Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
XXV. évfolyam. 39. száin. Nyíregyháza, 1QQ4. Jiilins 1T. iDÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. » >-s> ElóUzetésI feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s t» A lap szellemi részét képező kiilderuénjek, poetén vagy helyben házhoz horlva . lap szétküldése tárgyában leendő felszS- a 8lerk e" t 0 « lm e éretne. beküldeni. Egész évre Fél évre . Hirdetési dijak: Minden négjmer ha«ib»olt petit tor egruer 8 korona, lambísok jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el k " mert ke,ekta i Wíléne l 1 fillér ; t3bb«3n kö«lé« e»et«oen < fii! 4 . könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , , . „. .. . A nyill-téri kös'emények dija .oronkint 6.1 fillér (Jánószky ház) intezendők. klrá-atra . ai Apró hjrdetÍMklOnö^i .aS.,mindem U>r4bbi ..4 Ne(jyed évre 2 illető költségére küldetnek vissia. t 61. Vaatag betűvel aiedett «ét«er«Hn Mimit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Szolgabírói rendelet a vallásosság érdekébea. A tóvárosi lapok a mult napokban adtak hirt a szerencsi járás főszolgabírójának egy rendeletéről, ainelybeű, illetőleg amely által gátat a!iar vetni a köznép körében elterjedt istenkáromlásnak, trag.ir beszédeknek, a vasirnapi ünneprontásoknak és botrányokn ik. E rendelet alkalmából közöljük a következő, papi kézből eredt sorokat: Ha pap nem volnék in, de mint gondolkozni szerető ember, mindenkor azon parthoz tartoznám, mely a vallásosságot az egyedül biztos életrend alapj.inak tartja, a/.t támogatja és erősítgeti, mert teljesen igaz a költó ama mondába: „Minden ursz >g támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha meg vész, Róma ledől, rabijába görnyed* Épen azért, a velem egyforma gondolkozású embereket, nemcsak a papokat, de a világ i pályán müs ödók közül is őszinte barátait a vallásosságnak, örömmel érinthetett azon tény, hogy vé^re-vftlahára a hivatalos világ emberei közt is akad egy, aki bürokratikus teendőkön kívül ráér arra, hogy magasabb szempontból fogja fel teeudőit és az életet. A szerencsi főszolgabírót értem, aki körrendeletet bocsátott ki, melynek az a cíÍja, hogy gátat vessen a köznép korében elterjedt istenkáromlásoknak, trágár beszedeknek, a vasárnapi ünneprontásoknak és botrányoknak. A szerencsi lőszolgabiró rátette a kezét egy vérző sebre, mely sebet csak a vak nem látja Már a jó színdek is fél siker, de ha munkáját teljes siker koronázná: többet használna járásinak, mint ezer más intézkedésével. Ezekből is megitélbetó, hogy én az ó nemes intencióit nagy elismeréssel honorálom ; de aztán, ha mélyebben gondolkozom a dolog felett, kétlem, hogy jó száudéka eredményes legyen, sikt rrel járjon. Megmondom egész őszinteséggel, hogy miért. A körrendeletnek inir alapgondolata el van hibázva Ertem ezt ugy, hogy a sebuek csak egyik részét lá'ja a kftlönbi n nemes gondolkozású ember.de a másik & 11 ii Egy agglegény naplójából. Ha már az ember megöregszik, nem is kellene visszagondolni a tla'al korára. Nem jó az A mikor pediglen fiatal koráról beszel az ember, mindjárt a szerelem jut a?. e->zób>. Én azonban nem gondolok a szerelemre, mivo.lugv nem voltam s'.erelinjs soha Szerelem az nincsen. E'. az én nézetem szerint egy beti ges állapot. Lám ni n m voltam mentve a gyarlóságoktól, de ez az egy megkímélt, mert óvakodtam lőle. Pedig kis hija a7é t, hogy meg nem kap'am a betegséget, de idejekorán elejet vettem. Szent Isten, milyen nagy baj lett volna. Elmondom hogy esett. Itt a házamtól fél óra járásnyira a reketyésen túl van az Illócy Kaslély. Ott kerülgetett a baj. Az öreg Illócynak volt egy leánya a Böske. Milyen leány volt bájos, szinte csodalatos. Tizenöt esztendős korában elveszítette az édes anyájt. A temetésről amikor visszajöttek, megvadult a hintóba fogott két fiatal c?iko. De úgy, hogy rimület volt néz ú az eszeve z :tt vágl.itásukat Teremtő Isten ! hir'e'en neki mentek egy kanyarodónál a határkőnek. Az öreg Illócyt úgy vittek haza sároglyán. Iit is olt is eltörölt valamije, de leányanak csodálato k* pen nrm töitént baja; olt lépegetelt halvány arccal, könnyes szemmel a saroglya mellett. A sok doktor eddig esik nem tudta lábra állítani az öreget. Valami nagy baja esh 'tett, mindig csak feküdt meg ott ült a párnák közt a nagy karosszékben, föl nem kelhetett soha. Hogy ezt ni'gtndti, valahogy föltápászkodott egyszer és lekapta a fair I a pisztolyt. felét, ahonnan a seb elterjedt, nem veszi észre, vagy í em meri feltárni, sót ha feltárná is, volna t leg ereje, hogy vele megküzdjön; fogja tehát a könnyebb végét; de épen emiatt csak félrends^ab.ilyt alkot, fáradozasit siker nem koronázza K nyteleu lesz megállni a fel uton. Azt mondja ugyanis a körrendelet, hogy a földművelő nép és a muukásosztály kőreben nagyon elterjedt az istenkáromlás és a trágár szavak használata és hogy a vasárnapot nem üi.neplik meg méltólag Minden letüjet aláírom. Nagy baj, igen nagy baj ez. De a társadalom testét tapogassuk csak tovább. Jól van. Betegek hát a lábak és kezek, a melyek a drasztikusabb munkát végzik. Hát a sziv. hát a fej milyen á'lapotban vaui Amely bajokat a derék f'szolgabíró á. jelzett területen észlelt, lehetetlen, hogy meg nem találná, ép oly, vagy nagyobb mértékben a nemesebb részeken Az az általános igazság, hogy fejétől romlik a hal: áll a vallástalanságra is. A rosz példa mindig felülről terjed lefelé. A történet tanusága szerint a demoralizáció előbb a magas ban pusztított, azután terjedt el az alsóbb rétegekben. Aki csak az elmúlt pár tized történetét vizsgálja, akár Európaszerte, rá kell jönnie, hogy a vallás ellen valóságos, rendszeres hadjáratot indítottak. A támadás kiín.lult a tudósok táborából; nagy tudomáuyu, de kevés dohányu emberek vakmerően kikezdték a hit és vallás legszentebb tárgyait; a fizika, általában a természettudományok óriási mértékű haladása folyiáu jogot éreztek magokban, hogy vaskos könyvekben megtámadják a hit legfen ségesebb thémáját, az Istenség eszméjét, a meglévő vallásos rendszerek megdöntésén fáradoztak, helyébe akarták állítani a legvaskosabb materializmust. A bölcseknek nagy pirtol.ói akadtak az u u műveltek körében; divat volt nem törődni a vallással, kigúnyolni a vallás szolgáit, sportot űzni a vallás gunyolásából, nem is tartatott felvilágosodott embernek, aki nem Egy pillanat és — belépett a leánya s kivette a kezéből. — Ugyan ne búsuljon apám, majd én vigasztalom. Aztán csuda történt. Én csak bámultam rajta. Az akislány művelte. 6 vezette az egész nagy gazdaságot, akár egy ispán se jobban. Ha pedig egy kis ideje maradt, szaladt be az apjához. Ott volt az mindig, ha csak tehette, nem mant el sehová, nem kellett annak semmi, senki. Hanem valami azért olyan furcsának tetszett nekem. Nem volt a leány soha víg, csak éppen, amikor az apjat látta. Akkor kacagott, nevetett, tzüstós hangon, mintha megszollalna egy-egy nagy csomó harangvirág. Dalolt is az ő betegének. Mindemellett pedig a nedves szemek mélyén ott láttam elbújva a szomorúságot, azt a néma bút, ami egész valóját megülte akkor, amikor fölsóhajtott és elkezdett számolni a sok mindenfele gazdasági könyvben. Soká volt ez igy. Egész addig, mig a Tobor Pistát egy napon a vihar vadászat közben be nem kergette az Illoczy házba. Most ide úgy a maguk jószán ábol nem igen jöttek látogatók. Csak én voltam ott nap-nap után, hova is mentem volna ebben a kis fészekben. A Böskvvel együtt ott szoktunk ütni az öreg karosszéke mellett mindig, mert én jobban éreztem magam, mint házamban a magánosságban Sőt odalnza nem is erez-_ tem jól m igjm Hanem a Tobor Pista jó fiu volt. Eljött aztán meg sokszor, rendes vendég lett. Szívesen is láttak. \ ig gyerek volt a jajából. Annyi bolondot össze tudott az beszéln', hogy holtra nevi tte magát az ember rajta mé„' azután is, ha csak elebe julolt. A Böske is nevetett és én örültem annak, mivelhogy egész miskép nevetelt mint annakelőtte. A', a bujkáló szomorúság, rainihi ellü'.t voln s a szene vidám, derűs volt, mi it a inajusi égbolt. tudott egy jó viccet moudani a vallás u n. igazságairól s meg nem mutatta hogy ime ó annyit ad erre az omlatag épületre, mint s itt fittyet mutatott a világnak. Tegyük kezünket a szívünkre, nem igy volt-e, vagy uem igy van-e ma is sok tekintetbea. Ez a magatartás rohamosan terjed el aztán a nép alsó rétegeiben is A nép gondolkozni kezdett és gondolatai ilyen mederben folytak le: Lám, a műveltek semmit sem adnak a vallásra, no mégis segiti őket az isten, van tekintélyük, méltóságuk, hátha uekiek van igazságok és lassacskán benuök is kezdett megrendülni a bizalom a vallás iránt; ahol pedig meglaukad ez a bizalom, ott elvész minden fek és ennek folytán elvész minden tekintély, felburjáuzik mindenféle izmus, szocializmus, anarchizmus. Cáfoljon meg bárki, nem igy van-e 1 D • maradjunk csak az emiitett két tételnél, a vallástalansig két ismérvénél, az istenkáromlásnál és a vasárnap megszeutségtelen tésénél. A főszolgabíró kiadta a rendeletet. De mi fog most történni? A bíró előbb egy jót káromkodik, mielőtt a rendeletet kidoboltatná, a csendőr a minden szentek körül jár, mikor egy káromkod«t megfog és igy megy ez tovább a rendelet végrehajtóinál; igen ám, csakhogy a rendelet hatása csak a köznépre terjed ki; felsőbb korökre pedig egyáltalán nem Mert hát ki is látna olyat, hogy egy müveit embert akár a cifrán kiejtett szavakért, akár a templom elhanyagolásáért meglehetne büntetni. íme itt van a rendelet tévedésének sarkpontja A nép könnyen azt mondhatja : hiszen én külőmbül is hallottam káromkodni nagy urakat és a vasárnap megszentelésében nem látom a jó példát magain előtt Mit kell hát tenni? Áltiláuossá tenni a rendelet hatását? Az lenue még csak e£y abszurd dolog. Megmondjuk hát: mi a teeudó. A társadalom ezeu súlyos fekélyének a vallástalanságnak gyógyításával nem igy kell eljárni. A vallásosság ügyét szivén viselni szép, elismerésre méltó cselekedet, de a vallásossaA dolog vége pedig persze hogy az lett, hogy Tobor Pista megkérte a Böske kezét. Kerté és kapU is. mivelhogy mindenki jónak látta igy. Én is, hiszen gon dőlt un, ideje már, hogy enn-k a regény leánynak a válláról levegye valaki a sok gondot, a mi a gazdasaggal jár, no meg az öreg úrnak is jobb lesz, ha majd kelten vigasztaljak, kelten üldögélnek majd ott a karosS7éke mellett. Jo lesz ez igy. Hiszen a Tobor Pista jó gyetek, kedves gyerek, olyan becsületes képe is van. Aztán meg hát ő hozta meg a vidámságot ennek a leánynak, akinek mindég csak a bánatból alkottjk a hogy felcseperedett. Igy gondolkoztam én, akit a Böske előre beavatott a titokba es megkerdezell, hogy mit szólnék a dologhoz. Azonkívül pedig a Pisla is engem kért meg közbenjárónak. lévén ö árva gyerek. Mondtam nekik, hogy jól van ez igy, mivelhogy a f< nnebb leirt modon v« lekedtem a d jlogról. Igaz. hogy később, amikor éjszaka otthon egyedül hányogaltam, vetegit'em magamban a dolgot, o'yasfajt i érzésem támadt, m^tba valami hiba lenne mígis a krela körül, de hogy mi, azt nem tud am kisütni. Aztán abba is hagytam az .•gész dolgot, mert hisz a Böske azt mondta, hogy ők nagyon is szerelmesek ey másba. Hát ha szerelmesek, az már mas, ehhez en nem ének, minek is töröm az eszemet szert lme.-ek dolgában. Ho py kitavaszodott, jött meg az esküvő ideje. A menyegző napján ott ü dögellem a kertben, elbújva a vadszőllő lugasban. U«y ereztim magara, mintha ma va'ami olyan dolognak kine történni, amin jobb túlesni minél elói b, nem tudtam én vig lenni, mint a töbiek. Egyszerre csak jött a Böske dalol a, kaczagva. Rajta volt már a menyasszonyi ruhaja, virágokat tepegetett, kebléhez szorongatta. Aztán fölszaladt a dombra, ahol épen virágzott a nagy almafa. Oda állt alája s mert ngve
