Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

kezetét sikerrel koronázza (Éljenzés) és ezen igyekezetét a magyar nemzet tántoríthatatlan hűségében és ennek a nemzetnek folyton növekedő boldogságában jutalmazza meg. Éljen a király ! Kállay András pohárköszöntöje. Nagyméltóságú Érsek Űr! Nagyságos és Főtisztelendő Uraim! Igen lisztéit ünneplő Közönség! Világos és liszta, mint a tenger mélyén kulató búvár által felszínre hozott nemes gyöngy ; ragyogó mint a briliáns, gyújtó mint a szikra, de egyben megnyugtató mint a hit maga és mindenek előtt hazafias minden izébeb és megkapó mint az igazság: Ilyen volt az Ő Nagyméltósága Dr. Samassa József ajkairól elhangzott, Ő Felségéért a Királyért elmondott rövid de remek beszéd. Ámde lisztéit uraim n"kem úgy tetszik, mintha e beszédnek e rövid szavakba foglalt apotheosisával már is tovább mentem, mint szabad lett volna; mert noha ritkán adatik felszólalónak kedvezőbb alkalom, hogy az előtte elhangzott beszéd formai és érdemi szépségeiből merítsen, mint nekem, ki áhítattal hallgattam meg 0 Nagy méltóságának remek szónoki alkotását, mégis ú.-y erzem, hogy e plastikailag kidomborított és ethikai mű • becscsel bíró beszédet vonatkozások tárgyává tenni de sőt a leggyőngnldebben érinteni sem lehet; nem különösen a szónokra magára és a szónoklat tárgyára való tekintettel. S igy le kell szállnom a tegnapi és mai napon végbement ünnepségekből ineritett érzelmeimnek forrására és konstatálnom, hogy Önök, tisztelt ünneplő közönség engem bíztak meg azzal, hogy az uj nyíregyházi róm. kath. templomnak a mai napon megtörtént felszentelése alkalmából Dr. Samassa József egri Érsek úr Ó Nagyméltóságát a nyíregyházi és vármegyei róm. kath. hívek összességének nevében üdvözöljem — s üdvözöljem őt hervadhatatlan érdemeihez méltóan. Mit jelent Uraim az önök megbízása? Nem mást mint azt, hogy önöknek lelki Főpásztoruk iránti rajongó szeretetét és háláját magamévá és s/.óvá tegyem, nem mint primus inter pares, a mihez jogezímet magamnak éppenséggel nem foi máihalok, hanem mint legalázatosabb híve anyaszentegyházunknak, mi -t az önök édes testvére, kik mindannyian egy akolba járunk az Úr inudására es lelki vigaszért, és hogy — igy szól a megbízás — üdvözöljem egyházfejedelmünket az Ő nagy nevéhez méltóan. Hát tisztelt Uraim, bárminő megtisztelő is e megbízás, annak megfelelhetni nem adatott sem nekem, sem közülünk senkinek. Mert t. Uraim, vájjon a közk»tona, legyen az bármily elszánt és vitéz, biihit-e fogalommal hadvezérének műveleteiről és teheti-e azokat gáncs vagy dicséret tárgyaivá? Avagy dicsekedhetünk-e mi, vagy bárki is a kath. Anyaszentegyház kőzhiveinek nyájából, hogy noha a pásztornak minden intésére és szavára szeretetből és fiozzávaló ragaszkodásból engedelmeskedünk is, Őt mindenütt és mindenekben meg is értettük ? S ha véges szemeink, a láthatárunkon úgyszólván túleső, előrejelzett égi tüneményt, a melyet a mi tudatlanságunk sűrű felhői is eltakarnak szemeink elől, — felfedezni vélik is, vájjon lehet-e nekünk fogalmunk ennek mivoltáról, természeiéről és nagyságáról? Nem tisztelt Ura

;m ! Ne utánozzuk mi Ikarost, nehogy a naphoz közeledve, szárnyaink a szolgálatot felmondják, és mi tehetetlenül merüljünk alá meréizségünk hullámsirjáb i ; ne utánozzuk mi a Gigásokat, ne kísértsük meg Péliont felemelni az Ossára, mert azon magas régiókat, a melyeken egy Samassa József szellemi szuverén hatalommal uralkodik, úgy sem érbetnök el; hanem állítsuk az ó, egyháztörténelmünkben korszakot alkotó alakját egy általunk megközelíthető piedestalra — a lefolyt ünnepségek piedestáljára, a melyről ő megfogja hallani a mi gyenge szavunk hálaszózatát. A mai napon szentelte fel kegyelmes Főpásztorunk fényes és magas segédlettel és adta át a hívőknek az általa fejedelmi bőkezűséggel és fénynyel felépített új róm. kath. tunplomot. Nincs ma már kimarva senki annak csarnokábol, oltár és szosiéktől. De noha e tényben egy régen érzett kőzszükséglet és leghőbb óhajtásunk valósult meg, én még is ugy érzem, hogy mi itt — Azt hát. Jó pénz az. Diktum, faktum: Ábris mester átkoezogott az ivóból a boltba s oda czepelte Porcsi luire uram mellé a tíz süveg ezukrot. Eieinte furcsa volt a dolog a játékosoknak, de azután egészen m gszokták az effajta viaskodást. — Négy forint a vizi. — Megadom. — En is. — Beljebb két süveggel. És a ezukorsüvegek keringtek egyik szék mellől a másikhoz az asztal körött . . . A kinél azután reggelre megrekedtek a bolyongó, aranycsináló ezukorsüvegek, attól vissza vette Ábris mester tizedrész áron. A ki pedig vette, azt bepörölte később Ábris mester bolti kontóért. S fogyott minden a boltban, a korcsmában, a világon. Fogyott a kocsikenőcs, a túró, a bor, a szivar, fogyott a játékosok lába alól a föld, lejük felül a fedél. Csak a játékosok nem fogytak el. Vállalkoztak ugyan, de azért teljes volt mindig a létszám. És a ezukorsüvegek sem fogylak le a polczról, hiszen csak nem vihet haza a nyertes huszonöt süveg ezukrot. És nem fogyott el, sőt gyarapodott az Ábris mester gazdasága a csodatevő ezukorsüvegek jó voltából. Ez a krónika a csodálatos huszonöt ezukorsüvegről. Palásthy Marczoll. N Y I It V I p E K mindnyájan egyet érzünk, hogy a mai ünnepnapot 0 Nagyméltóságának a mi kegyelmes Főpásztorunk jelenlete és személyes vezetése emelte fel egy páratlanul álló egyháztörténeti esemeny majas színvonalára. S ezért biztosítjuk mi Ő Nagyméltóságát örök hálánkról és arról, hogy az Ő áldott nevét imáinkba mindenkor befoglalni fogjuk, — es az imáinkhoz csatlakozni fog nem csak a nyíregyházi róm. kath. hívek összes^ge. hanem vallásfelekezeti külömbség nélkül varmegyénknek és a hazának minden igaz polgára is — kérve Istenünket, hogy Nagyméltóságodat ép testi erőben és jelen magas szellemi képességében, amivel Isten ebben az életkorban csak az ő kiválasztottjait szokta megajándékozni, sokáig éltesse. Szikszay Pál pohárköszöntöje. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Ur ! Tisztejt Uraim! A m gyár nemzet mindenkor hálás érzelmekkel és kegyelettel viseltetett a nemzet azon nagyjai iránt kik az éjjelnek pihenésre szánt óráit is ugyszólva nppalla változtatták hogy édes hazánkat a közművelődés és kö/jólélben más nemzetek által mar elért színvonalra emeljék, szeretettel, hálával ragaszkodott és ragaszkodik az egyházak azon nagy férfiaihoz, kik gondos kezekkel munkálkodnak édes hazánk boldogitásán és előhaladásán, hogy a közművelődés és közboldogság fájának gyökere a hit és jó erkölcsök által megnemesitett talajra találjon; különösen hálás kegyelettel emlékezik meg azokról, akik akkor, a mikor a sors bosszuló haragja édes hazánk egére borús felleget vont, amidőn a honfi sziv kesergett, amidőn a magyar családok tűzhelyei feldúlva romokba voltak, midőn a magyar nemzet búba melyedt mint összeomlott fészkén a madár, a bátrak hangján azóllottak a magyar nemzethez, reményt, önbizalmat ebresztve igyekeztek megmenteni az elcsüggedéstől. Sokkal, igen sokkal tartozunk Tisztelt Uraim azoknak, kik nemcsak mint a hit és erkölcsök apostolai hirdetik a társadalmi létet egjedül fentartó és boldogito vallás hatalmát, nem csak békét és áldást rebegnek a népek millióira, hanem életpeldájukkal inutatjak meg, hogy mi az az igazi honszeretet, mi az önzetlen hazaszeretet. Mindnyájan mély tisztelettel és hálás érzelmekkel tekintünk a magyar fópapsag közöttünk levő jelesére — kitűnőségére, mondhatom mintaképére Dr. Samassa József egri érsek ur őnagyméltóságara a kin a Szent könyv jós férfiának a szavai beleltek, mert elmondhatja Önagyméltósaga ,az Ur lelke én rajtam, mert felkent engem az Ur". Szabolcsvármegye törvényhatósaga nevében és képviseletében, mint annak ez időszerinti alispánja a legmélyebb tisztelettel és hálás érzelmekkel üdvözlöm és köszöntöm Ónagyméltóságát az Úr felkentjét, midőn az Úr kertjét műveli, üdvözlöm és köszöntöm mint a közjótékonyság emberét, mert az ajkakról elhangzó Isten nevében való áldást a kezek jótékony alamizsnalkodása leszi azonnal fogékonnyá, üdvözlöm mint bölcs és igazságos törvényhozót, mint a ki az idők folyását nem a középkor csiszolatlan szemüvegén át nézi és vizsgálja, mint a ki az idők követeléseit nem az öröklött kiváltságok merev betűi szerint merlegeli, mert ha szigorú és kérlelhetlen behajtója is annak a mi az oltáré örökről-örökre, de olt is van mindenütt, megtesz mindent a mi édes hazánk üdvére, javára és előhaladására szolgál, hiszen csak néhány nappal ezelőtt figyelmeztetett, örök igaz és bölcs szavakkal mindnyájunkat, hogy a magyar nemzet letének, fenmaradasának és előhaladásának, fejlődésének egyedüli alapját a vallásosság, a hazaszeretet és szabadságszeretet képezi. Kérem az egek Urát, áldja meg őt zavartalan hosszú elettel, tartsa meg az ő aldásdús életét éveken át az ő szeretelt Egyháza és édes hazánk üdvére, boldogságára, soká, soka, eljen. Geduly Henrik ág. ev. lelkész pohárköszöntöje. Nagyméltóságú Érsek Úr! Melyen t. Uraim ! Hogy e fényes társaságban én is megszólalok, ahoz nekem alapot, erőt, lelkemnek szárnyat ád az gondolat, hogy 16u00 nyíregyházi evangelikus hivő nevében szólalok meg. Ahoz a műhöz, a melyet ma a Felföld és Alföld, Szepesség és Eger lánglelkü főpászto ai felavattak, — Nyíregyháza róm. kath. egyházközségének számbeli gyarapodása adta meg az erkölcsi alapot, s Magyar ország legtiszteltebb főpapjainak egyike, a kinek egyénisegében a bölcsesség tündöklő fényessége oly csodálatosan talalkozik a sziv kiáradó meleg szeretelével, a hazafias eszmék családi trad tióktól is megszentelt törhetetlen, vaskeménységű és nyílegyenességü képviselete a főpásztor! lélek szelídségével, jóságával és áldozatkészségével, — mondom, a legtiszteltebb lőpapok egyike, Egernek már is históriai jelentőségre emelkedett érseke adta az anyagi erőt. De — s itt térek rá beszédem lulajdonképeni tárgyára — ott álloltunk a mi szeretetünknek szellemi karjaival e mű bölcsejénél és emelkedésénél felekezeti külömbség nélkül mi többiek is; ott állottunk alapköve letételénél fohásszal, hogy e mű valóban Isten dicsőségére emelkedjék, ott állottunk áldás kívánattal, hogy legyen ez is egyik messzevilágitó fókusza a haza közös oltárán fakadó testvéries erzületnek. S itt vagyunk íme most is. Nem azért, hogy ez ünnepélynek külső fényt kölcsönözzünk, hiszen ennek erre szüksége nincsen ; nem azért, hogy diszbe öltöztessük azt, a mi már önmagában véve is diszes, migasztos, de itt vagyunk azért, hogy adjunk neki erőt, midőn fohas.ainkkal ismét az Úr kegyelmébe ajánljuk azl, hogy adjunk neki sziklaszilárd keresztyén társadalmi jelentőséget azzal, hogy ime most is megáldjuk azt szeretetünkkel, befogadjuk tiszte etünk tárgyai közzé s a belőle kiáradandó szellemi fenyességek közzé mindig belefoglaljuk a mi őszinte testvéries érzelmeinket is. Ezekkel együtt tündököljön hát az új mű Isten dicsőségére és a testvér róm. kath. egyház üdvére. Egy az Isten ! S én ez ünnepélyes pillanatban ez egy mennyei Atya nevében kivánok innen is áldást e műre és alapitójára. Álljon hát a mű — és éljen alapitója minden magyar szív büszkeségére soká, soká! Éljen ! - 3 Dr. Bodnár István pohárköszüutöje. Nagyméltóságú Érses Ur ! Mélyen tisztelt Uraim ! Egernek püspöki székén csaknem kivétel nélkül mindenkor olyan jó magyar emberek, oly hazuiias lelkületű fopapok ültek, hogy egyik Árpad korabeli törvényünk ama rendelkezései, miszerint a király negyedik az ee

r

i püspök tartozik neveltetni, - sajnos nem igen nyílt alkalmuk megtartani es teljesíteni ' Az egri püspökök azonban nem olyan férfiak voltak a kik nemzetükkel szemben bármily súlyos kötelességről minden kárpótlás nelsüi - egyszerűen lemondani tudtak es akartak volna, — a mi tegyelmes főpásztorunk, érsek ur U nagyméltósága pedig dicsó elődeinek ezt a szellemet, kőtelessegerzetet hatványozott mértekben őröküUe es érvényesítette. Fájdalom, neiti nem adatott az, hoby hazanknak magyar királyi herczeget nevelhetett rolfca, annal nagyobb számban nevelt azonban magyar polgárokat, papokat és tanítókat, nevelt olyan lenkólt lelkületű, buzgó es hazafias férfiakat, akik mar díszes egyházi polczra jutva : ott az egr, egyházmegyének, egri mesteröknek, az egri névnek, s ezzel a magyar névnek, magyar hazának díszévé, büszkesegevé lettek. Abban a fénykörben, melyet a mai magasztos ünnep, U Excellentiaja fenkölt személye körül araszt, ott láttuk ma egyik legkiválobbját ezeknek a férfiaknak, ott láttuk főtisztelendő Dr. Parvy Sándor szepesi puspok ur 0 Méltóságát, mint hü kísérőjét, erős támaszát őszbeborult mesterének. Azt mondjak uraim, hogy az alkotó része egy parányi vizcseppben is visszatükröződik. Nagy esemenyek kereteben pedig a nagy lelki tulajdonságok mintegy varázsütésre szoktak előtűnni és kidomborodni. Igy az az egyetlen tény, hogy a püspök úr Ó méltósága mai ünnepünket jelenlétével megtisztelte, hogy abban nemcsak hivatalos főpapi functíot végzett, de reszt vett benne szívvel és leiekkel, osztozva mindnyájunk ahitataban, örömében és lelkesedésében : ez az egy mozzanat a leghívébben tükrözi vissza az ő egész egyénisegét. Az ő mai szereplésében mindnyájunkat meghatott az az odaado, gyöngédség és gyermeki ragaszkodás, melylyel kegyelmes fopásztorunkat nehéz munkájában gyámolítani törekedett, megilletett a szertartásiul tanúsított feruölt buzgalma és áhítata, megadatott egy minden művészi alkotasért lelkesedni tudo lélek szárnyalása, egy velünk együtt érző magyar szív lángoló dobbanása. Hogy ilyen szívvel, ilyen leiekkel vett részt <J Méltósága a mi ünnepünkön : annak a magyarázata reszben a múltba is visszanyúlik. Abban a nem nagyon távoli múltban, a melynek áldása és büszkesége első sorban az ő közvetlen környezetenek jutott; fénye es melege azonban hozzánk is átsugárzott. Mert legközelebbről ugyan az egyházmegyei kozponii kormány, a méltóságos főkáplalan, az érseki jogakadémia, Heves varmegye' és Eger város közélete, valamint mindezeknek kulturá ís es hazafias intézményei élveztek az ó aposloli buzgalmu, minden közhasznú terre kiterjedő, bölcs és lánglelkü vezeri műíődését, de mindezeknek aldasa kihatott az egyházmegye távoli vidéieire is, es csaknem valamennyi egyházu.ik és iskolánk ott érezhette maga felett a kormányrúd közelében szorgoskodó — bar gyakran lathatallan — kezének bölcs irányítását, s/.erelö gyámolitásat. A mi egyházunk pedig közel harinincz evi működése alatt mindenkor mély hálával lapaszialhatla az ő megkülömböztetett érdeklődését és rokonszenvét. Ennek köszönhetjük, hogy mai ünnepünkön nemcsak mint kegyelmes tőpásztorunk hűséges tamogatója, vett részt, hanem úgyis, mint regi partfogoja, — engedje úgy mondanom — atyai baratjaa mi egyhazunknak. És igy történik az : hogy az ő josagos kepe nem a mai napon vésődölt a ini leikeinkbe, hanem mar regen ott él a mi szeretetünk és hódolatteljes tiszteletűnk által környezetten, a mai nap pedig csak vilagosabbu és ragyogobbá tette ezt a képet, mert immár elválaszthatatlanul összeforrott a mii örömünnepünk emlékévéi, kegyelmes főpásztorunk ragyogó alakjavul, magasztos alkotasának dicsőségevei. Igaz hála és mély köszönet illeti mindezekert Ö Méltóságát egyhazunk minden polgaralol, s a mikoi ennek gyarló szavaimmal, de igaz erzelmeminel mindnyájunk nevében kifejezést adni bátorkodom, teszem ezt annál mélyebb megilletődessel, meri tudom éa erzem, hogy ennek a most vázolt múltnak — es most élvezett jelennek — fájdalom — most már c,ak igen korlátolt jövője nyílik. Ó Mellósága ma mar nem tagja a szorosaob értelemben vett egri egyházmegyének, a koronás király úgy akarta, hogy egyik legfontosabb végvárunkban foglalja el a vezéri polezot, hogy a szepegi püspöki székbe üljön. Ott, a hol országunk bataral a Kárpálok bérczei védik a dermesztő északi viharok ellen, hol a szepesi lándzsasok félni igyar népe mellett Szvatopluk ivadékai ma is csaknem ezerév előtti állapotokban élnek, hol a vakmerő Germán dynaszta ádáz alattomossággal tör hazánk területi epsege ellen: ott lesz ezután méltó színhelye az ő tevekenységének, ott lesz hálás és áldásos tere azon főpapi és államférfiúi erények kifejezésének, melyeket fenkölt mestere az 6 nemes és fogékony lelkébe oltott, s Dobó városának levegője virulni hagyott. Egy második békés honfoglalás munkája az, mely ott az egyházi es világi halalom kezelőire varakozik, s ez a czél, ez a feladat olyan szent, oly nagy, hogy sikerenek előrevetet dicsősege még a válás fajdalmát is feledteti. Mert hogy Ő Méltósága ebből a munkából sikerrel fogja kivenni a maga részét, azt már a legelső lépéi is biztosítja, melyet ezen az uton megtett, a mikor elrendelte, hogy a branyiszkói síkon elesett vitéz honvédek jeltelen sírhalmára az ő saját áldozatkészségéből díszes emlékmű állittassék. De biztosítja a sikert az ő híveinek, közeli és távoli tisztelőinek minden lépését követő igaz szeretete, forró imaja és lelkesedéseik, a melyekhez legyen szabad hozzácsatolnunk egy olyan kisded csapatnak, — a mi szerény egyházunknak — forró üdvkivánatát is, a mely a másokra még ezután váró tüzpróbát már kiallotta akkor, mikor megmutatta, hogy hű tudott maradni hitéhez a más vallású né-