem őjmerik, mert hát csak azért, mert a marhának vágó íid a helye. Többet ésszel, mint erővel, uti figura, a nagy figura — Oroszország — docet, Angol, német, hollandi, észak amerikai sem külömb a deákné vásznánál, kevesebb erővel, de több ésszel dolgozik a műveltség terjesztésének érdekében. „Risum teneatis beati.* Ez nem politikai expectoratió, csak egy homályos tükör, a melyet ragyogóvá kellene csiszolni. No de hát esik térjünk vissza az avarokra, a kik 562-től 79 l-ig voltak hazánk urai területének addig, mig Nagy Károly császár őket Győr mellett ekkor tönkre nem verte. Ekkor a leszorított A>ar népnek még csak 827. évben nyoma is ellünt. Azon időtájban alig volt irni tudó ember. Még kevesebb ezek kö/ül azoknak s/áma, a kiknek kedve lett volna a történelmi eseményeket papirosra, vagy kulyabőrre vetni. Az avarok itten tartózkodásának idejében avar történet író nem volt. Még hires fejedelmeiknek — kiknek neve reánk maradt, —Bijánnak, Tudunnak, Ingui rusnak, Zodánnak még csak keze keresztvonását sem látta senki sem. Iródiákjukról sem maradt reánk egy sor sem. A mi picziny parányit tudunk róluk, a tőlük rettegőknek remegő, e>l -nséges indulatu kezeik jegyezték fel, a mi pedig elfogultságból is származhatott. Az elfogulatlan történetíró is ir néha ivekre terjedő, forrásmunkául vett müveket, melyek pedig nem egyebek, mint innen-onnan kikapott egykorú történet íróknak néhány hézagos feljegyzéseinek subjectiv alapra vetett kiszinezései. Marczali Henrik hírneves történészünk, a ki Marczaliban mint Morgenstern született, de boldognak érezném magamat, ha a magyarság érdekében csak csekély részben tudtam volna annyit tenni mint ő, a hiányos irott történelmi alapok alapján jóhiszemüleg tévedésbe esett akkor, midőn azt állította, hogy honfoglaló őseink, nem a vereczkei szoroson, Beregen, Zemplénen és a Nyíren át (Szabolcsban) tolultak uj hazánk alapítására, hanem Erdélyén át hatollak be. Ezen állítását főképen arra fektette, hogy Erdélyben Gombáson találtak egy kétségtelenül honfoglalási kardot, de nem tudott arról semmit, hogy Bereg, Bodrogköz és a Nyír hemzseg a honfoglalási leietektől. Pár év előtt összeállítottam a honfoglaláskon leleteknek statisztikáját; állítva, hogy Béla királynak általa mesemondónak bélyegzett névtelen jegyzőjének azon állítása, hogy honfoglaló őseink a vereczkei szoroson vonultak be nem mesebeszéd, de a régészeti kutatások alapján kétségbe nem vonható. Ezen közleménynek egy példányát elküldöttem Marczalinak várva a czáfolatot, de a mire választ tőle nem kaptam. Elküldöttem Dr. Thaly Kálmán tisztelt barátomnak is, a ki Anonymus hitelessége érdekében irolt nézetemet magáévá tette. A honfoglaló őseink behatolása is egy kissé ködös, miként lehetne tehát az avarok itteni tartózkodásokról tisztább képet nyerni. Irolt adatok hiányában kényszerítve van a történetíró a régészet munkájára támaszkodni, akár tetszik, akar sem. Én is kényszerítve vagyok ezen sorokat félbe szakítani, mert el kell utaznom. így hát csak a Nyirvidek jövő számában számolhatok be a kemecsei avar, és a gégényi honfoglaláskori leletekről. Dr. Jósa András. Debreczeni lóversenyek. Első nap. Szombat, junius 17. I. Nyeretlenek eladóversenye. 1300 korona, ebből 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság kb. 2000 méter. Aztán megindult az ajtó felé, amit csendesen betett maga julán. Mikor ki it voltunk a szabadban, ismét megtapogatott kabátja alatt, hogy ott vagyok-e? Ezután gyors léptekkel sietett előre. Az ulcza, melyen elhaladtunk szűk volt és sö'ét, csak imitt-amott pislákolt egy-egy lámpa halványan. A hideg szél süvített és kavarta a csikorgó havat. Gazdám összébb húzta magán kopott kabátját s még a fogai is vaczoglak úgy reszketett, ki tudja a hidegtől e, vagy egyébtől. Jó ideig senkivel sem találkoztunk, de mikor a sötét és szűk utczákból kiértünk, fényárban úszott előttünk a város, jobbra-balra kígyóztak a hosszú, széles útezák, melyeken fényesen öltözött emberek jöttek mentek, pompás kocsik robogtak végig s a kávéházakból kihangzott a hegedűszó. Gazdám ügyet sem vetett semmire, úgy látszott megszokta már az ilyesmit, sietve haladt a járókelők közt, keresztül-kasul a pompás, fényes utczákon, mígnem ismét egy elhagyottabb, sötétebb helyre értünk. Itt egy kis szűk és sötét ulczasorkon, egy órás bolt előtt megállott. Egyetlen lámpa égett a kis üzletben s egy galambősz öreg ember felénk éppen háttal fordulva, görnyedt termettel munkája fölé hajolt. Gazdám a kirakat elé állolt s az üveg táblán keresztül jól szemügyre vette az öreg órást. Aztán háromszor-négyszer fel- s alá járt a bolt előtt s széttekintgetett. Egy lélek sem járt az utczán. Szíve sebesebben vert, mikor kezét a kilincsre tette, de a következő perezben bent voltunk az üzletben. Aztán se szó, se tartomány ! Még az öreg órás meg sem fordulhatott, mikor gazdám nyílsebesen kirántva engemet kabátja alól, magasra, i m"lt a levegőbe s minden erejéből az öreg ember hátába döfött. Én vakon rohantam húson, éren át s egyenesen a szív közepében álltam meg. De gazdám kirántott s a földre dobott, csakúgy párolgott rajtam a meleg vér. Az öreg órás is elterült mellettem a földön egy hang nélkül. Aztán egy szempillantás alatt lecsavarta gazdám a lámpát s mohón a kirakatnak esett, lázas sietséggel tömte zsebébe az N Y I R V I D É K 3é és id belföldi lovak számára. Belföldi lovászfiuk által lovagolandó. A győztes 1500 koronáért árverés utján eladó. II. Debreczeni szab. kir. város dija. 1000 korona, ebből 800 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak; ezenkívül 100 korona a harmadiknak. Távolság kb. 1400 méter. 3é és id. belföldi félvér lovaknak, melyek még 900 korona értékű síkversenyt nem nyertek. Oly úrlovasok által lovagolandó, kik még 5, egyenkint 500 korona értékű síkversenyt nem nyertek. III. Hortobágyi dij. 1900 korona, ebből 1500 korona a győztesnek, adja a földmivelésúgyi m. kir. miniszter, 300 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság kb. 1600 méter. 3é és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. Úrlovasok. IV. Nyúlási gátverseny. 1500 korona, ebből 1200 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolsig kb. 2400 méter. 4é és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek. Úrlovasok. V. Hadseregi gátverseny 1400 korona, ebből 1000 korona a gvőz'esnek, 300 korona a másodiknak, 100 korona a hirmadiknak. Távolság kb. 2400 méter. A cs. és kir. közös hadsereg és a m. kir. honvédség tényleges szolgálatában levő tisztjei és tiszthelyetteseinek f. év május hó elseje óta tulajdonában levő és ugyanilyenek által lovagolandó oly 4á és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek, VI. Eladók akadályversenye. 1300 korona, ebből 1000 korona a győztesnek, '200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Tiszteletdíj (adva az Úrlovasok Szövetkezete által) a győztes lovasának. Távolság kb. 3J00 méter. 4é és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905 ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek. Úrlovasok. Második nap. Vasárnap, junius 18. I. Nyeretlenek versenye. lüOO korona, ebből 1000 korona a győztesnek, adja a földmivelésügyi m. kir. miniszter, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság kb 1200 méter. 3é és id. belföldi lovak számára. Úrlovasok. II. Pallagi handicap. 1500 korona, ebből 1200 korona a győzlesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság kb. 2000 méter. 3é és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. Úrlovasok. III. Totalisateur-verseny. Sík verseny. 1900 korona, ebből 1500 korona a győztesnek, adja a földmivelésügyi m. kir. miniszter, 300 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság kb. 2400 métir. 3é és id belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1800 korona értékű síkversenyt nem nyertek. Úrlovasuk. IV. Hadseregi akadályverseny. 1400 korona, ebből 1000 korona a győztesnek, 300 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Tiszteletdij (adva az Úrlovasok Szövetkezete által) a győztes lovasanak. Távolság kb. 4000 méter. A cs. és kir. közös hadsereg és a m. kir. honvédség tényleges szolgálatában levő tisztjei és tiszthelyetteseinek f. év május hó elseje óta tulajdonában levő és ugyanilyenek által lovagolandó oly 4e és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek. V. Nagyerdői akadályverseny. 2000 korona, ebből 1500 korona a győztesnek, 300 korona a másodiknak, 2> 0 korona a harmadiknak. Adja a „Magyar Lovaregylet" a m. kir. földmivelésügyi miniszter úr által engedélyezett subverithból. Tiszteletdij (adva az Úrlovasok Szövetkezete által) a győztes lovasának. Távolság kb. 480fr méter. 4é és id. belföldi lovak számára, melyek 1904. és 1905-ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek. Úrlovasok. VI. Vigaszverseny. Eüdóverseny. 1300 korona, ebből 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másoaranyat, ezüstöt, ami a kezébe akadt s a következő perezben ismét kint volt az utczán. Én olt maradtam a padlóra vetve az öreg órás mellett, kinek seuéből palakzott a vér, melyből egész tócsa képződölt. Annyira féltem ott a sötét szobában, hogy a vér egeszen rám fagyott. Az tudja csak, mi az, egy holt emberrel egy szűk sötét szobában éjjel egyedül lenni, aki próbált ilyet. Borzasztó órákat állottam ki. Jó sok idő telhetett el, midőn ismét megnyílt az ajtó s éu újból világosságot láltam. Egy őreg nő jött lámpással a kezében s mikor szétnézett, s bennünket meglátott, a lámpás kibukott a kezéből s egy szörnyű sikoltással ő is a földre esett. Nyilván a felesége lehetelt az agg órásnak, ki talán vacsorára várta az urát s nem győzte várni. Félelmem tetőpontra hágott, mert az hitlem, soha sem szabadulok már az irtózatos helyzetből. De nem sok időm maradt a gondolkozásra, mert újból léptek közeledtek s 2—3 ember is lépett a boltba. Fényes lámpát gyújtottak s bennünket álmélkodva nézegetvén, hangosan beszélgetni kezdtek, de amiből kést fantáziámmal nem tudtam egyebet megjegyezni, mint annyit, hogy „gyilkosság

1', „rablás". Azután egy szigorú tekintetű, hossszú bajuszu férfi kinek fényes rézgombok voltak a kabátján és a sapkáján, s köpenyege alól hosszú kard csillogott elő, — melyre irigykedve néztem, hogy mért nem lehetek én is oly nagy és fényes kés — lehajlott hozzám s megfogva a nyakamat, felemelt s végig nézegetve azt mondta: „itt a gyilok", azzal letett az asztalra. Azután leüllek,sokat beszéltek és írtak, végre is jó sok idő ntulva felkeltek s mind eltávoztak s engemet is magukkal vittek. Ezután nem tudom mi történt, merre s hova vittek, mert a sötétben semmit sem láttam. Mikor reggel f<-lébredt< m, egy szép tágas, világos, melegre fűlött szobában találtam magamat. Egy hosszú I asztalon, finom zöld posztón feküdtem. Amint körülnéztem tintatarlót, csengőt, tollat, pipirt é> sok könyvet látlam az asztalon, a (erem többi részében pedig állvá17-ik szám. 3 diknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság kb 1600 méter. Oly lovak számára, melyek a f. évi debreczeni meetingen indultak, de sem sík-, sem gát-, sem akadályversenyt nem nyertek. A győztes 1000 koronáért árverés utján eladó. A nevezés kötelező mindazon lovakra, melyek e meetingen a síkversenyekre, a félvér verseny kivételével, nevezve lettek. — Belföldi lovászfiuk által lovagolandó. VII. Mezei gazdák (földészek) versenye. 220 kor. Futhatnak a hajdumegyebeli és Debreczen sz. kir. városi mezei gazdáknak saját oly lovai, melyekel a bíróság elfogad. Távolság a pályán egyszer körül, nyereg nélkül lovagolva. Nyeremény az elsőnek 100 korona, a ipásodiknak 60 korona, a harmadiknak 40 korona, a negyediknek 20 korona. Bejelentés felórával a futás előtt. Legalább négy különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassék. Nevezési zárnap és árbejelentési határidő: 1905. junius 3-án esti 10 órakor. Teherközlés: junius 8-án. Bánatjelentési (törlési) határidő: junius 10-én esti 10 órakor. Nevezni lehet Engeszer József egyleti titkár úrnál Debreczenben, Szent-Anna-utcza 31. sz. alatt. A táviratilag történt nevezések 24 óra alatt írásban megerősítendők. Minden verseny olyan úrlovasok által lovagolandó, kik a „Debreczeni Lovaregylet" nek, vagy az „Úrlovasok Szövetkezeté*-nek tagjai. Lovagolni csak színekben vagy egyenruhában szalaggal lehet és úgy a versenyszín, mint az egyenruha szalagszíne a nevezéssi-l egyidejűleg bejelentendő. Minden eladóversenyben az esetb-ges árveresi többlet felerészben a második lovat, felerészben az egyleti pénztárt illeti. ÚJDONSÁGOK. gSf Boldog ünnepeket kívánunk lapunk olvasóinak, munkatársainknak s minden rendű jóbarátainknak. — Fő szolgabíró választás. A Vidovick László lemondása folytán megüresedett tiszai járási főszolgabírói állást május hó 9-dikén tartandó tavaszi rendis közgyűlésén tölti be a vármegye lörvényhatósági bizottsági közgyűlése. A pályázati határidő e hó 20-dikán járt le s a főszolgabírói és az esetleg megüresedő állásokra a következők pályáztak: A főszolgabírói állásra pályáznak — pályázati kérvényük beadásának sorrendje szerint Simák István szolgabíró, Mezössy László III. aljegyző, Somlyódy János tiszt, főszolgabíró és Píchy Gábor liszt, főszolgabíró. Az esetleg megüresedő I. oszt. szolgabírói állásra pályáznak Virányi Sándor, Horkovits Sándor, Vay Zoltán, és Kubassy Béla szolgabirák, az esetleg megüresedő II. oszt. szolgabírói állásra pedig Okolicsányi Zoltán, dr. Seentmiklósy Jenő és Notdroviceky László közig, gyakornokok. A Mezössy László megválasztása esetén megüresedő 111. aljegyzői állásra pályázik dr. Kauzsay Ödön s az ő megválasztása esetén megüresedő IV. aljegyzői állásra Szunyogh Fcrencz szolgabíró és Evva István közig, gyakornok, aki az esetleg megüresedő 11. oszt. szolgabírói állásra is pályázik. — Egyházmegyei közgyűlés. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye ez évi tavaszi közgyűlését május hó 2, 3, 4. napjain tartja meg Nyíregyházán, a vármegyeháza nagytermében. A közgyűlés rendje a következő: 1. Május 2-án (kedd) d. u. 3 órakor a szokásos előértekezlet a gyűlési nagy teremben. 2. Május 3 (szerda) az e. megyei közgyűlés megnyílása ugyancsak a vármegyeháza nagytermében. 3. Május 4-én (csűlörlökön) d. e. 8 órakor e. megyei bírósági ügyek tárgyalása szinte a gyűlési teremben. A közgyűlés főbb tárgyai lesznek : Az esperes időszaki jelentése. 2. Zsinati képviselői jelentések. 3. Kózalapi bizottsági jelentés. 4. Jelentés a vagyonleltárak és költségvetésekről. 5. Időszaki bírósági lagok választása. 6. Jelentés a szavazalbontó bizottság eljárásáról. Küldöttségek, egyházak, egyesek kérvényeinek a tárgyalása s az alábbi határidőig beküldendő ügyek felett való tanácskozás s intézkedés. Megjegyzem, hogy az e. megyei nyokat, székeket, padokat. Nagyon szokatlannak tetszett a hely, mert még ilyen szép, tiszta, meleg szobában soha sem voltam, épp ezért elég kellemesen kezdettem érezni magamat, csak azt szerettem volna, ha valaki megmosdatna, mert ezeket a szennyes vérfoltokat a hátamon, mellemen nagyon szégyellem De ez nem történt meg. Már jó magosan állott a nap, mikor megnyílt a terem ajtaja s azon szigorú arczu, fényes öltözetű férfiak lépkedtek be, s ahol én feküdtem, a nagy zöld asztal körül sorban helyet foglaltak. Azután ismét sokat beszéltek és irtak, sok embert bevezettek és kivitlek, • én folyton vártam, hogy közöttük talán volt gazdámra is ráismerhetek, de ő csak nem került elő. Ekközben engemet egy hosszú szakállú, kopasz úri ember finom, fehér gyűrűs ujjaival fölemelt fektémből, s azt mondta: „itt a gyilok, a bűnjel!' Elcsodálkoztam, hogy mért titulálnak most egymás után mindig bűnjelnek, gyiloknak, mikor ezelőtt csak egyszerűen „kés* voltam. Nem tudtam megérteni, mi különbség van a cziraek közt, melyik a szebb, meg tisztelőbb, bár az előbbieket hangzatosabbaknak találtam, mégis jobb szerettem volna, ba most is csak késnek hívnának. Ez alatt a sok beszéd közben sok idő telt el, az írásokat beporozták s az urak elmentek, én ott maradtam az asztalon. Másnap, harmidnap, s még azután is sokszor ismétlődött ez a proczedura. Kíváncsian vártam, mi fog történni vélem, s hogy rátalálok e még volt gazdámra. De hasztalan vártam, gazdám csak nem jött. Végre is meguniák az urak a dolgot s egy csomó írást hozzám kötve az asztalról fellettek egy magas állványra s nem beszéltek többet felőlem. Az állványon sok ismerősömre találtam. Voltak itt mindenféle származású, kisebb, nagyobb kések, tőrök, borotvák, pengék, balták, bárdok, pisztolyok, óngolyók, kalapácsok, lúrók, vésők, lakatok, szegek s Isten tudja, mi mindenféle fajtájú teremtmények. Mikor közéjük fektettek, kíváncsian néztek rám valamennyien, de én nem