Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

N T I R V I D E K 3 közölt sáppadt vérsavó szivárgott. Szemei homályosak. Érlüktelése alig érezhető. Ha ólom szemhéjai lezáródtak, haloitnak tűnt lel. Ilyen beteget egy másik szobí.ba is alig lehet szállítani, nemhogy Budapestre vagy Bécsbe. Oda állok az így végéhez és hosszasan, meieven nézve a betegnek szemei közzé, nem vártam be, hogy végképen e aludjék, hanein ezzel a szavakkal rivallottam reá. — Hipi ! Te haszontalan fráter vagy ! — M éit Andris bácsi ? — Hál csak azért, mert Te nem azért vérzel, mini ha nagyobb ütered vagy ütereid lennének elvágva, hanem tisztán és csupán c-ak azért, mert te a vérzést magadnak elképzeled. Tekinteti met műr.inczba szedett homlokkal, nagyképűsködő pofával loljlon szem ire szegezve, tőlem telhető dőrgelmes hangon rárivalltarn. — Hipi ! Ü — Mii parancsol An Iris bácsi ? — Azt, hogy ez a vérzés a ónnal megszűnjék, még pedig azon egysz- rü okból, mert én igy akarom. Érted ! — Értem Andi is bácsi! A vérzés abban a pillanatban miradandólag megszűnt és a sérülésnek ezen él tve

;zélyes egyike roham san meggyógyult. Valahogy én is hypnozitálva lehetek most, mikor németországi bararigolas hely It olyasmiről firkálok, a mit ula/gatas^al semmitél • csűrés csavarással kapcsol.tba hozni nem leh :t. ti pnozissal mindent lehet csinálni, még lex Dánielt is. Hit én c-ak járom a bolondját tovább. Volt S'.abo csm gyében e>gy igen szép, magai műveltségű kedves asszonyka. N ipoly mell tt a sorrentói apác/a zárdában neveltetett. Gyönyörűen énekelt, zongorázott, löbb nyelveket beszélt. Nem csoda tehát, ha idegei finomabbak és érzékenyebbek vol'ak, mint az átlagos embereké. Idegessége azonban nem abban nyivánult, hogy környezeteivel kel'emeUenkedett volna, vagy pláne a családi életet purg.itoriu'nmá, pukollá változtatta volnn, hanem csupán abban, hogy vagy néha vagy egyik szobából a löbbi szobákba minden czél nélkül össze vissza járkált és automata módjára n^ha negyed óráig is rakosgatott a nélkül, hogy ezen ténykedésére vagy időre visszaemlékezett volna. Pusztai tanyán vacsorál a házaspár. Odakint koroniíölétség, zuhogó eső. Nagy kutya ugatásra az ass- onyka ki siet az érke/ő vendégek fogadására, pedig hát vendogne'í se hire, se hamva nem volt. Az örvös juhászkutyák esik szeszélyből ugattak, mint azt néha meg emberek is megteszik. Az asszonyka sokáig m iradván kint, a ferje keresi konyhában, másutt; tűvé tesz mindent. Eltűnt. Vegre megtalája az udvaron, arczczal, tenyerekkel a sárban. Lábai a házhoz felvezető lépcsőzetnek legalsó hatodik fokán nyugodtak. Eszméletlen állapotban fektették ágyba. A szomszéd községbe levő házi orvo uk mihamar ott termett, de segíteni nem tudott. Harmadnapon engemet is kivitettek. A beteget en is e zméletlm állapotban találtam. Első pillanatban azt hittem, hogy agyrázkódist kapóit; de miután az agyrázkódásban szenvedő egyéneknek kivétel nélkül azon rossz szokásuk van, hogy hánynak, pupillájuk a világosságra nem reagálnak, érlüktetésük szabálytalan, külsérelenmek p dig nyoma sem volt, az agyrázkódást ki kellett zárnom. Az eszméletlensóget tehát minden kétségen kivül az esés pillanatában támadt ii.dtseg okozta. Mit tegyünk? Bromkalium oldatott öntöztünk belé siker nélkül. Égy hét múlva megint kihívtak a tanyára. Ekkor n>ár a beteg eszméletnél volt u^yan, s''t a belüknek leglöblj:t is felósmerte, de olvasni képtelen volt. Fe'ösmerle ugyan az egymás mellé nyomtatott M és A betűt, valamint az E és S belül is, de arról, hogy ezeket Ma, illetve És nek kell olvasni, fogalma sem volt. Néhány nap muba újból kimenve a tanyára, a beteg már irni cs olvasni is tudott, de holt siket voll, a mire magamban egy kissé csóváltam a fejemet, kösd fel a szoknyádat, ha engem lóvá akar-z tenni. Ezt ugyan nem inondiam, c ak ugy gondoltam magamban. A beteg galand ősz, de iljuarezu ig< n szép anyját végtelenül szerelte. Ezen az alipon akartam gyöqgéjere tapintani. összebeszélve férjével, liáltil fordulva a betegnek ágyához, velem szemben álló, feleségének viselkedését figyelő férjének nagy hanggal mondom : — Jancsi! Ugy hallottam, hogy feleséged ő n igyságának anyja Jászon súlyos lüdőlobb >n fekszik es a kezelő orvosok nem sok reményt fűznek életben maradásához. Seumii visszahatás ; tökéletes süketség ! Na most légy okos Domokos ! Okosabbat nem tudtam tanácsolni mást Jmint azt, hogy miután a süketségnek alapjat szervi elváltozás nem képezi, csak villanyo ás segíthet. Hat hétig villanyozták minden legkisebb siker nélkül. A szép asszony lesoványodott, sáppadtta vált, kedélye összetörött. Nyiregyháza, 1904 deczember 16 Dr. Jósa Andrá*. Tükördarabok az önismeret világából. Sok embernek oly szükkörü a felfogása, hogy ennek következtében nem is tud, de nem is akar a szó valódi értelmében méltányolni, azért tehá' képtelen helyesen birálni, igazságosan ítélni, mert bírálatait nem az értelem meggyőződése, hanem szive, tehát rokon — vagy ellenszenve vezérli. Ilyen a magyar ember legnagyobb része. Hogy mások felett bírálatot mondhassunk, mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk, hogy azon hibák, melyeket másban gáncsolni vagy kárhoztatni akarunk, — vagy azon jó tulajdonságok, m lyeket méltánvolni óhajtunk, milyen m tlekben vannak meg önmagunkban, meri esak az esetbei leszünk képesek tár,yilagosan karhoztatni vagy méltányolni. Nagyon találóan mondja tehál Madách : ..Mi könnyű törvényt irni pamlagon, Könnyű Ítélni a felületesnek, — És mily n héz, ki a szivet kutatja, Méltányolni minden redőzetét." Ha valakit eszménk igazságáról meggyőzni akarunk ! de előbb elnevezzük ostobának s butának, aztán m gis j okosságot s éri elmet követelünk, melylyel felfogja magasabban szárnyaló észjárásunkat, eszméinket, — hogyan kívánhatjuk tői*, hogy tévedéseit belássa, midőn elméjének homályát ily visszás eljárás által egyáltalában fel nem világosítjuk. Már pedig tapasztalatból tudjuk, hogy e visszás eljárási követi a legtöbb cselédtartó, de nagyon sok szülő is, sőt nem egy tanítónak is ez a hibája. Márpedig az a cs' léd. ki mindig csak értelme korlátoltságát hallja korho ni, utóvégre vagy maga is elhiszi ezt, vagy felfog Iá.adni az örökös megaláztatás ellen, kenyéradójában zsarnokát latja, s csak azért sem törekszik k< tele .-segél legjobb leh-itsége szerint teljesíteni, s ily módon gazdája kedvében járni. — A gyermek pedig, kinek cselekedet i s magatartása mindig csak kifogásoltatnak s szüléi kelvét csak ril kán, vagy sohase n tudja elta lál ni, végre vagy képmutatóvá lesz, vagy akarat és gondolat nélküli babbá válik s minden önállóság hiányában az esélyek játékává lesz s vezetés nélkül majdan az éleiben sem tudja megállini helyét. Az a tanit ány pe dig, ki elég szerencsét'en oly lanitó kezei alá kerülni, ki mindij csak gáncsol, ki sohasem tud vagy akar m ltány.ilni, az ingatag jellemű embeiré fejlődik s tudása sohasem lesz valódi tudás, mert elveszti önbizalmát, s igy nem ludja megbírálni, vájjon, a mit tud, helyesen tudja-e vagy sem. Ugy kell tehát bánnánk mindezekkel, mintlii olyanok volnának, milyeneknek 1-nniök kellene, miáltal odavisszük őket, a hova észszerű útbaigazítás, helyes nevelés és szak-z?rü módszertani eljárás állal julniok kell. * Kevés ember bir helyes itélőtehetséggel, mert hiszen még sok tudományos ember sem birál helyesen, mert ehhez még nem elég a sokat tudás, s csakis sok gondolkozás által szerzett magas szellemi szemmérték, — tehát önismeret és emberismeret juttat annak bir tokába. Csak az oly ember képes embertársának lelkületét valóhíven felfogni, áttekinteni s felfejleni, ki a szónak bölcseleti értelmébi n szabaddá lett. Kevés ember illetékes biró embertársának megítélésében, meri az ember művészi szerkeze'ü lény, már pedig művészi szerkezetnek csak művész lehel illetékes bírája. Ugyanazon tárgy vagy kérdés fölólt azért oly gyikori az ellenkező vélemény, mert hiányzik mindkét oldalról a méltánylás, minek eeredménye, hogy nem tudják egymást m gérleni, pedig ha tárgyilagos szempontból indulnának ki, azonnal megértenék egymist. A társadalomban sőt politikában előforduló sok egyenetlenség, czivódás és néhi a késhegyig fokozott harcznak legnagyobbrészt az az oka, mert az ellentétes véleményű emberek a méllányió középutak ritkán tudják és még ritkábban akarjak követni. Magas értelem morális érzettel kapcso'alban igen nagy áldás az emberre nézve, de megfordítva: erkölcsi érzület nélkül a migas értelem nem tiszla, hanem zavaros, beteg, tehát nem képes lelki erőt ki fejteni, ham m beleg kedely a kifolyása A beteg kedély pedig nemcsak embertársai, hanem önm iganak jólfelíogolt érdeke ellen is cselekszik. Nagyon tévednek tehát azok, kik nagy bűnük elkövetőinél nagy lelkierőt akarnak feltalálni. A morális érzettel párosult értelmi meggyőződés szellemi szabadságol és nagy lelki erőt, önállóságot produkál, s a ki ennek birtokaban van az nem képes igazságtalanságot elkövetni, még kevésbé kép s nagy bűnök vegy merényletek elkövetésére, mert ez ell nkezik jogosult önérzetével, szellemi méltóságának becsületével. Az ilyen ember ssmmif le földi nagy dolgot sem tart kivihetetlennek, de nincs is oly csekély dolog, mit figyelmére ne méltatna, s épen ezért tud is, akar is méltányolni és h Ívesen bírálni. Minden tevékenysége hasonlít a méhek munkásságához, melyek m^g a mérges virágokból is mézet tudnak szini. Az már tapasztalati lény, hogy a fent ecsetelt tulajdonságokkal felruházott, tehát bölcs ember semminek sem tulajdonit oly jelentőséget, horderől, — még az élet elvesztesének se in — hogy annak következtében szellemi önnállósagát megingatni, vagy épen megdönteni engedje, hanem száz hajótörés után sem esik kétségbe. Innen ered, hogy a kétségbeesett embernél hajlandók vagyunk elmezavarodást feltételezni. Csak az oly lélek fogékony a szép, jó, és igaz irányában, melynek fogalmai és dislinkeiói tiszták, erősek, es teljesen megegyeznek az okossaggal. Tiszta értelem nélkül liszt i hazafiságot sem képzelhetünk, mert a ki hazafiúi czéljainak elérésere vissza nem riad az aljas, vagy akirc-ak cselfo;ásokra alapított eszközöktől, az hasztalan hoz más oldalról bárminő áldozatokat, hasztalan hordja ajkán a hazafiságot, sikertelen annak polotikai elvhűsége is, mert a moraliias es férfias jellem ellen véteni soha semmifele körülmények között sem szabad. A csell'og..sokat eszközül használó hazafiság olyan mint a tolvaj, a ki azzal vedi aljas tettét, hogy éhező csaláeijának kenyeret akart szerezni; amaz is azzal mentegeti magát, hogy hiszen ő hazaffas czélok elerésére hasznalta az ártatlan cselfogásokat, államcsínyeket, erőszakot ; de magának a czélnak is legtöbbször artalmára válik, ha álutakon éri el valaki a c élt. A I osszuálló azt véli, hogy csak a rajta ejtett m ltatlanságot bünteti, holott oktalanul, mert még löbb ellenseget szerez magának, kik ezt társukért rajta vissza fogják torolni. Szóval, az elfogulatlan, szellemileg szabad s moralitással párosult értelmi meggyőződésnél biró tehát fenkólt lelkületQ ember, sem társadalmi, sem vallási, sem pedig politikai kérdésekben n«m basznál cselfogásokat, mert „a czél nem szentesíti az eszközt." Kédl Ferencz. A tanitők a Zsinathoz. A magyar ev. ref. tanítók országos egyesülete a Zsinat elé a kővetkező mern irándutnot terjesztette : Folytatás. Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat ! 1. Lelkészek és tanitók képzésénél a népiskolai vallásokta'ás tananyaga, módszere, helyes és gyukorla'i didaktikai o dala nagyobb figyelembe részesüljön. Lelkészek egyenes czélhl neveilessenek arra, hogy a vallástanítás szorosan vett hivatásukhoz tartozik ; más oldalról a tanitók benső vállá ;os kepz-se, valódi magyar református szellemben való nevelése mintegy sarkpontja legye i lanitóképzésünknek. Azon törvénnyé vált határozat, mely szerint „az iskolai konfirmácziói vallásoktatást a lelkészek teljesítsék," lehetőség szerint vegrehajtaszék. De — tekintetlel a nagyobb központokra — (városok és nagyközségek) külön vallastanitok es kantorok képzéséről is történjék gondoskodás. 3. A vallástan anyaga necsak a kor- és művelődés követelményeinek megfelelő módon állittassek össze, hanem a gyermek felfogásához mérten, a sziv es léi. k nemesebb indulatainak figyelemben tar asával. A túlnyomóan ó-szővelségi es sok tekintetben felesleges bibliai történekek kisebb mennyiségben vétessenek elő, e/eket inkább olvasókönyv alapján kell tárgyalni, az uj szöv. sz. tör énetek nogyobb mennyiségben es több gonddal \álaszlhatók össze. Ezekre nézve a rendszeres bibliai olvasást kell gyakorlatba venni. Az erkölcstan életh z alkalmazott előadasa, a keresztyén hittudomínynak és a reform, hitvallásnak s/ ivhez, lélekhez szóló oktatása képezze beltlőzéset iskolai vallástanilásainknak, ugy azonban, hogy az mind példákban legyen felmutatva s bibliai alapon megbizonyítva. Ebez csatlakozik az egyháztörténet. Különön-n reform, egyházunk történelére fektessünk súlyt. Kitűnő jeleseink, valamint egyes egyházközségek kiváló alakjainak, áldozatkész alapitóinak élet- és jellemrajzát kell itt vonzó alakban iskolai anyagul feldolgozni. Ezeknek életi h z lehet kö ni a hitnek, erkölcsnek, a valódi reform, keresztyen lelkének elő es látható megnyilatkozást, Ezen össz hangzatos lanilás leend aztan valódi erővel ható hit- és erköltstan példa kban 4. Az ősi buzgoságnak egyik leghatalmasabb előmozdítója ugy köz-, mint magánistenliszteleteinkben az éneklés. A legújabb időkig tnégis erre fordítottunk legkevesebb gondot. Kötelességünk ezért, hogy mi.iden képzőintézetnél kiváló figyelemben reszesüljön az egyházi étiek és zene. Ez n tárgyban a növendékeknek egy teljesen befejezett ludást kell nyujani s éppen azért a csalhatlanul szükséges elméleti rész tanítási mellett főleg és kivalóan a gyakorlati oktatásra helyeztessék suly. Hasson oda egyházi főhatóságunk, hogy több állanii tanítóképző intézetben egyházi ének- és zenetanár állittassék be s azt rendes fizetéssel az állam lássa el. 5. A népiskolai énektanilásnál ne a mennyiségre, hanem a minőségre tekintsünk. A legrövidebb idő alatt kiválasztat,d k azon Zsolt és Dics. dallamok, melyek magin és közisterritisztelelcinken a vallásos érzés, buzgóság és áhilat felkólté>e mellett, vagy felébresztése végett használhatók. Ezekhez csatolandó néhány kifejezés • teljes és a gyászhangulathoz mindenben illő temetési dallam Azok a zsol'árok és használatban lévő különféle és izleslelen temetési énekek, melyek ma nagy részben kölelezőleg használatban vannak, t Ijes n feleslegesek és temelési szertartásainknak díszére nem szolgálnak. 6. Magának az iskol.i énektanításnak és a templomi éneklesnek teljes érvényre emelése, a fejlődftlt ízléshez alkalmazási csak ugy és akkor válik lehetővé, ha elvégre énekeskönyvünk újjászervezése megvalósul. Égető szükségnek tekintjük azért az énekeskönyvnek m -gf. lelő összeállítását, iskolai, templomi és temet, sro szolgáló tapi -latos elrendezését. A foltozgatás itt nem ér semmit, gyökeres átalakitá-ra van szükségünk. 7. Valláslanilásunk idejet bővítsük, módszerét javítsuk és református konfe-sionalis jellegét teljesen kidomborítva, bensőségteljesebbé legyük. Folyt. köv. A Be3senyei-Kör estéje. Mikor egy-egy Bessenyei-estéről hazatérőben mérlegeljük a kapóit benyomásokat, gyakran kérdezgetjük magunkban : lehet-e emelni még ezentúl is az érték színvonalát ? Bátran felelhetünk rá nemmel, mert ez többé nemcsak előttünk látszik valószínűtlennek, hanem a vezető-égn-k sem kepezi czélját. A Bessenyei-Kör estéi már 3 éve elerlék a teljes rnű.észí magaslatot, úgy, hogy ina már azt emelni nem igen lehet. Bizonyos azonban, hogy ami ebből következik, azzal is töké'etesen tisztában van a vezetőség, hogy l. i. az estéket ezen a művészi magaslaton fentartsa és változatossá tegye. E tekinletben oly niygyőzően bizonyítanak az egyes esték, bogy igazolásuk fölösleges is. Innen van azután, hogy mégis külömbség van az egyes esték értéke között. Minthogy a modern ember sokold ilu elfoglaltsága nem engedi meg, ho„'y a művészetek minden ágában esik közepes készültségre is szert tegyen és műérzekét kifejleszsze, ig. n gyakran előfordul, hogy az az érzéke is elvész, ami veleszületett, vagy leg-