Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

mesen, hogy az előkelőség boldogító látszatában tündököljenek. Kétségtelen tehát az esztétikának az a törvénye, hogy „minden műalkotás alapfeltétele a művészeti hatás." \ iszont az sem szorul bizonyításra, hogy e hatas nem minden művészetben és nem minden műértőben egyforma. Azok a művészetek, melyeket térbelieknek nevez a tudomány, amelyek tehát szemünket gyönyörködtetik, már anyaguk és eszközeik korlátoltsága következtében is kevésbbé vonják magukra érdeklődésünket, hogy úgy mondjam kevésbbé melegítenek fel bennünket, mint azok, melyek az időben érvényesülő s vele tovahaladó hangúkkal megfelelő hangulat keltésére, a szó és ritmus erejével minden külső és belső érzékünket foglalkoztató hatásra kepesek. Amazokban több az utánzás, a látszat; emezekben több a valóság, az élet. Az ilyen kifejezések: megszólalásig hü kép, eleven szobor stb. mind arra vallanak, hogy tökéletességet a művészet csak az elet ábrázolásával érhet el. Mennyi mozgást, mennyi elevenséget találunk a zenében, ebben a legősibb művészetben, mely ábrándozásra késztető, örömre biztató, búlelejtetö hangkapcsolataival még a legdurvább lélekben is az „esztétikai érzés közösségét" tudja felébreszteni! S mennyi eseményt, mennyi cselekményt, mennyi igazságot lelünk a költészetben, ebben a legkifejezőbb művészetben, mely emberi tulajdonságainknak őszinte feltárásával, tetteink következményeinek megkapó ecsetelésével s az erkölcsi világrend törvényeinek kézzelfogható alkalmazásával gondolkodásra, Ítéletre, következtetésre kényszerit, felkölti érzelmeinket; elhatározásra bírja akaratunkat, szóval megindítja lelkünknek valamennyi működését! Nagy zenész és nagy költő — igazán souverain két hatalom : uralkodója a szívnek, törvényhozója az ízlésnek, aldása az egész emberiségnek! Osztályozzam-e a művészeteket? Fejtegessem-e a természethez, egymáshoz és a közönséghez való viszonyukat, melyet — főleg a külföldön — igen gazdag irodalom fejtett ki, s melynek ismeretéhez üreguss, Beöthy, Pékár munkái nyomán idegen nyelvek tudása nélkül is hozzájuthatunk ?! Minek mondjam el, hogy vannak szorosabb értelemben veit vagy alkotó művészetek, melyek kifejezésre juttatják, cs előadó vagy megjelenítő művészetek, melyek leikünkhöz közelebb hozzák az eszmét. Tudjuk, hogy amazok — emberi számítás szerint — örök életűek, ha minden idők ízlésével kiállják a versenyt, emezek pedig — a pillanat gyermekei — mulandók, mint maga az egyén, akiben jelentkeznek. S nem csodálatos-e, bármennyire természetes, hogy ez utóbbiak mégis nagyobb hatás előidézésére képesek, mint amaz előbbiek ? Nem százszorosan fokozott mértékben élvezzük-e a zenét akkor, ha Istentől gazdagon megáldott énekesnő ajkán csendül fel? S nem száz meg száz lappangó szépség tárul-e lel a költői művekben akkor, ha gondolatait, igazságait, szenvedélyeit igazán hivatott szavaló vagy színész tolmácsolja?! Mért van ez így? Azért, mert a megjelenítő művészetben tulajdonképen leettos élvezetben van részünk: egyiknek forrása az előadott költői vagy zenei műtermék, a másiké maga az előadás ; a hatás tehát közveletlenebb, mélyebb és maradandóbb. Ha e kettős műélvezethez még az előadó művész személyes előnyei, kedvessége, szépsége is hozzájárulnak, élvezetünk a legnagyobb elragadtatásig fokozódhatik. Ilyen műélvezetben lesz részünk ma, amikor Lindh Murcella énekét és Jászay Mari szavalatát fogjuk hallani. Ismerősünk mind a kettő; tiszteletünk, hódolatunk tárgya egyik úgy, mint a másik. Ne hasonlítsuk össze se őket, sc művészetüket, hiszen a maga nemében mindkettőnek 'a nagysága olyan, hogy csak önnönmagával mérhető; hanem adjunk hálát a gondviselésnek, hogy az egyiket hozzánk vezérelte, a másikat nekünk teremtette ! N Y 1 R V I D E K katona orvost is óhajtván megragasztani, kivittem magammal. Elaltattuk a menyecskét, de csak gyengén, mert a rnint említettem, egy kissé én is az Ella szomorú esetének nyomá-a alatt állottam. Ez alkalommal se jó, se rossz eredmény nem mu! átkozott. Egy bét múlva ismét kimentünk, de ekkor már mélyen elaltat! am. A sükc'séget elsuggeráltam siker nélkül, a miéit azt hittem, hogy nem is aludt, hanem csak telte magát. A beszelgetés a beteg és közöttem férjének közvet lésével történt, a kinek szája járá-át ösmerte. A mit pedig ízy sem értett meg, azt papírra iiva közöltem vele. Egyszóval megértettük egymást. Elővettem egy ív egeszen tiszta minden gyűrődés nélküli miniszter papirost, melyei nyolez egyenlő dirabra vágtam. Elébe terítve, kérdeztem? 1/i ez? — Papiros. — Milyen papiros. — Irópapiros. — Nem az, hanem cartonpapir, a milyenre a fényképészek a képeket felragasztani szokták. — Engemet nem lehet bolonddá tenni. — Nem is akarom azzá tenni, de fogja meg csak és meg fog győződni arról, hogy ezek csakugyan cartonpapirol;. — Most már látom! -— Mit lát ezen az egi/iken? — Semmit. Le hogy nem. — Erre az egyikre a Nagysáddal szemben ülő Dohnál doktornak arczképe van felragasztva, még pedig olyan, a milyen sikerültet a nyiregyházi Babar Ferencz fotográfiát életében soha sem produkált. — Csodálatos dolog! — Most már látom ! Ene összeszedtem az egyfoima nyolez receptpapirost, fülűire té.'én az n lapot, m:lyre a Do'inál arczképét suggpráltarn. Fcrjevel k mentünk e másik szobába és egy puha plajbásszal jegyet tettünk a láthatatlan fényképnek sarkáia, csak alig érinlve a papirt, nehogy a papírnak másik oldalán éi intésnek nyoma latszassék. Ez meglő ténvén, visszam ntünk és megfordítva ös ze vissza hnnyva leterítettem előtte a lapokat és parancsolt,.ni. hogy adja ide a Dohnál arczképét. Minden habozás nélkül a^onral kezembe adla azt, azon megjegyzéssel, hogy ez nem csak lapjára van megfordítva, de a ftje is feléje >ai fordilva és nem ugy mint a képeket nézni szokták. A hypnosis tebái egy irányban sikerült, a süketség megmaradt. Ebéd utáu a leh ingolt asszony néhány lépésnyire tőlem férjevi 1 társalgott, ha ugyan társalgásnak vehetni azt, ha az egyik csak a másiknak szájmozgásáról tudja azt, hogy mit akar vele közölni. Ekkor igy nagyot tapsoltam. Erre az asszony mintha wílamcsapás érte volna, hirtelen sarkon fordulva, kipitulva, vegtelen örőm'ől sugárzó arcz kifejezéssel, égfelé nyújtott karokkal, szívet renditőleg leikiált: — Istenem én hallok. E'. a hallás azonban csak addig tartott, míg ezen három szót kiejtette. Azonnal mélyen lehangolva vissza esett a teljes süketségbe. Na lássa Nagysád, hogy hallása nem ment végképen tönkie. Ma csütörtök van. Legyen szerencsém főijével Jincsival együtt ebédre vasárnap, a mikor harmadszor fogom elaltatni és csaknem biztos siker

1 ígérhetek. Vasarnap bejöttek, de nem kellett elaltatni, mert még tán a súgást is kiabálásnak tartotta. Kedélyét, szépségét teljesen visszanyerte. Jövő számban Salamon Ella esetéről. Nyíregyháza, 1!)04 deczember 23. Dr. Jósa András. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Ez az e6et kevéssel a Salamon Ella halála után történt, a ki pedig igaz, hogy a hypnosis alatt, de nem igaz hogy a hypnosis miatt halt el, a mit majd alább el is fogok mondani, mert azt hiszem, hogy erre competens vagyok. Abban az időb n az egesz világ fel volt lovalva. Ellát mindenki a hvpnotizálás áldozatának tekintette. Nem csoda tehát, ha én is kismértékb n az általanos nézet befolyása alatt állottam. De miután megvoltam győződve arról, hogy ezen esetben csupán csak a hypnosis segíthet és erről a betegnek férjét is meggyőzlem, egy czédulát adtam az asszonykának kezébe, a melyre ezen szavakat irtam: „Nagysad! Ha engedi magát allalam hypnolizáltatni, reményiem, hogy elveszett hallását vissza fogja nyerni.* A süketség aggodalmai miatt lesoványodott, halálsápp.idt asszonykának arcza örömtől kipirult, szemei reménytől ragyogtak. Istenre kérem altasson el. Inkább aludjam el örökre, mintsem süketnek maradjak. Na jó! De most már én vagyok páczban, m?rt hát mini a féle rendkívüli tagja az országos egészségügyi tanácsnak, ezen testület elnökenek dr. Korányi Frigyes barátomnak a Salamon Ella esetéből kifolyólag azon tanácsot adtam, hogy hasson közre a tekintetben, hogy a hypnotizálás csak gyógyczélokra legyen megengedve és ezen esetben is cSak egy másik orvos jelenlétében. A belügyminiszter ilyen forma rendeletet ki is adott. Igy tehát külömb ember lettem, mint a valósagos belső titkos tanácsosok, mert azoknak némelyikét valósággal csakis a legritkább esetben szokták pro forma meghallgatni, az udvari tanácsosokat nem az udvarnál, legfeljebb csak az udvarban, a királyi tanácsosokat pedig mint ilyeneket — sehol sem. Itt tehát egy csapásra két legyet akarván ütni, az akkor Vilma leányom körül settenkedő dr. Dohnál A tanitók a Zsinathoz. A magyar ev. ref. tanitók országos egyesülele a Zsinal elé a következő memoránduinot terjesztette : Folytatás. Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat ! II. A tanitók jogi helyzete az egyházi önkormányzatban Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat! Jól ismerjük az itt tárgyalandó kérdés kényes oldalát. Tudjuk, hogy a felületes, szűklátáskörből Ítélkező gondolkozás könnyen ránk foghatja, hogy a nagyzás ördöge, halalmi érdekek rut szolgalatra bajt bennünket e kérdés bolygatásá ak útjára. De tiszta lelkiismeretünk könnyen leszámol az eféle gánc.-okkal. A nagyravágyás bűn, ha puszta czél, ha a hiúság posványos vizéből táplálkozik ; de ha nemesebb arnbic-iok, ba egy szent ügy magasabb fokon, szélesebb hatáskörrel biró szolgalatának megfelelő képességgel és ismeretekkel indokolt vágya kepezik annak rugóit: erénnyé, kötelességgé válik. « Ezt a kötelességet teljesítjük mi, midőn kérjük, hogy az egyházi önuormanyzat egyetemes, tehát köztanilasi s nevelési ügyei felett és határozó fórumain, fel egészen a legmagasabb fokig, a törvényhozo zsinatig, méltányos arányban helyet kapjanak a népiskolai tanítok, mint a népnevelésügy termeszetes képviselői. Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat! A népiskolai tanitók eme jogos, méltányos s egyetemes egyházunk érdekeiből folyo kérelme mellett nem szándékunk az érvek sorozatat csoportosítani. Ennek elvi igazságat már kétségtelenül elfogadta, szentesitette a Főlisz. Mell. Zsinat, akkor, a mikor az egyházakat, és egyházmegyéket kormányzó testületek — presbyteriumok és egyházmegyei gyűlések — adüg lezárt sorompóit megnyitotta a tanitók elölt. S bár magasabb fokon — egyliázkerü leien, conventen. zsinaton nem foglalhatnak helyet ez időszerint érvényben alló törvenyeink szerint, a képviseltetési jog elvi igazságát erre nézve is tiszta világitasba helyezi törvenyeink azon rendelknzése, melynél fogva a tanítás s nevelés ügyet magasabb fokon szolgálj tantestületek, gimnáziumok, tanítóképzők, főiskolák tanárai ezeken a magasabb fórumokon is képviselve vannak. Ez a törvényen alapuló tény kétségtelenué teszi azt a különnen is szembeszökő elvi igazsagot, hogy egyetemes, magasabb egyházi érdekek kívánják az egyház legfontosabb életszerve.n-k az iskoláknak, gyakorlati szakemberek által képviseltetesét az egyhá'.i önkormányzat minden fokán, ahol iskolai ügyről lelvtszó, mert a gyakorlati tapasztalatból, megfigyelesekből leszűrt igazságodat nem pótnlhatja az elméleti tudós bármily széles kört felölelő ismeret anyaga sem. De vannak ennek a kérdésnek igen súlyos, felette megszívlelendő erköls

?i motívumai is. Egyl ázi alkolmmyunk leteles kijelentései kőzött törvénykönyvünk legelső lapjan ott all: .Az ev. ref. egyház alsó- és fel-ő iskolai mindenestől az egyház testéhez tartoznak.* Egv nagy elv -an ezekben a szavakban kimondva s törvényil g sianctionalva, mélyért egykor dicső elődeimc az erkóicsi es phisikai harcz mezején nehéz csatákat vívtak, életűket, verőket áldoziák. De magának az ehnek lörvenybe iktatása értek nélkül való bolt betű, ha megfelelő intézmenyek erkölcsi biztosítékok nem adnak annak életet. S mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem az idezett sorok biztosítják az iskolaknak egyhazunk tes'ehez tartozásai s azoknak aa egesz test egeszséges fenntartasára, fejlesztésere, erősitésere közreható működését, még azok a külső kapcsok sem, melyek az egyházkormányzat keretében illesztik az egyhá-. altal fentariott iskolákat, hanem biztosítja az a szellem, mely ezeknek a/, iskoláknak egész légkörét uralja és áthatja. ^Ei az a hatalmas erkölcsi erő, mely a valóság szilárd lánczival kapcsolja az iskolákat az egyház testéhez az írott elv s a külső keretek gyenge fonala helyett. S tisztelettel kérdjük : honnan táplálkozik ez a szeltem? Talán a felügyelet, talán a tanterv, vagy a tankönyvek emlójen? Bizonnyal mondjuk : nem. Ezek mmd alárendelt, illuzórius tényezők az iskola élő lelke — a tanitó nélkül. Nern természetes-e; nem sajat m igasabb érdekei iránt való kötelesség-e hát az egyháznak, hogy a népiskolák tanítóit az erkóicsi kőteletek minél több, minél erősebb szálaival tűzze magához ; hogy a népoklatásügy fontosságához mert, megfelelő alkotmanyos jogokkal ruhu'.za fel ezt a számánál fogva és igen jelentékeny erőt képviselő nagy testületet s ez altal is nyilvánvalóvá tegye, hogy a népiskolákat mindenestől, tehát azokban működő functionariusait is az egyház testehez tartozandónak tekinti, s azzal a felemelő öntudaltal erősíti lelkűket hű, odaadó teljesítésére, serkenti, buzditj i a megszakithatlan ónkepzesre s csüggcdeilen előretörésre, hogy egyházunk erősitményeinek megépítésénél nem csupán a téglahordo napszamos kevi?s munkájára, hanem sajat szakmájukban a tervező, az alkoto es intéző művész eszméket, ideákat termelő munkajára hivatottak. Nehéz, küzdelmes időket él át egyházunk s ebben a léiért folyó szedetni harezban nem hagy halja figyelmen kívül a/.t a hatalmas erkölcsi erőtényezőt, melyet az ő, — közel 4O00 tanítója kepvisel. Ide vonatkozó alázatos kérelmünket a következő poi.tokban terjesztjük elő: 1. Egyházmegyénkent a tanitók számuknak megfelelő képviselőt vaiaszihassanak. Két képviselőm! kevesebb sehol se legyen. Ahol az egyházmegyei tani ók száma legalább hatvan, ott három ; ahol szaz, ott négy képviselőt válassz inak. 2. Egyházkerületi gyűlésekre minden egyházmegye tanítótestülete egy-egy képviselőt küldjön, 3. Zsinatra egyn. kerületenként két-két képviselő küldesére jogosíttassanak fel a tanitók. 4. Egyli. megyei — és kerületi gyűlésekre az egyházmegyei tanilótestűletek, — zsinatra az egyházkerületi tanítóegyesületek válasszák e képviselőket. 5. Az egyházi bíróságokban tanitók fegyelmi ügyében ítélkezés esetén a tanitók is képviselve legyenek. (Folyt, köv.) Nyiregyháza egészségügye november ben. Egészségügyi jelentés. A folyó év november havában az egészségügyk viszonyok, tekintve a beérkezett haloüjegyzőkőuyvev adatait, sokkal rosszabbak vollU. mint a inalt én megfelelő havában. Az elmúlt év november havába* elhalt 66, addig ez év november havában a halálozás 103 at mutat, több tehát 37-el. Nem szerint elhalt ti 51, nő 51. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 54, lőldműves gazda 2t, iparos es kereskedő 18, értelmiségi 7. Ezeken kivül halva született 5, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 8 Törvénytelen ágyból szarinazó elhatl 2. Élve született 113, és pedig 57 fi és 5J nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 1 •, és pedig 0 fi, 6 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 10-el. Házasságot kötött 63 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 6, nő 13 = 19, ag. ev. fi 33, nő .'8 =61, helv. hit?, fi 3, nő 1 = 4. gór. kath. fi 8, nő 7 =15, izraelita fi 1, nő 3 ^4 . Életkor szerint 0—1 évig = 35, 1—5 évig ^ 17, 5—7 évig =» 3, 7—20 évig - 11 , 20—30 évig =_ 8, 30—40 évig = 3, 40—60 évig = 8, 00—80 évig = 13, ö0 éven felül 5; összesen 103. A város belterületén elhalt 63 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 31, kik közül nem lett gyógykezelve I, 7 éven felüli volt 32 ezek közül nem lett gyógykezelve 4. A város belterületén elhalt 5 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén. A város külterületén elhalt 40 egyén, kik közül 7, éven alóli volt 24, ezekbeSl nem lett gyógykezelve 7. 7 éven felüli volt 16, ezek közül nem volt orvosolva 1, a külterületen elhalt 40 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 8. Az összes 103 elhalt közül tehát 13 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle 2 esetben lett foganatosítva, 1 ósmeretlen okból kimúlt és 1 gyilkosság által megölt egyén hullája felett. Orosrendőri bonezoiás nem volt.