Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

NYIRVIDEK 3 Nyilt levél Nyíregyháza város ág. hitv. evang. hölgyeihez, Mélyen tisztelt Hölgyeim s az Úrban kedves nővéreim ! M-; tóztassa'iak megmgidni, hogy mosl ez uton szóljak Önökhöz s egy — nézetem szerint — igen fonlos és időszerű kérdésre hivjam fel b. figyelmüket, illetve annak .megoldásához kerjem ki nagyiabicsült támogatásukat. Egyházi gyűléseinken már többször került szoba az, — s én legközelebbi évkönyvünkben külön is felhívtam ev. egyházunk mt tagjainak b. ügyeimét arra a dologra, — hogy helybeli evangelikus templomunk belső berendezése a hosszú hisználat folytan olyan allapolba jutott, hogy lenovalá.'ának szükségessége hovatovább mindinkább nyomul előtérbe. A ki templon unkon végig tekint s látja azokat a szemelbatitó barazdákat, a m.lyek a villanyvilágítás bevezetése alkalmával a falakon támadtak ; a KÍ megfigyeli a templom talajanak kopott s hepe hupás allapolát ; látja továbbá azt, hogy templomi padjaink legnagyobb része mennyire szűk s különösen téli ruházatban mennyire kényelmetlen s hogy azok a rnegviseltség lolytán mennyire nyikorognak : nem hiszem, hogy csak egy kics't is jobb-izlésü ember meg lehessen ezzel az allapollal elégedve s ne óhajtsa ezeknek úgy az Islen háza, mint a nyíregyházi nagy egyház méltóságának megfelelő mielőbbi renoválását. S a mellett öreg orgonánk is kezdi felmondani a szolgalatot s oltárunk is kezd inogni .... Nem csoda ; hosszú idő repült el feleltük I Az egyházunkban mult ev májusában megejtett esperességi egyhazlátogatás is észrevette mindezeket s egyházunkat a templom belső renoválására jóakarólag felhívta, a mely felhívást ü^y az egyháztanács, valamint az egjházi képviselőtestület is méltányolta s annak eleget lenni hajlandónak is mutatkozott s ez év tavaszán tartott gyűléseiben engem, alulírottat, azzil bizolt meg, hogy egyházunk lelkes nő és férfi tagjaiból egy bizottságot igyekezzem megalakítani, a mely a templom benső renoválásának ügyét kezébe vegye s azt a megvalósulás felé vezesse. Ez alkalommal egyúttal Májerszky Béláné úrnőt jelölte meg a gyűlés olyannak, a kit női részről a megalakítandó vegyes bizottság társelnökéül fog felkérni. Én egyházamnak ezen megtisztelő megbízását örömmel elfogadtam, kötelességeainek ismervén ezen igazán' időszerű, halaszthatlun és derék terve megvalósításához^ segédkezet nyújtani s a mint hallomásbol tudom, Májerszky Béláné úrnő is nemes ügybuzgulomból hajlandónak nyilatkozott a társelnöki tiszt elfogadására. Az első kérdés, a mely e dologgal kapcsolatban felvettelelt, természetesen az volt, hogy: mikép oldjuk meg egyházunknak ezt a fontos kérdését, illetve hol vegyük a megvalósításához szükséges anyagi eszközöket ? Az egyház, mini ilyen, nem kepes a szükségi lt összeget rendelkezésünkre bocsátani, mivel számos építkezései anyagi erőit kimerítették, sőt hosszabb időrp lekötötték : s igy nem marad más út a kérdés megoldására, mint az, a melyen hasonló esetben elő deink is haladtak, t. i. hogy mi a templom benső renoválásához szükséges pénzösszeget társadalmi uton közadakozásból igyekezzünk összehozni, kopogtatván a pro'estáns áldozatkészségnek ama terebél)es fáján, a mely már eddig is annyi szép gyümölcsöt hullatott az egyházi nemes czélok felsegitésére. S cn a megoldás ezen, a jelen körülmény, k közö.t talán egyedül lehetséges s a protestáns egyház tradiczióinak annyira megfelelő mödjába annál is inkább belenyugodtam, mivel il sem ludom képzelni, hogy az sikerie ne "vezessen s hogy a mai közel 16 ezer leiekből álló lutheiánus nemzedék ne tudja önkentes adományaiból rendes, tetszetős állapotba hozni azt a templomot, a melyet számára d cső elődei, alig három ezeren, a mainál sokkal sanyarúbb viszonyok között, telepítettek s a melyet mintegy két évtizeddel azelőtt ugyancsak a vallásos buzgóság ezer forintnyi összegg 1 külsőleg oly szépen megcsinositott, restaurált. A széles körben megindítandó gyűjtés m> ilell a fenti czél érdekében termeszetesen egyébnemü társadalmi mozgalmakat is fel lehelne használni, igy pl. theaestélyek s mulatságok rendezését, a mint annak példáit más egyházakban is lálhatjuk. Én azt hiszem, hogy nagyon üdvös volna egyházunkban azokat a kedves összejövetelekel is feleleveníteni, a melyek hajdanában „Fillér esestelyek" czim alatt oly nagy népszerűségnek örvendettek s a melyeknek kettős használ is láthatrók, egyrészt abban, hogy alkalmat nyújtanának m-kűnk időközönként bizalmas körben elszórakozni, másrészt meg abban, hogy fenti ezélunkra is juttatnának valamit. S a mellett ezen eslelyeknek magasabb erkölcsi has/nuk ís meglehetne, amennyiben egymással gyakiabban érintkezvén, egymással es/mit cserélvén látókörünk szjlesbülne s az egyház szélszórt hivei között erősbödnék az összetartandoság tudata is. Meg van hozzá a nagy termüik s csas egy kis joaiarat egy kis kedély kell még hozzá, hogy ez az eszme megvalósuljon. Ezek lebegvén szemeim előtt, foruulok en most Önökhöz, mé.yen tisztelt Hölgyeim, kérvén kegyes támogatásukat a lenti czél megvalósításához. Önökhöz fordulok első sorban, nem azért talan, mintha a lértiak lámogatásat nelkűlözhitnők, hanem azérl, meri ludom, hogy az e némü mozgalmaknak a nők adják meg, zamatját, a nok biztosítják legjobban sík rét ; meri tudom, hogy a buzgó, kegye, nőknek áldott keze s lelkesedése oly sok szép do got mi veit mar m.nden téren s egyházunk lörtéuetebe is oly ragyogó belükkel irta be magát, hogy valóságos lelki üdülés arra visszatekinteni. S a czel, a melynek érdekében felszólalok, úgy hiszem, mello minden komoly uö lelkesedésére. Az első dolog, a melyre ez alkalommal Önökéi felkérem, csak az: szíveskedjenek engem.1 egy levelezőlapon, vtgy előszóval arról értesíteni, hogy a fentebb felve U i.-zmével lokonszenvezuek-e s haj audok-e annak megvalósításához az elnökségnek segedkezet nyújtani ? Szükségünk van erre azért, hogy tájékozódjunk s lisztaba jöjjünk a támogatás mérteke felől, mivel i zen kérdésnek sikeres megoldásra csak ugy lehel bárkinek is kilátasa, ha az szeleaköiü rokonszenvvel találkozik. Kérő szavam azerl nemcsak a tarsadalom egy osztályához szói, hanem szol e v. egyházunk minden rendű és rangú nő ta gjaili o z, mivel egyházunknak ezen lörekvese kell, hogy minden larsadalmi leieget érd. keljen, a minthogy sikerie is csak úgy vezethető, ha erdekeben mindenki, rang es osztály különibstg nélkül, legjobb igyekezetét veti latba. Ei a kellő tájekozodás uu.n sietni fogok aztán azt az eilekezletet összehívni, a mely a végrehajló bizottságot megalakítsa s J legközelebbi teendőkről tanácskozzék. Melyen tisztelt Hölgyeim ! Lelkipásztori bizalommal teszem le az Önök kezébe szeretelt egyházamnak ezl a fontos ügyét, remélvén, hogy az Önök minden nemes iránt fogékony lelke nem log késni azt kellő méltánylásban s felkarolásban részesíteni. Nem mondom, hogy nem fog kelleni bizonyos nehézségekkel megkúzdenünk, de hát kit riasztana az vissza, mikor ilyen szép s magasztos dologrol v«n szó ? ! . . Mutassuk meg most is mi nyíregyházi evangélikusok, mint megmutattak számtalanszor dicső elődeink, hogy mi tudunk az Ur szent ügyééit lelkesedni, s tudunk, ha akarunk, szép dolgokat létesíteni ! Örömmel s hálával togadok bárki részéről bármely erre irányuló .készséget s Istin áldását kérem minden szivre, a mely mellette megdobban ; minden kézre, a mely ezl a nemes tervét egyházamnak jóakaratukig támogatja s megvalósulás fele segiti. Becses válaszukat várva maradok mély tisztelettel s hitrokoni üdvözlettel Nyíregyházán 1904. okt 18-án, szerető lelkipásztoruk: Paulik János, e. igazgató-lelkész. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. A m. kir minisztériumnak az osztrák cs kir. kortnánynyal egyélérlőleg az O.aszországgil való keresked Imi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése tárgyában f. évi oktober 12-in 4853. szám alatt kiadott, — valamint q ra. kir. pénzügyminiszter úr által a házasitásra szánt természetes feher boroknak alanyban 6 forint 50 krral megállapított szerződéses tétel mellett leendő kedvezményes vauikezelése tárgyaban f. ev 3250. sz. alalt kibocsátolt végrehajtási utasítása az egyesület titkári hivatalaban minden érdeklődőnek rendelkezésére bocsáttatik. A m. kir. főldmivelésügyi miniszlerium kiadványa ban megjelent ; „A katonai (honvéd) elelmezö raktárak kézi bevásárlásainak ismertetese*-t az egyesület az érdeklődőknek szívesen bocsátja rendelkezésére. Szívesen ajánljuk szőlős gazdaink figyelmébe a Vaday József nagyváradi községi iskolaigazgató szerkesztene alatt szőlőmunkások és gazdák részere megjelent „Vinczellérkönyv*-et Szerkesztője nézetünk szerint na

ry szolgalatot Usz vele szőlőművelésünknek, m rt a szőlőtulajdonosok tagadhatatlan indolenti íja melleit ezen értelmes, szakszerű, világos és nepies nyelven irt munka jávai főleg a szőlőket kezelő egyén i k szakszerűsi-gkivánta fejleszteni. A jelzetl 128 oldalas, oktáv aliku kemény kötesü Vinczellerkönyv egy sületünk t.tkari hivatala utján darabonkint 80 fillér árért megrendelhető. Rákóczy hamvainak hazahozatala. A vármegye őszi közgyűlése — mint azt lapunk legutóbbi számáhan ruir megírtuk, K a 1 1 a v András indítványára felirat intézését határozta el az országgyűlés mindkét házához, amelyben kérelm zi, hogy ő lelsé gének a II. Rákóczy Ferencz hamvai hazaszállítását elrendelő királyi szózala törvénybe igtattassék, s hogy minden, a hamvak hazaszallitasára és elhelyezésére vonatkozó intézkedés az országgyűlés hozzájárulásával és közreműködésével tétessék meg. A feliratot M i k e c z Dezső vármegyei lőjegyző ár elk •szitette s közöljük azt a következőkben : Méltóságos Fórendiiiáz! Mélyen tisztelt Képviselőház ! Örömtől és lelkesedeslöl visszhangzott az egész magyar haza, midőn ez ev aprll. 18-ikan nyilvánosságra u;oU Felséges Királyunknak azon legfelsőbb elhataroza-a, melylyel elrendelte, hogy történelmünk egyik legmagasztosabb alakjanak, 11. Rákóczy Ferencznek es kibujdosott tarsamak földi maradványai hazaszallitlassauak és a honi szeut földben helyeztessenek őrök nyugatomra. Mi is sieltüuk a szivünkben tamadt hála érzelet királyi tron elölt tolmácsolni és hazafias örömmel aijuk az időpontét, melyben a királyi szo megvalósulást nyer és a draga hamvak hazai földre erkeznek. Az eddig nyilvánosságra jutott adatukból sajnálattal kellett arról értesülnünk, hogy Ö Felségének lenlebbi magasztos elhatarozasa az országgyűlés közreműködésének meilozesevel csupán kormanyi intezkedesekket siándekoltatik megvalósíttatni. Ámde 11. ltakoczy Ferencznek nemzetével szembún szerzett erdemei oly rendkívüli nagyuk es az ő és baj tarsai földi porainak hazaszallitasat elrendelő királyi elhatarozas egy oly lörlénelmi fontosságú esemény, nogy ónkentelenül, természetszerűleg áll elő annak szükségességé, hogy ezen kérdés a törvényhozás intézkedési jogköréből el ne vonassek. Törvénykönyvünk lapjai hirdessek örök időkre, fényes ellenteteül a Rákoczyt es larsait hazaárulóknak, felforgatoknak bélyegző es csak egy önmagáról és nemzeterői megfeledkezett, elfajult nemzedék allal alkothatott 1/15 ik évi XL1X. t.-czikknek : hogy ime elérkezett az idő, melyben nemcsak a nemzet, de annak koronás "irálya is egyesülnek 11 Rákóczy Ferencz érdemeinek elösmerésében, emléken.k ditiőitésébeu. Törvény hirdesse Ö Felségének, az emberi term szelben gyökerező gyengeségeken magasan felülemelkedő, mintegy ónimgát legyőző cselekedetét, inelylyel elődei egyikének ellenfele elolt az elismerés zászlaját meghajtva, nepevel egy közős érzelem fellángolásában egyesült. Ez okbol nem nyugodhatunk mi meg abban, hogy az április 18-iki legfelsőbb elhatarozás csupán a kir. kormány allal valosittassek meg, hanem a fentebb előadottak alapjan szükségesnek tartjuk, hogy Ö Fe'ségének a 11. Rákóczy Ferencz hamvai hazaszállítását elrendelő királyi szózala, mint örök időkig emlékezetes, töiténelmi fontosságú esemény az országgyű'és által törvénybe igtattassék és minden, ama nekünk szent hamvak hazaszállítására és elhelyezésére vonatkozó intézkedések az országgyűlés hozzájárulásával és közreműködésével télessenek meg. Tisztelettel kérjük tehát, hogy a királyi kormány utasitasa mellett, ily értelemben intézkedni méltózlasiék. Kelt Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán, 1904. évi október hó U-én tartolt rendes közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében: Szlkszay Pál, alispán. Szinház. A város intelligenciájában általános a panasz, hogy a színházi évad roppant egyhangú, az ember nein ludja mivel tölteni a hosszú téli estekel; a színészek akkor jönnek, mikor a szinházbajárás már inkábbb teher, mint mulatság. Miért van ez igy, tudja mindenki. Mert Debreczennel vagyunk egy szinkerűletben. Debreczennel, melyn< k nagy intelligencziája lefoglalja Mikóekat a szini évad java idejére. Ha jól vesszük, nem is lehet ez másképen az adott körülmények között. Városunk szinházbajáró közönsége eleg nagy ahoz, hogy a színházi evad derekán elég jövedelemhez juttasson egy arravaló szinésztarsasacot, de Üebreczennek mégis sokkal mögötte áll. Ott mindenféle tárgyú darabnak megvan a maga publikuma, nálunk nincs meg. Ott idegizgató frivolitások, szolid darabokkal felvaltva a közönségnek más-más részé' vonzzák a színházba, s mindegyikre vannak e'egen: nálunk jóformán csak az előbbieknek van közönségük, de nem oly nagy, hogy egy efféle műsort ellátni bírjon, mert a nemesebb művészetek utan vűgyo közön égünk ilyenkor még tájékát is kerüli a színháznak. Itt léhát csak olyan műsorral virágozhatna szinésztársaság, mely a közönség két pártját magához ludná kőim egyaránt. Szilardan megállapított programmal lépne fel, s az ujsagban előre tájékoztatná a közönséget darabjainak érteke, természete telöl. Slb. stb. Időt nyertek Makóek a mult hélen Debreczenben' s három előadást rendeztek varosunkban. Mind a három darabjuk újdonság, de szemmel látható, hogy a közönségnek arra részére számítanak inkább, mely második helyre leszi a darabok műértékét, ellenben élvezi a hatásos „trükköket", idegizgato obseoen jeleneteket, a köznapi elet sivár valóját is, ha az elég érdekes va,

ry izgalmas. A három darab közül az elsőt, a Tetemrehivást kedden adták elő. Műfajú színmű, 4 felvonásban, irta Kazaliczky Antal. A szeizője csak azért nevezte alkotását színműnek, mert inc-seaet benn; öldöklések, nem hal míg benne an főhős; másrészt nem nevettető hatású, léhát vig-