Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

2 N Y I R V I D E K Tekintetes Képviselő Testület ! Nyíregyháza város képviselő testületének nemcsak joga és feladata a helyesen értelmezett jó közigazgatás szempontjából egy megfelelő tisztikart teremteni, a tisztikarnak minden egyes tagját az őt megillető jogkörrel felruházni, azoknak megélhetését s jövőjét biztosítani, arobilióját fokozni, fejleszteni és annak tért nyitni úgy és akként, hogy a tisztikarnak minden egyes tagja a kötelesség és felelősség érzettől áthatva ugy anyagilag, mint erkölcsileg minden befolyástól függetlenül működhessék, hanem egyenesen kötelessége az előfeltetelek biztosítása melleit a tisztikar minden egyes tagjának működése felett szigorú birálalot tartani, a megfelelő lisztviselő munkásságát a maga számára a jövőre nézve is biztosítani, s főleg kötelessége megakadályozni azt, hogy a már mindjobban érezhető szabadulási vágy érvényesíttessek, s kizárni azt, hogy a szervezett állások bármelyike is s bárki által is csak ideiglenes, futó, vagy pihenő állomásnak legyenek tekinthetők. Városunk jövendő sorsának biztosítása lebeg első sorban szemeink előtt ! De kényszerítve vagyunk a magunk érdekében is együttesen felszólalni, mert vigrevalahára ki kell dobnunk lelkünkből azt a szégyenteljes érzést, hogy ez a tisztikar méltánylást, előmenetelt nem érdemel. Kötelességünk ez különösen akkor, a midőn az eddig is felpanaszolt aránytalanság a várni gyei tisztviselők fizetésrendezéséről szóló 1904. évi X. t.-cz. életbe léptetésével az által, hogy a községi törvény 66. §-a egyes tisztviselők részére automatikus előléptetést biztosit, még szembeszökőbb módon jelentkezik, s nem maradhatunk némák azon lealázó igazságtalanság láttára, hogy Nyíregyháza város főtiszt viselőinek tiszti javadalmazása az állam s vármegye segédszemélyzetének fizetésénél jóval kevesebb, hogy példát hozva fel az állami irodatiszlek, a vármegyei iktató és kiadó tiszti fizetése Nyíregyháza város főtisztviselőinek (árvaszéki ülnök, tanácsos) javadalmazásánál 200—600 koronával magasabb, s igazságot kérünk akkor, a midőn a szégyenteljes állapotot tekintjük, hogy a városi iktató, kiadó, levéltáros és községi biró lizetésc a pénzintézetek kifutó szolgáinak javadalmazásává! egy és ugyanaz. Mélységes türelemmel váriunk mindeddig tekintetes Képviselő Testület! Vártuk, hogy a tisztikaron kivül akadnak talán lelkes férliak, akik belátva szomorú helyzetünk tarthatatlanságát s főleg szivükön viselve városuk jövő érdekét, önként szállaDak síkra mellettünk s czélunk elérésére vezérelnek bennünket! Azonban csalódtunk. Megerősödlünk annak tudatában, hogy a közügyek iránt erősen hangozlatolt szeretet a magánérdeknek legkisebb előtérbe lépésénél is elpárolog. Tovább már nem hallgathatunk, kényszeritőleg sürget bennünket városunk jövő érdeke s anyagi h, lyzetünk jövendő biztosítása! Ugyanezért teljes tisztelettel azon kérelemmel fordulunk a tekintetes Képviselőtestülethez, miszerint Nyíregyháza város tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzetének fizetés rendezése érdekében saját kebeléből választandó bizottságot kiküldeni, azt a munkálat elkészítésével, s annak záros haláridő alatt leendő bemutatásával megbízni s annak megtörténtével Nyíregyháza város jövője erdekében a hivatalnoki kar javadalmaz.á sát bölcs belátása szerint megállapítani méltóztassék. királyi termete. S mindezek fölé a tisztán mosolygó kék égboltozat, a csillogó napsugár, mely át-átvillan a lombok sűrűjén s megcsillogtatja a fűszálakon s a virágok kelyheiben az esőcseppeket, mint fényes gyémánt- és smaragd gyöngyöket ; s végre mindezekhez a trillázó madárdal, az üde, balzsamos lég : mind ez talán a legblazirtabb városi embernek is eszéhe juttatná a termé szet hármas szép egéről Gőthe szavait : „Dr i Sachen sind erhabend: der Wald, der Berg und Meer.* De a Csejthey kastélyban nem lörődölt ma senki — az öreg grófon kivül — ezzel a ragyogóan szép nyári reggellel. A kastélyban most sürgés-forgás uralkodott, füstöli a kémény s a kapu nyitva volt ; s ezek talán mindenütt vendéget jelentenek. Valamennyi cseléd, mind lalpon volt. Volt sírás rivás a baromfiak, a malaczok és bárányok közölt. Mindenki tett-vett, lótott-futott; ínég a kastély öreg úrnője sem maradt tétlenül; mindent szigorú vizsgálat alá vett, éles tekintetét nem kerülte ki senki és semmi ; mindenütt olt volt, mindenre felügyelt, de mindenen meg is látszott a grófi ízlés, előkelőség és kényelem. Saroltácska szoba virágaival foglalatoskodott : azokat öntözgette, tisztogatta, csinositgatta. Bájos termetet világos kék lenge ruhácska, fedte fehér csipkediszszel, mely szemérmesen simult gyönyörű idomaihoz. Aranyszín szőke fürteiben egy hófehér szegfű érdekesen mondott ellent nefelejtskék, álmadozo szemeinek. Valami sejtelmes izgalom nem hagyta nyugodni, hol itt, hol ott tünt fel lebegő alakja; százfelét is gondolt, százfélébe is belekezdett s mindent abbahagyott, mert minden kocsizörejre, mely ez uton elrobogott, sebesebben vert szivecskéje, mintha ettől a mai niptól valami igen érdekest, valami rendkívülit várt volna. A kastély lakói — mint mondom — ekképen el vol ak foglalva a nap teendőivel és senki sem gondolt Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatas.) Sokan vannak, a kik a módinak nem hódolva szeretik az ódonságot. Szeretik az ó borí; a kipróbált hűségű matróna feleséget, a kik megérdemlik, hogy a legdrágább anyaggal ki tömve (mentül kesébben) örókidőkre múzeumba helyeztessenek el, hogy emlékük el ne enyésszen. De vannak a nagy világban, ebben a túltömött bolondokházában, nem cs ik olyanok, a kiknek nem az a mániájuk, hogy tömegesen gyilkolják le azokat, a kik eltérő vallás mellett kvelik üdvösségüket feltalálni, kiirtani azokat, a kik nem az ő nyelvüket beszélik, vagy bői ük nem olyan szinü, mint az övék; a kik nem gyönyörködnek az agár és lokin usban, a kiknek nezete szerint agyon kell lőni magái aíon kártya-bolondnak, a ki egy hunezut krajezár nélkül nem létező, de elvesztett összeget huszonnégy ora alatt lefizetni képtelen lévén, nem becsleien és ajas, hanem főbe kell magát lőni. De vannak olyan bolondok is, akik világra szólló vitézségnek tartjak azt, hogy a leghíresebb emberek közzé tartoznak azért, mert a vérengző galambok közül ő tudott legtöbbet lelőni. Ez mind óriási virtus ugyan, de az sem egészen elilélendő, ha valaki nem az ellentétekben, üldözésben, találja gyönyöiüségél, hanem kapcsolatokat keres, az ős niuhban, és a ma élő emberek közölt. A régeszeknek árlallan — ma ínég bölcsőben levő — feladata ez. Hajlamom szerint — de csak mint műkedvelő — ezen utóbbi iránynyal rokonszenvezem. De jól van ez igy, mert ha mindenki egybe lenne szeielmes, regen kiirtottuk volna egymást. feleségem kivetelév el egy bronzkardeit a világnak összes vászoncselédjét odaadnám. Ezt különben csak azért mondom, hogy valaki próbára tegyen, mert hiszen a papiros sok hazugságot eltűr. Na de az már szent igaz, hogy régi.-égkedvelő ember nehezen válik meg Nürnbergtol, épen úgy, mint Velenczétől, a mely varos a középkorban a tengeri (nem kukoricza) kereskedelemnek, Nűrnnerg pedig a szárazföldi kereskedelemnek volt középpontja. A ferde ízlésű emberek sorába tartozván, mea culpa, mea culpa be vallom, hogy a Germanisches Muzeum után a világhírű Szent Lőrincz és Szent Sebaldus templomok háta mögött az úgynevezelt „Schőnebrunnen" előtt tálottaui ki sze.uet számat. Mikoi megláttam — szokásom elien re — az A betűt hosszura nyujiottain. Ez a XIV. szizadoan megkezdett kút gót izlesoen van tareva. Tizennyolcz es fél méter magas, vakitólag gazdagon megaranyozva. Neui az arany kápráztatott el, hanem az a dús ornamentika, a mely talan a vilagnak egy gót izlesü remeken sincs úgy felhalmozva, mint ezen páralian művön, a nélkül, hogy keresettségével a jó izlest sértené. A forrás vizet négy ágyúcső szolgáltalja. ha ezeket lebillentik, különben a nagy medenczében marad vissza. A kutat a hét valaszto fejedelemnek, Caesarnak, Hecloinak, Nagy Sándornak, Júdasnak, Makabeusnak, Józsuának, Davidnak, Nagy Károlynak, Bouillnn Gotfriednek, Ghlodvignak, Mózesnek és hét prófétanak gyönyörű szobrai díszítik. Miért gyönyöiü? — Azért mert ezek nincsenek meghalva, mint a görög, római és a majomízlésű világnak újkori bronzszobrai, a melyeknek laragása, öntése kifogástalan ugyan, de nem élő, hanem meghalt embert ábrázolnák, a mi pedig életkedvelők előtt borzalmas lehet. Ki látott valaha hófhér márvány szinű, vagy bronz szinű élő embert? Senki. Mi joga van tehát az ily természetellenes alkotásoknak bámulatot arrogálni ? A nürnbergi „ Schőne Bruníien "nek aLkjai tartós színekkel vannak természetszerűleg festve. Ugy latszik, hogy a ferde ízlésnek eltörlésére megboldogult Grof Tisza Lajt s megtette nálunk az első lépést akkor, a mikor a budapesti parlament-épületnek vele, hogy mily ragyogóan szép ott künn a természet. Csak az öreg Csejthey bácsi sétálgatott régi szokásához hiren, vaskos görbe botjára támaszkodva a park fái között. Ezeket a reggeli sétákat az öreg ur soha el nem mulasztotta 25 év óta, hacsak valami rendkívüli körülmeny nem gátolta benne. Fiatalabb eveiben bezzeg elaludta ő is legtöbbnyíre az ilyen szép nyári hajnalokat; de hiszen rnig rugalmasak izmaink, inig szivünkben az ifjúság szenvedélyes forró vére lüktet : addig, habár lebilincseli is a természet szépsége olykor-olykor lelkünket, de még is káprázatosabb színekkel kecsegtet maga az élet; a mikor örülni, élvezni, tobzódni akarunk ; a mikor mámorunkban fenékig szeretnők üríteni az ifjúság habzó, aranyserlegét ; a mit, ha egyszer elvont ajkainktól az idő: nem adhatja vissza többé semmi földi hatalom! Talán erre nézve mondja olyan szépen Kisfaludy Károly : ,Az ifjú kornak nyájas isteni Búcsúzóra néznek a szív lángzatára, Ha már a létnek alkonyúl határa.* Igen, mikor létünknek alkonyúl határa, mikor halántékunk őszbe öltözik s az idő rá teszi kezét vállainkra, melytől úgy tetszik, mintha egy kissé fáradtabbak volnánk, vagy mi — akkor kezdünk csak befelé tekinteni saját énünkbe és számot vetni önmagunkkal, hogy miért is élünk tuiajdonképen ? Igen, midőn erőink megfogyatkozásai érezzük : akkor döbbenünk csak meg, hogy hová tűnt el életünk, hol a munka, vagy lett maradandó nyoma, mely jelezné majdan létezésünket ? Most sietünk aztán megfogyatkozott erőinket felhasználni s annak kipótlására gondolni; s a mivel eddig legkevesebbet törődtünk: a fenséges, szabad természet kedvessé lesz előttünk; mely hű és hálás minden gyermekéhez: felfrissítve, megifjítva szivét, elméjét, ki nyájas ölébe ter. * kupola termében elhelyezett szobrokat nem hazug, hanem term szeles színben tüntette fel, nyilván a nürnbergi „Schőne Brunnen" behatása alalt. A husz millió forint prédaságnak ez az egyedüli flaslroma. Bámulatos tévengésnek tűnik fel az, hogy mai szobrász művészeink nem az eleveneket a maguk valósagában, de bonczasztalra fektetetteket örökítik meg. A mai szobrász csak akkor tartja magit Phydíasnak, Praxilelesnek, ha hulla-kinézésü, tehá hullaszagra emlékeztető, hófehér márvány, vagy barna és zöld bronz-szobrokat alkot. Ilyen kinézésű ember pedig nincs. A hullaszobcr nem természetet utánoz, hanem torzit, a torzkép pedig lehet nevetséges, de szép soha sem. Valószínű, hogy a torzszobrokat a festett szobrok előbb-utóbb ki fogják szorítani, ha a szobrászok a majom természetből ki fognak vetkőzni. A szobrász az élőt tüntesse fel, nem pedig a haloltat. A nürnbergi ember sok középkori emlékeivel nagyra van, de mindenek feletl még is csak a „schöne Brunnen* magaslik ki. Nagyon büszkék a Szent-Móricz kápolnához tapasztott „Bratwurst-glöcklein* — a középkorból filmaradt, — két lépés széles, hat lépés hosszú piszkos kur i korcsmára, a melynél pedig in'ga kiskálloi grand hotel is külömb. Azért tartják na

Py becsben és régi állapo ában, mert a középkor nagy művérzei mint Dürer Albert testő, a kit némelyek magyarorszagi származásúnak tartanak, Vischer Péter a leghíresebb néni t szobrászés bronzöntő, kinek halhatatlan emieke az általa a XVI ik században keszitett Szt. Szebáld sir. m ekehez fűződik. Jainnitzer Kristóf a középkornak legnagyobb német ötvössé ts sok más művész ezen kis csapszéknek voltak törzsvendégei. A Rathhausnak egyik legnagyobb kincse egy Janinitzer állal ezüstből és drága kövekből készült virág csokornak másolata, a meiy 30000 márkába került. Az eredetit — nem tudom kitől — Rhtschild szerezte meg 6 0000 markáért. Ilyen szépet talán még a tokaji aranyműves sem tudna akotni, a kire azért haragszom, mert gyanakodom, hogy Szabolcsnak és a Bodrogköznek nagyobb anyagi értékű ősrégészeti leletei az ő olvasztó tégelyébe vándoi ólnak, vagy az ő révén tűnnek el idegen országokba. A fallal és számos toronnyal keritelt városnak északi szélén egy dombon emelkedik a tulajdonképeni vár, mely már a Xl-ik században — mint ily en — fennállott. Innen nagyszerű kilátás nyilik a városra és környekére. Egy nagyobb tornyában az u. n. „nyolezszögü toronyban" kínzó és kivégző eszközök vannak nagy mennyiségben és sokféleségben felhalmozva. Van a többek között vagy tíz hóher-pallos is. Az egyik azzal dicsekszik, hogy ő vágta le háromszáz nem tudom hány embernek a fejet. A többiek mellett is ki van írva, hogy hány embert szállított a más világra. A regensburgi kinzó eszköz gyűjtemény a nürnbergihez képest csak Kis Miska. Meg is borzadtam tőle ugy, hogy harmadfél napi olt tartózkodás után másnap reggel Würzburgba utaztam. Dr. Jósa András. A szőlőmoly és irtása. Homoki szőlőink egy nagy ellenségéről óhajtok az alábbiakban beszélni, nem uj dolog mindenki által ismert: a szőlőmoly (Gochylis ambiguella.) Tudjuk hogy a szőlőmoly roppant szaporaságával valóságos „Isten ostorává" növi ki magát. Sok mindenféle módszerrel probálkóztak a szőlősgazdák és viseltek háborút az utolsó években eme lepke és hernyó ellen. Sajnos, nem lehet mondani, hogy fényes eredménnyel. Próbálkoztak a tőke tavaszi fedésével molylepkeirtással és a csiptetőkkeli szedéssel. Mind közismert dolgok! Mindazonáltal legyen szabad azok ismé lésébe bocsájtkoznom. A fedés alatt értjük a tavaszi szőlőmunkák befejezte ulán (április első fele) a tőkék öreg részeinek, nyak fej és csercsapok befedését oly módon, hogy azok ugy be legyenek körül halmozva, hogy semmi nyílás ne maradjon ; eme fedésnek — tudósok állitasa szeiint, — május végéig ke.lene maradni. Ez egyszerűen lehetetlen, n-ig pedig először azéit, mert már rnaga a fedés ily pontossággal nagy szőllőkben kivihetetlen ; másodszor homoki szőlőkben a tőkekel be fogja fújni a homok, azaz eltemeli őket. „Nem lesz oly sok moy!" Igaz, de termés sem, mert a valósággal becsirkézett tőkék, jobban mondva csapok rűgyei kihajtanak ugyan, de a termés a földben lévén, szepen tönkre is megy. Megmentjük szőlőinket a molytól, de tőnkre tesszüt ugy a termést, hogy a moly által okozott kártétel hozzá nem is hasonlítható. Kötöttebb talajon meg nein is lehet fedni ugy, hogy az hézagos ne legyen. A másik szereny észrevételem a fedés hosszú időtartami ellen van. Május hónap közepén már I5]cm.-es hajtásaink vannak. Hogy fog kinézni az a befödött tőke? Éppen ugy érzi magát, mintha a mi nyakunkra májukban meleg „sál'-kendőt kötnének! No meg ellene mond ennek a fedésnek az okszerű mivelés i-', mert a tőke biiede t fejéből előtörő hajtásoknak, amelyek közül pedig mindig van egynehányra szűkségünk, leg.ilabb is 8'.°/

u-a a homokba fullad, visszahajlik, nem május 15-én, de csak kissé kedvező időben, már április 24-én is es ekkor mi marad hátra? Óriási hosszúságúnk és lamentálhatunk megkárosodott tőkéink felett! A molylepke megjelenés ideje normális körülmények

i között május hó n ásodik fele eddig tőkéket befedve hagyni pedig legalább is képtelenség. Rövidebb idejű fedessél pedig c*ak kárt tettünk és talán a molylepke tartózkodása helyéi tettük reá nézve kellemesebbé, azaz hűvösebbé. Észszerűbb eljáráshoz kell nyulnunk és más irányban kell a megoldást keresnünk, hogy ártalmatlanná, vagy legalább is kevésbbé érezhetővé tegyük a moly károkat.