Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
XXV. évfolyam. 37. szám. IVyiregyháza, 1QQ4. szeptember n. DÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. —Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az élőfizetési pénzek, megrendelések s a A l aP "ellemi részét képező küldeménjek, J a Bzerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Hirdetési dijak: poétán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldésé targyaban leendő felszó- R """" ' " """ •»Minden aégyater hu-ábzoti i.-iit lor^-v-.,t Egé« évre 8 korona, lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el ismert kezektől közlése L fillér; t,M,l„, . r l k • n\ f> Félévre * . könyvnyomdájához iskola utcza 8. szám , ... . ' .... ,, . . A nyilt-téri k8lleinények dl .1 -or • n k i u' ó I ii;;ér ' , . * " (I,nó=7W hi7l inl*-/..n<Mk ilí^J 0* T Í^ S <! 9 k,r t«®tra » az Apró hirdetések 10 ^óig-4 fi;..n.in,Wutov.ibbi Negyedévre 2 , (Janoszky tiazj inlezímclök. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel ..edett k, . re , n rvn.it Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-uícza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósitó es GrUnmandel Henrik és Társa altíl Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Védegylet, Erőteljes mozgalom indult meg a magyar ipar, a magyar iparfejlesztés érdekében. Lelkes hazafiak állanak a mozgalom élén, s szózatot intéznek a magyar közönséghez_a magyar ipar védelmére alakított egyesület érdekében. Ki ne ismerné az 1844-ben Pozsonyban megalakított „Védegylet" történetét s azt a meseszerű eredményt, melyet ez az egyesület rövid pár évi működése alatt elért. 1845-től 1848-ig működött ez az egylet, s e rövid számú év alatt 156 uj gyár és ipartelep hirdette óriási sikereit, kiszorult az idegen portéka, sőt megindult már a magyar ipartermékek kivitele is Kelet felé. Szabadságharczunk fegyver zöreje s az elnyomatás mélységes, halálos csendje megölték ezt a nagy alkotást is. Most, 60 év után életre akarják kelteni a ,,Yédegylet''-et s a kezdeményezők a következő lelkes fölhívással fordulnak a közönséghez: Az iparnak és általában a nemzetgazdasági udekeknek leghathatósabb védelme és támogatása kétségtelenül nemcsak a tórvényhozísnik és nemc-ak a szaktestüleleknek, hanem magának a társadalomnak is kötelessége. A hazafias társadalomnak szervezett erejét honi iparurk erősítésére és fejlesztésére irányítani épm hazánkban a legnélkülözhetlenebb. E mozgalom létjogosultsága' löbb körülmény támogatja : A hazai ipar védelmére mi nem líiurjk oly törvénnyel, mint az angol 1887. évi „Merchandise Markts slets" ; nálunk a külföldi versenyáruk behozatala nincsen úgy korlátozva, mint Németországban; a kő/szállításokat nem ellenőrzik oly szigorral, mint Ausztriában, a hol megtörtént az is, hot!y p. o. a trieszti kikötő számára készült daruk átvéti le alkalmával a bizottság fölismervén, hogy néhány öntvénydarab az osztrák államvasút társaság magyarországi vas művéből való — a miatt szélszedette az egész szerkezetet. tt ií A nagy ember. Hazai iparunk fejlődésére Icgkárosabb ama körülmény, hogy széles e világon alig van olyan nemzet, mely a „honi ipar" pártolásában rejlő hazafias kötelességével oly keveset törődne, mint a mienk. Vájjon a csa :ádok, iskolák és a társadalmi körök nagy többségében loglalko,nak-e a „honi iparpártolás" és átalában a hazai nenizetgazd sági erők védehnenek eszméjével és az eszmének éberségben tarlásáVol? Fájdalom, nem! . . . A külföldi ipar árui korlátlanul özönlik el piaczainkat ; társadalmunk pedig gondtalanul vásárolja azt, a mit neki kínálnak és ajánlanak. E körülmény idezte elő, hogy belpiaczunk túlnyomólag a külföldi ipartermékek fogyasztója, a nemzet a külföld iparát táplalja és gazdagítja, hazai iparunk pedig küzd a letért, erősödni és fejlődni nem bir, mert az éltető erőt: a keresetet, könnyelműen a külföldnek juttatjuk . . . Már a mult század első feliben óva intették a nemzetet Széeh nyi István gróf és korlársai, hogy gondoljon iparának fejlesztésével, hogy a nemzetgazdaság ne támaszkodjék i gyedül a sok esélynek kitett mezőgazdaságra, hanem teremtse meg az ország a hazai ipart, a nemzeti jólét, megizmosodás, a munkatér és erő kúlforrásál. mert latnoki szemeikkel előre látták, hogy a nemzet szapoi adásával a mezőgazdaság egymagában a nép millióinak elég keresetet nem nyújthat. Az 1844. év vége felé alaku't „Országos Védegyesület" erős kezekkel ragadta meg a társadalom úttörő irányítását. Lelkes tevékenysége fényes eredményt ért el. Hatása folytán rövid két év alatt 156 új gyár és ipartelep létesült hazánkban. Fájdalom azonban, az egyesület alig 3 évig működhetett. A szabadságharcz és az azt követő elnyomatás alatt a videgyesület sikerei elenyésztek és a nemzet újból megfelejtkezett ama örök igaz intelemről: „A mit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegenből venni hazánk elleni bűn!" E bűnös úton haladva, az ország gazdasági helyzete újból súlyos viszonyok közé jutott. A 15 000 millió koronára becsült földbirtokot B.nn a város közepén volt szállása a nagyságos urnák, a kinek ujjai rakva voltak antik bogláris gyűrűkkel, hogy szinte alig birta emelni a kezét. Hanem mégsem emialt hivtak igy suttyomban nehéz kezű embernek, hanem mert a nagyságos ur, a kiről pedig a fáma, a jószívűség hirét költötte, nagy exiszlencziákat is igy lapított össze, mint kohók ezer mázsás pörölye a vaslégiákat. A lakása olyan volt a nagyságos urnák, mii.t egy ritkaság-niuzeuin. Bolyhos és nyírott szőnyegek puha, himes pázsitja fogta föl a szobakban a lépések zaját; a falakon drága antik képek, nagy mesterek remek'i s a kincseket érő vásznak közt egy-egy pacsmagolas, a mit a pillanatnyi pénzzavarából kisegített piktornép festett kamat fejében a kiváló emberbarátnak. A kitűnő emberbarát ugyanis barátja volt mindenkinek és jaj volt annak, a ki barátja lön. Bizalmatébresztő kövérkés ábrázalával rámosolygott a járókelőkre, gyűrűs mancsait pedig ugy nyújtotta az ismerősei felo, mintha azt mondta volna : — Jöjjetek. Az én kezemet megfogni szerencse, mert én vagyok a jóság. És a hátuk mögött rosszat, feneketlen rosszat mondott róluk. Hogy mi volt lulajdonképen a nagy emberbarát, azt bajos volna kitalálni. Mind n és semmi : Ha egyszer elszámolásra szólítják, hogy miből került a szarkafészke vagyona, nem tudta volna gazdáját adni egyetlen fillérének sem anélkül, hogy piiulriia ne kellett volna. Azaz, hogy pirulni nem ieen tudott volna a nagy ságos ur, hanem ki kellett volna miradoia mindami társaságokból, a hol olyan szívesen fogidták s a kávéhazak kártya szobáiban lett volna kénytelen lesni a kuntsafljait, mint a többi társa Ilarpagonban. Mert a jó embernek, a finomul élő nagyságos úrnak az uzsora volt a tulajdonképeni meslersége. Megszorult kegyelmes urakat és kártyázó jogászokat egykép kisegítette a zavarukból és muzsikáló mahagóni szekrénye, a mely belül jól ki vult pánczélozva, leli volt a három halom és négy folyó országban élő aranyosztály autogrammjaival, a melyek hosszúkás bélyeges papirosok csücskében húzódtak meg, tekintélyes nullasorokban végződő numerusok a'att. Mahagóni burkolatu es édes, lágy olasz operakat muzsikáló volt ez a szekrény, mert a finom izlésü ur nem tűrt meg iromba Wertheim kolosszust finom, draga bútorai között. Ó finoman, keztyüs kézzel c.-inálta a dolgait s ha véletlenül ő lett volna az aradi hóhér akkoriban, a nagy tábornoknak nem kellett volna figyelmeztetnie, hogy ne kuszálja össze a szakállát. Csúnyán bánt az áldozataival, ha megérdemelték a fáiadtságot. Akkoriban még nem ismertem igy az emberbarátot. Meghitt, hogy kisérjem el valami jótékony bankettre. Olyanra, a miről megírják a lapok, ki és mit evett a köznyomor enyhítésére. A jó szív table de hote-járól persze, hogy nem hiányozhatott a gondviselés szatrapája. Útközben mindenkinek köszönt s az ujságáruló nyomorékoktól hatosával vetle meg a lapj aikat . 6.909 millió korona jelzálogkölcsön terheli. Ebből 5.7:íimillió korona a törpe-, a kis- és a középbirtokosok adóssága. E rengeteg összegekből vájjon mennyi jutott az ipar fejlesztesre ? Úgyszólván semmi! A kölcsönpénz csupán a rossz évek hiányát potolta. A legnagyobb baj pedig az voll, hogy a jeliálogterhek nagyobb részét a külföldi tőke adta es azt kétszeresen fizetjük vissza a súlyos kamatokkal együtt: pénzben es a külföldi iparáruk ellenértékében. A nemzet gazdasági pusztulásának ez a legbiztosabb lejtős utja. A földbirtokosok zöme földhitelét jórészt már k merítette A föld jel/álogilag már az idegené. Ha gazdálkodásunk eddigi utján haladunk, nem sok idő multán a föld teljesen idegen kézbe jut. E vészleljes helyzetből csak ugy menekülhetünk, ha a nemzet öntudatra ébred dermesztő, hideg álmából, ha okul a mult súlyos tétlenségen, ha a jövőben ipari szükségleteit itthon állilja elő és ha pénzét, mely a mezőga>da-ág feleslegének kiviteléi) 1 befolyik, itthon tartja s a nemzeti vagyon gyarapítására fordítja. ipaiunk úgyszólván az ipari szükségletek mindi n ágában már képviselve van, de az irányítók mind u erőfeszilése daczára még igen kevés. Az ország ipaii szükségleteinek alig •/« részét állítja elő a hazai ipar. Magyarországon összesen 2.642 gyárüzem van 259.0U0 munkással, Ausztriában csak egy iparágban, a fonó- és szövő-iparban mar az 1898. evben 2.212 gyárüzem volt 2 I 7.440 munkassal. 11 i/ánkban az 1898. évb. n a fonó- és sző ő iparban összesen 110 g) ár voll 13.024 munkással 02,704.886 korona foigaloinmal. Ezzel szemben ugyanazon évben Ausztriának egyedül c=ak fono- és szövő-iparárukert löbb mini 300 millióval, az 19 >2. évben pedig már J4J.866.000 koronával adóztunk. E példát azért emiitjük fel, mert hazánkban a fonó- es szövő-ipar lendülhetne fel leghamarabb, mivel a nép ez iparág iránt minden vidéken fejlődőben levő érzékkel bir. Ez irányban munkásokat könnyű volna nevelni, de a tőke ily gyárüzemek alapítására nem vállalkozhatik m ndaddig, mig a honi ipar termékei részére a belpiacz biztosítva nincsen. Közbe pedig, mintha a rejtegetett piszok felkavarodott volna a lelke mélyéről, ^aládsagokat mondott a járokelőkiől, a kiknek pedig larmas szeretetlel köszönt azulán, hogy a közelükbe értünk : — Tudja kedves barátom, ez a város a modern Sodorna. Apostoli lélek legyen; a ki ismerve a inclys g. ket, meg tud bocsátani és szerelni tud. Kövér arcza szinte megnyúlt a szomorú-.igtól, a sajnálattól, mig ezeket mondta, s azután egy szemközt jövő felé bökve suttyomban, igy folytatta: — Ebből is én csináltam embert. Segítettem, mig tanú t, ma 5000 forint fizetése van, s elvett egy tehermentes sarokházat. — És hálás ? — Hálás? Gazember! Az! Ellopta a pipagyüjleményemet és egy arany miilói Vénuszt. Kiadásul psdig váltót hamisított a nevemre. — És ön nem fogalta el? — Én? És ugy nézett rám, mint a ki azt kérdi : — Hat olyan vagyok én, a ki embereket öl meg, még ha bűnösök is? Dehogy! En vagyok a szeretetés megbocsátás. A fiatal ember közelünkbe ért és az emberbarát ragyogó arczczal köszöntötte; elébe lengetve két kövér gyűrűs kezét: — Szervusz drága barátom. S mig a lakoma helyére ertünk, a sikkasztok, gazemberek, hálátlanok s minden egyéb emberi szennyben leledezők egész sorát mutatta be nekem az emberbarat. Legjobban szerettem volna elmenekülni a sok szenny elől, s egy pillanatra az is átvillant a fejemen : — Hátha majd velem találkozva, rólam Js ilym Mérnöki iroda. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyházán, iskola-utcza 13. szára a Nyirvizszabályozó társulat mellett dr, Prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenfele mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépttési munkálatokat es épület tervezeseket.