Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

N Y I R V I É K 184 művű markolata, egy lándzsa, két 9 clm. hosszú szakálas nyílhegy, két nyolcztekerületü karvéd. A bronzlük közül, négy hasonló azon népvandorláskori díszes arany tűhöz, melynek ábrája az Archelogíaí Értesítő 1891. évfolyamának 125 lapján Játhaló. A hanauiakon egy nagy és egy ebbe helyezett sokkal kistbb karikát ha', küllő köt össze. Ölnek fejét gömb, kettőnek korong képezi. Két korongos tűnek nyaka vastagon kibunkósodik. Van ezen kívül egy vastag és egy vékonyabb varrótű, a mi nagy ritkaság lehet. En ilyeneket, de finomabbakat csak Kőszegen a velemszentvidi La Téne kori lelet között láttam. Nyitott vegü nyakperecz van IC, zárt kettő és nyolez töredék. Felkarperecz : 3 zárt és kettő trombita alakulag kivastagodó nyitott végü. Alkar-perecz : az utóbbihoz hasonló 7 drb, spirálisban végződő nyilott 1, különböző nyitott végü 10, melyek közül 3 vékony lemezből készült és hasonló a Tiszalök és Rázom p. között La Téne siiokban jellegzetes gyöngyökkel találtakhoz, ket sűrű csomós, két igen vastag, belül üres, kivül sürün bordázott karperecz. Különböző nagyságú, diszités nélküli karika 20 és végül hengerded huzalból készült 10 drb gyürü. Számos La Téne izlésü vastárgy között hat kard tűnt fel, melyeket itt, mint általában Németországban ó germán emlékeknek tartanak. Bar mi is olyan soviniszták lennénk, mint a németek. Ós cserépedényük szűkön van. Összesen tizenegy darab tűnt fel, melyek közül csak egy lefutó gerizdes öblű edény származik kétségtelenül a bronzkorszakból, a többi pedig diszités nélküli, különböző alakú és nagyságú, határozatlan ősidőből szármázok. Ila akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Korukról önkényes véleményt mondani átallok. A bronzkorszakban nyugot-Némelországot pásztor nép lakhatta, mert sarlót Ilanauban egyet sem, a többi muzeumokban is csak itt-ott találtam egyet kettőt elvétve, mig a mi muzeumunk a Nyírnek területéről 7 2 ép sarlót és I3G töredéket őriz. Szúró, vágó, faragó bronzeszközökben is sokkal magasabban állunk, mint bármely más általam eddig látott külföldi muzeum. Ennek a kis szép és kedves Hanau városkának valamivel kevesebb nepessége van mint Nyíregyházának, de hogy valamivel előbbre allanak, sok mindenfele között abból is kitűnik, hogy 53 gyárban arany ezüst csecsebecsék és ékszerek kezzitésével mintegy 1500 munkást foglalkoztat, mig a mi nyomolt iparviszonyaink melleit három ékszerészünk csaknem bugafővel áll boltjában. A mi ipai unkát főképen csak a csizmadiák, czipődiák, szabók stb. képviselik, de a helyi érdekek kielégítésén túl nem terjeszkedni.k. Kiapadhatatlan szorgalommal leginkább csak a finánezok és a végrehajtók működnek, a legedzedtebb emberfaj, mely soha ki nem fáradva, éjjelt-nappalt egygyé tesz, a kikhez a mészárosok is szegődnek a kik néha a gumilaszlikuinból készül húsnak kilóját 56krajczárért árulják, mig a félórányi távolságra eső Pazony községben csak 24 krajezáért. Valóban csupán a ezukrászok és mézeskalácsosok édesítik meg életünket, na meg oldalbordáink, a kik megadják életünknek savát, borsát. Hanaut mindezek mellett sem becsülhetem sokra, mert az új városház előtti nagy teren, melynek a mi vármegyei székházunk előtti turószacskó alakú diszparne mérgelődj, Ákos. Nevess rajta. Hiszen olyan bolond . . Látod, én is nevetek. Mi lenne én velem, ha jelenlétein neked szomorúságot okozna? Erre gondolj, Ákos. Aztán a két gyerekemre. Mig te élsz, addig van apjuk, ha nincs is . . . Ha te lettél volna a férjem . . Jo Isten. Szabad-e erre gondolni? — Igaz, nem szabad. Jó éjszakát! Es először öt év óta, homlokon csókolta sógornőjét. Aztán visszavonult a szobájába. A rá következő ősszel a férj hazaérkezett. Kissé megsoványodott, kissé megöregedett egy ebként a régi volt. Egész koffer játekszert hozott a gyerekeknek s néhány értékes ékszert az asszonynak. Meit egy vasúti vállalatnál némi pénzre tett szert. Meg is vette a régi vaskereskedest. Mikor az asszony csomagolni kezdte holmiait az árvaszéki elnök komoly hangon beszélt öcscsével: — Akaróin hinni, — mondotta — hogy jóváteszed rettenetes hibáidat. Te annyi szenvedést okoztál nekünk ... Öt évig . . . Kálmán, ha meg nem becsülöd magadat .... Szava fenyegetően hangzott. A könnyelmű ember kellellenül, idegesen vonogatta vállát. — Ugyan mire jó ez a prcdikáczió ? kérdezte ? — Mire jó ? — No igen, — folytatta Kálmán kihívóan — legalább volt öt évig feleséged — Mit beszélsz ? — Amit mindenki mond. Az egész város. Azt hiszed, nem sejtem .... Mem folytathatta, mert az árvaszéki elnök rárohant, torkon ragadta és a földre teperte. — Meghalsz gazember ! orditolta magánkívül. Abbén a pillanatban belépett az asszony s ijedten felsikoltott : — Ákos! Az árvaszéki elnök eleresztette öcscsét, felkelt s mikor indulatos lihegese kissé lecsillapodott, igy szólt : — Karolina, szidd meg a férjedet. Tudud mit mondott ez a haszontalan ? — Mit ? — Azt, hogy én abból a kis vagyonkádból kétszáz forinlot magamnak lakottam . . . Zöldi Márton. kunk a lajbi zsebjébe is elférne, Grimm Jakabnak és Vilmos öcsének olyan hatalmas bronzemléket emelt, a mely úgy arányiik a mi Bessenyei szobrunkhoz, mint ehez, a mi kis élemedett, de csak négy arasznyi magas törpe Turcsányi nevű újság kihordócskánk. A mi felfogásunk szerint pedig aligha megérdemelték ezen megörökítést, mert nem csináltak egyebet, mint azt, hogy a német irodalomnak, különösen a német jogirodalomnak legrégibb kntforrásail kutatták és .^rre világosságot derítettek. Mielőtt Hanaunak hátat fordítanék, nem hagyhatom szó nélkül, hogy 18 3 év október 13 és 1 t-én a lipcsei vesztett csata után 80000 emberrel visszavonuló I. Napoleont itt akarta Wrede bajor generális túlnyomó bajor, osztrák és mu-zka csapatokkal végképen tönkre tenni, de csizmadiát fogva, a Rückverts concentrirung elvet tűzte ki zászlójara, a mely has nos futásáért azoiban urától épen úgy lett megdicsérve, mint Kuropatkin a liaojangi hát fordításért. Gusztus dolga. Szégyen a futás, de hasznos. Szomorú emlék ez nekünk, mert sok jó magyar fin alussza ott örök álmát, a kik ép úgy lelkesüllek ott, mint későbben Solferinó Magén ti, vagy Kőnigiatznél, vagy mint a szegény oroszfiuk ma Mandzsuriaban vagy Poit Ari húrban. De ments meg Uram a gonosztól. Amen 1 Nyíregyháza, 1904. nov. II. Dr. .Jósa András. Tükördarabok az önismeret világából. i. A bölcsészet atyja, Thalestől a mai napig, mindig ezen szavak hangzottak a bölcsészek ajkain és műveiben: .Ismerd meg magadat s magad által az embereket: ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány." Es vájjon e sarkigazság soha és sehol mrg nem szűnő hangoztatásának van-e sikere, van-e eredménye? Azok kik az emberi lélek fejlődéset és] kialakulását vizsgáljak, kénytelenek nem-mel felelni, mert az ember rejtélyes, különös lény. Önmagáról megfeledkezve a külvilág forrongó, kavargó hullámaiba veti magát s északtól délig, kelettől nyugatig bolyong; féreg módjára a föld gyomrába vájja be magát, vagy pedig kifejlekezik a porból s széditő magasra emelkedik, s midőn önmagát felemésztő fáradságos munka után majdnem mindent lud és mindent ismer, önmagát vagy egyáltalában nem, vagy legkevésbbé ismeri, mert idegölő szellemi munkája fékleien kutatása közben saját beivilág.it figyelemre sem méllatja. Innen száimazik a bomlott lelkiállapot, az önmeghasonlás, melynek kisértet szellemeitől űzetve : sokan csak azért rohannak a fonnyaszló kéj és ihlölő gyönyörök posványába, hogy elnémíthassák a rémletesen visszhangzó, vádló öntudatot, hogy önmagukat feledhessék és öiülnek az őrüllek, hogy egy nap, egy óra, egy perez elviharzott szenvedélyeik tengerén. Ez az oka, hogy a bölcsészet, mely minden tudományok anyja, mely tehát a nevelés-ludomány alapja évezredeken állal sem vergődhetett ki ingatag al pjábol. Ez az oka, hogy a szamtalan nevelési rendszer mindegyike ingadozó, hogy a gyermek lelkét valójában nem ismerve, sajátos egyéniségéből, én-jéből kiforgatjuk, természetellenesen neveljük, minek eredménye: hamis érzetek, hamis vágyak, elégületlenség, meghasonlás, boldogtalanság. Erre vihetők vissza a minden társadalmi rendet felforgató eszmék gomba módra terjedése, ezek helytelen felfogása és feklelen elfajulása; melyeket ha nem sike ül helyes lelektani alapon helyes irányba terelni: katasztrófa elé viszik az egész emberiséget. Hogy az emberiség e rossz és veszedelmes irányzatról helyes ösvényre tériltessék, az egyetlen igazi czelhoz vezető úl : a nevelés induljon ki lélektan úton. Az ember szellemvilága hasonlit a tengerhez, meri ennek roppant kiterjedését eléri, változása törvényeit köveli s ep ugy be van népesítve mint a tenger. A tenger megszámlálhatlan élőlények : delfinek, syrenek és szörnyek lakóhelye, melyek szellemalakok képében az ember szellemvilágában is otthonosak. Itt is van szélcsend, olykor szélvészek, viharok, egyszer meleg hajnalpír, máskor hideg f.ny ; de az emberek szivében is ott van a hajók delejlűje : a jobb ösztön, mely a lelki haiczok közül partra vezérel és a szélrózsa: a szív lángja, mely az éizelmek valtozandóságát és irányát jelképezi. Van az ember szellemvilágának is kikötője, az önérzet, melyben jobb meggyőződését szokta az ostromló viharok ellen oltalmazni, es e kikö'.ő felett mint világító torony őrt áll az értelem, hogy az eltévedt hajóst magához intse, helyes útra terelje. A szellemvilágnak is vannak mélységei, viszélyes szirtéi, zátonyai, melyen a szellem néha megtörik vagy megfeneklik. Haborgo tenger az ember szellemvilága, mely majd ájtatosságot, majd iszonyt, majd bátorságot, majd ismét félelmet keh az emberben. Miként a föld a tenger vizének határokat zab, ugy a test a szellem korlátja, s a mint a tenger csak párolgás által, de sohasem képes egészen kiemelkedni ágyából: úgy az ember szelleme sem bír a test élő hajlékától különválni. Hányszor vivott az emberi szellem a rögeszmék ellen e^zmeharezot és hányszor szenvedeti kudarezot, hajótörést, mely után félelmes siri csend, gyakran hosszú szüi.et állott be; de miként a rettenthetlen tengerész minden hajótörés után uj hajót épit és százszor is kiszáll a magas hullámokra, hogy czélját érje, úgy emberi szellem is belső ösztönétől űzve, hajtva, minden kudarcz ulán uj eszmeharezot kezd, hogy eszményi czélját elérje, vagy alámerüljön a nagyszerű, dicső küzdelemben, de minden körülmények közt betöltse azon helyet, melyet részére az isteni végzet a világ egyetemben kijelölt. Ha a tengeri csak e földtekéhez, a szellemet pedig emberi paranyiságunkhoz mérjük: mindkettő nagyszeiünek tűnik fel előttünk, — de ha a tengert a nagy mindéi s ghez, az emberi szellemet pedig az őserőhöz merjük, akkor elnémul az erielem s megszűnik minden arány. A mint a tenger mélyében lehet igaz gyöngyöt találni, úgy az ember szellemvilága is rejt méhében igaz gyöngyöket: az értelem és érzelem igaz gyöngyeit. Hogy mi van abban a végtet n űrben, mely az ember szellemvilágának légkörét képezi, azt megtudjuk, ha belépünk a kutatás búvárharangjába s leereszkedünk a szellemvilág mélyébe s az önismeret fáklyájával bevilágítunk oda s megvizsgáljuk mindazt, mi lélek!ani visszatükrözését adja az ember lelki természetének. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a ki a psychológia s erkölcstan szellemi nagy térképéi akarja egész terjedelmében maga előtt kiterítve látni, az ezen tudományok szakíróinál kereste azokat, mert e szűk keietbe szorított eln élkedés ez irányban az élet gyakoilataból csak annyit kíván bemutatni, a mennyi a gyakorlati önismeret s emberismeret tanulmányozására némi tájékozásul szolgálhat a laikus, de művelt közönségnek, de különösen azoknak, kik a philosophia terén nem szakemberek ugyan, de azért hivatásuk teljesitese közben nag\on is rá vannak utalva, hogy lélektani alapon vizsgálják az ember, különösen a fejlődő ember természetét. * * * Az egyes ember szellemi tisztán látás-a előtt talán sohasem fog feltárulni azon egyetemes, tehát sokoldalú tudalom, mely az emberiségnek összességében igen, de egyesnek kivélelképen sem adalott, miért is minden ember felfogása bizonyos értelemben löbbé vagy kevésbbé egyoldalú es nagyon is határolt Az öntudatra ébr.dés kezdete csak ösz önszeiü felfogassal ruházza fel a gyerraekst. Ezen ösztönszerüsége az embernek részben, többnyire örökölt, mert pél • dául a honvágy az embert mint az északi sark a delej tűi folyvást vonja ősi bölcsőjéhez ; de éppen igy örökös a gondolkozás, az észjárás azon irányzatának is része, mely bennünk serdült gyermekkorunkban fejlődölt s az ember, észjárásának azon kora ifjúságában ismert és sokat járt ösvényére, a keső korban is sokszor akaratlanul vissza-visszatér. És ha ezen ifjúságunkban sokat frequentált észjárás irányzata az elfogultság vagy előítélet homályában mozog, tehát a valótlanság, képzelődés, avagy káprázat világából való : akkor az elfogultság meglett koiunkban is gyakran homályossá fogja tenni szellemi tisztán látásunk légköi'ét. A legnagyobb nevü psychologusok is megegyeznek abban, hogy egyes családok ősatyjának, ősanyjának gondolkozása iránya, észjárása, a lőlök származott ivadékok lelkületéie, gondolkozása irányára alapjában véve mar a prisri nagy befnlyással volt és van. Ugyanez áll a nemzetekre, népcsaládokra nézve is, kik kilej'ésük áldását, vagy elmaradottságuk átkát, gyakran néhány erélyes véralaku, zseniális eszű, de bizonyos hányban elfogult, tehát hibás — vagy megfordítva: helyes nézetű embernek tulajdonilhatjók a mullbjn. Mentül fejlettebb akár az egyes, akár valamely népcsalád, annál nagyobb a rec. plivitás az adott lendület irányának megtartására; innen a közmondás: „nem messze esik az alma fájától." Az értelmi felfogás az ösztönszerülői teljesen különbözik, cs nagyon kevéssé kapcsolatos a szorisan vett tudományossággal s nem is függ a fiatal vagy öreg kortól, azért az elfogulatlant felvilágosodott embernek nevezzük, habár csak 20 éves lenne is, ellenben 70 éves daczára is egyoldalúnak, együgyűnek nevezzük az elfogult embert. E tekintetben tehát a fiatal vagy öreg kor csak relatív fogalom. Az elfogultság mint árny az utazót, köveli a legtöbb ernbeit egész életén át és átka sok, különben kivaló embernek. Azért definiálnunk kell azt és fürkésznünk, miként nyilvánul az, az ember szelleméle ében mint betegség Az egyoldalú felfogás: elfogultság. Ha a nem létezőnek, nein igaznak, tehát valótlanságnak hiszeme akár a képzelődés erejével, akár másként lelkünkbe rögzölt: az elfogultság. Ha embertársunk előtt feszélyezve érezzük magunkat, csak azért, mivel az nálunknál magasabb rangú gazdag, vagy műveltebb, tanullabb: az szintén elfogultság. Ha a nagy közönség egy előkelő embertől — hogy büszkenek vagy kevélynek ne tartsa — löbb leereszkedést és nyájasságot követel, mint az önmagától hasonlótól : ez is elfogultság. Ha az emberekkel való érintkezésünkben, hivatásunk teljesítésében, irmodorunkban, véleményünk nyilvánításában vagy akármi másban, nem ludunk önállók lenni, hanem mindig csak másokat ulánzunk, ha soha sincs saját meggyőződésünk, hanem mindig csak tekintélyekre esküszünk, ha nem ludunk saját viszonyainkhoz, körülményeinkhez ugy alkalmazkodni, hogy azokban bensőleg meg is nyugodhatnánk, hanem a külvilágtol hagyunk magunkra nyomást gyakoiolni s erőnkön túl rendezzük be hizlarlásunkat, életrendünket: ez is elfogultság; még pedig nagyon veszedelmes elfogultság, mirt ez zavarja meg kedélyünk nyugodtságát és teszi tönkre az egyént, a családot, a társadalmat. (Vége köv.) Nyiregyháza egészségügye októberben. Egészségügyi jelentéi. A folyó év október havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőbbek voltak, mint a inult év megfelelő havában. Az elmúlt év október havában elhalt 92, addig ez év október havában a halálozás 78-at mutat, kevesebb tehát 14-el. Nem szerint elhalt fi 38, nő 40. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 43, földműves gazda 14, iparos és kereskedő 20, értelmiségi 1. Ezeken kivül halva született 1, kora szülött volt 0. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 0. Törvénytelen ágyból származó elhalt 4. Élve született 119, és pedig 55 fi és G4 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 9, és p"1ij 3 fi,