Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

XXV. évfolyam. 4(5. szám. Nyiropybáza, 1004. november 13. IDEK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. -«»e Elötizetésl feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kttldeinémyek, Hirdetési dijak: poetén vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- '' '

zer eá

z'

0 0"

m9 alat

t éretne* beküldeni Minden négys.er huibiott petit «or egysie.i Egész évre 8 korona, lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Büntetlen levelek c,ak ismert ke

tekt51 kOzlé.e 1 > Bllér; több«3ri k5«lé. eseteben 8 fill. Félévre 4 . könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . t, . ' .... ... A nyilt-téri köilemények dija soronkint 6il fillér. , , „ /¥ „a li, A kéziratok csak világos kivanatra a az Apró hirdetesek 10 sióigt > fii.,minden további sió Negyed évre 2 , (Janoszky haz

) i

ntezendők

. .lletö koluégére küldetne

k 4 fii. Vastag betűvel siedett kéuteresen s.Amit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát" Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Ezerkétszáz millió, A szédületes számok, melyekkel az ország költségvetésében találkozunk, ne áltassanak bennünket. Az az ezerkétszázmillió és egynehány korona, melyek a magyar államkincstárba be s onnan azután ki folynak, nem képezi biztos jelét annak, hogy az ország közgazdasága olyan mértékben lendült fel, hogy az megindokolná ezeket a százmilliókat. Sőt, ha tekintetbe veszszük, hogy az idén termés dolgában felelte gyenge esztendőnk volt, ha látjuk, hogy az európai pénzpiaczok egy világháború vihara folytán ingadoznak — a nagy budgetet nem találhatjuk az ország anyagi helyzetének megtelelőnek. Mindezeket pedig nem azért mondjuk, mintha politizálni akarnánk. Az ország közgazdasági helyzete, az óriási kiadások és fokozott állatni bevételek olyan terheket rónak a polgárságra, hogy azokról irni, velük foglalkozni társadalmi kérdés, mert a zsebébe vág mindnyájunknak. Hiába mondják nekünk, hogy megszokott, sablónos jajgatás már az adó miatt panaszkodni. Fel kell emelnünk százszor és ezerszer tiltakozó szavunkat az adóprés ellen, a mely kíméletlenül nyom bennünket, sok polgártársunkat agyon is nyomja, mert a boldogulásban akadályozza. Mit ér nekünk az ezerkétszáz milliós költségvetés csillogása, ha ugyanabban az arányban, melyben a költségvetés nő, sülyed a mi vagyoni állapotunk, a megélhetésünk biztossága ! Igaz, nem lennénk igazságosak, ha elmulasztanánk felemlíteni, hogy némely irányban haladás észlelhető. A hivatalnokok tizetését megjavították, vasutakat, utakat építettek, folyókat szabályoztak' M ii Az amerikai férj. A', az elmélet, hogy az alma nem esik messze a fájttól: néha beválik, néha csődöt mond. Vegyük például a C'ion'os testvérek esetét. Csontos Ákos, az árva széii elnök, megbízható nemes karakter volt, mig öcscse Kálmán, ki boldogult apja vaskereskv désébe ült be, léhán, könnyelműen, bűnösen dorbézolta el vagyonát s nyomorba taszította családjat. Még a felesége ékszereit is elkártyázta. Aztán mm törődve azzal, hogy a felesége mit csinál a ket kis gyerekkel, kiszökött Amerikába. Akkor viselt háborút a boldogtalan Miksa császár Mexikóban. Csontos Kálmán resztvett a bidjáratban. Mondjak, hogy vitézül hadakozott, de a gyilkos éghajlat beteg.é lette s a háború ulán betegen, nyomorullan hagyta el a kórházat. Attól kezve nagyon kalandos életet folytatolt, s öt esztendeig nem adott magáról semmi életjelt. Otthon szer.tül hitték, hogy elpusztult. Fivere Ákos, nem tehetett egyebei, mint hogy sógornőjét a ket kis gyerekkel magahoz vegye. Most adott először hálát az Istennek, hogy agglegény maradt. Minden megszorítás nélkül teljesíthette atyafisagos kötelességét. Az öcscse vagyonáb il nagy utánjárássá! ezerkétszáz forintot megmentett. Ezt a pénzt kiadta kamatra s elhitette sógornőjével, hogy a kamatokból helyes beosztással mindenre telik : ruhára, élelemre, iskoláztatásra. EÍ a pedáns, fösvénységre hajló hivatalnok, ki mar közel járt az ötvenhez , mindig mely megilletődest érzett, valahányszor sógornőjének szomorú arczara tekintett. Ejész természetesnek találta, hogy neki kell expiálni öcscse galádságát. Jóformán ennek szentelte egész életét. Ő vezette iskolába a gyermjkeket, ő sétált velük minden délben, s vele mentek a templomba. A külső körülmények szerint úgy éltek, mint a házaslársak, de az öt év alatt solia meg bizalmas beszélgetest sem folytattak. A téli esteken, mikor a gyerekek már aludtak, a kultúrintézményeket ápoltak, középületeket emeltek, de mit ér mindez a polgárságnak, ha a nagy adóteher agyonnyomja? Ezekért nem tudunk lelkesedni az óriási összeg iránt, amelybe Magyarország igazgatása kerül. Már azért sem, mert amilyen arányban nőnek az állami adók, olyan, arányban gyarapodnak a községi adók is. A vidéki városok kiadása évről-évre szaporodik a modern kor igényeinek megfelelő újítások folytán. Iskolák épitése, csatornák, közvilágítás, kövezés utczarendezés és a többi reformok évente százezreket nyelnek el a vidéki városok vagyonából s mindezen uj alapításoknak fedezetét nagyrészt a községi pótadó képezi. Fizetnők mi szívesen az uj és nagyobb adókat, ht ujabbak és nagyobbak lennének a jövedelmeink. De ezek inkább csökkenőben vannak mint gyarapodóban. Nem gyarapszunk pedig azért, mert a mi népünk ínég mindig nem illeszkedik be abba a nemzetgazdasági keretbe, melyben a müveit nyugat nemzetei élnek, tudniillik, hogy a meződazdaság mellett fokozott mértékben fejlődik az ipari munka. A mi bevételeink ínég ma is azok, amelyek voltak 15 —iíU esztendő előtt, amikor az ország költségvetése alig haladta meg az ötszázmillió koronát s a városaink költségvetési- /u—bU százalékkal volt kisebb, mint most. A magyar földet mig egyrészt kiszipolyozzák a fokozott egyoldalú termeléssel a gazdák, másrészt nem műveltetik azzal a czélzattal, hogy mindenfélét termeljen amire csak képes. A vidékek, hol 40 év előtt búzát termeltek, csak búzát teremnek ma is s az idei esztendő mutatta meg, milyen káros ez az egyoldalú földmivelés. L)e meg ha mintagazdaság lenne egész Magyarország, akkor szelidarczu, szőke asszony félénken, szorongva hozta szóba a távollevőt. — Vájjon él-e ? Az árvaszéki elnök az első esztendőben megkísérelte védeni az öcscsét: — Hiza jön. Több mint bizonyos. Csak várjunk. Az asszony sóhajtolt: — Igen, varjúnk. Vártak. Az esztendők csendesen, rendesen multak. Egyik a masiknak udvariasan csinált helyet. A gyerekek, mind a keltő űu volt, rohamosan nőttek, erősöitek. Az ídősebbik, Gyula, már tíz éves volt, mikor apropó nélkül azt kérdezte az anyjától: — Hit a papa, mikor jön haza ? Az asszony összerezzent. Elénk pirosság öntötte el halvány arczát. Ettől a kérdéstől régóta félt. Látta közeledni, mint valami tragikus árnyékot. Nazy megerőltetésébe került mosolyogni. De megtette. Csak anynyit valaszolt : — Még nem lehet bizonyosan Gyuluskám. A fiút nem elégítette ki ez a valasz. dolgot. — Hát mit csina! a papa olyan sokáig ? Az anya eltakarta arczá', melyen kőver könnycseppek peregtek végig. — Sok dolga van sz-genynek, de majd megjön. A fiu csodalkozva meresztette nagy, kek szem it. Aztán vállat vont és kiszaladt. EEste Csontosné szóba hozta ezt az incidenst sógora előtt, ki szótlanul hallgatta. Az asszony ,olytaUa : — Meddig hazudhatok nekik ? kérdezte fájós szívvel ? — A meddig lehet, — mondotla a sogor komoran. — De meddig lehet ? — kérd zte az asszony. — Azl én nem tudom. Elhallgattak. Az asszony halkan zokogni kezdett. Ez idegessé tette az árvaszéki elnököt. Nagy leplekkel járt fel s ala a szobában, melynek nyitott ablakain sűrűn ömlött be a nyári éjszaka enyhe hűse tudni kedves Firtatta a zeda sem tudna a tulajdonosainak annyi hasznot hajtani, hogy a nagy adóterhet károsodás nélkül elbírná. Ez csak ugy lenne lehetséges, ha az ipari munka legalább is olyan fontos szerepet játszana ami népünk életében, mint a mezőgazdaság. De az ipar nem fejlődik, sőt a mi megvan, az is pang és pusztul. llová fog mindez vezetni ? . . . Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Felsorolom azon bronztárgyakat, melyekel a hanaui muzeuniban találtam. Nagyon ki kellene terjeszkednem és unalmassá válnom, ha az egyes bronzl- U-leket külön-külön mint bronzkorszaki, hallstadt vagy La Téne izlésü leleteket akarnám osztályozni, főkéj e í azeri nem teszem, mert a disziárgyaknak némelyikét, ui.nt a ruhákat összetartó nagy gömbös és g( mbostűk, a karpereczeknek n mely alakjai, nem csak az emiitett korszakoion latjuk átvonulni, de bronzkarpereczeket a karászi árpádnázi királyok alatt benépesült temetőben olyan Csontvázakon is lalálluni, melyeknek fogai között Szt. Ltvan, Peter és Szent Liszló királyoknak ezüst érmei akadtak. Annak bizonyítására, hogy a díszítések alkalmazasában mennyire conservativek a népek, igazolni latszik az is, hogy a Kállay András által muzeumunknak ajándék izolt nagy kemecsei bronzle etben levó mintegy 3<>0t) éves, gyönyörű bronz csótárnak vagy sallangnak legyező aakuiag kiszelcs dő fogas végtagjai teljesen hasonlóak a mai debreczeni szijjártok műhelyeiből kikerüíl szijjsallangok alsó végződéseihez. A hanaui muzeumban kétségtelenül a bro'izkorszakba helyezendő tárgyak a következők : Egy tőr alakú rövid kird. — egy szárnyas balta, ket ép és egy keltélörölt csont vagy Iával boritva volt markulatu, egy nyélbe szúrható kés. egy késnek átlóit — Csaknem egy negyedóra telt el anélkül, hogy szóllak volna egymáshoz. Az árvaszéki elnök rendezni igyekezett gondolatait, ami nagyon nehezen ment. — Kiudelis helyzet, az bizonyos, — kezdette. Te szereted. Persze, hogy szereted Aztán mit tüdőin el-e vagy meghalt-e? Tudakozódtam a mexikói konzulátusnál. Nem kaptam semmi felvilágosítást. Ezt nem is akattam neked megmondani. Minek ? Hiszen tudom, hogy szereted. Elég jól ismerem az eletet. Mentül nigyobb gazember valaki, annál jobban szereti a felesége. Ez igy van. Az asszony félenken kérdezte: — Tehát te őt nagyon rossz embernek tartod? Az árvaszéki elnök ingerül e.i valaszolt: — Még kérdezed ? A legrosszabbnak. Ha lopott, ha rabolt volna, előbb meg tudnám bocsátani neki. De igy keresztülgázolni egy derék, egy szép asszony boldogságán. Aztán a gyerekek ... Ha legalább meghalt volna . . . Az asszony ijedten ugrott fel! — Ákos, hogy mondhatsz ilyet! Nem félsz az Istentől ? Eh, tcit! — indulatoskodott a jó ember. Az hten nem foghatja velem szemben a pártját. Az bizonyos. Én solu nem vétettem senkinek. Es ml-gis meg vagyok győződve, hogy ha te az én feleségem leltél, volna, nem szeretnél úgy, mint azt a nyomorultat. Az asszony halálsáp ídtan támiszkodott az asztalra Komoly hangon kérdezte : — Ákos, miért mondod te ezt ? Az árvaszéki elnök megrezzent a komoly hangtól. — Igaz, — mondotta végtelen szomorúsággal, — ostobaság. De hát a mi helyzetünkben bajos okosan beszélni. Ezt be kell látnod. Karolina . . , Aztán az utóbbi időben sokat mérgelődtem Az emberek oly ezudarak, oly komiszak. — Az emberek ? — Igen. Fecsegnek, locsognak. Tudod, te nagyon szép vagy. Vannak a kik azt hiszik ... Az asszony hosszúkás, halvány arczan egy kis bágyadt derű mu Ütközött. — Azt hiszik. Lám Hát tehetünk mi arrnl ? Ezért Mérnöki iroda. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyházán, iskola-utcza 13 szám a Nyírvíz szabályozó társulat mellett dr, Prok öyuU ügyvéd úr házába-, Elvállal min enfele in.mókt munkát u. m. földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési maakalatokat es epaiet terveze^a.