Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

XXV. évfolyam. 33. szám, Xyiregryháza, 1004. augusztus 14. ÍDEK. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. GlőBzetési feltételek: előfizetési nénzek rneqrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dilak* 1 Xit -u- 1 • -1 r J- r 7 - a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni J " postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldésé Uxrgyaban leendő felszo- , • TV : „ Minden négyszer hwibiott petit tor e^rszer Egész évre 8 korona, lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak 19m9 ketekt5

1 közlése l i fillér ; tabbszSri k^tlés esetében 8 811 Félévre . 4 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ' , w.i„.'i, . .v -1 .. . a Byiu-Wri közlemények dijaj oronkinl 60 fillér 1 * ' , J, ,, » . . . j„. A kéziratok csak világos kivanatra • az Apró hirdetések 10 szóig4 > fi ..minden toTibbi «ió Negyed évre 2 . (Janószky haz) intezendók

. illető kglfaégére kaldetnek vissza

. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Gyakorlati városfejles:tés, lla a hazai városok életét, eseményeit figyelemmel kis- rjük, ug megállapíthatjuk azt, hogy az utolsó időben a halad cLS, tl modern városfejlesztés számos jel eu.iégei vei találkozunk; sót hogy a városok közt a minden fontosabb szükségletet kielégítő városi berendezések, intézmények, közművek alkotása terén bizonyos nemes verseny is fejlődött ki. De e mellett, sok helyütt az a vélemény, hogy „szép, nagyszabású programúi meg volna: csak a mód, az anyagi eszköz hiányzik hozzá." Es bár tény az, hogy a sok feladat megoldásnál jól esik és hatékony segédeszköz a külső segítség — legyen az erkölcsi vagy anyagi,értein a kormány támogatását, mégis kétségtelenül tapasztalható, hogy nagyon sok esetben a szép, nagy és fontos kérdések megoldásánál a városok közönségénél nem találjuk meg saját ereje és tehetsége mellett ama állandó érdeklődést, tevékenységet, buzgéaígot, lelkesedést, helyes eszközök megválasztását és a saját városa fejlesztése iránt ama foktzott izzó szeretet,mely előfeltételekuek mind egyesülniük kell, hogy a fontos kérdések jól, Ciélszerüen és lehető gyorsan megoldassanak. Azért jóleső örömmel látuuk minden oly eseméuyt, hol a városok saját erejükből, haladásuk egy ujabb alkotását produkáljuk; legyen az akár kulturális, köz'gészségügyi, szépészeti vagy közgazdasági téren A városok élete és fellendítésében az utolsó napok nevezetesebb eseinényeiuek tekinthetjük ama mezőgazdasági, ipari kiállításokat is, melyeket az idén Sopron, Veszprém, Hódmezővásárhely rendez; valamint ép oly fontos és jótékony hatásúnak az eperjesi mükiállitást és a Miskolczon rendezendő iparművészeti kiállítást is Kedvező események, midőn Kassa, Debreczen, Győr, Fiume stb. milliókat áldoznak vizA „NfírcidlékL" tárnája. Az utolsó Csejthey gróf. Vájjon hányszor elgondolta mindezt az öreg gnf, mióta ifjúsága háta mögött maradt, mintegy habzó pitak, melynek futó hullámain vándorkent keresztülgázolt, mely édes itallal kínálta s melynek világokkal vollak hintve partjai, de melyet többé fel nem lelhetett. Talán most is ilyesmin tepelődik, a mint redőkbe szedett homlokkal és görnyedező termettel végzi megszokott lassú sétáját a park arnyaiban. Tépelődéséből kocsi/.őrej es os'orpattogas zaja verte fel, melyek a főkapu bejárata felől mind közelebbről hangzottak. Az öreg úr önkéntelenül is a kastély terraszára sietett es szemeit fürkészve irányzá a főkapu felé. De nemcsak ö nála idézett elő különös nyugtalanságot a kocsi zaj, hanem odabent a kastélyban is megdobbant két szív: a Csejihey né és a Sarollácski keblében. Mindketten feszült kíváncsisággal tekintettek ki a terraszra nyiló, nagy szárnyas ablakon. Könnyű űri hintó kanyarodott a park deszka sima utjara s pár pillanat múlva négy, gyönyörű, csoláros, tajtékzó almásszürke állott meg a kastély n..gy íves, oszlopos tornácza előtt. A hintóból fekete diszmagyarban, kócsagtollas, délczeg ilju szökött le, miközben panyókára vetett könnyű mentejét bal vállára csapta, mig jobbját gazdag díszítésű kardja markolatára helyezte ruganyos léptekkel indult a lépcsőn felfelé. Sziklássy Győző volt. Az öreg Csej hey már várta őt a gangon. Régebben ismerte az ifjú embert, ismerte az apját, nagyapját, tudta, hogy vagyont szereztek ugyan bőségesen, inert mind olyan gazda volt, aki maga is megfogta az ekeszarvát, de éppen ezért nézett le az öreg minden Sziklássy I, mert igényük nem terjedt túl házuk falán és vezetéki, csatornázási, közlekedési, világítási müvek és kulturális intézmények létesítéséhez; midőn Gyé.r városa két szomszéd község bekebelezésével egyszerre hatalmas várossá növekedett; — és ép oly biztató esemény Miskolcz város ama jogos törekvése és kifejezett kívánsága, hogy önálló törvényhatósággá kívíu alakulni; — melyben az önbizalom, a munka és alkotási vágy, az áldozatkészség és az intelligencziának hatalmas megnyilatkozásit látjuk A jelen sorok czéija az, hogy a váro

5fejlesztés terén szerzett hosszas gyakorlati tapasztalataim alapján megismertessem nemcsak annak körét, anyagát, hauem rámutassak ama gyakorlati módra, eszközökre, kapcsolatosan a fennt kiemelt események vonatkozásaira is — melyek a modern és helyes városfejlesztés munkáj íuál czélszerüen alkalmazhatók, és a melyek minden város hű fiát kell hogy vezéreljék, áthassák, hogy tzükebb hazáját szebbé, virágzóvá, hatalmassá tegye, e munkában tőle telhetőleg szeretettel és állaadó lelkesedéssel közreműködjék. Ez igénytelen kis munkával, de annál nagyobb lelkesedéssel h- á akarok járulni az összes haz i városoK fejlesztése uetnes munkájához, hogy az érdeklődést felébresszem, a figyelmet iráuyits.im; és ott, hol a jó talaj már elő van készítve — néhány gyakorlati eszmével és útmutatással a tervek megvalósítását siettessem. Es itt bárha taláu egyrészt ismert dolgokat is említek, nem feszélyez a dolgok ismételt elmondása, mert lelkesedéssel lelkesíteni akarok ; és mivel a tudás és a cselekvés még mindig két lényegeden külömböző fogalom, — és való igaz az, hogy a jót és czélszerüt sokszorta kell ismételnünk, míg megértik és még többször amíg aszerint cselekeszuek. — Ez okok és czélok lebegnek szemeim előtt, midőn főleg azou és oly eszméket hangoztatok és azou módokról és eszközökről szólok, melyek a váiosfejlesztésuél köunyeu alkalmazhatok és megvalósíthatók. gazdaságuk hat.áran, ami jellemző a paraszt vagyonosodásra. Nem sokat foglalkozott velük az öreg gróf sohasem, annyit tudott felőlük, hogy szerény egyszerűségben éltek, munkálkodtak, szerettek, őrültek, aztán meghaltak s nem sokat törődött egyik sem a tudományokká! seui semmifele ősi hirrel, dicsőséggel, szóval parasztok voltak. Sziklássy Győzőt is ilyen kaliberű uracsnak tartolta, bár azt tudta, hogy ez az egy jogot, vagy mit haMgatott, de hát nem nagyon respektálta az ilyesmit az öreg úr egy parasztnal, mert szerinte, aki annak született, az az marad halála napjáig, akármi az ördögölt hallgatott is. Épen azért az ifjú Sziklássy teljes elegantiáju megjelenésével s fesztelen magatartásával kissé m'glepte, mert azt hitte a jó úr, hogy bagarja csizmákban, pörge kalpaggal fog beállítani. Mindazonaltal gondolataiból mit sem árult el. söt fokozott nagyúri gőggel nyujtá három ujjat üdvözlésre. Csejthey grófn* kissé szívesebben látszott fogadni az ifjút, amiből azonban az, nem sok biztatást meríthetett. Csak a szép Saroltácska kék szemeiből fénylett feléje egy reménysugár, üdvözlésekor egy gyöngéd kézszorítás, mintha csak azt akarta volna mondani : ne félj, légy bátor, én akarom, hogy itt lé,»y; értei ? Én! . . És Sziklássy Győző magértette . . . Most is a szívéig hatott az a fényes, az az angyali tekintet, mint ott a bálterein pálmái alatt. Kevés idő múlva a fóispánék hintója is bepördült a terraszra s kis vártatva az egész úri tarsaság együtt volt. Fél egyet ütött a kastély középső tornyában a nagy kalapácsos ora, midőn az inas ebédet jelentett. Mindnyájan felkellek s a tágas ebédlő (erembe mentek. Ahoz, hogy valamely város természetes és folytonos növekedése mellstt helyesen fejlődjék, abo/. első sorbau egy városrendezési tervre van szükség melynél a közlekedési, közegészségügyi, közgazdasági és művészi szempontok elsősorban való érvényesülése mellett azokat a financiális sz mpontokkal lehető összhaugzásba hozzuk. Eme összhang úgy értelmezendő, hogy a hazai vidéki városoknál túlzásokba ue inenjüuk nemcsak az auyagiak rovására, hanem kisebb várojokban ne vezéreljenek oly szempoutok és ne akarjuk mindazon és óriási leküzdhetlen áldozatok ár .n azt létesiteni, — a mi ejjy világvárosnál igen, de külöuben nem szükseges. Ue ue is legyünk oy kicsinyesek, oly szűk látkörüek és szűkmarkúak, hogy C-ak a mai helyzetet, felfogást, al apjtot t rtsuk szem elótt, i anern tekintsünk előre, számoljunk a jövővel, különben potolhatlau hibakat követüuk el. Csakis egy helyes programm és a fentebb említett összes s/empontok figyelembe vételével készített városreudezési terv alapján lehetséges az. hogy a legközelebbi 30 - 50 évben miudeu városi mű berendezés, építkezés, helyesen é» czélszerüen beilleszthető a keretbe, melynél a meglepetésnek kellemetleiségeit kizárjuk. Hogy lehetőleg szép, széles utak, körutak, sugárutak, terek, parkok szükségesek; ho^y figyelemmel kell lennünk a jövőben létesülő vásárterek, piaczo<ra, villanegyedre, tisztviselő és munkástelepekre, gyáruegyedre, a szükségen és lehetséges középületek czélszerü elhelyezésére; — nyaralótelepekre egy két övezet megállapítására uéháuy építkezési fokozattal mindenütt helyes figyelemmel a város jövő terjeszkedésére, fejlődésére, az közismert dolog. E kérdés műszaki részlet'ibe bele nem bocsájtkozom. Az uj rendszerint és nagyjában a régi nyomán létesül és már a túlságos anyagi áldozatok miatt nagyrészt figyelemmel vagyunk a meglevő helyzetre. Hazai városaink közül alig néhánynak vau szabályozási terve, pedig minél előbb 111. A grófné boudoirjában félhomály terjengeti s a szoba levegőjeben jázmin illat úszott. — De hiszen edes férjem — szólt a grófné a kastély urahoz — Síiklassybin egy szeg sincs a parasztból, . . . grófi vag)Otinal, műveltséggel, feltűnő szép külsővel bír, ... aki mint láttad, éppen olyan otthonos a grófi as/.talnál és salonban mint a fényes bálterem sírna parkettjén és a turf gyepén . . . Szóval .par exci II rice" ember, és egyetlen gyerm k a Sziklássy familában . . . En ped g soknál többre becsülöm leányunk boldogságát, m nt az üres titulusokat s részemről nem vo'nék ellene . . . — Micsoda beszéd, micsoda fogaim ik ezek ?! — dörgölt közbe a gióf indulatosan, ketié vagva neje s/a*ait — egy szól sem akarok többet hallani a paraszt Sziklássy familliaról. Hat bolond vagyok én, — folytatá növekvő haraggal, — akit lárifári beszéddel lehet kelepczébe csalni, elamiiani és kijalszani ? E« lehat szines beszéded és hamis játékod végső conscq lentiája ? . . Hát ide sülyeJt le — kérdem ismét — a grof Csejthey név ? . . . Hohó ! Az utolsó C-ejthcy gróf sokkal bü-zkébb még, semhogy ezt a nevet, melyet mocsoktalanul vett át ősiitól, hol.ni ostoba érzelmek miatt lealacsonyittatni, egy paraszt alUI bitorolva sárba taposni engedje, h5gy elítélje az utókor és rac

6belyegezzc a história. Gróf Csejthey Sarol a nem lesz pa asz' f:ij neje, ha Dárius és Adonís volna is az egy szemelyben. Soha! Soha ! IV. Dolgozó szobájában író aszlda mellett ült a gróf. Redőkbe vont homlokáról s borongó szemeiből mély gondolatok tükröződtek. Csontos ujjaival végig-végig simított barázdált komiokán, mintha gondolatait szeretné onnan tova kergetni Majd kihúzva iróasz'ala középső tiókjat, abból egy halom írás közül egy nagy pecsétes