Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-02 / 14. szám

2 14-ik szám. NYÍR V I R ÉgK 1905. április 2. A kisvárdai tenyészállat kiállítás tanulságai. A „Kisvárda-vidéld Gazdakör" Vlll-ik évi tenyészállat kiállítását s vásáiját márczius hó 12 és 13-án tartolta meg Kisvárdán, a kiállítást ugy a vevő, mint az érdeklődő közönség ez úttal is szép számmal látó gatta, mintegy kifejezést adván e nagy érdeklődéssel annak, hogy ezen vásár rendezése és állandósítása — itt Kisvárdán, különösen az utóbhi időkben kissé elhanyagolt magyar szarvasmarha tenyésztésünk fenntartása s fejlesztése érdekében — ma mar közszükséget képez, nem csak azért, mert magában a vármegyében főleg pedig Kisvárda közvetlen vidékén — mintegy 20 nagyobb s elsőrendű magyar gulya tenyészet van, — de a szomszédos Zemplén, Bereg és Szatmár megyék nevezetesebb magyar gulya tenyészetei is közel lévén Kisvárdához, a könnjü közlekedés folytán is minden érdekeikkel a kisvárdai lenyészállat vásárra gravitálnak, azon évenkint résztvesznek s a kiállítást nemcsak számban ; de lényegeben is nagyban növelik. Vevő közönségünk pedig, a minden irányból többször közlekedő vonatokkal kiállilá3unkat a legkényelmesebben látogathatja meg, s vételi igényeit a külömböző tenyészetek együttlátása s elbírálása után — különösen a magyar fajjkból — legelőnyösebben elégítheti ki, mert a marhal enyészetek túlsúlya következtében legnagyobbrészt magyar fajták állíttatnak ki s a kereslet is inkább magyar fajokra nagyobb, mig nyugoliak inkább a miskolczi s kassai tenyészállat kiállításon állíttatván ki, az oltani viszonyok szerint is nagyobb számban, az ez irányú igények ottan elégíttetnek inkább ki. Épen azért az adott helyzet és viszonyok között az lenne leghelyesebb, ha az erők nem forgácsoltatnának szél egyes vármegyék szerint is több kiállításra, de p. o. a magyar fajokra állandósillatnék egy kiállítás, legalább a szomszéd vármegyék részéről Kisvárdán, mig nyugotiakra rendeztetnék Miskolczon, Kassán, vagy ott, hol ezen fajokra már eddig is szép eredménnyel rendeztetett. Ezen beosztással gazdaközönségünk mindig kellően volna tájékozva, hogy külömböző igényeit hol akarja és hol tudja a legjobban kielégíteni. Kiállításunk ez évben is igen élénk, — kereslet tekintetében pedig a mult évinél határozottan kedvezőbb volt, bár lehangolta és erősen befolyásolta a vételkedvpf — különösen a nagy számban jelentkező vevő községek részéről, azon sajnos körülmény, hogy földmivelésügyi kormányunk az eddig minden éven engedélyezett 10—20% árkedvezményt, mini állami hozzájárulást az apaállatok beszerzéséhez, a község s általában a köztenyészetektől egyszerre megvonta, s ez alkalommal csakis a vételárnak három fél évi kamatmentes részletfizetését engedélyezte, holott bizonyos % kedvezmények adásához az előbbi évek szerint részint már a községek is hozzászoktak, másrészről a szegényebb községek megfelelő apaállatokat csakis ily állami támogatás mellett képesek beszerezni, mig ettől a folyó évben elesvén, sokan tartózkodtak a vásárlástól s a jobb tenyészetek mellőzésével inkább a vidéki orsz. vásárokat keresik fel s ott vesznek olcsó áron apaállatokat, melyek ha küllemileg megfelelnek is, több mint bizonyos, hogy átörökítés s a származó ivadékok tekintetében nem felelhetnek meg ugy, mint a jó törzstenyészetekből A „iyímdiék" t&gciája. bevett apaállatok. Gazdakörünk pedig a kiállilás s vásár rendezésével épen azon czélt akarja elérni, hogy különösen a községek s köztenyészelekbe lehetőleg a kiállításokon az itt mindig jelenlévő ker. állattenyésztési felügyelőségek közreműködése és támogatásával szerezzenek be jó s alkalmas apaállatokat, s hogy ezen löiekvésünk mennyire indokolt, bizonyítja 8 év óta rendezeti kiállításunk eddigi eredménye, főleg azon községek tenyésztésénél, hova az apaállatok több éven át ez uton szereztették be, hol már is feltűnő a haladás. De fényes példa erre s bizonyára mintául szolgálhatna többi községeink előtt is a vármegye tiszai járása, hol az apaállatok helye kiválasztása s évek óta jobb tenyészetekből való beszerzése a jelenlegi főszolgabíró s vele a járási mezőgazdasági bizott-ág helyes érzéke s odaadó mőködése folytán már is oly szép állat állomány van, milyen sehol a megyében nincs, melyet ha egy kisvárdai, csapi, mándoki, vidéki országos vásárokon valaki megfigyelne, bizonyára 10 eset közül 9-nél fogja látni, hogy az oda behajtott szép magyar ökrök, s tinók többnyire a tiszai, vagy a szomszédos kisvárdai járás közeli községeiben nevelleltek. Ez évi kiállításunkra bejelentetett 143 drb apaállat, tenyleg kiállíttatott 138 drb éspedig 126 magyar, 12 drb nyugoli. Eladatott márczius 13 án déli 12 óráig a kiállítási irodában bejelenlések szerint 02 drb magyar, 4 drb nyugoti, összesen 66 drb, 31641 korona értekben, darabonkint 525 korona átlagos arban, — utólagosan a kiállítás zárta s leszámolása után még S drb. A kiállítóit állatok közül 10 drb három éves, 128 drb két éves volt. Bár három évesekben ez évben nagyobb volt a kereslet, tekintettel, hogy a jobb tenyészetekből az elmúlt évről alig maradt vissza, s a községek is eddig inkább a két évesekhez ragaszkodtak, a felhajtás is két évesekből volt nagyobb. Általában a kiállítás minőség tekintetében is szép volt, egyes kisebb tenyészeteknél igen feltűnő a haladás — fenyes bizonyítékául annak, hogy a kiállítás évenkinli rendezése, nemcsak buzdít, de tanit is. A jobb tenyészetekből eladoll egyes kiváló példányok 700—800 egész 1000 korona árban keltek el, többnyire községek által véve meg (i drb kivételével, melyei magántenyésztők vásároltak. A kiállilás második napján márczius 13-án a Gazdakör kisgazdák által bemutatott 1, 2, 3 éves magyar fajla üsző borjukat díjazott a nagyméltóságú földmivelésügyi m. kir. miniszter ur által e czélra adományozott pénzdijakkal, buzdítani s meggyőzni akarván kisgazdáinkat ez ulon is, hogy az apaállatok jól kiválasztása és helyes

: beszerzése mennyire indokolt, hogy jó apaállatok ulán mennyivel szebbet és jobbat nevelhetnek, melyet könnyebben s jobban is értékesíthetnek s igy az apaállatokért fizetett netaláni magasabb vélelárak ezúton is visszatérittelnek, a kistenyésztők pedig a jobb nevelésért külön is jutalmazva lesznek. Kiállításunk külső fényét s jelentőségét szíves megjelenésükkel nagyban emslték: vármegyénk szeretett főispánja és alispánja, a Dessewffy és Vay grófok, a miskolczi, kassai, szigeti, ungvári és debreczeni ker. állattenyésztési felügyelőség;k s több előkelő vendégeink, a kecskeméti gazdaközönség testülete s a szomszéd vármegyék gazdasági kiküldöttei s végre kisgazdáink közül is igen sokan. A kiállilás ezúttal is Reisman Hermán gazdaköri tag ur vasút állomás melletti gazdasági majorjában II. Örökre pihenni akarsz-e tehát Sírodnak ölében a tengeren át ? Örökre lezárva a néma ajak, Hogy senki se hallja hívó szavadat ? Örökre behajtva a szent lobogó. Hogy szív ne legyen soha fent dobogó ? Örökre pihennek a fegyverek is ? Nincs, kit védjen a kard, a paizs ? > .... Ébredj, ki soká pihenél odalent, Mozduljon az erdő, álljon csatarend! Sscp nem lehet álmod a hantok alatt. Még nincs a hazában erős akarat. Adj szent hitet, adj hü lelkesedést, Adj égi erőt, csodás jelenést. Mindent magad adj, s harcolj magad is, Mert bukni fogunk, ha erőnk szakad is! . . . III. Hozzák a hamvakat, diadallal hozzák, Várja dicső, gazdag, boldog Magyarország! Dicső Magyarország . . . Hol van aki látja, Mikor jogainkat száz ellenség bántja ?! Gazdag Magyarország . . . Hej, ki áll jót érte, Mikor minden kincsét elalkussza népe?! Boldog Magyarország . . • Hol van aki érzi, Mikor száz sebünket könnyes szemmel nézi?! Hozzák a hamvakat, Rákóczi hamvait, Ah, de a nagy példa bennünket nem tanit. Hatalom, szabadság minekünk csak álom, Éljünk a jelennek, minden egyéb — várjon / rendeztetett s mint privát terület teljesen elzárható sem lévén, amennyire az eladott jegyekből megállapítható volt, a kiállítást mintegy 700 érdeklődő látogatta meg. Csipke- és hímzés-kiállitás Nyíregyházán. A Bessenyei Kör a fölállítandó Szabad Líceum javára a húsvéti ünnepek alatt rendkívül érdekes és tanulságos kiállítást fog városunkban rendezni. Ugyanis Színik Antal, budapesti igazgató-mérnök, közszemlére bocsátja gazdag csipke- és hímzés-gyűjteményét, mely egyike az ország legszebb s legbecsesebb ilynemű gyűjteményeinek. Szmik Antal hosszú évek sora óta nagy buz^ alommal gyűjti össze ú,'y hazánkban, mint a külföldön mindazt, a mi a textil mű- és házi ipar terén kiváló, becses és néprajzi jelentőségű. Különös gonddal kutatja a régi magyar hímzéseket, szövötteseket, csipkéket, szóval mindazt, a miben a magyar ízlés, felfogás, gondolkozás megnyilatkozik. Ezen gyűjteményét csakis jótékony és kulturális czélokra állítja ki ; eddig be volt mutatva Pécs, Nagyvárad, Pancsova, Nagybánya stb. városokban s mindenütt méltó feltűnést és érdeklődést keltvén, az emberbaráti czélokra szép jövedelmet eredményezett. Legutóbb Budapesten a Nemzeti-Múzeum helyiségében volt ezen gyűjtemény e télen kiállítva, a Csáky Albinné grófné vezetése alatt álló „Általános Közjótékonysági Egyesület" czeljai javára. A kiállítás megnyitását a lővárosi előkelő társaság tömeges részvéle'e mellett Berzeviczy Albert, kultus-miniszter személyesen eszközölte, s úgy ő, mint a többi látogatók a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a kiállított holmik szépségéről és becséről, A Sztnik-féle gyűjtemény a következő részekből áll : 1. magyar textil házi ipar ; hímzések és szövöttesek az oiszag különböző vidékeiről, és a bukovinai csángómagyarok házi ipara; 2. a magyarorszógi nemzetiségek házi ipaia, szerb, román, bolgár, szász, tót hímzések és szövöttesek; 3. régi magyar honi iparművészeti hímzések, csipkék, fátyol végek, halottas-lepedők, kehely-takarók, Filetguipure munkák, horvát hímzések stb. ; 4. keleti, orosz, spanyol, zsidó, japán stb. selyem és arany hímzések stb.; 5. Brüsszeli, Chantilly, spanyol, Maline, Valencíennes, Cseh-érczhegységi, írországi, Brabant stb. csipkék és lüll-munkák. 6. A régi magyar kék festés s annak különféle mintái. 7. Régi szövetek, brokátok. Ezen gyűjtemény legnevezetesebb tárgyai közül különösen kiemeljük a következőket : Egy magyar nemes úrasszony arany csipke-fejkötője a 16. századból. Rendkívül érdekes egy kehelytakaró-másolal, melynek eredetijét Wartburg varában őrzik, s a melyet Luther Márton az első úrvacsora kioszlásánál használt. Egy spanyol-zsidó imádkozó lepedő Widdinből arany és ezüst fonállal kihímezve. Egy pompás piros selyem hímzeit asztalkendő a Kaukázusból stb. A csipkék között bizonyára mindenki kegyelettel fogja megtekinteni azt a tüneményes finomságú és rendkívül szép mintázatú brüsseli-csipkét, a milyennel boldogult Erzsébet királyné koronázási ruhája volt díszítve. Nem kevesebb érdeklődésre számit az a remek nagy Chantilly csipkekendő, melynek párját Paris városa nászajándékul adta Eugénia császárnénak, III. Napoleon menyasszonyának. Ezen igen érdekes csipke- és hímzés-kiállitás rendezésére a Bessenyei-Kör bizottságot küldött ki, melynek elnökéül Lelfler Sámuel, főgimnáziumi igazgatói nyerlék meg. A kiá'litás ügyében a gyűjtemény tulajdonosa, Szmik Antal, igazgató-mérnök márczius 26 -án Várjuk hát virággal legnagyobb hősünket: Hátha eltakarná sajgó szégyenünket/ Várjuk hát haranggal legnagyobb szentünket: Hátha elnémitná keserűségünket / . . . Dr. Vletórlsz József. X Levél. Irta : Lara. — Édes! Mini a bölcső dalok melódiája, úgy újúI fel a sok édes-bús emlék magát szerető szívemben. — Meg tudja-e bocsátani nekein, bogy a jövőről akarva beszélni, a mull jut eszembe, mikor még nem magát szerettem. Legyen nyűg Jt, nemcsak a bús emlékek megújhodását szeretem magában, hanem a jelent. Hiszen csak a szeme az övé, a halotté, meg a lelke, a szelid, lemondó, borongó, liliom-fehér lelke. Mindig azzal vádolt : ,Nem engem szeret, ha kigyúl a szeme, arcza a rajongástól s beszél örök szereimerői, beszel hévvel, gyönyörűen; ha néma borongással, elmerengve néz szemeimbe, akk or őt látja maga előtt, őt nézi, ő hozzá beszél. Ha engem szeret, szeressen pajzán vígsággal, játszi csapongással — de hűen s ne azzal a fagyos, de égető, örök, de földöntúli szeremmel." De ha úgy lenne is, ha valóban őt szeretném magában, levonna-e ez valamit szerelmem éttékéből ? Ha annyira szívembe vésődött az ő, a halolt képe, hogy egy hasonló arcz látása a szunnyadozó szerelmet őrületes lángra képes gyújtani, ha őt felejteni nem tudom, akkor nem feledem el magát sem. Sserelmem végtelenségét lássa ebben a szerelemben s ne legyen, de felvilágosodott, okos lelkével nem is lehet féltékeny egy halottra. És látja édes, szerelemről beszélek megint, pedig más mondandóim vannak Más az, a mi lázassá teszi folyton gondolkodó agyamat. Rákóczi itthon. /. Ha Rákóczi élne, Hej, de fényes csillag jönne föl az égre! Fölébredne, megmozdulna, Fölpezsdülne, lángra gyúlna Minden magyar vére •' Ha Rákóczi élne, Hej, de büszkék lennénk a szép magyar névre! Megbántója bánni fogná, Árulóját eltiporná Világ szégyenére! Ha Rákóczi élne, Hej, hogy elhallgatna minden ellensége! Megremegne a mennybolt is, Föltámadna még a holt is Örök dicsőségre! Ha Rákóczi élne, Hej, de készek volnánk jogunk védelmére ! Mit elvettek, visszavennők. Ami nincsen, megszereznők, Mindent adnánk érte! Ha Rákóczi élne, Hej, de ráismernénk vitéz seregére / Nem sötétben bujdokolnánk, Egytöl-egyig mind ott volnánk Esküdni nevére / Ha Rákóczi élne, Hej, de máskép néznénk a világ szemébe! Eszméinkért élve-lialva Diadalról diadalra Száguldanánk véle! ....